Függetlenség, 1881. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-01 / 1. szám
Budapest 1881. E időszek határozott lekötelezettség mellett oly helyeken fognak kandidáltatni egyik vagy másik párt nevének felhasználásával, ahol kormánypárt! czimmel absolute nem lehet lényeges szavazatszámhoz jutni. Néhány nyakasabb alföldi magyar városban akarnak szerencsét próbálni eszközeikkel. Emlegetnék két pesti zugprókátort, akit ily fogásra már megnyertek és kandidálni is szándékoznak. Egy helyről már figyelmeztetnek bennünket a titkosan működő kezekre, amelyek egy magát pártembernek geráló, de lekenyerezett és megnyert ember részéről folynak, hogy a kerületet tőrbe ejtse. Szóval a kormány hosszú kezeivel már agitál mindenütt, s úgy intézi dolgát, hogy készen legyen a választásokra, amelyekkel hirtelen fogja meglepni a választó országot. Épen azért jó lesz, ha a választókerületek tisztességes elemei és elveink követői megfigyelik a kortesgépezet működését és vigyáznak mind a hosszú, mind a titkos kézre, mind pedig és főkép a szédelgőkre és széditőkre. A lélekvásár megindult, legyenek résen a polgárok. Vidéki levél. Nyitra, 1880. decz. 29. Városunk izgatottságban él. Tegnap tartott a város rendkívüli közgyűlést, melynek tárgya bár igen kicsinyes, de következményeiben mégis elég fontos arra, hogy figyelemre méltassuk. Az ügy előtörténete az, hogy választási visszaélések miatt a főispán elnöklete alatt ülésezett közigazgatási bizottság a városi pénztárnok ellen fegyelmi eljárást rendelt el és ennek folytán őt" állásától fölfüggesztetni rendelé. E határozat decz. 13-án a városi közgyűlésen tárgyalás alá kerülvén, a helyett, hogy a határozatot teljesítették volna, az ellen föllebbezéssel élni határoztatott. Mellékesen megjegyzem, hogy a határozat indokolásában azon a városra pirító önvallomás is van téve, hogy ez idő szerint Nyitrán nem lehet városi pénztárnokot találni. Midőn a föllebbezés az alispánhoz megérkezett, ez egy felszólító levelet írt a polgármesterhez, melyben csodálkozását fejezi ki az eljárás felett és figyelmeztetve a polgármestert, hogy az engedetlenség következményei őt érhetik, még egyszer felhívja, hogy a közigazgatási bizottság határozatának érvényt szerezzen. Ez alispáni átirat volt a rendkívüli közgyűlés tárgya és a határozat reá ? Újra a régi, azon módosítással, hogy a közigazgatási bizottság határozata most nem teljesíthető. Bár városunk, mint nagyon természetes, nagy izgatottságban van a város és a megye közt kitört harcz miatt, eltekintve a helyi érdektől, mégis nevezetes dologgá válhatik, amennyiben a jelen eset ad oculos megmutathatja a kormánynak, hogy úgy a megye, mint a város hibája magában a törvényben rejlik, mely a kompetencziákat szabatosan nem jelöli meg, hogy maga a törvény az a szörnyszülött, melyet akár a város, akár a megye bűnéért büntetni kellene, mely büntetés nem állhatna egyébből, mint a törvénynek hatályon kívül helyezéséből és más törvényhozatalából. Csakhogy az ily büntetés remélhetésére nagyon rossz idő jár. Egy kommunista. A kommüne hősei közül mindenesetre legkiválóbb alak a jelenleg szereplő egyének közül Lullier Károly, a szövetségesek főtábornoka, ki a felkelés leveretése után halálra volt ítélve, s élethossziglani fogságra kegyelmeztetvén meg, az amnesziáltak utolsó szállitmányával most érkezett meg Brestbe. Lullier, ki régi és reményteljes tengerésztiszt volt , javíthatlan párbajszenvedélye következtében, miután párbajban már több ellenfelet ölt meg, kénytelen volt a szolgálatból kilépni, feljebbvalói nagy sajnálkozására, kik képességeit, energiáját, s önmegtagadását nem győzték dicsérni. Sajnos, hogy ezek a kitűnő tulajdonok, a fiatal tengerésznek nemcsak veszekedő természete által lettek elhomályosítva, hanem miután a polgári életben semmiféle alkalmazást nem bírt kapni, az iszákosság által is. Józan állapotban intelligens, jól nevelt, s embersége az abszinth élvezete után azonban nem lehetett ráismerni, — mert ekkor félkegyelmü, kegyetlen, s állatiassá vált. A figyelmet először a császárság vége felé vonta magára, midőn Cassagnac Jules Favret egy ízben megtámadta s ő a „Pays“ szerkesztőségébe ment, s ott Cassagnacot, párszor pofon verte. Az ellenzék e hőstett által figyelmes lett a fiatal tengrész tisztre, nemsokára ezután a radikális klubban tűnt fel mint szónok, s a kommune alig kerítette hatalmába Parbt Lullier már főtábornokává lett. Ebből az időből a következő érdekes episodot beszéli el róla az „Etoile Française" . Márczius 23-án bízta meg a központi bizottmány Lulliert, hogy foglalja el a Mont Valerien erődöt, melyről tudva volt, hogy gyengén van megerősítve. Lullier 1500 emberrel, s a szükséges ostromszerekkel rögtön elindult. Az erődöt 80 ember védte. Ily csekély erővel a parancsnok nem akart ellentállni, s mégsem szeretett volna kapitulálni. Megtudta azonban, hogy Luthier a parancsnok s ebben helyezte minden reményét. Kijelenté tehát rögtön, hogy kész parlamenthozni, azonban csakis magával a „tábornokkal.“ A felvonó hidat leeresztik, s miközben Lullier tetőtől talpig aranysúlyzásosan az első köröndön áthalad, a trombiták és dobok a generálmarschot verték, s a parancsnok elébe sietett, s úgy üdvözölte, mint az alantastiszt szokta feljebbvalóját. Lulliert egész ünnepélyesen vezették be a haditanács termébe. Az átadásról beszélgetnek, a társalgásba belemelegednek, a parancsnok felhasználja az alkalmat, hogy a „tábornok“nak, — e czimet minden perezben alkalmazza, — felajánljon egy pohár absynthot. Lutliernek tetszik a dolog, elmondja hőstetteit, melyeket a parancsnok látszólag csodálkozással hallgat. Mihelyt kedvező hangulatban van a parancsnok előadja neki, hogy mégse szeretné átadni az erősséget: ő régi katona, s nem szeretné pályáját kapitulacziójával befejezni. Különben, — fejezé be szavait ünnepélyes hangon, — mindaddig, míg én parancsnok leszek, legyen ön meggyőződve, hogy tökéletes semleges leszek.“ Lullier e szavakban megnyugdott, s csapatainak rendeletet adott, hogy térjenek vissza Párisba , maga pedig diadalmasan rohant a központi bizottmány ülésébe, hogy jelentést FÜGGETLENSÉG, tegyen eljárásáról. Miközben teljes elégedettséggel ad számot viselt dolgairól, Assi je szavakkal szakítá félbe : Nem csak önről van szó polgár, hanem a Mont Valerien erődről is; miért nem maradt az erődben? . . . Mert birom a parancsnok szavát, katonai szavát, s jótállok, hogy semleges marad. — Assi, dühében Lullierre süti revolverét, szerencsére nem talál, s a nagy zavarban elmenekül. Lulliert rögtön elfogták, hogy haditörvényszék elé állítsák ; ápril 3-án azonban megszökött a házasból, s a lapokba azzal fenyegetődzött, hogy aki el akarja fogni, azt agyonlövi. S miután tudják, hogy oly ember, aki szavát be szokta váltani, tehát nem bántotta senki. A Mont-Valerient nagyon természetesen rögtön megerősítették s a parancsnoknak nem volt sürgősebb dolga, mint parancsnokságát másra ruházni. Mikor gályarabságra ítélték, Lutlier az ő vasakaratának teljes összeségével ellent állt annak, hogy fegyencz ruhát húzzanak rá. Végre, s mint a gyerekeket szokás, takarókba csavarták, s igy mint afféle kolbászt szállítottak Új-Caledoniába. Ott egész tartózkodása alatt nem hagyta el gunyhóját, melyben meztelenül, s szó nélkül morfondírozott. Sürü szőke haja e fél állati életmód alatt hófehér lett. Napoleon és Poroszomig, 1858. őszTfr." íüitítása a’Trónörökös regens Poroszországban az uralkodást önállóan átvette s a minisztérium élére Hohenzollern herczeg állt, Cavour gróf tudvalevőleg arra vállalkozott, hogy Poroszországot megnyeri a maga tervei számára. A szardíniai miniszter külön meghatalmazottul Pepoli marchiset, Hohenzollern herczeg közel rokonát küldte ki. Pepoli elsőbb Párisba ment, ahol Napoleon egy jegyzéket adott neki, melyben Poroszország, Szardínia és Francziaország közt belső egyetértés volt tervezve. Ez a jegyzék arra volt szánva, hogy a herczeg regens és Hohenzollern herczeg elé terjesztessék. Az a jelentés, melyet Pepoli Cavourhoz útja eredménye felől tett, Cavournak Maszari által kiadott történetében már benne foglaltatik. Mostan egy Rómában angol nyelven megjelenő folyóiratban Napoleon jegyzéke előttünk fekszik, mely mint időszerű bizonyíték ma is érdekkel bir. A fenyegetések és ígéretek vegyüléke és igy hangzik: Tuilleries, 1858. decz. Két német nagyhatalom van, Poroszország és Ausztria. Poroszország képviseli a jövőt, Ausztria a múltat. Francziaország tíz év óta határozott elsőbbséget tanúsított Poroszország iránt, veszi-e ez hasznát ? a jövő fogja megmutatni Vizsgáljuk meg, melyik részen vannak Poroszország jól fölfogott érdekei. Ez az ország, mint minden, ami növekszik, nem maradhat egy helyben, s mégis ha Ausztriával bensőleg szövetkezik, kényszerítve van megállani, sőt hátrafelé haladni. A legjobb, amit elérhet, hogy az osztrák befolyást Németországon leverheti. De ez az egyetlen hírnév, melyre egy uj állam, Poroszország fenséges és lovagias hajlamaival törekedhetik? Én nem hiszem, s ha Poroszország önző czélokat követ, Európában arra szorítkozik a szerepe, hogy versenytársával szemközt egyensúlyt tartson. De e politika veszélyt rejt magában ; ha Poroszország, veszedelmes tanácsokat követve, közös ügyet csinálna Ausztriával, a Habsburg-dynasztiának garantálná az itália tartományokat, akkor megbillenne az európai egyensúly. Az 1815-iki szerződések meg lennének szüntetve, s Francziaország kényszerítve lenne Oroszország felhívására Németországnak odadobni a hadra szólító keztyüt. Remélem, hogy ez a végső esetlegesség nem fog beállani; ha ellenben Poroszország feltűnés nélkül megválik Ausztriától, Francziaország iránt jóakaratot tanusít, veszélyek és rázkódások nélkül nagy eredmények várhatók. Mert ha Francziaország és Ausztria közti háború esetén ez utóbbi hatalom elveszti befolyását Németországban, Poroszország lesz az örököse. Ezért, ha Poroszország Ausztriához csatlakozik, rá nézve minden haladás lehetetlen, s koczkáztatja, hogy Franczia és Oroszország szövetkeznek Németország ellen. Ha ellenkezőleg Francziaországhoz csatlakozik, az osztrák hatalom minden csökkenése használni fog nekik, s Francziaország által támogatva, Németország betöltheti azt a magas hivatást, mely rá vár s melyet a német nép rábizni óhajt. Napoleon. Külföldi hírek. A boer lázadás. Németalföld a fajrokon boerek iránt annyira érdeklődik, hogy ott mozgalom indult meg, melynek czélja, hogy legalább erkölcsi támogatással segítse a boéreket. Valamint 1877-ben a németalföldiek Tmnszvaal snnexiója ellen tiltakoztak, úgy most is mint azt az Utrechtsch Proven Szedelyk írja, a legtekintélyesebb hollandus férfiak egy felszólítást bocsátottak közre a britt nemzethez, melyben igazságszeretőkre hivatkoznak és emlékeztetik az angolokat, hogy Gladstone maga is igazságtalannak tartotta Transvaal annexióját. „Ti brittek“, igy szófiának ezen kiáltványban, „kik magatok szabad nemzet vagytok, Helnytelenek vagytok rokonszenvet érezni azon kicsiny néptörzs iránt, melyet Britannia ugyan elűzhet és megsemmisíthet de soha sem igázhat le. Mi tehát a britt nemzethez intézzük felszólalásunkat, ez magát nem fogja igazságtalan háború által egy ily csekély számú nép ellen megbecsteleníteni, mely nép nem kíván egyebet, csak azt, hogy békében és csendben saját törvényei alatt növelhesse földeit, melyeket oly sok veszedelemmel és hajjal szerzett. Hisszük és reméljük, hogy ezen felszólalásunk nem lesz haszonnélküli és hogy anállatok oly hatalmas közvélemény szava a jelen minisztériumra oly nyomást fog gyakorolni, hogy egy igazságtalan rendszabályt vissza fog vonni, melyet szabadelvű érzeteinél fogva úgy is el kell ítélnie“. * Maga a Daily News is bevallja, hogy ezen Transvaal háború az ottani európai lakosság leggazdagabb és legnagyobb részének érzetei ellen kezdetett meg. Ez osztályt osztály ellen ingerel fel, és minden reményt a kérdés békés megoldására véghetetlenségbe szorít. Ezen lap a kormányt rögtöni békés megoldásra hivja fel. A Standard a kabinet tevékenységét világítja meg és megjegyzi, hogy ezen kormányt még ezelőtt 8 hóval a jelen század legerősebbjének , és legtehetségesebbjének tartották. De ezen kabinet rövid idő alatt minden népszerűségét eljátszotta, kimerítette egész tekintélyét és károsította a birodalom jó hírnevét. A kabinet elvesztette erkölcsi tekintélyét a nép felett, ezt pedig ugyanazon mérvben vesztette el, mint törvényes tekintélyéről Anglia felett lemondott. Eltekintve az ír bonyodalomtól a boer felkelés is napról napra veszedelmesebbé és válválságosabbá válik Angliával szemben. A boerek mint látszik, rendkívüli gyorsasággal működnek és minden nevezetesebb helyből kiszorítják az angolokat, így a legújabb Pratermariteburgból érkezett táviratok jelentik, hogy a boerek már Pretoriát is megszállották és az angol őrizetet a váracsba szorították. A Parnell elleni per A tegnapi tárgyalás a Parnell elleni perben nagy jelentőségű. Az Attorney General folytatta vádbeszédét. Úgy látszik, hogy a kormány híreket vett át nagyobb mérvű készülődésekről az írek részéről, Dublinban legalább minden intézkedés arra mutat, hogy ott a kormány a legrosszabbra van elkészülve. Most már állandóan meg vannak kettőztetve az őrállomások, a katonaság pedig állandóan van konszignálva a laktanyákban. Ugyanitt a katonák közt lámpások, gyertyák és mindenféle szerszámok osztattak ki azon esetre, ha a felkelők a légszeszt elzárnák. A kormány folyvást csapatokat indít Dublinbe és Írország más városaiba, úgy hogy most Dublinnek, noha e város lakosságának száma alig egy ötödrésze Londonnak, mégis háromannyi katonai őrizete van. A Parnell ellen indított per, bár mint tagadják azt az európai optimisztikus lapok, annyira felbőszítette a kedélyeket, hogy az írek most ellene fordulnak még azon kormánytagoknak is, akik leginkább veszik az íreket pártfogásuk alá, így jelesül Chamberlain az ír titkos vélemétől egy levelet kapott, melyben ez őt, Brightet és Gladstonet halállal fenyegeti Írország irányában tanúsított erélytelenségük miatt. A török-görög kérdést két hét óta egyébről se volt szó diplomácziában, sajtóban, mint arról az európai választott bíróságról, mely a török-görög határszabályozás kérdésében mondana döntő ítéletet. Mi elejétől kezdve nem sok reményt helyeztünk a terv sikerébe, s tegnap határozottan ki is fejeztük azt a véleményünket, hogy a választott bíróság eszméjét az érdeklőt felek nem fogják elfogadni. Az események igazat adnak nekünk, s egy mai keletű konstantinápolyi távirat már hivatalos forrásból jelenti, hogy a porta külföldi képviselőihez egy jegyzéket intézett, melyben a választott bíróság tervét visszautasítja, anélkül, hogy a kérdés megoldására vezető más módozatot helyezne kilátásba. A porta jegyzékét bizonyosan sietni fognak úgy bemutatni, mint Európával való ujjhúzást. Mi azt tartjuk, hogy a porta maga legjobban tudja megítélni, meddig mehet az engedményekben méltósága s állami existencziája megóvásával, s van oka, hogy ne bízza magát oly bíróság ítéletére, melynek legtöbb tagja ellenségesen van hangolva iránta. Egyébként Görögország magatartása is elegendő lett volna a terv meghiúsítására. Néhány nap előtt Wrede herczeg, monarchiánk uj követje Athénbe érkezett. Rögtön megérkezte után fölkereste a minisztertanács elnökét, s hosszasan tanácskozott vele. Radowitz és Mony urakhoz hasonlóan Wrede herczeg is — mint Athénben mondják ■— „a régi dalt“ dalolta a türelemről és józanságról, úgy látszik azonban, hogy ez iránt a dal iránt az atheneseknek nincsen érzékük. A görög fővárosban olyan ingerlékeny a közvélemény, hogy arra a hírre, hogy a kormány a választott bíróság terve alapján hajlandó további tárgyalásokba bocsátkozni, a kamarai képviselők rögtön egy deputácziót küldtek a miniszterelnökhöz s azt nyilatkozattételre szólították föl. Komunduross úr természetesen sietett kijelenteni, hogy a hir hamis s a kormánynak esze ágában sincs, csak egy \onalnyira is tágítani a berlini konferenczia határozataitól. így hát, — bár bizalmasan már diplomacziai nyilatkozatkozatok is tétettek, hogy a berlini konferenczia kissé tulment a kellő korlátokon s épen a választott biróság feladata e hibát jóvátenni, — a legnagyobb valószínűséggel bir, hogy a kérdést háború fogja eldönteni. E fejezethez érdekes előkészítő adatokat szolgáltat a Bohemia trieszti levelezője. E szerint Olaszországban élénkebben izgatnak Themistokles utódai mellett mint valaha. A római „comitato filhekenico“ Görögországban oly proklamácziókat terjeszt, melyek Görögországnak s a többi idegen járom alatt nyögő balkáni népeknek felszabadítására Olaszország hathatós támogatását ígérik. Athénben valamennyi hellének felszabadítása czéljából egy klub alakult, melynek két bizottsága egyelőre pénzgyüjtéssel foglalkozik. A görög kormány Párisban egy 120 milliós kölcsönt akar kötni, mely 68 árfolyamon bocsáttatnék s 5 százalékkal kamatozna. A hadügyminisztérium 80000 ember részére való élelem szállítására hirdet pályázatot, kutatta a hírhedt rablót. Azonnal czélba vették őt s felszólították, hogy adja meg magát. Még ekkor sem csüggedt el, de midőn körül tekintett s még más öt fegyvercsövet pillantott meg maga ellen irányozva, ekkor megadta magát s bekisértetett Bastinba. Abban a reményben volt, hogy meg fognak neki kegyelmezni, de e reményében csalódott, mivel a rögtönitélő biróság kimondotta rá a halálos ítéletet, s már eddig hihetőleg le is fejeztetett. Michelangeli kegyetlen embertelen szörnyeteg volt, kit senki sem sajnál, az olasz és spanyol banditák valóságos gyönyörüket találják az emberölésben s ezt még a váltságdíjnak is gyakran elébe teszik. Egészen más typusúak az angol származású rablók s ha az ember az ő tetteiket és éleményeiket tanulmányozza, nagyon nevezetes hasonlatosságot fog találni köztük és a magyar, kivált az alföldi lovas betyárok közt. Sem az angol fajból való rabló, sem a magyar lovas betyár nem vérszomjazó és épen ez talán az oka, hogy némely híres angol regényíró az angol rablókra valóságos panegyrikonokat ír, őket mint hősöket festi, mint tették Scott Walter, Bulwer és Ainsworth, kik Jack Sheppardot, Dick Turpint, Paul Cliffordot, Robin Hoodot úgy írják le, hogy sok ember szinte kedvet kap rablóvá lenni. A legmerészebb és legügyesebb rabló, ki valaha élt, Kelly Edward volt, kit az idén november 17-én fogtak el Ausztráliában, és mint onnét jelentik, nem régen fel is akasztottták a melbourni börtön udvarában. Kelly Edward azon bandának, melyet alakított, utolsó tagja volt. Feltönő volt ennél az embernél az a körülmény hogy midőn elfogatott és a beechworthi békebiró elébe vitetett, az egész világ leghőbb részvétet tanúsította iránta, mindenki azt hitte, hogy kegyelmet fog kapni s hogy a halálos ítélet legrosszabb esetben is élethossziglani fogsággá fog átváltoztatni. Rendkívüli nagy számban küldettek be megkegyelmezésért kérvények, úgy hogy azok száma, kik e kérvényeket aláírták 60,000-nél többre rúgott. A kérvényezők nem csak a lakosság szegényebb osztályából valók voltak, hanem sok tehetősb polgár is hozzájárult ahhoz, hogy a rablónak kegyelmet eszközöljön ki. Kelly élete végperczéig nem vesztette el reményét, de midőn már a sülyesztőn állott, noha már bizonyosan tudta, hogy le kell a reményről mondani, épp oly egykedvűséggel hagyta el a világot, mintha csak oly útra kellene mennie, honnét még vissza fog térni. Végszavai ezek voltak : „Ilyen az élet , no most mindjárt meg lesz előttem oldva a nagy titok.“ Kelly életében sok zsandárt lőtt agyon leshelyéből. Már élte 14 ik évében kezdé meg végzetes pályáját, mely 15 évi gyakorlat után élete 29-ik évében a bitófa alá vitte. Ned Kelly többnyire lóháton intézte támadásait az utasok ellen, de azért a házfeltörést sem vetette meg. Az ausztráliai krónika mintegy második Dick Turpint magisztrálta rendkívül nagy és gyors lovaglásaiért. Ő róla is azt mondják most, mint Bulwer Cliffordra alkalmazta , hogy embernek legrosszabb hasznavétele az, ha őt felakasztják. Két híres haramia elfogatása. A karácsonyi ünnepek a zsiványokra nézve válságosak voltak, mindenhonnan érkeznek hírek rémületet okozó rablók elfogatásáról. E törvényen kivül álló emberek közt jelesül kettő tett szert valóságos herosztratusi hírnévre. Az egyik egy bizonyos Michelangeli, korzikai bandita volt, kit, mint azt Bastiából decz. 26-káról írják, a Santa Luczia és Porto Vecchio területén állomásozó zsandárságnak végre sikerült felfogni. Michelangeli egy elkövetett gyilkosság és gyilkossági kísérlet következtében volt kénytelen e veszedelmes életpályára vetemedni és azóta mindég utasok kifosztásából élt. Hat év óta egész Korsika szigetében valóságos rémuralmat gyakorolt majd egyedül, majd mint kisebb vagy nagyobb zsivány-banda főnöke. Több ízben sikerült neki a zsandárokat úgy rászedni, hogy nem akadtak rá és némely kor leshelyéből több zsandárt le is lőtt, így j jelesül 1877-ben hármat ejtett el közülök. Ez a zsandárokat, a megöltek pajtásait, annyira felbőszítette Michelangeli ellen, hogy becsületbeli dolognak tartották az ő elfogatását s csakugyan össze is esküdtek, hogy az 1877 ben elkövetett csínyt nem viszi el szárazon. Sikerült is végre j deczember 25-ikén egy berekben körülkeríteni, de még akkor is a fák közül tüzelt rájuk. Pieri, a zsandárok legidősbike, a kört mindig szükebbre tette és harmadmagával fel TÁVIRATOK. Konstantinápoly, decz. 31. A porta körlevelet intézett külföldi képviselőihez, amelyben visszautasítja a választott bíróság terveit anélkül, hogy más megoldáshoz vezető javaslatot helyezne kilátásba. Athen, decz. 31. (Pol. Corr.) A görög kormány már megállapította azon jegyzék szövegét, amellyel a portának decz. 14-ről kelt jegyzékére fog válaszolni. Abban Görögország nem utasítja vissza a közte és Törökország közt megindítandó közvetlen tárgyalások javaslatát, hangsúlyozza azonban, hogy csak abban az esetben hajlandó ezen tárgyalásokba bocsátkozni, ha Törökország elismeri a berlini konferenczián hozott határozatokat. Mihelyt ez megtörténik, a görög kabinet nem fog vonakodni, részletesen is tárgyalni a terület átengedésének és megszállásának módozatait. Athén, decz. 31. A kamara mai ülésén Romonduros miniszterelnök fejtegette, mennyire szükséges a kölcsön fölvétele Görögország jólétére és nagyságára nézve, és kéri annak megszavazását. A kamara erre megkezdi a 120 milliós kölcsönről szóló egyezség első olvasását. A költségvetési bizottság egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy a berlini konferenczia határozatainak foganatba vétele czéljából gyors intézkedések létessenek. Pétervár, decz. 31. A Journal de St. Petersbourg is konstatálni véli, hogy a tárgyalások Tseng marquis kínai követtel már véget értek és most csak a khinai kormány ez iránti határozatát várják Az idézett hírlap hozzáfüggeszti : „Reméljük, hogy szomszédaink nem fognak további akadályokat gördíteni az egyezség létrejöttében, és hogy rövid idő múlva helyre lesz állítva a bizalom és a barátság e két birodalom közt !“ — A Journal de St. Petersbourg értesülése szerint a porta nem viseltetik közönyösen az angol hírlapok ama jelentésével szemben, hogy Macedoniából tömegesen szállítják a bolgár családokat Kis-Ázsiába ; felelősségét ezen eljárásért azonban a helyi hatóságokra tolja. Ez utóbbiak azóta szigorú utasításokat kaptak arra nézve, hogy vessenek véget ezen visszás állapotnak. Belgrád, decz. 31. A fejedelem ma egy ukázt irt alá, mellyel kinevezi a fejedelmi küldötteket a skupcsina számára, ezek közt egy /. t és egy mohamedán is van. Dublin, decz. 31. A Parnell és társai elleni per mai tárgyalásán az államügyész bevégezte a vádlottak elleni beszédét. A törvényszéki jegyző ezután felolvassa a jelentést azon beszédekről, amelyeket a vádlottak több meetingen tartottak. Róma, decz. 31. Olaszország királya és királynéja fogadták a diplomáczia testület üdvkivánatait. Desprez franczia követ ideérkezett. A Diritto kétségbe vonja a Standard azon jelentését, hogy az albán liga fegyver alá hívta az összes albán férfiakat és háborúval fenyegeti Montenegrót. Az idézett hírlap megcáfolja továbbá a National Zeitung azon jelentését, hogy a tuniszi bey kérte volna Olaszország védnökségét ; ez utóbbi azonban megtagadta ezt a kérést. A bey tehát a francziák oltalma alá fogja magát helyezni. Január 1. Bukarest, decz. 31. A kamara 68 szavazattal 16 ellenében elfogadta az Olaszországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződést. London, decz. 31. A mai kabinettanácsban valamennyi miniszter részt vett. A Pall-Mall Gazette szerint, kilencz mozgó oszlopba osztják be az Irlandban elhelyezett csapatokat miként az a feniek lázadásakor történt, ezek az osztályok minden irányban be fogják barangolni az országot. London, decz. 31. Kilkenny község tanácsa elhatározta, hogy kérni fogja Erzsébet császárné királynét: vegye fontolóra mégegyszer azt az elhatározását, hogy nem szándékszik Izlandot meglátogatni. LEGÚJABB. A Seemann-ügy. Az egri zászló ügye, mint lapunkat értesítik, aligha éles összeütközést nem fog provokálni a becsmérlett zászló szomorú hőse és egy pestmegyei földbirtokom között. Ez utóbbi ugyanis még július hó 14-ikén, mielőtt a többrendbeli kihívás köztudomású lett volna, levelet írt az akkor még alezredes Seemannak, amelyben többi között e kifejezés is előfordult volna: „Én viszont értesítem önt, hogy azt az embert, aki dicsőséges zászlónkat, amely előtt Európának leghatalmasabb hadseregei meghátráltak, gyalázza, rongy embernek nyilvánítom. Vegye ezt, mint férfitől férfinek.“ E levélre, amely Dunavecsén lett postára adva, nem érkezett semminemű válasz, hanem a helyett megindultak a tárgyalások a Kupecz-Lieszkovszky-Sepmann-ügyben. E tárgyalások eredménye Seemann részéről egy nyilatkozat lett, amelyben ez kijelenté, hogy „nem volt szándékában a magyar zászló becsmérlése, s a rongy kifejezés csak a zászló rongyos voltára vonatkozott.“ A földbirtokos most egy újabb levelet írt, amelyben, a mint írja, e kijelentést oly válasznak vette első levelére, amely a katonai becsületszó értékével bír. Az országgyűlési tárgyalásokból, s az ezeket megvilágító leleplezésekből azonban igen rosz színben tűnt fel előtte Seemann magaviselete. A levél e pontja erős becsületsértő kifejezést használ, s különösen katonai karakterében sérti meg Seemannt, az alezredesből ezredessé lett katonatisztet, aki, mint magát kifejezi, „nemcsak a nemzeti zászlót gyalázta meg Egerben, hanem meggyalázta porte-pecsét is.“ Végül megjegyzi a levél, hogy azok, akik Seemaant előléptetésre ajánlották, visszaéltek a király alkotmányos jóhiszeműségével, mert az az ember nem alkalmas katonai szolgálatra sem, nemhogy előléptetésre, a ki az előzményektől eltekintve, „zsebre vág oly levelet, amelyben ő „rongy“ embernek deklaráltatok. A levél írójának nevei és levele előttünk ismeretesek. Az angol sajtóban folyvást szaporodnak a hangok, melyek tiltakoznak az ellen, hogy a boérokat rebelliseknek nevezik s velők mint ilyenekkel bánnak. A Pali Mali Gazette is csatlakozik e tiltakozáshoz. A Gladstone-minisztérium félhivatalos lapja a többi közt ezeket írja : „Azok, kik a transvaali boérekről mint lázadókról s mozgalmuk felől mint lázadásról beszélnek, jól tennék, ha meggondolnák, mily joggal lehet e kifejezéssel élni. Azok közt, kik most az angol kormány ellen fegyvert fogtak, nincs egy is, ki egyenesen vagy indirekte elismerte volna az angol királynő souverain voltát ama tartományokban. Ha csak egy ilyen ember is kivánt volna hozzájuk csatlakozni, a boérek bizonyosan visszautasították volna. Az annexió óta a boérek magatartása folytonos tiltakozás volt. Legtöbbször megtagadták az angol kormánynak való adófizetést s ha fizettek, a hivatalos nyugtára ráírták tiltakozásukat. A boérokra tehát egy pillanatig sem alkalmazható a „rebellis“ név. A tartomány helyzete az utóbbi három évben „felfüggesztett invázió“ volt, mely most ténnyé vált. Minden részrehajlatlan ember a mellett van, hogy a boéreket a hadviselő felek minden jogaiban kell részesíteni. EGYVELEG. A hadak meghonosítása Angliában. Az angolok egy uj sport meghonosítását remélik, a Lédáknak Skócziában való meghonosítása által. Caither grófságban a portlandi herczeg egyik birtokának pártjába hozták Kanadából és ott honosítják meg. És ez oly kísérlet, melynél csak azon csodálkozhatni, hogy ez az angoloknak már előbb nem jutott eszükbe. A portlandi herczeget már ezelőtt kevés évvel Bute őrgróf előzte meg azzal, hogy Kanadából több hadat hozatott, melyek Rothesay melletti jószágaiban Bute grófságban a mount-stuarti erdőben meghonosultak és elszaporodtak. Oolt külön hódtelepet alapított, a helyet tele ültette fákkal és , fallal vétette körül, úgy hogy ott most egy egész hódgyarmat létezik. Egy-egy kunyhóban 4 — 6 hód lakik. De azok vadászata tilos. Igen kívánatos, hogy a portlandi herczeg kísérlete, ép oly jól sikerüljön, mint a butei őrgrófé, mivel a hódak száma Kanadában napról-napra fogy. Az ottani lakosok azokat erősen vadásszák, kivált a sioux és az úgynevezett kigyó indiánok, kik némelykor átcsapnak Kanadába s százankint lövik a hódakat. Észak-Amerikában hajdan igen nagy számban találtattak hódak mindenütt, a 30-dik északi szélességi foktól kezdve egész a 60-dikig. Az őslakos indiánok nem is vadászták azokat, mert nagy tiszteletben tartották s bűnül rótták fel mindenkinek azt, ha egy hadat megölt. De mióta az európaiak ott letelepedtek és széltében öldösik, az indiánok sem kímélik, jóllehet az Egyesült Államok kormánya törvények által védi ezen állatokat. Még ezelőtt 30—40 évvel Kanadában nagy hajtóvadászatokat tartottak a lakosok a hódakra, rendesen a téli évadban és ezen hajtóvadászatok igen jövedelmesek voltak. A hudson-öböl társulat évenkint 60,000 darab hódbőrt adott el. Mennél sötétebb szinü a hód, annál nagyobb becsben tartatik. Találtak némelykor egészen tiszta fehér hódakat és ezeket ritkaságukért nagy áron fizették. Azon hódakat, melyeket a portlandi herczeg Kanadából Skócziába hozatott, vasketreczekbe szállíttatta, mivel még a legerősebb farácsozat sem állhatna ellent fogaiknak. A portlandi herczeg azt reméli, hogy 50 év múlva annyira el fognak szaporodni, hogy ekkor ő is hajtóvadászatot rendezhet azok egy részére.