Függetlenség, 1881. október (2. évfolyam, 270-300. szám)
1881-10-14 / 283. szám
Budapest, 1881. — Második évfolyam Szerkesztői Iroda «a kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. sz. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre..................................16 frt Félévre........................................8 frt Negyedévre................................4 frt Egy hóra . . ... . . 1 frt 40 kr. Egyes szám ára: 5 kr. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 283. szám Péntek, október 14. Szerkesztői Iroda és kiadóhivatal Budapest, IV- koronaherczeg-utcza 3. zz. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők. E lap czimét ia az utczát pontosan megjelölni kérjük. Hirdetéseket és Si^ritterekat árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal A felirati vita. Álmosan, érdeklődés nélkül ül a tisztelt ház, s alig-alig hallgatja meg a felszólalókat, akik kénytelen-kelletlen mondják el többé-kevésbbé sikerült beszédeiket. Pedig a felirati vita az a praeludium, mely magában foglalja az összes parlamenti működés motívumait. A felirati javaslatok az egyes pártok programmjai, melyeket azok három évi parlamenti szereplésükről kiadnak. S az idén éppen nagyon erős vitát lehetett volna várni. Sok olyan történt, ami a közhangulatot felizgatta, s a felirati vita lett volna legalkalmasabb módja ez izgatottság kinyilvánításának. Hogy mégis oly lanyhán, majdnem minden érdek nélkül folyik a vita, szomorú tanúsága annak, hogy a közügyek iránti érdeklődés nálunk immár kihalóban van. A kiegyezés óta lefolyt 14 év alatt kormány követett kormányt, s helyzetünk mindig rosszabbra fordult. Mintha e tényből azt a tanulságot vontuk volna le, hogy úgyis hiába minden küzdelem, s most már igazi keleti fatalizmussal nézünk a jövőbe. Ami különösen a parlament működését illeti, főleg Tisza Kálmánnak sikerült kiirtani azt a hitet, mintha a parlamenti vitáknak valami haszna volna. Az ő gárdája nem kapacitálható; a szavazatokat nem az argumentumok, hanem a pártfegyelem viszik jobbra vagy balra. A véget mindenki előre látja, s tudja, hogy a sok szó, mely az országházban elhangzik, mind csak arra való, hogy a dolognak annyira a mennyire meglegyen a parlamenti formája. Arra nézve, a legtapasztalanabb naiv fiatal képviselőket sem véve ki, mindenki tisztában van, hogy a parlamenti szónokok nem a háznak, hanem ki a választóközönségnek beszélnek, s hogy valamely felszólalás czélja nem annyira az, hogy a felszólalásnak eredménye legyen, mint inkább az, hogy nyilvánosságra jusson, hogy ilyen felszólalás történt a parlamentben. Egyszóval napról-napra világosabb lesz, hogy a mi országgyűlésünk csak formailag, de nem lényegileg parlament ; olyan intézmény, mely többkevesebb herczekurczával a kormány kívánságait lajstromozza. Innen, hogy sem a nemzet, sem a képviselők magok nem kisérik többé a régi érdekkel a képviselőház működését. Hogy a dologban s nem a személyekben van a hiba, azt láttuk ma, midőn oly sok derék beszéd sem tudta a ház stereotyp álmosságát elűzni. A felirati vita során első szónok Krisztinkovich Ede volt. Új ember a parlamentben, de szűzbeszédje nem mutat kezdőre. A közös ügyes kormányok nemzetrontó politikájának erős kritikája mellett nagy vonásokban ugyan, de semmi lényegest ki nem hagyva állítja fel pártunk programmját. Pártunk másik szónoka, ki szintén a felirat egészével foglalkozott, Szalay Imre volt. Szalay beszéde csupa polémia a kormánypárti felirati javaslat s az azt beterjesztő Jókai Mór ellen ; sikerülten utasítja vissza a szabadelvűek cinikus felfogását s érdekes adatokat sorol föl a választási visszaélések krónikájából. Kirülöttük még hárman szólaltak föl a felirat kérdésében : Polyt Mihály, Simonyi Iván és Tisza Kálmán. Polyt beszédei mindig figyelemre méltók. Szerb nemzetiségi létére is egészen czivilizált európai ember, aki tartalmasan és csínnal tud beszélni. Mai felszólalása is több volt a nemzetiségek ösmeretes feliratának egyszerű parafrázisánál. Fölösleges mondani is, hogy a „magyar faj uralomra“ vonatkozólag mennyire különbözik a mi álláspontunk Polyt úrétól ; ez azonban nem lehet akadály arra nézve, hogy egyben-másban igazat adjunk neki. Ily teljesen egyetértünk vele, bár más úton jutunk ugyanahhoz a konklúzióhoz, abban, amit Bosznia és Herczegovina kiürítésére nézve elmondott. Tökéletesen igaz : legkevésbbé a magyaroknak áll érdekükben, hogy a monarchiához új szláv elemek csatoltassanak, nem állna még akkor sem, ha mai államrendszerünkből kifolyólag ily bekeblezés nem vezetne is közjogi abszurdumokra. S midőn visszautasítjuk azt a vádat, mintha a magyarság a többi nemzetiségeket elnyomná, lehetetlen el nem ismernünk, hogy a kormány eljárása a szerb nemzeti egyházzal szemközt nem törvényes. Igenis, módját kell ejteni annak, hogy az egyházi kongresszusok ne legyenek nemzetiségi izgatások színhelyeivé, hanem ez a mód semmi esetre sem abban áll, hogy a kormány törvény ellenére a kongresszust két évig sem hívja össze. Az ilyen nagyon praeventiv eszközök csak elkeserítenek s arra alkalmasak, hogy az esetleg jogos repressiv intézkedéseket is önkény színében tüntessék föl. Örömmel jegyezzük föl végül Polyt ur kijelentését, hogy ők is szeretik e hazát és semmiféle feldaraboló szándékaik nincsenek, s őszintén óhajtjuk, hogy e kijelentést későbbi tények ne cáfolják meg. Simonyi Iván, aki már több ízben mutatott rá a modern liberalizmus veszedelmeire, ma ismét e szempontból tárgyalta a földbirtok kérdését. A földbirtok forgalmát meg kell kötni : ez beszédjének alapeszméje. Midőn a régi birtokos osztály, a magyarság magva, naprólnapra pusztul s oly elemeknek enged tért, melyekben éppenséggel nincs meg a teljes megbizhatóság ; midőn a földbirtok forgalmának növekvéséről oly ijesztő adatokat közöl a hivatalos lap árverési rovata : nagyon megfontolni való gondolat, nem volna-e jó visszatérnünk a földbirtok régi lekötöttségéhez ? Tisza Kálmán beszédjéről nincs mit mondanunk. Maga kijelentette, hogy máskor is felszólal még s mai beszéde egyszerű dialektikai gyakorlat volt. Polemizált pártunk ellen a nála szokásos rabulisztikával, de minden nagyobb hatás nélkül; felhasználta Polyt nemzetiségi rugkapálódzását, hogy magának olcsó tapsot szerezzen, de ez sem sikerült neki teljesen. A mameluk-erényeken kifog az álmosság, s csak egypár nagyon buzgó úr ismeri kötelességeit és éljenez a hatalmas miniszterelnöknek. A vita holnap tovább folytatódik, de ha az érdeklődést valakinek nem sikerül erősebben fölkelteni, akkor alig hisszük, hogy eltartson 10 napig, amennyi időt rászántak. — október 13. Bókéa-Csabáról Karassiay István vezetése alatt Rohay János, Fábry Károly, Mihnay János és Aradi György tagokból álló küldöttség járt Budapesten, hogy b. Prónay Dezsőt a jelöltség elvállalására fölkérjék. B. Prónay Dezső megköszönte a kitüntetést, de viszonyaira való hivatkozással kérte magát a kombináczióból kihagyni. A küldöttség azzal távozott, hogy nem tekinti a választ teljes visszautasításnak, hanem neve alatt tovább is tömöríteni fogja a pártot. Az új választás Békés-Csabán e hó 31-ére van kitűzve. Trencsén megye e hó 12-én tárgyalta a Budapest főváros és Arad város által a Lendl- Göczel ügyben hozott és pártolás végett megküldött feliratokat. A felirat mellett felszólaltak Macsovszky Mór, Kubinyi Aladár és Latkóczy Sándor, ellene pedig gróf Zámojszky József és Décsy Lajos megyei tiszti főügyész, akit a szó szoros értelmében kineveztek. Végül a közgyűlés egyhangúlag és nagy lelkesedéssel azt a határozatot hozta, hogy hasonló szellemben szintén felír az országgyűléshez, szabb ideig tart-e, és meddig, az attól függ, hogy az elvileg megállapított császártalálkozás mikor fog megtörténni. A képviselőház VIII. bíráló bizottsága ma este Andaházy Pál elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette Szentkereszty Béla orsz. képviselő választási ügyét, s nevezett képviselő választását igazolta. A képviselőház közlekedési bizottsága ma délután fél hat órára kitűzött ülését nem tarthatta meg, miután a tagok nem jelentek meg határozatképes számmal. Ennél fogva a kikinda-nagybecskereki vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása a hétfőn tartandó ülésre tűzetett ki. A dunavecsei kerületben a függetlenségi párt Németh Albertet lépteti fel. Jövő vasárnap Németh Albert le is megy a kerületbe Mocsáry Lajos, Madarász József, Mednyánszky Árpád, Verhovay, Komjáthy kíséretében. A székelyudvarhelyi kerületben a függetlenségi párt Thaly Kálmánt lépteti fel. Orbán Balázs a jelöltséget nem fogadta el. Ez utóbbi kerületben a kormánypárt Szilágyi Virgilt akarja fölléptetni, ugyanazt a Szilágyi Virgilt, ki az átalános választások előtt a függetlenségi párthoz fordult, hogy léptesse föl valahol, de midőn itt politikai megbízhatlansága miatt vissza lett utasítva, ment a kormánypártra, hol föl is léptették, meg is bukott. Nincs kétség, hogy Székelyudvarhelyen sem néz más sors elé. A külügyminisztérium ideiglenes betöltésére vonatkozólag az uralkodó már határozott. Az esti órákban ugyanis a következő táviratot hozza a Bud. Corv. , Bécs, okt. 13. Illetékes oldalról nyert értesülés alapján a király ő felsége ma Szlávy József közös pénzügyminisztert ideiglenesen megbízta a külügyminisztérium ügyeinek alkotmányszerű képviseletével, Kállay Béni osztályfőnököt pedig e minisztérium ügyeinek vezetésével. A császári ház minisztere gyanánt hasonlóképen Szlávy fog fungálni. E provizórium valószínűleg hosszabb ideig fog tartani. . Az intézkedés újat csak annyiban tartalmaz, hogy „az alkotmányszerű képviselet“ a közös pénzügyminiszterre bízatott, ami azért meglepő, mert e tekintetben Kállaynak is van elég part menti iskolázottsága. Hogy a provizórium hős Apró-cseprő. A felirati vita első szónoka ma Krisztínkovich Ede volt, ki sietett a szűz beszéd izgalmain átesni. Nem sokat parádézgatott, hanem jóféle huszár tempóval vágtatott neki a tűznek. Hanem mielőtt az elnöki bejelentések megtörténtek volna, átesett egy kis keresztelésen is. Soha se hitte volna, hogy kurucz természete ily keresztvízben részesül. Épen várta, hogy a jegyző szólásra hívja fel, mikor hozzá megy egy képviselő, bemutatja magát, hogy ő Polit, s néhány hók után, az ich-csel végződő vezetékneves Krisztinkoviehtól azt kérdezi: — Nem vagy te óhitü? Krisztínkovieh meg volt Iepetve, s csak a környezetében támadt általános derültség világosította fel, hogy Polit egy a szélsőbalra tévedt „szrb“ óhitű nemzetiségi juhot keresett az ics-ek és vics ek nyájába. * Krisztínkovich után Polit Mihályra került a beszéd sora. Csak akkor vették észre az óhitűvé keresztelés fültanúi, miért akart fogni Polit Mihály Krisztinkovichban hívet a „szrb“ egyháznak. így akarta biztosítani, hogy Miletics ne álljon magában a helyeslések és éljenzések „viharának“ rendezésében és csinálásában. De biz Miletics, az óhitű fogdosás meghiúsulta után, egyedül maradt. Annál hatalmasabban igyekezett a párt „egyhangú“ manifesztáczióját érvényre juttatni. „Helyes, éljen“ hangzott közbe harsányan és élénken. A ház odanézett és Miletics pátriárka ősz szakállával ott állt, mint egy szinpadi statiszta, kinek egy darab bádoglemezzel kell a mennydörgést és egy szál hegedűvel a bandát helyettesíteni. Jól és lelkesen csinálta az öreg nagyon. Nem kímélte hangját s végül a beszéd franczia szavainál : „szabadok akarnak lenni s igazságosak,“ Miletics tenyerét se kímélte és igazi tapsot is rögtönzött a szereplőnek. Mennyivel hatásosabb e jelenet, ha Krisztinkovich véletlenül nyakas magyar helyett óhitű „szrb“ és együtt koptatják Mileticcsel tenyereiket ? Ezt a tévedést soha se fogja neki megbocsátani Polit.* Egyébiránt Polit Mihály szellemesen szólt, mint rendesen. A háznak magyar jelleme soha se tünteti ki a lovagiasság nemes vonásait annyira, mint Polittal a kétfejű, mert kéttagú párt szónokával szemközt. Daczára a hangulat ama lanyhaságának, mely ólomesőként uralkodik a képviselőház légkörében, a harmadában népes üvegfedél alatt, akkora figyelemmel hallgatták, mintha körülötte és beszédén fordulna meg a törvényhozás határozatának sorsa és az ország jövőbeli kormányzása. És meg kell adni, nekünk tetszik ez az érdekes viszony. Az oroszlán van így, az okos szemű, élénk, virgoncz egérrel. Imponáló erejének egész méltóságával néz és gyönyörködik az állatka minden mozdulatán. Tetszik neki, amint csiklandozza bőrét, neki ugrik sörényének. Erejének öntudatában egy játék minden izgalmával és gyönyörűségével hat rá e jelenet, s ebben a jelenetben van humor, van költészet. * Asbóth János vagy igazabban John Asbóth, vagy legigazabban Napraforgó Jonathan, czikkez a felirati vitáról az Ellenőrben. Czikkében a többi között volt puszipártjának a kabaréknak jellemzésére, a következőket mondja : „Valóban sokra vitték a t urak a taktikát, ha azt hiszik, hogy úgy lehet cserélni az elveket, mint a jelmezdarabokat.“ Mit mond ehhez gr. Zichy Ferraris Viktor szelleme ? Mit mond az a közmorál, mely a bohócz rikító jelmezében látta John Asbóth urat a legnyakat tekerőbb czigánykerekeket hányni ? Mit mond az a közönség, mely a politikai cirkuszban a megmartak szobra előtt látja őt tömjénezni és mandátum borravalóért ugrándozni ? Haymerle utóda, Kálnoky grófnak kandidáltatása Haymerle utódjául mindinkább több tért nyer a kombinácziókban, sőt még a félhivatalos források is, melyek tegnap még minden kombinácziót alaptalannak és légből kapottnak jelentettek ki, ma már nemcsak megengedik a kombinálás lehetőségét, hanem azt egyenesen Kálnoky személyére irányítják, és így közvetve megerősítik a mi nézetünket , mivel muszkabarát, tehát a pétervári nagykövet fog beülni a ballplatzi palotába. A félhivatalos Orsz. Ért.-nek mai kelettel azt távírják Bécsből, hogy az osztrákmagyar-német szövetségnek Oroszországgal való, ismét kilátásba vett megerősítése következtében Kálnoky gróf személye ismét előtérbe lép, mint közös külügyminiszter, bár még hozzáteszi nagy szerényen az inkább megerősítésül, mint kifogásul tekinthető lehetőséget : ha Kálnoky maga nem gördít akadályokat kineveztetése elé és különösen ha Taaffe gróffal megegyezik. A másik félhivatalos, mely magát háromnegyed hivatalosnak hiszi, még tartózkodóbb. A Bnd. Corr. távirata még tagad és a végeldöntést Tisza Kálmán nézetétől teszi függővé, a mire nagyon sok megjegyzést lehetne tenni, de e helyett olvasóink mulattatására lenyomtatjuk az egész táviratot : Bécs, okt. 13. (B. K.) A király azóta, mióta b. Haymerle ravatalán fekszik, a külügyminiszteri álláshivatal utódja felől senkivel még szót sem váltott, annál kevésbé határozott valamely irányban. Jövő vasárnapra Tisza Kálmán miniszterelnök meg van híva ide s ez időpontnál hamarább végleges intézkedés nem történik. A delegácziók egybehívásának határidejére vonatkozólag nem fog változás bekövetkezni, miután az osztrák kormány sürgeti azoknak az összeülését, nem lehetvén ugyanis a delegácziók összeülése előtt az osztrák birodalmi tanácsot egybehívni. Ennélfogva ha csak valahogy lehetséges lesz, a delegácziók működésüket mégis meg fogják október végén kezdeni. A delegácziók összehívására vonatkozólag, miután fölmerült a hír, hogy az elhalasztatnék, ma ugyancsak félhivatalos oldalról erősítik, hogy ez nem fog halasztást szenvedni és ha a fölirati vita hosszu időt nem fog igénybe venni, akkor a delegácziók még e hó folyamán megkezdhetik működésüket. Ugyancsak e forrás biztosnak mondja, hogy az utód kérdése nagyon hamar el fog dőlni. Jellemző e körülményre, hogy maguk a döntő körök még mindig csak kombinácziókkal foglalkozhatnak, de nem merik állítani, hogy csak egyetlen nyilatkozatnak urai lennének, mely e tekintetben az uralkodó nézetéről felvilágosítást adhatna, annyi azonban bizonyos, hogy ha az ő nézeteiknek legkevesebb érvényt is tudnak szerezni, akkor a külügyminiszteri válság után a pétervári nagykövetség válsága fog következni. Egy bécsi lap írja: Kálnoky gróf osztrákmagyar nagykövetet Pétervárral a napokban ide várják. Feltehető, hogy idő jötte összeköttetésben áll a külügyi tárcza új betöltésével. Beavatott körök azt állítják, hogy Kálnoky gróf van a külügyi hivatal élére kiszemelve, kérdéses ugyan, már most megtörténik-e a kinevezés, vagy csak a delegácziók ülésszakának befejeztével. Arra utalnak, hogy a küszöbön álló delegáczionális ülésszak nem akadályozza a végleges eldöntést, mert két évvel ezelőtt Andrássy visszaléptekor ugyanez a helyzet állott be. Haymerre okt. 10-én neveztetett ki s már nov. közepén a delegácziók előtt képviselte budgetét. Különben lehetséges, hogy a delegácziókat pár héttel későbbre hivják össze s így időt adnak az uj külügyminiszternek kellő informácziók szerzésére. Kálnoky gróf kinevezését, nem tekintve, hogy Károlyi Alajos gróf mellett a nagykövetek közt ő az egyetlen, kire reflektálni lehet, előmozdítja az is, hogy az osztrák kormány olyan férfiút lát benne, ki a belpolitika minden befolyásolásától tartózkodni fog s ki különben sem oly tekintélyben áll, hogy a Taaffe-kormány akczióit zavarhatná. A Taaffe-kormány ez idő szerint kevésbé befolyásos külügyminisztert szívesen lát. A magyarok nem barátságtalanul állanak szemben Kálnoky gróffal, ki nem magyar ugyan, ámbár magyar család ivadéka. Kálnoky gróf a monarchia legfiatalabb nagykövete, mert csak két év óta van ez állásban Pétervárt. Azelőtt követ volt Dániában, még előbb a hadseregben szolgált. 1866-ban mint a 6. huszárezred számfeletti alezredese követségi tanácsossá neveztetett ki Londonba. Mig a diplomácziai téren működött, a hadsereg állományában is megmaradt s 1872-ben ezredes, 1879 ben altábornagy lett. Ez a mozzanat is befolyással lehet kinevezésére. A gróf családja alkotmányhű, testvére a képviselőházban a balközéppel szavazott. A gróf 1833. decz. havában született s igy még csak 48 éves. Andrássy Gyula gróf Haymerle bárónőhöz következő táviratot intézett : „A ki ismeri viszonyát férjéhez, az tudja, hogy mi sem vigasztalhatja kegyedet. Én sem próbálom meg. De indíttatva érzem magamat önnek megmondani, hogy a gyászt és fájdalmat nem egymaga viseli. És a számtalanok közt, kik önnel éreznek, az ön fájdalmát senki mélyebben nem érezheti, mint én, mert senkinek sem volt annyira alkalma férje tulajdonait, szivét és eszét jobban méltányolni, mint az ön igaz hivének Andrássynak.“ * A félhivatalos Corresp. hongroise hosszabb fejtegetést hoz arról, hogy a magyaroknak nem kívánságuk, hogy külügyminiszterré magyar ember neveztessék ki. „Kétségtelennek látszik előttünk — írja, — hogy Ausztria-Magyarország belső viszonyainak jelen állapotában a külügyminiszterséget pártvezér, legyen az szláv, német vagy magyar, nem töltheti be, hanem csupán diplomata, aki nincs engageálva a különböző pártok valamelyikénél.“ „Várjon Szlávy, Kállay, Kálnoky gróf (aki nem magyar) vagy Calice báró választatik-e a külügyi politika intézésére, az jóformán mindegy Magyarországra nézve, mert e kandidátusok mindegyike szorosan Haymerle báró programmjának végrehajtásához tartaná magát.“ Összeesküvők elfogatása Oroszországban. A nihilizmus mozgalma csakugyan erősebb hullámzást ölt az újabb időkben. Úgy látszik, megint nagy merényletre folytak az előkészületek. A rendőrség azonban megkettőzött éberséggel őrködik s több nagy fogást sikerült csinálnia. Az összeesküvés fölfedezése egy hivatalra vágyó nihilista által a szálak egész csomóját jutatta a policzia kezébe, s az most nagy csendben és nagy titokban tömeges elfogatásokat tesz a merényletet tervező összeesküvés részesei közül. Nyolczvanra teszik az újabb elfogatásokat , s a nihilizmus elterjedését és hatását jellemzi, hogy még a Konstantinov katonai akadémia növendékei közt tett elfogatásnál is feltűnőbb az összeesküvők gyanánt elfogott több előkelő társadalmi állású egyén. Ez összeesküvésről és az ennek fölfedezése után történt elfogatásokról következőket ír egy pétervári levél : Pétervár, okt. 9. Lapunk olvasói már értesültek leveleimből arról az összeesküvésről, melyet a nihilisták III. Sándor czár élete ellen forraltak, de a melyet mint írtam, az összeesküvők egyike följelentett. A muszka kormány szigorú parancsot adott a rendőrfőnöknek és a hírlapoknak, hogy erről az esetről semmit se közöljenek, mert ez által több udvarképes magas állású egyén kompromittáltatnék. Több mint nyolczvan elfogatás történt. Ez elfogatásokra négy szotnya (egy szotnya egy század, mindegyike 125 ember) küldetetett ki. Az elfogatáskor az utczát körülvették, melyben az összeesküdtek gyülekeztek. A legkomolyabb körülmény ezeknél az elfogatásoknál az, hogy az elfogodtak közt két nő is volt, a kiknél felirásban írott leveleket és egyéb iratokat találtak. Miután ezeket nagy bajjal megfejtették, az sült ki, hogy ez iratok által a császári udvarnál alkalmazott magas állású személyek vannak kompromittálva, kik III. Sándor czárral legbizalmasabb viszonyban állottak. Ezek közt van egy gróf és egy herczeg, kik sokáig laktak Párisban és ott nagyon ismeretesek. Rendesen a téli évad alatt szoktak volt néhány hónapot tölteni a Szajna melletti fővárosban. A közigazgatásban nagyon sok változás fog történni. III. Sándor czár most meghittjével, Pobedenoseffel, kit egy ideig kegyvesztettnek tartottak, sokat tanácskozik. Azt is beszélik Pétervárott, hogy Ignatieff gróf állása nagyon meg van ingatva és ez az ügyes cselszövő nem sokára nyugalmaztatni fog. Az udvarnál uralkodó páni rettegés leírhatatlan. A nyugalmat, mely kezdett úrrá lenni, felváltotta a félelem a nihilisták fenyegetéseitől és működéseitől. Ezen most veszem a tudósítást, hogy a hirhedt császári kanczellária 3-dik osztálya — a titkos rendőrség — melyet II. Sándor cár feloszlatott, rövid idő múlva újra életbe fogják léptetni. Tegnap igen nagy számú titkos rendőr utazott el innét külföldre, jelesül Londonba, Grenfbe és Párisba. Amint látszik, a nihilisták téli hadjárata élénken kezdődik, s el lehetünk készülve nagyon vészes hírek hallására. A Gambetta kabinet. A gambettisták kezdik számítani híveiket és azt remélik, hogy szép többséget fognak összetoborzani. Ez esetben Ferryt Gambetta el fogja ejteni, miután előbb a kamarában az ellenzék támadásainak kiteszi őt. Gambettának kilátásai a hivatal keresők légiójára növekedőben van. Gambetta, mint azt az 8 közlönyei sejteni engedik, nem szívesen fog a savanyú almába harapni, hogy Farre örökségét a kamarákban védelmezze és csak legvégső esetben fogja már október havában a felelősséget átvenni. Mint Farre utódját Galiffet őrgróf tábornokot emlegették, Gambetta legmeghittebb barátját. Galiffet jó katona és kivált mint lovassági parancsnok kitűnő volt, de senki sem teszi fel rólla, hogy képzettséggel bírjon a hadügyminiszteri állás elfoglalására. Párisban nem kedvellik őt, mert nem feledték el, hogy 1871-ben ő volt az, ki magát májusban leginkább kitüntette, mint a kommunardok lemészárlója. Gambetta most igen sokat avatkozik a hadügyi teendőkbe. A tuniszi hadjáratra nézve három javaslatot tett: 1-szer Tunisz és a fő kikötővel biró helyeknek franczia csapatok által való megszállását. 2-or Kef és Beja megszállását a vasút megvédése tekintetéből. 3-dik a francziák benyomulását Kairumba és egy elsánczolt tábor alakítását a szent város előtt. A gambettistáknak úgy látszik, mintha háborúsdira volna kedvök. Galiffet tábornok a Niostban az ott elesett francziák emlékére tartott ünnepély alkalmával nagyon harczias beszédet tartott, melynek értelme félreérthetlen, kivált beszédének befejezése, melyben ezt mondotta : „A mi 1870—71-ben elesett honfitársainknak egy darab földdel tartozunk, melyben nyugosznak és hogy ily nagy adósságot le lehessen róni, készülnünk kell a harczra.“ Tudvalevőleg a legtöbb franczia 1870-ben Elzászban esett el s igy a darab föld alatt csak is ezt lehet érteni. Azok közt a miniszterek közt, kiknek dancejai vannak arra, hogy a Gambetta kabinetbe meghivatnak, legtöbbet bir Constans; ő a minisztertanács tartása után azonnal Villé d’Avrayba ment Gambettához, hogy őt rábírja a minisztérium alakítására, még Ferry visszalépése előtt. Sokan kételkednek benne, fog-e ez neki sikerülni. Gambetta, midőn Villé d’Avrayba érkezett, azt mondotta, hogy Guichard kastélyba fog utazni Yonne departementbe, hogy kerülje a látogatásokat.