Függetlenség, 1881. július (2. évfolyam, 179-209. szám)

1881-07-01 / 179. szám

Budapest, 1881. Szavazatok tíz forintjával vá­sároltattak, délben adóhivatalnál húszezer forint utal­vány­oztatott s ha szükséges lett volna még több utalványoztatik. Mára pártnak Pogány G­yögy főispán minden­felé hirdette, hogy ha Kaas megválasz­­tatik, állása veszélyeztetik. Birákhoz, jegy­zőkhöz hivatalos rendeletek küldettek, hi­vatalnokok fenyegetésekkel kényszeritet­­tek a vesztegető kormány lelkiismeretlen jelöltjére, Marára szavazni. Mara pártján intelligencziából csakis hivatalnokok és tollnokok küzködtek. A főispán s a kor­mány többi közegeinek minden kritikán aluli eljárása miatt itt az elkeseredés ál­talános. Karczag, jún. 30. (A Függetlenség távirata.) Éjjeli 12 órakor Csanády Sán­dor 1540 szavazattal Varró 506 szava­­z­atal ellenében tehát 1024 szótöbbséggel a karczagi kerület képviselőjének válasz­tatott. Lelkesedés nagy. Karczag, jun. 30. (A Függetlenség távirata.) Csanády Sándor függetlenségi a kormánypárti Varró Samu ellen kép­viselővé választatott. (Nyert kerület a kormánypárttól, eddig Varró Samu képviselte.) Kun-Szent-Márton, jun. 30. (A Független­ség távirata.) Komjáthy Béla függetlenségi nagy­edéssel újra megválasztatott képviselővé. Debreczen, jun. 29. (A Független­ig távirata.) Első kerületben Simonyi Ernő, Körösi ellen 177 szótöbbséggel, a második kerületben Kiss Lajos, Helfy Ignácz ellen 36 szótöbbséggel, a harma­dik kerületben Tisza Kálmán, Mud­­rony Soma ellen 84 szótöbbséggel kép­viselőkké meg­választattak. Léva, junius 30. (A Függetlenségi távirata.) Gr. Hunyady László szabadelvű Novák Gusztáv függetlenségi párti ellenében megválasztatott. (Vesztett kerület.) B.­Csaba, junius 30. (A Függetlenség táv­irata.) Gr. Apponyi Albert mérsékelt ellenzéki Zsilinszky Mihály szabadelvű ellenében mandá­tumot nyert. (A kormánypárttól nyert kerülete a kabaréknak.) Fehér-Gyarmath, jun. 30. (A Függetlenség távirata.) Izsák Dezső függetlenségi egyhangú­lag képviselővé kikiáltatott. Nagy­ Kár­oly, jun. 30. (A Függet­lenség távirata.) Schuszterits Ignácz füg­getlenségi egyhangúlag kikiáltatott képviselővé. (Nyert kerület, eddig Domahidy István pártonkivüli képviselte.) Munkács, jun. 30. (A Függ. távirata.) Jászay Antal kp. újra megválasztatott. Körös-Bánya, jun. 30. (A Függ. távirata.) Sólyom Fekete Ferencz kp. képviselővé válasz­tatott. Gyula-Fehérvár, jun. 30. (A Függ. távirata.) Lukács Béla pártonkivüli megválasztatott újra. Aranyos-Maróth, jun. 30. (A Függetlenség távirata.) Gr. Migazzi Vilmos kormánypárti újra megválasztatott. Mátészalka, jun. 30. (A Függetlenség táv­irata.) Péchy Jenő kormánypárti újra megvá­lasztatott. Nagy-Somkut, jun. 30. (A Függetlenség távirata.) Teleky Géza gróf kormánypárti újra megválasztatott. FÜGGETLENSÉG. Július 1. Megválasztott képviselők. A mai napig a következő képviselő választások eredményei jutottak tudomásunkra, és pedig: Függetlenségi pártiak: Kolozsvárról Bam­­ha Miklós és Ugron Gábor, (mindkettő a kormánypárttól nyert kerület), Pécsről C­z­i­r­e­r Ákos, (a kormánypárttól nyert kerület), Nyíregy­házáról Vidliczkay József, Szigetvárról F­oriszek Sándor, Baksáról Turgonyi Lajos, Edelényről Berzeviczy írnok, (a kabaréktól nyert kerület), M.-Keresztesről D­u­k­a Ferencz, N.-Tapolczáról O­descalchy Arthur herczeg, Adonyról T­a­s­s­y Béla, Nagy-Kani­­zsáról Unger A­lajos, Szalántháról Nagy Ferencz , Pinczehelyről Turgonyi Lajos, (a kabaréktól nyert kerület), Szent-Gothárdról Helfy Ignácz, (a kabaréktól nyert kerület), Körmendről Pázmándy Dénes , Siklósról H­o­ll­ó­s­y Károly, (a kormánypárttól nyert kerület), Vaálról Lits Gyula, Kis-Czellről B­é­k­á­s­s­y Gyula, Szilről Gruber János, (a kormánypárttól nyert kerület), Lengyeltótiból S­z­a­l­a­y Imre, Szoboszlóról Kiss Dániel, (a kormánypárttól nyert kerület), Sárkeresztúr­­ról Madarász József, Görgőről L­ü­k­ő Géza, Színről Farkas József, Ó-Liszkáról Hege­dűs László, Köviből Szentiványi Árpád, Dédesről Orczy Gyula, Somlyó-Vásárhelyről Hegedűs Károly, (a k. p.hódított kér.) Mád­ról b. Aschbach L., (a k. p. hódított kér.), Nádudvarról Sembery Istv., Nánásról Onody Géza, Nagy-Vázsonyból G­y­ő­r­f­y Géza (a ka­baréktól hódított kerület), Kézdi-Vásárhelyről Lázár Mihály, (a habaréktól hódított kerület), Székely-Udvarhelyről Ugrón Gábor, Marosvá­sárhelyről Lázár Ádám (a kormánypárttól hó­dított kerület), Aradról N­á­r­a­y Imre (a haba­réktól nyert kerület), Miskolczról (I-ső ker.) Mezei Ernő (a kabaréktól hódított kerület), Gyöngyösről R­á­d­y Endre (a kormánypárttól hódított kerület), Székelyhidról Kiss Albert, Ugráról B­ö­l­ö­n­y­i Sándor, Szent-Lőrinczről Jeszenszky Ferencz, Hosszúpályiról Vi­­dovics György, Szegszárdról G­e­i­s­z László, Nagy-Kaposról Szabó Endre, (a kabaréktól hódított kerület), Szabadszállásról Hentaller Lajos, (a kormánypárttól hódított kerület), Szen­tesről Tors Kálmán, Hajdú-Böszörményről B­ó­­d­o­g­h Albert, Makóról Széll György, Vácz­­ról báró Prónay Gábor (a kormánypárttól hódított kerület), Ráczkevéről Halász Géza (a kormánypárttól hódított kerület), Dunavecséről Eötvös Károly (a kormánypárttól hódított kerület), Egerből Szederkényi Nándor,­­ Alsó-Dabasról Halász Bálint, Köbölkútról­­ Reviczky Károly (a habaréktól hódított kerület­), Győrből Mednyánszky Árpád br. (a kormánypárttól hódított kerület), Szeged­ről Herman Ottó, Békésről Irányi Dá­niel, Csornáról Tóth Antal (a habaréktól hódí­tott kerület), Magyar-Ó­várról Simonyi Iván (a kormánypárttól hódított kerület), Nagy-Ajtáról I­n­c­z­e József (a kormánypárttól hóditott kér.) Orosházáról Győri Elek (a kormánypárttól hó­ditott kerület), Dunaszerdahelyről Földes Gyula (a habaréktól hóditott kerület), Kézdi- Vásárhelyről Ugron Ákos (a kormánypárttól nyert kerület), Tordáról F­erenczy Miklós, (a kormánypárttól hóditott kerület), Nagyszom­batról Pantocsek Rezső, (a kormánypárttól hóditott kerület), Nagy-Igmándról ifjú Micsky Lajos, (a kormánypárttól hóditott kerület), Po­roszlóról Papszász György, Kisvárdárdáról dr. Farkas Balázs, Halasról M­o­c­s­á­r­y Lajos, Nagy-Kállóról K­á­ll­a­y János, Nagy- Fügedről A­l­m­á­s­s­y Sándor, Győrszigetről Krisztinkovich Ede, (a kormánypárt­tól nyert kerület), Szabadkáról II. k. Mukics Ernő, Szegvárról Madarász Jenő, Gyön­gyös-Patakról K­a­s­z­a­p Bertalan, Gyomáról H­o­i­t­s­y Pál (a kormánypárttól hóditott ke­rület), Szolnokról H­e­v­e­s­s­y Bertalan, Kör­mendről Pázmándy Dénes, Szolnokról Po­ 1­o­n­y­i Géza, M.­Turról Csávolszky Lajos, Kecskemét I. kerületből K­a­d­a Elek, II. kerületből S­z­i­l­á­d­i Lajos, Fehér-Gyar­­matb­­ól Izsák Dezső, Tiszahátról Füzes­­s­é­r­y Géza, (a pártonkívüliektől nyert kerü­let), Nagy­ Károlyból Schuszterits Ignácz, (a pártonkivüliektől nyert kerület), Karczagról Csanády Sándor, (a kormánypárttól nyert kerület), Kun - Szent - Mártonból Komjáthy Béla, Debreczenből I. kerület Simonyi Ernő, Félegyházáról Csanády Sándor, (a párton­kivüliektől nyert kerület­) =88. Habarékpártiak : Mező-Csáthról Farkas Károly, Váguj­helyről Pongrácz Adolf, Nagy-Mihályról Balogh Géza, Szécsényről P­u­l­s­z­k­i Ágost, Alsó-Lendváról V­eszter Imre, Szepsiről Tischler Vincze, Felső- Eőrről E­r­n­u­s­z­t Kelemen, Ipolyságbról P­a­­c­z­o­l­a­y János, Rimaszécsről Szakáll Antal, Sásdról Siskovics Antal, Dárdáról S­z­i­l­y László, a nógrádi kerületből S­ci­to­v­s­z­k­i János, Csáktornyáról U­r­v­á­r­y Lajos, Késmárkról S­p­o­n­n­e­r András, a bernyájai kerületből Szemző Gyula, a sz.-gróthi kerületből Bessenyei Ernő, az ugodi kerü­letből Fenyvessi Ferencz, Marczaliból Szé­chenyi Pál gr., a király-helmeczi kerületből P­i­l­i­s­y Nándor, Érsek-Ujvárról gr. B­e­r­c­h­­t­o­l­d László, Nagy-Atádról gróf Somsich Imre, Szliácsról G­r­ü­n­w­a­l­d Béla, Poprádról M­á­r­i­á­s­s­y Aladár, a világosi kerületből G­a­ál Jenő, Kis-Jenőről B­á­n­h­i­d­i Béla báró, Csur­góról Somsich Pál (a függetlenségi párttól nyert kerület), Jolsváról Jankó Miklós, Mo­hácsról Deutsch Lipót, (a kormánypárttól nyert kerület), Kőszegről Száj­b­é­r­y Gyula, Vágujhelyről Pongrácz Adolf, Budapestről Királyi Pál IV. és Szilágyi Dezső a VIII. kerületből, Medgyaszóról Potoczky Dezső, Világosról G­á­l Jenő, Radnáról Biró Kálmán, Szobránczról Tomcsányi László,­ Sz.­Endréről Nemeshegyi József (a függ. párttól elnyert k.), Esztergomból Horánszky Nándor (a kormánypárttól hóditott kerület), Monorról Bicskey Kálmán, Brassóból Z­a­y Adolf, Zurányról Bittó István, Somorjáról Bittó Béni, Marmarosszigetről Urányi Imre, Pozsonyból S­e­n­n­y­e­i Pál­­, Galanthá­­ról abrahámffy Gyula, Lövőről Nagy István, Kis-Szebenből H­ó­d­o­s­s­y Imre, Z­bo­róról Jelenik A­l­m­á­s­s­y István, Kápolnáról K. Szathmáry László, Pétervárról I­vá­dy Béla, Jászberényből Apponyi Albert, a ma­ros­vásárhelyi kerületből Kovács Albert (a kormánypárttól hódított kerület), Szászvárosról Kun István gróf, Tiszalökről Desewffy Aurél, B. Csabáról gr. Apponyi Albert (a kor­mánypárttól hódított kerület.) Héthársról, L­e­s­k­ó István. Kormánypártiak: Nagyváradról Tisza Kál­mán, Csongrádr­ól O­r­d­ó­d­y Pál (a függetlenségi párttól nyert kerület), Apatinból Matlekovics Sándor, Szepsi-Szt-Györgyről Tisza Kálmán, Fü­lekről B­e­n­i­c­z­k­y Gyula, Lőcséről Engel­m­a­y­e­r József, Komáromból P­u­l­a­y Kornél, B.­­Gyarmatról Szontagh Pál nógrádi, N. Szőllősről P­e­r­é­n­y­i Zs. b., Szakolczáról M­e­z­e­y Ferencz, Mezőkövesdről Prónay József, Deésről Teleki Domonkos gr., Hódságról Rónay István, Bethlen­ről Bethlen András gr., Verbászról Kármán Lajos, Terebesről Andrássy Tivadar gr Bony­hádról D­ő­r­y Dénes, Gölniczbányáról Probst­­n­e­r Arthur, Homonnáról Szirma­y Ödön, Pásztóról P­l­a­c­h­y Tamás, Nagyidéről B­á­r­­czay Ödön, Keszthelyről Faik Miksa,­­,f.y­­ilondáról S­i­m­ó Lajos, Nagyiglódról B­á­n­f­f­y Dá­niel br., Székről Éber Nándor, Mislyéről R­a­­k­o­v­s­z­k­y György, Szemezőről Kálmán Imre, Németiről Dacsó Pál, Kölesdről V­i­z­s­o­l­y­i Gusztáv, Rigyitzán Latinovics János, Lublóról G­e­r­g­e­l­y­i Tivadar, R pinról Dimitrievics Milos, Bodajkról Szög­ u­y László, Gyaluról B­á­n­f­f­y Béla gr., Zsámbv. ■ rétről Z­s­á­m­b­o­k­r­é­t­h­y József, Paksról Szeniczey Ödön, Szirma-Bessenyőről Bay Barna (a függetlenségi párttól nyert kerület),­­ Becséről P­o­p­o­v­i­c­s Gábor, Szamos-Ujvárról Gajzágó Salamon, Tab­­ról Fekete Lajos, Bánfi Hunyadról Lészay Lajos, Rimaszombatról F­á­y László, Szikszóról Péchy Tamás, Rozsnyóról Andrássy Manó gr., (eddig habaréki volt), Szálkáról Podhorszky Veszprémből Kisssovics (a függetlenségi párt­tól nyer­t kerület), B.­Almásról Rudi­ch József Galgóczról Uzovics Pál, (a habaréktól nyert kerület), kolosi kerületből Elekes György, Tekéről Kemény János br., Privigyéről S­p­o­r­­z­o­n Ernő, Csákvárról K­ó­g­l György (a függ. párttól nyert kerület), Szakosról Karor­­eror Gusztáv, Zala­egerszegről Trefort Ágoston (a függ. párttól nyert kerület), Tovarovisáról G­r­o­m­o­n Dezső, Losonczról gr. F­o­r­g­á­c­h Antal, Kaposvár gr. Zichy Ödön (a függ. párttól nyert kerület), a rumi kerületből I­s­t­ó­c­z­y Győző, Nyitráról Wagner József, Králjeveczről A­p­á­­t­h­y István, Pécsváradról Kardos Kálmán (a­­ habarékpárttól nyert kerület), Halmiról György Endre, a német­újvári kerületből R­o­h­r­e­r Vik­tor (a habaréktól nyert kerület), a-Kanizsáról Podmaniczki Frigyes br., Pancsováról id. Ráday Gedeon gr., a magyar-láposi kerületből Boér Károly, II.-Tapolczányról hg. Odes­­c­a­t­h­y Gyula, Bobróról Porubszki Jenő (a kabaréktól nyert kerület), Gönczről Szathmáry Miklós, Budapestről P­a­u 1­er Tivadar I., Darányi Ignácz II., O­r­s­z­á­g­h Sándor III., Wahrmann Mór V., B­u­s­b­a­c­h Péter VI. és Kemény Gáborb. a IX. kerületből, Alsó-Kubinból Surina Károly (a habaréktól nyert kerület), Iglóból W­i­e­­l­a­n­d Arthur, Szarvasról Móricz Pál, Sárvár­ról Königsmayer Károly, Vág-Vecséről J­á­­n­o­s­s­y János, Szatmárról Boross Bálint, Élesd­­ről S­z­l­á­v­y Olivér, Szalontáról F­ó­n­a­g­y László, Csik-Szeredáról M­i­k­ó Bálint, Fiuméból Cserná­­t­o­n­y Lajos, Ilyefalváról Jókai Mór, Dicső-Szt- Mártonból Tisza Lajos, Breznóbányáról L­e­­h­o­c­z­k­y Egyed, Pancsováról id. Ráday Ge­deon, Marosvásárhelyről Knöpfler Vilmos, a balavásári kerületből Horváth Gyula, Bárándról N­a­d­á­n­y­i Miklós, Bereczkről Gábor Péter, Vízaknáról Korizmics László, Oláhfaluról Bia­­sini Domonkos, Kassáról Péchy Manó gr., Bo­ros Jenőről Vásárhelyi Béla, Pécskáról K­á­­r­o­l­y­i Tibor gr., Uj-Szt-Annáról B­o­h­u­s Zsig­­mond a homoród-aklándi kerületből Dániel Gábor, Újfaluról Beöthy Andor, Ungvárról gr. Török József, Battonyáról b. Wasmer Adolf, Tenkéről Lipovniczky Sándor, Udvarhelyről Tibád An­tal, Jószáshelyről Konstantiny György, Csőké­ről Román Sándor, Korponáról Radvánszky Béla b., Biharon Eresey Géza, Székely-Keresztur­­ról b. Szen­t­k­e­reszty Béla, Abonyból N­e­p­­p­e­l Ferencz, (a függ. párttól hóditott kerület) Gö­döllőről B­o­s­s­á­n­y­i László, (a habaréktól nyert kerület), Csikkarczfalváról Mihályi Ferencz Csikszentmártonból Bocskor Károly, Gyergyó­­szentmiklósról Dobránszky Péter, Doroghról Andrássy Gyula, Keczelről F­ö­l­d­v­á­r­y Gyula, Kovásznáról Thury Gergely, Besztercze­­bányáról H­a­l­a­s­y Gyula, Dunapatajról Ivánka Imre (a függ. párttól nyert kerület), Belén­yesről V­é­g­h­s­e­ő Gellért, Szegedről Szende Béla (a függetlenségi párttól elnyert kerület.) Rózsahegy­ről K­a­j­u­c­h József, Fehértemplomból M­i­h­a­j­­l­o­v­i­c­s János, Trencsénből Rakovszky Géza, Lúgosról Szende Béla, Orczil váról K­r­á­n­i­c­z Béla,Körmöczbányáról Gy­urg­y­ik Gyula, Morvaszentjánosról L­u­k­á­c­s­y Béla, K­i­­niczahelyről C­s­á­k­y László gróf, Eszterházái­­ Visontai K­o­v­á­c­h László, Párdányból C­sá­vos­s­y Béla, Kismártonból M­i­c­h­l Jakab, Te­mesvárról Missics János Vágbeszterczéről Szitányi Bernát, Illaváról Baross Gábor, Baánról Andaházy Pál, Beszterczéről Hof­­g­r­ä­f­f János, Liptó-Szt-Miklósról Matuska Péter, Csáczáról M­á­d­a­y Lajos, Bazinból S­z­a­­l­a­y Ödön, Nagy-Baromról K­o­v­á­c­h László, Sugatagról J­u­r­k­a Vazul, Újvidékről B­e­n­d­e Imre, Szucsányról Rakovszky István, Török- Becséről R­o­h­o­n­c­z­i Gedeon, Török­kámzsáról Sváb Károly, Tatáról Rosta­házy Kálmán, Uj- Aradról Fröhlich Gusztáv, Uzdinról N­iko­­l­i­c­s Fedor b. Ba­rátkomlósról G­ö­b­e­l Ká­roly, Bogsánról Antunescu István, Maroslu­dasról Bethlen Géza,­­ Csákováról V­o­d­j­á­­n­e­r Béla, Moraviczáról Ónosy Mátyás, Fa­­csetről Harkányi Frigyes, Técsőn V­á­r­ady Gábor, Kis-Becskereken Ormós Zsigmond, Nagy- Zorlenczről Szerb György, Rittbergen V­a­r­­g­i­c­s Imre, Szompezről gróf Zichy Ágost, Nagy Szt-Miklósról Rónay János, Zsombolyán Hieronimy Károly, Kis Mártonból H­é­r­i­t­s Antal, Felvinczről G­á­l Jenő, Udvardról Ord­ó­dy Pál, Toroczkóról Székely Elek, Zichyfalváról Dániel Pál, Eperjesről Berzeviczy Al­bert, Selmeczbányáról Zsigmondy Vilmos Kosztról Móricz Károly, Oraviczáról b. W­o­­diáner Albert, Ócsáról Z­á­m­o­r­y Kálmán (a függetlenségtől nyert kerület), Vissóról Jónás Ödön (a kabaréktól nyert kerület), Szászkáról B­i­s­­singen gr., Bittséről Urbanovszky Er­nő, Szentgyörgyből Karácsonyi Guidó gróf, Szubnyáról id. J­u­s­t­h György, Kőhalomról B­a­­c­o­n József, Szt-Ágotáról Bauszner Guidó, Segesvárról Wenk­eh Vilmos, Tápéról C­s­e­j­­t­e­y Antal (a függetlenségtől nyert kerület), Ákos­­fal­váról Szentiványi Kál­mán, (a kabaréktól nyert kerület), Nagy-Enyedről Kemény Gábor báró, Bártfáról Bornemisza Ádám, Török-Szent- Miklósról Szapáry Gyula gróf, Abrudbányáról H­ege­düs Sándor, Pécsről Szemenyey József, Szász Régenből Kemény Kálmán báró, Alsó-Árpás­ról K­a­p­o­l­c­s­á­n­y­i Mór, Nagy-Kikindáról J­o­a­n­­n­o­v­i­c­s L. (a nemzetiségiektől nyert kerület), Hátszegről Mara Lőrincz, Vajda-Hunyadról P­o­­g­á­n­y Károly, Naszódról T­a­n­á­r­k­y Gedeon, Déváról Szathmáry György, Szászsebesről T­o­r­m­a­y Béla, Szászsebesről T­a­m­á­s­s­y Béla, Dobráról Lázár Lajos, Jákóhalmáról Éles Hen­rik (a kabaréktól nyert kerület), Alvinczról Z­e­y­k Dániel, Magyar-Szénből Lukács László, Szabad­káról I. ker. Mamuzics Károly (a függetlenségi párttól nyert kerület), Fogarasról Boér Antal, Nyírbátorból Mandel Pál, Sopronból Trefort Ágost, Munkácsról Jászay Antal, Körösbányáról Sólyom Fekete Ferencz, Debreczenből T­i­s­z­a Kálmán és Kiss Lajos (a függetlenségi párttól nyol­c kerülőtől*), T­órAv[5] gr. N­­­ n­y­a­d­i László, Aranyosmaróthról gr. M­i­g­a­z­z­y Vilmos, Máté­szalkáról Péchy Jenő, Nagy-Somkutról T­e­­l­e­k­y Géza gr. Nemzetiségiek: Titelből M­i­r­e­t­i­c­s Szve­­tozár. A hermányi kerületből Kaiser János, Nagy-Szebenben Wolff Károly és Kaszt­­n­e­r Henrik Vidombákról Imrich, Brassóból Steinacker Ödön, Stomfáról Roszíval N. Karánsebesről D­o­d­a Tróján, Zsolnáról C­s­e­r­k o Ignácz (a kormánypárttól hóditott kerület), Ré­­kasról G­a 1l u József, (a kormánypárttól hó­ditott kerület), Uzdinról P­o 1 i­i Mihály, Med­­gyesről Graffius Károly, Keresztény-szigetről Gáll József, N.-Disznódról Steinacker Ödön, Uj-Egyházról Dörr Soma, Zomborról Ma­tin­o­v­i­c­s Miklós, Pártonkivüliek: Szombathelyről Horváth Boldizsár, S.-A.-Ujhelyről M­e­c­z­n­e­r Gyula, Budapestről Hoffmann Pál a VII. kerü­letből­, Miskolczról (H-dik­ kér.) Horváth Lajos, Nagy-B­ereznáról M­o­c­s­á­r­y Géza, Zircz­­ről Hunkár Sándor, Székes - Fehérvárról Zichy Jenő gr., Kaposvárról gr. Zichy Ödön, Pozsonyból Széll Kálmán (a kormány­párttól nyert kerület), Tóthről Matkovich János, Hidegkútról Zelenszky Róbert gr. (a kormánypárttól nyert kerület). B.­Gyuláról Gondos Benedek, Gernyeszegről ifj. Teleky Sámuel gróf (?), Verseczről Grecsák Károly, Gyula-Fehérvárról Lukács Béla. Választási mozgalmak. Szatmári levelezőnk írja: Városunkban a 25-diki választás pártunk bukásával végződött. Boros Bálint kormánypárti 483 szavazattal — Barta Endre függetlenségi jelöltünkkel szembe­ni 412 szavazatott kapott — képviselővé válasz­tatott. Ennek daczára bátran állithatjuk, hogy az erkölcsi győzelem a pártunk részén volt, mert a kormánypárt roppant presszó fenyegetés és botrányos erőszakkal vitte keresztül jelöltjét. Különben álljon itt statisztikája a szavazóknak. A törvényszék, járásbíróság, catasteri igazgatóság pénzügyigazgatóság, adóhivatal, illetékkiszabási hivatal, vasúti hivatal a városi hivatalokkal tettek 200 szavazatot. Ezeknek nagy többsége ellenzé­kinek vallja magát, sőt a választások előtt büsz­kén dicsekedtek, hogy szavaznak a Tisza kor­mány ellen, de a választások előtt közvetlenül egynéhány nappal az illető főnökük megparan­csolták hogy „muszáj“ szavazni a kormány jelöltjére. Így történt, hogy a több mint 200 szavazó összes hivatalnokok közül csak kettő mert nyíltan szavazni Barta Endrére. Sőt a vá­lasztott városi hivatalnokok közül is csak hár­man szavaztak a függetlenségi pártra. Az idei választásnál pártunk ellen nyíltan síkra lépett Schlauch Lőrincz püspök úr is, ki ugy látszik meg akarta a Tisza kormánynak há­lálni, hogy őt v. b. t. tanácsosnak kineveztette, mert ő az összes kath. papságnak (kik több mint 40 szavazatot képviselnek) egyenesen meghagyta, hogy a függetlenségi párt ellen akczióba lépje­nek és csak is így történhetett meg, hogy a nagyságos kanonokok sorba házalták híveiket, s kéréssel, ígéretekkel, fenyegetésekkel bírták rá a szavazókat, hogy a kormánypártra sza­vazzanak. Ezenkívül a zsidó polgártásak vezetői a sze­gényebb zsidó iparosokat a legnagyobb presszió­­val és buzgalommal összeszedték, ennek követ­kezménye lett, a száz és néhány zsidó polgár­társakból 90 felül szavaztak a kormány mellett, és csak 6 ellene. Végül a „Kiszeli és Keresztes“ klik veze­tése alatt a befolyásolt bérlők és egyéb leköte­lezettek csoportja, kik mintegy 50 szavazatot képviseltek. Ennélfogva bátran állíthatjuk, hogy 300 szavazónál jóval több volt a „m­u­s­z­á­j“ szavazók száma; már most vegyük hozzájuk az ígéret, vesztegetés, fenyegetés és kanonoki há­zalás által összeerőszakolt majdnem 160 szavaza­tot, és ennek lett eredménye a 486 szavazat. Ezekkel szemben a függetlenségi párt 412 független gondolkodású embert állított síkra. Különben jellemző, hogy a kormánypártra az összes magyar származású ügyvédek közül né­gyen szavaztak, míg a függetlenségi párt jelölt­jére az összes szavazati joggal bíró ügyvédek számszerint 26 voksoltak, köztük a városunk és megyénk kitűnősége dr. Farkas Antal az ügyvédi kamara elnöke. A választás megejtése után maguk a kormánypárt főkolomposai is be­vallották, hogy az erkölcsi diadal pártunk mel­lett volt, és hogy nekik utolsó erőlködésük volt az eredmény. Megyénkben 30-án lesz mind a 8 kerü­letbe a választás, és pedig a fehérgyarmati ke­rületben a függetlenségi párt jelöltje Izsák Dezső, úgyszinte a nagy­károlyi kerületben is Schuszterics Ignácz egyhangúlag lesznek megvá­lasztva. A csengeri kerületben Kiss Áron ref. esperes a megyei függetlenségi párt egyik ve­­zérférfia nagy többséggel lesz megválasztva a habarék Domahidi István ellen. Az aranyos medgyesi kerületben pártunknak két jelöltje van, u. m. Kerekes Ágoston nagy­­birtokos és Papp János szatmári ügyvéd, kik közül a választás napján előleges elhatározás folytán a kisebbség tartozik a többség jelöltjé­vel szavazni; ennélfogva e kerületben is pártunk győzelme biztos Szőke Barna zseb­rák jelölttel szemben, ki feltűnően szórja a pénzt a válasz­tók közt, pedig köztudomás szerint igen mérsé­kelt anyagi jólétnek örvend. No de: „a zörge­­tőknek a jókedvű adakozó Tisza Kálmán segít a pénzmag dolgában“. A máté­szalkai kerület­ben a nagytekintélyű Vállyi János pártunk je­löltje és alapos reményünk van, hogy Péchy Jenő mamelukot megbuktatja. A brassói kerü­letben is kitünően állott Farkas Emil független­ségi párti jelölt ügye — de pár nap előtt — úgy his­szük, az ellenpárt erőszakos és piszkos eljárása folytán — visszalépett s ennek követ­keztében tegnap, a választások előtt 3 nappal, Dienes Lajos szatmári ügyvédet kérték fel a elöltség elfogadására, ki e rövid idő alatt is nagy párttal fog síkra szállani a kormánypárti Szuhányi Ödönnel. Pancsováról írják nekünk: Városunkon is le­zajlott szombaton (jan. 25-én) a képviselőválasztási mozgalom. Ismét idősb Ráday Gedeon gróf lett e kerület képviselője, amit csakis a szerb nemzetisé­giek és hét sváb grossdeutsch pártja jelöltjének, a szintén kormánypárti Nikolics báró visszalépésének köszönhet, mivel a szavazás megkezdése után ér­kezvén ennek távirati lemondása, pártja új jelöltet többé nem foghatott hamarjában. Egyik varjú a másik szemét ki nem ássa, s noha előre volt lát­ható a liberálisok ezen manővere, mégis fordult elő törvényellenesség s hivatallal való visszaélés. P. o. a vám és adóhivatal most is föl volt lobogózva, mint mikor pünkösdkor Ráday járt itt, s ha akkor az ünnep tiszteletére mondották kifüggesztettnek, most ugyancsak nem tagadhatták el, hogy kortes­kednek vele. A vámszedő pedig kortesbuzgalmában annyira elragadtatta magát, hogy egyik tisztvise­lője fölfüggesztéssel fenyegetve parancsolt reá, hogy menjen Rádayra szavazni. Különben a pancsovai képviselőválasztásról megemlékezni sem volna érdemes, oly kevés lelke­sedés volt a polgárság részéről tapasztalható, mert azt a hivatalos presszió, mint p. o. a szarcsovai jegyző felfüggesztése, inkább lelohasztotta, semmint fölélénkité; nagyon is meglátszott, hogy nem való­ságos politikai párt, hanem csak családi clique in­tézte az egészet s a választók kelletlen követik. Pápára, mint értesülünk, pártunk ottani je­löltje Tömösváry László támogatására, a holnapi választás alkalmából, a központ Mende Bódog urat küldte ki. A tiszalöki választókerület képviselőjévé tegnap gr. Dessewffy Aurél borral, hússal, ke­nyerekkel és más lélekvásárlási eszközökkel kierőszakolt módon megválasztatott. Megválasz­tatása a választási törvények és népképviseleti elvek világos megsértésével történt. Szemben a törvények nyilt kijátszását képező lélekvá­sárlásokkal, Verhovay Gyula függetlenségi jelölt, túlnyomó többségben levő párthívei körében a választás előtt meg sem jelent s a je­­jelöltségtől visszalépett; minek következtében a függetlenségi párt az ellenpárt eljárása feletti mély megvetésének s az egyhangú választásnak feltüntetni vágyott választási eredmény ellené­ben élő tiltakozásának kifej­tést adandó, a választáson nem jelent meg. Ekként egy nem meggyőződéstől vezérelt hanem grófi tisztek és szolgák által népjog- és törvény­­ellenes eszközökkel összetoborzott kisebbség által a mérsékelt ellenzéki gr. Dessewffy Aurél nagy kényelmesen kerületünk képviselőjévé je­lentetett ki. — Már maga a jelenvoltak száma világos bizonyságul szolgál, hogy a t. gróf képvi­selő ezen kerület közérzületét nem képviseli, ugyanis a kétezeren felüli szavazók közül csakis 959 választóval eszközöltetett a választás. Ehez nem kell magyarázat. — Kétségtelen, hogy a kerület többsége — mely a jelölt visszalépése következtében választásra nem ment, — függet­lenségi elveket vall, és igy a t. gróf népképvi­selővé lett, a nélkül, hogy a nép közérzületét képviselné. A mi azon hirt illeti, hogy Verho­­vayra egy szavazat adatott s hogy egyáltalán valaki mellette szavazást kívánt, nem a függet­lenségi párt akaratából történt, s mint párton kivüli dolog tekintendő, mely ellen a független­ségi párt nevében határozottan tiltakozom. Ónody Géza, kerületi függetlenségi pártelnök. Az Ellenőr gr. Hunyady Lászlóról azt írta, hogy ő a lengyeltóti kerületben Szalay Imre érde­kében törvényellenesen korteskedett. E közlemény ellenében Hunyady gróf ur nevében uradalmi fő­tisztje Vásonyi ur távirati után a következő nyi­latkozat közlésére kért föl: Az Ellenőrben a lengyeltóti választást illetőleg megjelent s gróf Hu­ny­ady Lászlót terhelő közlemény merő rágalom. Tatáról írják nekünk: A képviselő válasz­tás nálunk június 27-én történt meg. Az ura­dalmi főtisztség minden befolyásának, és a kor­mány nem kis mennyiségű pénzének sikerült keresztül vinni, hogy a tatai kerület részéről egy kanonok jelöltet küldenek a parlamentbe Rostaházy Kálmán személyében, kit megvendé­gelt választóinak nagy része oly jól ismert, hogy nevét a szavazás alkalmával kalap­juknál levő kokárdáról silabizálták le. Győry Elek pártjá­nak magyar része a legnagyobb kitartás és lel­kesedéssel tűrt az egész napon át ellen szomjan, a sváb és tót szavazók orrát azonban igen csiklandozta az uradalmi regale bérlők putikjai­­ból kigőzölgő pecsenye szag, minek ellent nem álhatván, jól ismert élhetetlenségük újabb tanú­­bizonyságát adták mert igen nagy részük az utolsó pillanatban elpártolt, tették azt annál bát­rabban, mert alig magyar papjaik ékes anya­­nyelvükön megmagyarázták nekik,, hogy ez a tisztességgel igen összefér. Az már igaz, hogy gyönyörű választás volt a tóvárosi germanizáló barát tanya, hol minden vasárnap de sőt még Szent István napkor is német beszédek tartatnak. Ez szintén kirukkolt korteskedni Rostaházy mel­lett, ezek jól ismert egyéniségek mert a falukban úgyis hetenként megjelennek koldulni, és igy most is megtörtént, hogy mig a vezér a férjet kapaczitálta azalatt az asszony előhozott két három tojást, mit azonban legnagyobb bámula­tára a barát, még Krisztus nevében sem foga­dott el. Az elvtelenség és szolgalelkű­ség szelleme lebegett a kormánypárti bortól elázott tisztelt választók keresztben álló szemei előtt. Kortes fogás akart lenni az is, hogy az uradalmi házban levő takarékpénztár padlásából is kit fizetett a kormány­párti lobogó a részvé­nyesek határozott rosszalása daczára is. Midőn esti 1/410-kor a választási elnök gróf Schmidegg János az eredményt kihirdette, hogy Rostaházy 1056, dr. Györy Elek pedig 820 szavazott ka­pott, a függetlenségi párt lehangoltan bár egész rendben elvonult, a győztes pártról pedig fülcsik­­landozóul felsivitott egy két éretlen éljen, mert a jó lakott atyafiak már előbb el­tántorogtak, Tordáról írják nekünk . A függetlenségi párt jelöltje, Ferenczi Miklós, nagy többséggel fényes győzelmet aratott Tisza László kormány­párti jelölt felett. (Történt pedig ez esemény éppen Tisza Lászlónak nevenapján.) Azonban az impozáns diadal, melyet kivívnunk sikerült, nem lepett meg senkit, mert a „szabad­elvű“ párt a maga zsebrákpolitikájával, a nemzet életerejét pióczaként kiszívó rendszerével már rég­óta teljesen elidegenítette magától a tordai válasz­tókerület egyetemes értelmiségét, s így a polgár­ság zöme egy szívvel-lélekkel sorakozott azon zászló alá, melyet a függetlenségi párt fennen lobogtat. Tisza László, kinek minden érdeme az or­szágházban páratlan szabatossággal kiejtett számos „igen !“-ben rejlik, a választás előtti napon még kocsit sem volt képes találni, melyen a vasúti ál­lomástól városunkba jöjjön, míg nem egy polgár keresztényi szívvel megkönyörülvén rajta, felaján­lotta saját, érdemekben megfakult járművét, melyen Tisza minden nagyobb baj nélkül csakugyan be is taligázott Tordára, hogy szem- és fültanuja legyen azon népszerűtlenségnek, melynek városunkban ör­vend. Különben a kormány bérenczei hivatalos presszióval, fenyegetésekkel, különösen pedig a pénz, bor és pálinka varázshatásának igénybe vételével mindent elkövettek, hogy jelöltjüket juttassák dia­dalra. Bebarangolták a választókerület falvait, s a lakosok egy részét leitatva, szekerekre rakták és a szó szoros értelmében rabok módjára megkötözve hozták be Tor­dára. Azonban az ilyen, tudtok és akaratuk nélkül kormánypártiakká varázsolt választók, mihelyt ki­józanodtak a pálinkaadta mámorból, okkal-móddal szépen átszökdöstek a Ferenczi párthoz. Szolcsvá­­ról s más oláh falvakból a szolgabiró barmok módjára terelte be a kormánypárt részére veszte­getésekkel megnyert választókat. Majd „Független polgár“ aláírással valami obskúrus firma merész hangú felhívásokat függesztett ki az utczák sarkain, felsorolván Tisza Lászlónak „halhatatlan“ érdemeit, különösen hangsúlyozva azt, hogy noha a vasutat Torda városa helyett inkább Tisza L. birtokaira kellett ugyan vezetni, mindazáltal Torda e veszte­ségért kellő kárpótlást kapott egy — — bika­telepben! Azonban hasztalan volt a fizetett Korypheusok minden erőlködése, hasztalan volt a nép terrorizálása végett Tordára rendelt 200 főnyi katonaság is. A kormánypárt a csúfos vereséget nem kerülhette el. Számos tisztviselő, a hivatalos presszió daczára kereken megtagadta a szavazást, mások pedig elég lelki erővel bírtak, meggyőződé­süket követve, Ferenczire szavazni. Mondják, hogy midőn a tordai r. kath. esperes, engedve a véget érni nem akaró zaklattatásoknak, Tiszára adta sza­vazatát, rögtön meggyónt, s bűnéért, három napi böjtre és jámbor vezeklésre ítélte magát. Midőn a függetlenségi párt fényes győzelmét d. u. 4 óra­kor hirdették, leirhatlan volt az öröm. Óriási nép­tömegek hullámzottak az utczákon, éltetve Feren­­czit és a függetlenségi pártot. Majd Ferenczinek lakása elé csoportosultak, hol képviselőnk meleg köszönetet mondott a választói bizalmáért, s azon reményének adott kifejezést, hogy a szabadelvű

Next