Függetlenség, 1881. június (2. évfolyam, 150-178. szám)
1881-06-01 / 150. szám
Budapest, 1881. helyen nem paktálnak, annál kevésbé nem, mert ma még egyáltalán ki nem számítható, hogy melyik párt van vagy lesz kisebbségben. Kijelenti, hogy Csapót csakis a Tabarékpárt jelöltjének tekinti, s bár egy függetlenségi jelölt felállítása, a f. évi junius 6-ára összehívott függetlenségi értekezlet feladata lenne, mégis a dolgok jelen állása mellett és minden félreértés kikerülése végett szükségesnek tartja már itt határozottan nyilatkozni, ennélfogva a függetlenségi párt jelöltjéül ajánlja — mint Krisztinkovich A. óhajának is megfelelő kipróbált 48-as hazafit, Matkovich Tivadart! Tisztelt szerkesztő úr! Nincs fogalma azon lelkesedésről, melyet e nyilatkozat előidézett. Látszott, hogy csak egy szikra kellett, mely lángra lobbantsa a kebleket. Már Grünwald ur első szavainál megdördültek az éljenek s ez tartott folytonosan úgy, hogy Ghünvald úr kénytelen volt beszédét több ízben félbeszakítani. — Különösen beszéde végeztével nem akart szűnni az éljen riadal! Volt oly lelkesedés, — és pedig általános — amilyet ritkán láthat az ember a mai hunyászkodó világban. A habarékpárt jelvényei egymásután tűntek el a kalapok mellől. De volt zavarodás a habarékpárt vezérférfiai között ugyannyira, hogy az egyik vendég képviselő úr, meglehetős hangosan azt mondá: „no elmehetünk haza.“ Ez a habarékpártra csakugyan az volt, amit nagy hazánkfia mond „Irataiban“ a Villa francai békéről: „Villámcsapás derült égből.“ Erre nem számoltak. Halász K. elnök nem tudott szóhoz jutni a viharos éljenzés közepett, míg végre Wertheim Herman az elnök megbízásából kijelenti, hogy az egyesült ellenzék részéről Csapó Kálmán, a függetlenségi párt részéről Matkovich Tivadar jelöltettek ki. Mire az értekezlet nagy lelkesedés között szétoszlott. Van tehát már jelöltünk. A f. év június 6-iki értekezleten szervezkedünk, azután szívvel lélekkel, fáradhatlan kitartással hozzá fogunk a küzdelemhez. S amint a viszonyok állanak, s amint híveink lelkesedését ismerjük, zászlónk diadala bizonyos. bűn, hogy a likőrgyártásra szükséges czukrot adómentesen vihetik be. Továbbá interpellálja a pénzügyminisztert Boday János és Pranda Károly számtiszteknek a vidékre történt áthelyezése miatt, ami állítólag azért történt, mivel az illetők a II. kerületi függetlenségi párt híveink vallották magukat. Mind a két interpelláczió kiadatik az illető minisztereknek. Ezután az ülés rövid időre felfüggesztetvén, a folytatólag megnyitott ülésben Nyáry Jenő báró átnyújtja a főrendiház üzenetét a vasutak és csatornák központi telekkönyvezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában és ezzel az ülés d. u. 1 órakor véget ért. A holnap d. u. 1 órakor tartandó ülésben szentesített törvényczikkek fognak kihirdettetni. FÜGGETLENSÉG, Országgyűlés. A képviselőház mai ülésén elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint a király a jelen országgyűlést junius 2-án d. e. 11 órakor fogja a budai kir. várlak nagy termében ünnepélyesen berekeszteni. Kihirdettetnek a földadó szabályozásáról, a kisajátításról és az 1875. 7. t. cz.-nek az ármentesitett területre vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatásáról szóló szentesített törvényczikkek. Megszavaztatik harmadszori felolvasásban a vasutak és csatornák központi telekkönyvezéséről szóló törvényjavaslat. Ezután felel Trefort Ágoston Zay Adolfnak a brassói szentháromság templom tárgyában tett interpelláczióra, melyet Zay Adolf felszólalása után a ház tudomásul vesz. Tisza Kálmán válaszol Majoros Istvánnak a miniszteri kisebb hivatalnokoknak adott előlegek és segélyek bélyegkötelezettsége tárgyában, melyet a ház szinte tudomásul vesz. Ordódy Pál válaszol Sárközy Aurélnak a törvényhatóságok által elvállalt kavics szállítások ügyében, mely válasz szinte tudomásul vétetik. Csatár Zsigmond interpellál a Csongrád melletti úgynevezett Csukás gátnak a kormánybiztos által eszközölt keresztülvágatása tárgyában. „Keserves panasz érkezett hozzám Csongrád város számos birtokos lakosaitól, mely által tudomásomra hozzák, miszerint Fekete Márton kormánybiztos ur az u. n. „Csukásgátat“, mielőtt a Tisza vize alacsonyabb lett volna a gát árvizénél, mely gátéren a pestmegyei belvizek lennének a Tisza medrébe leereszthetők, elvágatta az államhatalom által e Csukás-érre épített kereszttöltést, mely cselekmények szomorú káros következménye az, hogy a csongrádi lakosok egy tekintélyes része összes tanyás épülete és termőföldje a vadvizek alá kerülvén, nem volt elég, hogy e becsületes nép négy hónapon át a Tisza töltésen dolgozott s ezenfelül a védekezés ez idei költsége mintegy 60.000 frtra tehető, hanem most a Tisza veszedelme után ime a kormánybiztos által olyan ferde intézkedés tétetett, mely által e szerencsétlen lakosok termőföldjei, dús termésükkel együtt viz alá kerültek. „Minthogy ezzel az intézkedéssel azon birtokosokon, a kik ezt sürgették és a kiknek földjeit elborította a „Csukásér“ vize, mit sem segített, mivel ott azoknak földjein a vár már megvan, miután az államhatalom ez éren azért emeltette a kereszttöltést, mert belátta, hogy a tiszai áradat elleni védekezés egészen felesleges lett volna az esetben, ha a Pest megyéből mesterséges utakon Csongrádra s határára zúdított belvizek romboló munkája meg nem gátoltatik a többször említett „Csukásőr“ kereszttöltése által, tehát mert e keresztgát hatalmilag azért emeltetett, hogy a völgyesebb vidéken lakozó számos polgár hajléka és vetése a megsemmisülés ellen biztosíttassák Fekete Márton a reáruházott hatalmával visszaélt, következésképen ime e kérdéseket intézem czimzett miniszter úrhoz: 1. Tudtával s rendeletével eszközöltette-e a miniszter úrnak Fekete Márton kormánybiztos a Csukás-ér kereszttöltésének átvágattatását és a csongrádi lakosok termőföldjei egy nagy részének víz alá bocsáttatását ? 2. Ha ezt Fekete úr csupán önhatalmúlag cselekedte — miként tenni akarta e hó elején, ha én a miniszter úrhoz nem távírók oltalomért — ugyan fog-e rendelkezni azonnal a t. miniszter úr, miszerint a romboló munka beszüntettessék és a megmenthető föld az árvíztől megóvassék. 3. Ki fogja kártalanítani a megkárosított csongrádi lakosokat? 4. Lesz-e intézkedés az iránt, hogy a Csukásór ügye rendeztessék még ez évben, mert különben minden esztendőben ismétlődni fog azon eset, hogy a már igazolt Pest megyéből mesterséges utakon is e gátérbe terelt belvizek Csongrád város határát víz alá temethetik , itt tehát sürgős intézkedésre van szükség. Ordódy Pál közlekedési miniszter azt válaszolta, hogy a kormánybiztos kötelességében járt el és nincs hivatalos tudomása róla, hogy Csongrád ezáltal veszélyeztetve volna. Csatár nem elégszik meg a miniszter válaszával, sőt az előadott magyarázat után veszedelemnek tartja a miniszter kezében a hatalmat. Igen komoly dolognak tartja az ügyet és a hiányos feleletet tudomásul nem veheti. A ház a választ tudomásul veszi. Helfy Ignácz interpellálja a pénzügyi és földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztereket a fogyasztási adók tárgyában kibocsátott rendelet azon határozata iránt, hogy csakis a bejegyzett kereskedők részesülhetnek a törvény azon kedvezménye választási mozgalmak. A budapest-józsefvárosi kerületben Szilágyi Dezső pünkösd hétfőn június 6-án d. e. 10 órakor fogja az ősz-utczai tornacsarnokban megtartani beszámoló beszédét. Felkérettünk a VII. ker. függetlenségi párt vál. bizottsága által annak közlésére: A VII. ker. függetlenségi párt képviselőjelöltje Ungár Ignác úr, a párt küldöttsége előtt kijelentette, hogy ő a külön vámterület és az önálló magyar bank híve, s megválasztatása esetében országgyűlési tevékenységét főleg az ipar és kereskedelem érdekében fogja érvényesíteni. A karczagi 58-as párt végrehajtó bizottsága a következő felhívást teszi közzé : A karczagi választókerület 47-as és függetlenségi érzelmű választópolgárok a június 8-án Kisújszálláson tartandó értekezletre tisztelettel meghivatnak. Ez alkalommal fogja pártunk jelöltje Csanády Sándor programmbeszédjét megtartani. A kisújszállási 48-as párt nevében Németh Antal elnök. Győrből írják nekünk május 29-ről: Med ■nyánszky jelöltsége, — amelyet a mindenféle társadalmi osztályt magában foglaló függetlenségi párt igen rokonszenvesen fogadott, — a mamelukokat ugy látszik meghökkentette. A jelöltet űrnapra várjuk, s fogadtatása ha nem is fényes, de lelkes, szives lesz, az bizonyos. Érdeklődés nálunk nagy. A párt az intelligencziából is szaporodik naponkint, noha eddig is szépen van az képviselve sorainkban. Torontálból. A torontáli közönség eddig egy értelmet képezvén, reá nem is hederitettek. Hej ! nem úgy áll most a dolog! Kormányunknak jut eljárása még abban az utolsó román emberben is, kit az ország törő marhájának lehetett tekinteni, kit megvetett mindenki megsokalta az átkozott manipullácziót és felkiáltja, hogy ne tovább! Egyhangúlag, mintha csak egy lélek egy szív mondaná, le vele, le a kormányzatról — ti hitehagyottjai szent István koronájának! Hasztalan dolgoztok — mert minden léptetek, minden mozdulattotok hazánknak romba dőlését czélozza ! Megértett benneteket — kiismerte bűnötöket a nép — órátok elérkezett és érdemszerüleg jutalmazza meg a Mindenható műveleteteket e bukással. Ez szavajárása, ez imája a népnek ma, és ez volt már rég — csakhogy ily hangosan még ki nem mondta. Finesszel, hivataloskodási befolyással, legmegvetendőbb rágalmazással, kocsisokhoz illő hazugsággal akarják a népet ámítani, hogy a függetlenségi párt nem egyéb, mint lázadó testület, mely sem hazát, sem királyt szentnek nem tartva, czéltalanul bitangol Istennek békével áldott földünkön. Kapdostok ti zsebrákok, mint a vízbe fuldokló lélek egy szalmaszál után és megparancsoljátok jegyzőiteknek és községi képvisletben levő igásaitoknak, hogy kire szavazzanak, hogy ki részére korteskedjenek. Megfeleditek azonban, hogy becsületérző jegyző, becsület érző községi elöljáróság ama 140—150 frtnyi szegényes fizetésért önmeggyőződését el nem adja. Nyugodtak lehettek, becsületet ismerő egyének nem fogják magukat labdaként hányni-vetni engedni és cselekedni fognak belátásuk után. Áz' A perjámosi kerületben Zsíros Szentpéteri Forrai bandájával az igaz ügy ellen. A magyarok Istene jutalmazza e három jó madarat, mert oly jó akarói a hazának ! Ellenökben Liptai Schreyer ügyvéd, a szó szoros értelmében népbarát, a függetlenségi követjelölt, fog fellépni. Jó ott halászni a kormánypártiaknak, hol annyira kereskedett népesség lakik, mint megyénkben és jó annak a zavarosban halászni, a ki a püspöknek — akarám mondani ennek számtartójának — veje, mert igy szabadságában (?) áll zsidóheczczet űzni és ezzel a népet csábítani. Perjamos, Billet, Lowrin, Bogáros, Család és Gottlobiak ! ti vagytok azok, kiket az intelligensek közzé jogosan számítani lehet, ne hiadjátok magatokat, mint szamár a nyájat vezetni — sorakozzatok N. Sz.Miklós példájára a függetlenség lobogója alá és hangoztassátok el a nagyvilágban : éljen Schreyer Viktor a függetlenségi párt követjelöltje ! Orosházán a mérsékelt ellenzék Károlyi Pista grófot léptette fel. A törökbecsei kormánypárt Bohonczi Gidát léptette fel. II.Kikindán a szabadelvű párt Joannovics kir. alügyészt léptette fel. Nemesdósán gr. Somsich Iván, nagy lelkesedés közt mondta el leszámolását, mely után egyhangúlag kiáltották a függetlenségi elveket valló polgárok jelöltül. Szabadkán a függetlenségi párt jelöltei Varga Károly s Makits Ernő, a kormánypártéi : Mamizsíts Lázár s dr. Horváth Mór. Szegeden május 29. az alsóvárosi népkoz látogatott gyűlést tartott. Elnök előterjesztő Herman Ottó képviselő levelét, melyben az a leszámoló beszéd megtartására határidő megjelölését kéri. — A gyűlés arra határozta kérni Herman Ottót, hogy beszámoló beszédjét jövő vasárnap vagyis pünkösd első napján d. e. 10 órakor tartsa meg. — Ugyan e gyűlésen szóba jövén az új jelölés kérdése, a jelenlevők Herman Ottót kiáltották ki ismét képviselőjelöltnek s nagyon valószínű immár, hogy ebben a kerületben egyhangúlag is választják majd meg Herman Ottót. Az első választókerület függetlenségi párti jelöltjének személyére nézve még nem történt eddig nyilvános megállapodás. Somogy megye tabi kerületéből írják lapunknak, hogy a függetlenségi párt, melynek elnöksége már hetek óta nagy tevékenységet fejt ki, pünkösd vasárnapján N.-Berényben az eddig tisztán kormánypárti községben pártgyűlést tart. Itt mint már irtuk a hozzánk csatlakozott községek fogják letenni a negyvennyolczas hitvallást, meghajoljon a czár előtt, s hogy fia szabadságát megnyerje és minden áldozatra kész legyen. Valóban csodálatos, hogy a czár, kiről ugyan feltehetni, hogy a muszka birodalom és a Romanoff család történetét ismeri, meg nem gondolta, hogy ez olyan sakkhúzás volt, mellyel ugyan nagybátyját felbőszítheti, de épen nem teheti mattá. A Romanoffok azt az érzést, mely minden más emberrel születik a gyermekeik, szüleik, testvéreik iránti szeretetet soha sem ismerték. Ők önzők a szó legszorosabb értelmében. Többen a muszka czárok közül gyermekeiket, szüleiket, testvéreiket gyilkoltatták meg. A mélység, mely Konstantint a czártól elválasztotta, egész a május 10-diki manifesztum kibocsátásáig és Loris Melikoff leköszönéséig majdnem áthidalhatlannak látszott. Midőn azonban Loris Melikoff helyébe Ignatieff lépett, némi változás állott be az elpattanásig feszült viszonyban a czár és Konstantin nagyherczeg közt. A czár, ama heves jelenet után, mely közte és nagybátyja közt kevés nappal II. Sándor czár halála után lefolyt, Konstantin nagyherczegre ráparancsolt, hogy mondjon le főtengernagyi méltóságáról és az államtanács elnökségéről. Az utóbbi parancsot Konstantin azonnal és szívesen teljesítette, annál is inkább, mert az egész államtanács elnökségi méltóság és az államtanács hatásköre már régóta semmisnek tekinthető. Nem úgy a főtengernagyság. Ez ugyanis ép oly jövedelmező, mint nagy befolyást enged annak, ki a tengerészet élén áll a katonaság felett. A nagyherczeg erről nem köszönt le, mert, úgymond, attól őt csak az foszthatná meg, ki őt arra kinevezte. Erre egy praecedens is van. II. Sándor czár kevéssel az 1863-diki forradalom leveretése után, midőn Konstantin mindig a lengyelek mellett nyilatkozott s II. Sándornak azt súgták be, hogy Konstantin is részes abban az összeesküvésben, melynek következése volt e forradalom, ezélja pedig Konstantin kikiáltása Lengyelország királyává, ép oly feszült viszonyban állott fiatalabb fivérével, mint most fia áll. Konstantint meg akarta fosztani tengernagyi méltóságától, de akkor Gorcsakoff herczeg miniszter egyenesen kimondotta a czárnak, hogy ezt tenni lehetetlen, ha csak a czárnak kétségtelen bizonyítványai nincsenek arra nézve, hogy világos árulás forog kérdésben, ezt pedig azokból az adatokból, többnyire titkos denuneziácziókból, lehetetlen volt bebizonyítani. így tehát II. Sándor czár elállott attól és később Konstantinnal egészen kibékült. Ugyanilyen a helyzet jelenleg. Lehetetlen ugyanis bebizonyítani, hogy Konstantin nagyherherczeg csakugyan összeköttetésben állott a nihilistákkal, hogy velők összeesküdt a meggyilkolt czár ellen, vagy csak tudott is arról, hogy fia, Konstantinovics Miklós tett ilyesmit. Ignatieff III. Sándor cárnak mindezeket oly élénken adta elő, hogy csakugyan rábírta, tegye meg az első lépést a kiengesztelésre, de azáltal, hogy nagybátyja fiát még mindig fellebbezteti, ennek apját sakkba tartsa, így tehát csakugyan történtek lépések a kibékülésre. A legmegbízhatóbb forrásokból merített tudósítások nyomán azonban annyit lehet mindeddig tudni, hogy Konstantin nagyherczeg mindeddig ez előzékenység iránt közönyös maradt és nem is válaszolt. Meglehet, hogy kiengesztelődéséhez feltételeket fog kötni és legalább is garancziákat követelni, melyek által fia élete biztosítva lenne. Borzasztó sajtóállapotok Muszkaországban. Az államtanács működéséről, hatásköréről a Golos azt írja, hogy ez tökéletesen haszontalanná vált a legutolsó időben és legfeljebb is azért kellene azt még fenntartani, hogy arra az esetre, ha a czár később mégis rávetethetnék, hogy Muszkaországnak alkotmányt adjon, akkor abból olyan lordokháza félét lehetne alakítani. A Golos azonban, daczára a rendkívül szigorú sajtórendszabályoknak nem szűnik meg a jelen minisztériumot megtámadni, azt mondja: „noha veszedelmes szólam, de most hallgatni szégyen.“ Mint valóságos nemzeti újságnak a Gólosnak igazsága van. Alig van ugyan kilátása arra, hogy nézeteit érvényre juttassa és majdnem úgy látszik, mintha maga akarná, hogy elnyomják. A sajtóviszonyok valóban borzasztók. Május 24. a hírlap szerkesztőségeknek két rendelet küldetett a sajtó főigazgatóságtól, melyet a szerkesztőknek alá kellett írniok. E rendeletek mindent, mi eddig a sajtóra és annak szájkosarazására nézve történt, felülmúl; mindenekelőtt meghagyatott a lapoknak, hogy semmit se vegyenek általa Glasnostból a zsidóüldözésekről. A Glasnost ezáltal bizonyos dicsőségre vergődik, mely becsületére válik. De még ezenkívül semmi olyat sem szabad közölniük, mi a népnél nyugtalanságot idézhetne elő. Ez esetben a hivatalos jelentéseket is be kellene szüntetni, mert ezeknek elhallgatásai még sokkal nagyobb nyugtalanságot keltenek, így jelesül most mindenki tudja, hogy Moszkvában is voltak zsidóüldözések, de erről a lapoknak hallgatni kell s igy a közönség azokat magának még sokkal nagyobbaknak festi ki, mint azok valóságban voltak. Úgyszintén a pétervári zavargásokról, melyek a nagy Podjacseszkajában és a Miklós vásártéren történtek, ahol a zsidók ellen fellázadt a nép, s még eddig egy hírlap sem hozott tudósítást. ■ Mindeddig tehát a muszka lapok a rendelet ezen részét igen lelkiismeretesen teljesítették, de a rendelet második részét tökéletesen ignorálják és most is mint előbb tették, valamennyi lapok hoznak még eredeti táviratokat a zsidóüldözésekről, kivévén azokat, melyek a Glasnosban jelennek meg, noha az által magukat a lefoglalás és beszüntetés veszélyének teszi ki. Ennél a rendeletnél még rendkívülibb és azt mondhatni, hogy őrültebb egy másik, melyben a sajtó főigazgatóság megtiltja az idézéseket bel- vagy külföldi tudományos vagy szépirodalmi lapokból és úgy az uj mint a régibb korból, mert azoknak rendeltetése az, hogy azon munkákban eltemetve maradjanak és mivel ezekből az idézésekből hamis következéseket lehetne vonni. Ez oly rendelet, mint a katholikus vallás tilalma a hivőkhöz, melynél fogva a szent írást azért nem szabad olvasni, hogy abból hamis magyarázatok ne vonassanak. A helyzet Muszkaországban. I Viszony a czár és Konstantin nagyherczeg közt. A viszony III. Sándor czár és Konstantin közt egészen magán hordja két egyforma erejű hatalomnak egymás közti háborúja jellegét, mely minduntalan fegyverszünetek és diplomácziai alkudozások által félbe van szakítva. A két ellenséges hadvezérnek meg van hagyva, hogy soha komoly csatákba ne ereszkedjenek, hanem ha lehet, egyike a másikat túlmanőverezze s várakat, városokat, erődített helyeket foglaljon el a mennyit csak bir, de semmit se tegyen, mi megnehezítené, vagy épen lehetetlenné tenné a békealkudozásukat. III. Sándor, midőn Konstantinovics Miklós nagyherczeget elfogatta és őt Petrovszkból Dünaburgba küldötte, azt hitte, hogy ezzel oly csapást mért Konstantinra, mely ezt kényszerítené, hogy Ezekhez a czenzura szabályokhoz pótlólag még egy újabb rendelet is jött a hirlapokhoz. 27-dikén ugyanis egy rendőrhivatalnok járta be valamennyi pétervári lapszerkesztőségeket és őket felszóllitotta, köteleznék magukat írásbelileg, hogy szót sem fognak írni arról a vadászati kirándulásról, melyre Alexis és a fiatalabb Nikolajevics Miklós nagyherczegek és Leuchtenberg herczeg akarnak vállalkozni. Ez azért történik, nehogy az összeesküdtek merényletet tegyenek a herczegek ellen. Ez tanúsítja azt a nagy rémülést, melyet a nihilisták még most is keltenek a kormánynál és udvarnál. De ez nagyon hasztalan óvrendszabály, mert a nihilisták e vadászati kirándulásról kémeik által bizonyosan már jó eleve tudosittattak. A czár elköltözése Pétervárról, Pétervárott nagy rémületet kelt épp úgy a háztulajdonosoknál, mint az üzletembereknél az a hír, mely szerint a cár elhatározta volna, hogy végkép el akar költözködni Pétervárról, melyet az összeesküvések főfészkének tekint. Az udvar az összes európai diplomácziai kar, igen sok külföldiek fogják követni, kik csak azért latnak itt, mert Pétervár az udvar székhelye és mert a művészek ide sereglenek, mi, ha az udvar elköltözködnék, mind megszűnnék. A birodalom székhelye tehát egy más nagyobb város lenne. A jövendőbeli letelepedési hely választása most nyílt kérdéssé lett. A czárnő azt óhajtja, hogy az udvar Moszkvába, mint a birodalom legnagyobb városába, mely egyszersmind a birodalom központja is, tétetnék át, ő is gyűlöli Pétervárt, mellyel oly sok szomorú emlék van összekötve. A czár ellenben Kievért látszik rajongani. Sokan azt mondják, hogy a czárnak azon szándéka, hogy Kievbe akarja áttenni az udvar székhelyét, összeköttetésben áll a zsidók üldöztetésével, és hogy Kievet a zsidóktól akarták megtisztítani, hogy egy czári székhely méltóságára érdemessé tegyék. Ilyesmit valóban csak is a muszkákról lehet feltenni, hogy előbb a lakosság egy részét kiirtsák, csak hogy a czár ott ne találkozzék emberekkel, kik ellen ellenszenvvel viseltetik. Ez emlékeztet a Dahomey császárra, ki ha kimegy, nő gárdáját küldi előre, mely minden férfit lemészárol, kit útjában talál, mivel e császár a férfiakat nem szenvedheti. A birodalom székhelyének áttétele Pétervárról Kievbe egyszersmint úgy tekinthető, mint egy Ausztria-Magyarország ellen mért vágás, így fogják ezt fel legalább a németországi lapok, azt mondván, miszerint a bécsi kormány nem maradhat közönyös, ha a muszka birodalom hatalmi központja oly közel van az osztrák határhoz. A muszka családok, nem csak a zsidók, de a keresztények is tömegesen hagyják el Pétervárt és többnyire nyugati Európa felé költözködnek. A leköszönt miniszterek közül Loris Melikoffot a külföldre már Abasa volt pénzügyér követte, júniusban pedig Milyutin hadügyéreinek helye még eddig nincsen pótolva, fogja követni. Most legújabban Albedinszki varsói főkormányzót emlegetik, mint Milyutin utódát. E futáson Pétervárból épen nem csodálkozhatni, mert e város csakugyan szinte szaturálva van forradalmi elemekkel és a katonaság, kivált a tisztek nagy része csatlakozott a nihilistákhoz. A Czas közli a katonák vezetői nevét, ezek Szuktanov és Glazov tengerész hadnagyok. Muraviev, az egykori vilnai hírhedt kormányzó unokája Filozofov a főhadbíró fia, Stromberg biró, több Beobrasenszkoj gárda ezredbeli és néhány lovassági tiszt. Külföldi hírek. Algíri állapotok. Algír déli részén a lázadó törzsek igen sok, több dolgot adnak a francziáknak, mint az egész Tunisz. A fölkelők vidékének messzesége, a lakatlan és víztelen vidéken a csapatoknak szállítása, az óriási hőség majdnem lehetetlenné tesz minden erőkifejtést. A franczia kormány azonban mégis erősen hozzá lát, hogy rendet csináljon. Szoczialisták. A szoczialista kongresszus, melyet Zürichben akarnak tartani, aligha jön létre. Zürich kanton lakossága nagyon ellenzi a dolgot s az elnöknek kérvényt nyújtott át, mely a gyűlés letiltását sürgeti. A kérvényen 30,552 aláírás van, vagyis azt a kanton összes szavazó polgárainak 41 százaléka írta alá, a sok aláírás folytán az okmány hét nagy negyedrétű kötetre megy. A kanton 199 községe közül csak 16 nincs képviselve. A gyűlés betiltása annál valószínűbb, mert megtartása esetén kétségtelen, hogy a lakosság zajos módon fog ellene tüntetni és tiltakozni. Angol landliga. Nagybritannia nemzeti földbirtokligája csütörtökön ülést tartott, hogy az ügyek jelen állapotát Izlandban tárgyalja. Hosszabb vita után, mely Justin M. Carthy elnöklete alatt folyt, következő hat javaslatot fogadtak el : „A bérlő kiűzések óriási felszaporodása Izlandban s a korona haderejének teljes alkalmazása ezen exmissziókban, továbbá a földbirtokliga kiváló vezetőinek elfogatása azt bizonyítja, hogy a minisztérium a kényszertörvényeket arra használja, hogy a földesurakat az ír bérlők elnyomásában támogassa. Felhívjuk tehát az izlandiakat Angliában és Skócziában, valamint azon angolokat, kik az elnyomottak szenvedéseivel rokonszenveznek, tegyenek lépést, hogy a közvéleményt Angliában és Skócziában tömeges népnyilatkozatokkal fölébresszék“. A gyűlés azt is elhatározta, hogy június 5-én a Hydeparkban népgyűlést tart. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A kisbirtokosok orsz. földhitelintézete folyó évi május hóban 183 kisbirtokosnak 208,350 frt kölcsönt engedélyezett. — Országos kiállítás. Az országos magyar iparegyesület a Budapesten rendezendő országos kiállítás ügyében annak kezdeményezését elhatározta és az ideiglenes előkészítő bizottság megalakítására, valamint az 50,000 frt garanczia alap megteremtésére a javaslatot kidolgozta. Ha az előkészítő bizottság megalakul, az országos kiállítás létesítése már biztosnak mondható, amennyiben a garanczia alapra már eddig is 20,500 frt jegyeztetett. Budapesti áru- és értéktőzsde. — Május 31. — Árutőzsde. (Hivatalos jelentés.) Búzát ma gyengén kínáltak, a tulajdonosok magasabb árakat követeltek, a vételkedv kedvező maradt, az irányzat szilárd. A forga Junius 1. . lom 10,000 mmázsára tehető. Az árak 5—1orral magasabbak. Egyéb gabonaneműekből tengeri hiányzik 10 krral drágább, a többiből alig volt üzlet, az ár és az irányzat változatlan. A mai napon történt vásárlások közül következő kötések jutottak tudomásunkra: Búza tiszavidéki 100 mm. 79.5 kis 13.85, 100 mm. 78.5 kis, 13.80, 400 mm. 78.2 kis, 100 mm. 78 kis 13.70, makói 900 mm. 77 kis 13.70, becsei 1200 mm. 14.3 kis 12.75, bajai 2200 mm. 73 kis 12.30, bácskai 2000 mm. 73.7 kis 12.60, aradi 200 mm. 75.5 kis 12.75, északm. 100 mm. 77.5 kis 12.70, 100 mm. 77.2 kis 12.65, oláh 300 mm. 75 kis 16.45, 1150 mm. 74 kis 10 frt 90 kr. Tengeri 500 mm. 5.17/,, p. Határidőüzlet : Szokvány búza tavaszra 00.00 —00.00, őszre 10.85—10.88. Zab tavaszra 0.00—0.00, őszre 6.55—6.60. Tengeri május—júniusra 6.40—6.42«/." Káposztarepe ze augusztus szeptemberre 123/ —124/8rírt. Ia Értéktőzsde. (Reggeli tőzsde.) Váratlanul a tegnapi lankadtság után magas árak érkeztek Bécsből és Frankfurtból ma reggel, miért a kezdet igen jó volt, ami a járadékokra azonban csak kisebb mérvben alkalmazható. Magyar 6%-os aranyjár: 117.60. Új 4«/0-os aranyjáradék 92.25. Papírjáradék 92.20. Osztrák hitelrészvény 357.50—358.80. Leszámítoló 151. A déli tőzsdén még nagyobb haladás volt észlelhető. — Magyar 6 ° C-os aranyjáradék 117.60. Új 4 ° C-os aranyjáradék 92.15. Papírjáradék 91.15. Vasúti kölcsön 135.25. Nyereménykölcsön 124. Tiszai kölcsön 114 50. Osztrák hitelr. 368.60—358.90—358.40. Magyar hitelr. 362. Anglo bank 152.56. Unic bank 145. Bankegylet 117.50. Leszámítoló bank 152.75 per medio. Osztrák államv. 371. Közúti vaspálya 433.50. Északk. 165.50. Vasutak igen szilárdan. Hivatalos leszámítoló árfolyamok : Magyar aranyl. 117.50, magyar ált. hitelbank 361.—, magyar leszámítoló- és pénzváltóbank 151.—, m. földhitelintézeti részv. —, magyar jelzálogbank részv. —, osztrák hitelrészvény 356., angol-osztrák bank —Unicbank —,—, tiszai és szegedi kölcsön 114.50, magyar papirjáradék 92.—, Magyar királyi arany 5.52—5.54, Reczés arany 5.50 5.52, Osztr.magy. 8 frtos arany 9.31-----9.33—, 20 frankos arany 9.31----9.33—, Török arany lira-------9.29 O.m. ezüst 100.=—100.10, Német birodalmi bankjegy 100 b. m. 57.25—57.35. Pénznemek : TÁVIRAT, Berlin, május 31. A birodalmi gyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy a lisztre méter mázsánként három márka vám vettessék. London, május 31. A képviselőházban kijelentette a kormány, hogy a Pisin völgyének kiürítéséről szóló hír teljesen alaptalan. — Kettet, az agárius liga egyik főszervezőjét Naasban elfogták. Páris, május 31. (Eredeti távirat.) A République Frangaise, Gambetta lapja a szenátust, ha a serutin de listet-t el nem fogadja, alkotmányrevizióval fenyegeti. Grácz, május 31. Az elhalt Tegethof tengernagy anyja, ki itt lakik, ma a következő tartalmú táviratot kapta ő felsége főhadsegédjétől : „Ő felsége megbízott, hogy önnek asszonyom, az ujabbi fájdalmas veszteség alkalmából, mely ő felségét is mélyen meghatá, a legmagasabb benső részvétét kifejezzem.“ Beck altábornagy. Páris, május 31. (Eredeti távirat.) Néhány ezer szoczialista tegnap az 1871-ben agyonlövetett foederáltak sírjánál a Pere Laehaise-on tüntetést rendezett. Több beszéd tartatott, de minden csendben folyt le. Belgrád, május 31. A skupstina mai ülésén heves vita folyt az italmérési adó fölött. Holnap a tárgyalást folytatják. Pétervár, máj. 31. (Br. táv.) A czári udvar egész csendben és oly hirtelen helyeztetett át Peterhofba, hogy csak igen kevesen tudtak felőle, még olyanok is, kik másnap reggelre kihallgatásra voltak berendelve, kimentek Gacsinába és úgy küldettek Peterhofba. Azt mondják, hogy a cár legközelebb és pedig az egész nyár tartamára Zarskoje-Seloba fog költözni, ellenben a moszkvai útról szó sincs. Washington, május 31. Azon tárgyalások, melyek az amerikai halászatnak a Fortune öbölben történt károsítása miatt, Angolország és Amerika közt folytak, véget értek. Angolország késznek nyilatkozott, hogy 15 millió (?) font sterlinget fog kárpótlás fejében fizetni. Páris, máj. 31. Kamaraülés. Bárodét azon indítványa fölötti vitában, hogy az alkotmányt revideálják, Clemenceau kéri azon alkotmány revízióját, melyet monarchikus gyűlés monarchikus szellemben dolgozott ki és hevesen megtámadva a szenátus intézményét emlékeztet arra, hogy Gambetta egykor szintén ellensége volt ezen intézménynek. Gazot igazságügyminiszter kijelenti, hogy nem volna tanácsos azon alkotmány alapját megrendíteni, mely a mostani köztársasági többséget létrehozta; munkás nemzet békét óhajt bent és kifelé. Ferry kormányelnök szintén ellenzi a revíziót és azt mondja, hogy nem lehet mindent koczkára tenni A revízió mély izgatottságot fog előidézni és meg fogja ingatni a köztársaságba helyezett bizalmat, azon kívül szétugrasztaná a mostani többséget s akkor a kormány se maradhatna továbbra meg. A kamara 254 szavazattal 186 ellenében elvetette Bárodét indítványának fontolóra vételét. LEGÚJABB. A király, mint teljesen megbízható forrásból értesülünk , a Skitha Miklós ellen orvtámadást intézett Rüstow és Dienstl katonatisztek büntetését legkegyelmesebben elengedni méltoztatott. A királyi kegyelem ez a propos nélküli ténye annál meglepőbb, mert a váczi fogházban sínylődő sajtófoglyok a királyfi násza á proposjából hiába vártak a királyi kegyelemre. * Más oldalról értesülünk, hogy a kegyelmi tény nem egészen a propos nélküli, hanem a hadügyminiszter boszuja a szombati napért. A legfelsőbb jóváhagyás alá ma terjesztette a megkegyelmezési okmányt és a legfőbb hadúr azonnal aláírta miniszterének előterjesztését. Ugyancsak e forrásból értesülünk, hogy a király lejövetele is ez ügy miatt szenvedett halasztást.