Függetlenség, 1906. február (19. évfolyam, 25-47. szám)
1906-02-01 / 25. szám
2. oldala san kétfelé fésülve, mint Goluchowsky urnak, talán kevesebb volt rajta a pacsuli is, de amibe belekezdett az a cigányos tekintetű magyar főúr, annak nagyobb volt a látszata, mint a pólyák miniszter egész élete működésének. Akkor bizonyára nem történt volna meg a monarchiával az, hogy egy Szerbia, és egy félszuverén Bulgária merjenek vele kikezdeni. Szent Isten! Szerbia! Ez a néhány év előtt még oly megrázkódtatásokat kiállott államocska és Bulgária, melynek jog szerint még ma is csak babérfejedelme van, mi valódi urak a padisak! Hova lettünk, hogy ezek is ujjat mernek velünk húzni? És a Ballplatz lakói, akik így télen úgy látszik, nemcsak drága testüket, hanem az eszüket is bundába varrják, azért nem hatolnak hozzájuk oly hangok sem, melyektől az egész ország hangos, minderről nem akarnak tudomást szereni. Oh, hadd kiabáljon a nép. Mi mulatunk. Egyik nap udvari bál, másik napi bál az udvarnál. Ma itt táncolunk és bókoltunk, holnap amott. Hisz az élet csak így szép. Mit törődünk a nemzeteink jóvoltával, a birodalmak sikereivel ? Nem így, tisztelt diplomácia. Nagyon rövid ideig fog már csak tartani ez a játék és félő, hogy a kiábrándulás önökre nézve nagyon keserves, lesz. Mert elmúltak már azok az idők,amikor a Habsburgok egyik országuk zsoldos katonaságával a másikbancsináltak rendet. — Mikor Magyarországba spanyolokat hoztak,, az örökös tartományokba meg hollandokat.. Ma már, sajnos, összeszorult a havilágos, meglátják , hogy a sötétben jobb, hogy nem megy ... Gyorsan befordultak a kapun. — Hála Isten, — mondta némileg megkönnyebbülve a lány, amikor egyedül voltak már a szobában. De hirtelen arra gondolt, hogy mégis észre veheti valaki, ha távoznak.. Olyan bolondul, veszettül világos ez a ház, két buta ívlámpájával. S azon kell tovasiklania. Izgatott lett, nem akarta letenni a vörös kalapot, elhúzódott kedvese mellől, lehorgasztotta szép fejét. A férfi, ott babrált mellette, bontogatta, tépte a virágos kalapot, rároskadt, csókolta és dadogott. — Most már mindegy, siessünk . . . A lány el akart menni. Az ajtóhoz rohant, de az be volt zárva. Kétségbeesetten meredt maga elé. Szeme kényekben fürdött, puha, gömbölyű karja aláhanyatlott, a vörös kalap letépődött fejéről. Sötét naja aláomlott le egészen kicsiny térdéig, s a férfi csókolta a haját, a térdét. . . — Nem, — monta a lány s csökönyös volt. — Maga olyan lelketlen.. Idecsal, kinevet, nem törődik velem. És én menjek haza, nyugodtan üljek le otthon, s beszéljek közönyösen, hazudjam ezzelaz én sötét lelkiismeretemmel . . . így mondta egyszerűen, nehézkes hanglejtéssel, cifra szavak nélkül. A férfi megdöbbent. — Ezzel az ő sötét lelkiismeretével... Belehasított az agyába ez a szó. De égett a vágytól minden porcikája, bár képtelen volt a gondolkodásra, magához tépte a lányt, belenézett a lelkébe, azzal az őrült, zavaros, csodás nézéssel, ami megtébolyít. A férfi unottan ült a dívány sarkában, a lány feltűzte a haját. A tükör előtt állt u talmuk. Ma, ha mireánk a cseheket vagy a németeket akarják ránk zúdítani, akkor ott gyűlik meg a bajuk. — Ma, ha egy osztrák minisztériumot alkotnak, hát, lengyel, meg cseh, meg német nemzetiségi, tárcanélküli ministereket kell kinevezni, különben nincsen békesség. Mert oly érdesek ők, hogy csupán egy dologban egységesek : a mi irántunk való gyűlöletben. De ha magukra maradnak, a legnagyobb gyönyörűséggel hasítanak szíjat egymás hátából. Igen, ez tehát a különbség a mi monarchiánk és a többi nagyhatalmak közt. Nagyhatalmak, mert a nemzeteikre támaszkodnak. Egy volt közöttük, mely nemzete ellen határozta el magát egy nagy bábomra, az orosz, az is csúfos, keserves kudarcot vallott. De minálunk hatalmasak akarnak lenni, hanem úgy, hogy több megpofoznak bennünket. Ők, a többiek: a jövő letéteményesei, a történelem csinálói. Mi, ez a toldott-foldott monarchia: a múlt dicsőségén rágódó s egy kilátástalan jövőbe bambán tekintő „nagy egész.“ FÜGGETLENSÉG POLITIKA. A békepontok megállapítása. A vezérlőbizottság ma délelőtt 10 órakor ülést tartott, hogy a király üzenetére elkészített válaszszövegét ratifikálja. A memorandumot a pártvezérek bizottsága dolgozta ki és minden valószínűség szerint a békekötésre alkalmas egyezkedési alapot sikerült megtalálniok. — Nagyon vörös az arcom — mondta nevetve. — A*. Föltette a vörös kalapot, amelyhez oly harmonikusan simult keskeny arcocskája. A férfi nézte. nem látta az arcát, csak egy nagy égő folt táncolt előtte s a folt közepében egy sötét, fénylő, gonoszan bántó pont. Csak ezt látta, ezt a sötét pontot, a lányt nem, csak a lelkiismeretét, amelylyel hazamegy, amelyet be kell illesztenie egy gyanútlan, csöndes, becsületes család imádságos nyugalmába. — Menjünk. És karra vette a sötét lelkiismeretet és elsiklottak a fényes ívlámpák alatt. Bucsúzkodtak. — Maga mogorva. A lány gyöngéd alakját elnyelte a sötétség. A férfi megállt, utánna bámult, bele a vakságba. Most hirtelen nagy, vörös fény rajzolódott eléje, egy kalap, egy édesen keskeny, szemérmetes piros arc, a kettő összeolvadt s a közepén újra ott táncolt az az izgató, gonosz sötét pontonér-n, mm a pont fele iramlott. Nagy nehezen töltetett feléje egészen megroskadt. Mire elérte volna, minden eltűnt. Tiszta, barátságos utcán állott, az emberek sürögtek s az ivlámpák körül bolond lepkék pajzankodtak. A világos utcán kissé magához tért. Megsimítota a homlokát, kiegyenesedett, szivarra gyűjtött és sétáló lépésekkel lendült el a pazar kirakatok mellett. — Szakítanom kell vele, nyugtatta meg magát. Újra a másodemeleti ablakba képzelte a vörös virágot. — Olyan csúnya és ostoba, —szőtte tovább gondolatait s ahogy a vörös virág rútsága és korlátoltsága tiszta gondolattá forrt ki agyában, bement egy kávéházba és megírta a szakitási levelet. 25. szám. U JI »11 SÁGOK. — Rudolf trónörökös. Tizenhetedszer fordult azóta az év, hogy sötét és súlyos gyász szakadt reánk: a mayerlingi katasztrófa. Megboldogult Rudolf trónörökösünk halálának ma volt az évfordulója. Tizenhét év választ el ama január 30-ától, amelyen megtudtuk, hogy reménységünk, barátunk, a magyar trón és korona várományosa nincs többé, és fájdalmunk, megrendülésünk, lesujtottságunk ma is a régi, eleven. Fönt Bécsben, a kapucinussok kriptájában levő sírját virággal, koszorúkkal, könynyekkel hintette tele az emlékezés. Tegnap három csöndes misét mondtak a kapucinusok templomában és nyolc órakor megjött a király is és tiz percig imádkozott Rudolf trónörökös és Erzsébet királynő sírjánál. Az udvari kápolnában, Bécs több templomában s a mayerlingi kolostor kápolnájában is gyászmise volt. A koszorúk között ott van néhai való trónörökösünk ezredeinek, a Rudolf-egyleteknek koszorúja, L Vilmos császáré, szalagján ezzel a fölirással: „A hű barátnak — II. Vilmos császár é s lejjebb W. — R. monogrammjával. Egy rózsákból, nefelejtsekből és gyöngyvirágokból font hatalmas koszorú is érkezett a koporsóra, ezt Lónyay Elemérné grófné küldte. A szalagján egyszerű fölirás van: „Stefánia“. — Ismeretterjesztő előadások. A Rongyos Egyesület ismeretterjesztő előadásainak legközelebbi sorozatát vasárnap délután három órakor tartja meg a róm. kath. főgymnázium tornacsarnokában. Az előadáson minden belépti dij nélkül mindenki résztvehet. — A Rongyos Egylet dicsérete. Csendben, feltűnés nélkül fejti ki áldásos munkáját ez a legtevékenyebb helyi jótékony egyesületünk. Önmaga nem dicsekszik, csak úgy véletlenül jut egy-egy nemes cselekedete a közönség tudomására. Most is egy ilyen adat van a kezünk között. A Rongyos Egylet tudniillik csak a szegény tanulók felruházására fordított a lefolyt évben 1621 koronát, ezenkívül még pár száz koronát fordított a szegény tanulók egyéb szükségletei kielégítésére. Minden dicshymnusnál ékesebben beszél ez a fényes cselekedet. — Tisztújító közgyűlés a Jogakadémián. Zajos közgyűlést tartott tegnap délután a jogakadémia polgársága. A múlt félévben megválasztott tisztikar lemondás és az új tisztikar megalakítása voltak a gyűlés legfontosabb tárgyai. A tisztikar lemondását egyhangúlag tudomásul vették. Ezután az új elnök megválasztására került a sor. Egyhangúlag Szabó József II. éves joghallgatót jelölték, aki azonban azt nem fogadta el, majd egy heti gondolkozási időt kért. Alelnökül megválasztották Révész Benedek I. éves joghallgatót, de ezután olyan zajossá lett a közgyűlés, hogy több tisztviselőt nem választhattak. Az elnök kénytelen volt a gyűlést bezárni azzal az indítványnyal, hogy az újra összehívandó tisztújító közgyűlésen a tanári kar részéről kiküldött ügyelő tanár jelenlétében és vezetése mellett válaszszák meg az új tisztikar tagjait. Az indítványt a nagy lármában alig lehetett hallani és csak miután sikerült csendet teremteni, fogadták el. Ezzel a közgyűlés 6 óra után végett ért. — A rendőrség agyonérzi az adminisztrátort Rendőrségünk, úgy látszik, semmi képen sem tud belenyugodni abba, hogy immár nem silbakolhat Nagy Mihály háza táján. Tekintve azonban, hogy mindenáron érdemeket akar szerezni a szegedi megyefőnök elismerésére, úgy segít a dolgon, hogy a háza táján túl őrizze. Veszedelem persze nincsen, mert Nagy Mihályt az ördög sem bántja, a polgárság csak néma bojkottal tüntet ellene, de hát a rendőrség csak azért is őrzi. Példát láttunk rá tegnap reggel, midőn Nagy