Függetlenség, 1881. október (2. évfolyam, 270-300. szám)

1881-10-14 / 283. szám

Budapest, 1881. — Második évfolyam Szerkesztői Iroda «a kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. sz. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre..................................16 frt Félévre........................................8 frt Negyedévre................................4 frt Egy hóra . . ... . . 1 frt 40 kr. Egyes szám ára: 5 kr. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 283. szám Péntek, október 14. Szerkesztői Iroda és kiadó­hivatal Budapest, IV- koronaherczeg-utcza 3. zz. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők. E lap czimét ia az utczát pontosan meg­jelölni kérjük. Hirdetéseket és Si^r­itterek­at árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal A felirati vita. Álmosan, érdeklődés nélkül ül a tisz­telt h­áz, s alig-alig hallgatja meg a fel­szólalókat, a­kik kénytelen-kelletlen mond­ják el többé-kevésbbé sikerült beszédei­ket. Pedig a felirati vita az a praelu­­dium, mely magában foglalja az összes parlamenti működés motívumait. A fel­irati javaslatok az egyes pártok prog­­rammjai, melyeket azok három évi par­lamenti szereplésükről kiadnak. S az idén éppen nagyon erős vitát lehetett volna várni. Sok olyan történt, a­mi a köz­hangulatot felizgatta, s a felirati vita lett volna legalkalmasabb módja ez izgatott­ság kinyilvánításának. Hogy mégis oly lanyhán, majdnem minden érdek nélkül folyik a vita, szo­morú tanúsága annak, hogy a közügyek iránti érdeklődés nálunk immár kihalóban van. A kiegyezés óta lefolyt 14 év alatt kormány követett kormányt, s helyze­tünk mindig rosszabbra fordult. Mintha e tényből azt a tanulságot vontuk volna le, hogy úgyis hiába minden küzdelem, s most már igazi keleti fatalizmussal né­zünk a jövőbe. A­mi különösen a parla­ment működését illeti, főleg Tisza Kál­mánnak sikerült kiirtani azt a hitet, mintha a parlamenti vitáknak valami haszna volna. Az ő gárdája nem kapac­itálható; a szavazatokat nem az argumentumok, hanem a pártfegyelem viszik jobbra vagy balra. A véget mindenki előre látja, s tudja, hogy a sok szó, mely az ország­házban elhangzik, mind csak arra való, hogy a dolognak annyira a mennyire meglegyen a parlamenti formája. Arra nézve, a legtapasztalanabb naiv fiatal képviselőket sem véve ki, min­denki tisztában van, hogy a parlamenti szónokok nem a háznak, hanem ki a vá­lasztó­közönségnek beszélnek, s hogy va­lamely felszólalás czélja nem annyira az, hogy a felszólalásnak eredménye legyen, mint inkább az, hogy nyilvánosságra jusson, hogy ilyen felszólalás történt a parlamentben. Egyszóval napról-napra vi­lágosabb lesz, hogy a mi országgyűlé­sünk cs­ak formailag, de nem lényegileg parlament ; olyan intézmény, mely több­­kevesebb herczekurczával a kormány kí­vánságait lajstromozza. Innen, hogy sem a nemzet, sem a képviselők magok nem kisérik többé a régi érdekkel a képvise­lőház működését. Hogy a dologban s nem a szemé­lyekben van a hiba, azt láttuk ma, mi­dőn oly sok derék beszéd sem tudta a ház stereotyp álmosságát elűzni. A fel­irati vita során első szónok Krisztinko­­vich Ede volt. Új ember a parlament­ben, de szűzbeszédje nem mutat kezdőre. A közös ügyes kormányok nemzetrontó politikájának erős kritikája mellett nagy vonásokban ugyan, de semmi lényegest ki nem hagyva állítja fel pártunk pro­­grammját. Pártunk másik szónoka, ki szintén a felirat egészével foglalkozott, Szalay Imre volt. Szalay beszéde csupa polémia a kormánypárti felirati javaslat s az azt beterjesztő Jókai Mór ellen ; sikerülten utasítja vissza a szabadelvűek cinikus felfogását s érdekes adatokat so­rol föl a választási visszaélések króniká­jából. Kirülöttük még hárman szólaltak föl a felirat kérdésében : Polyt Mihály, Simonyi Iván és Tisza Kálmán. Polyt beszédei mindig figyelemre méltók. Szerb nemzetiségi létére is egé­szen czivilizált európai ember, a­ki tar­talmasan és csínnal tud beszélni. Mai felszólalása is több volt a nemzetiségek ösmeretes feliratának egyszerű parafrázi­sánál. Fölösleges mondani is, hogy a „magyar faj uralomra“ vonatkozólag men­­nyire különbözik a mi álláspontunk Po­lyt úrétól ; ez azonban nem lehet aka­dály arra nézve, hogy egyben-másban igazat adjunk neki. Ily teljesen egyetér­tünk vele, bár más úton jutunk ugyan­ahhoz a konklúzióhoz, abban, a­mit Bosznia és Herczegovina kiürítésére nézve elmondott. Tökéletesen igaz : legkevésbbé a magyaroknak áll érdekükben, hogy a monarchiához új szláv elemek csatoltas­­sanak, nem állna még akkor sem, ha mai állam­rendszerünkből kifolyólag ily bekeblezés nem vezetne is közjogi ab­szurdumokra. S midőn visszautasítjuk azt a vádat, mintha a magyarság a többi nemzetiségeket elnyomná, lehetetlen el nem ismernünk, hogy a kormány eljá­­rása a szerb nemzeti egyházzal szemközt nem törvényes. Igenis, módját kell ejteni annak, hogy az egyházi kongresszusok ne legyenek nemzetiségi izgatások szín­helyeivé, hanem ez a mód semmi esetre sem abban áll, hogy a kormány törvény ellenére a kongresszust két évig sem hívja össze. Az ilyen nagyon praeventiv eszközök csak elkeserítenek s arra alkal­masak, hogy az esetleg jogos repressiv intézkedéseket is önkény színében tüntes­sék föl. Örömmel jegyezzük föl végül Polyt ur kijelentését, hogy ők is szeretik e hazát és semmiféle feldaraboló szándé­kaik nincsenek, s őszintén óhajtjuk, hogy e kijelentést későbbi tények ne c­áfol­­ják meg. Simonyi Iván, a­ki már több ízben mutatott rá a modern liberalizmus vesze­delmeire, ma ismét e szempontból tár­gyalta a földbirtok kérdését. A földbir­tok forgalmát meg kell kötni : ez beszéd­jének alapeszméje. Midőn a régi birtokos osztály, a magyarság magva, napról­­napra pusztul s oly elemeknek enged tért, melyekben éppenséggel nincs meg a teljes megbizhatóság ; midőn a földbirtok forgalmának növekvéséről oly ijesztő ada­tokat közöl a hivatalos lap árverési ro­vata : nagyon megfontolni való gondolat, nem volna-e jó visszatérnünk a földbir­tok régi lekötöttségéhez ? Tisza Kálmán beszédjéről nincs mit mondanunk. Maga kijelentette, hogy más­kor is felszólal még s mai beszéde egy­szerű dialektikai gyakorlat volt. Polemi­zált pártunk ellen a nála szokásos rabu­­lisztikával, de minden nagyobb hatás nélkül; felhasználta Polyt nemzetiségi rug­­kapálódzását, hogy magának olcsó tap­sot szerezzen, de ez sem sikerült neki teljesen. A mameluk-erényeken kifog az álmosság, s csak egypár nagyon buzgó úr ismeri kötelességeit és éljenez a hatal­mas miniszterelnöknek. A vita holnap­­ tovább folytatódik, de ha az érdeklődést valakinek nem si­kerül erősebben fölkelteni, akkor alig his­­­szük, hogy eltartson 10 napig, a­mennyi időt rászántak. — október 13. Bókéa-Csabáról Karassiay István vezetése alatt Rohay János, Fábry Károly, Mihnay János és Aradi György tagokból álló küldöttség járt Budapesten, hogy b. Prónay Dezsőt a jelöltség elvállalására fölkérjék. B. Prónay Dezső megköszönte a kitünte­tést, de viszonyaira való hivatkozással kérte magát a kombináczióból kihagyni. A küldöttség azzal tá­vozott, hogy nem tekinti a választ teljes vissza­utasításnak, hanem neve alatt tovább is tömöríteni fogja a pártot. Az új választás Békés-Csabán e hó 31-ére van kitűzve. Trencsén megye e hó 12-én tárgyalta a Budapest főváros és Arad város által a Lendl- Göczel ügyben hozott és pártolás végett meg­küldött feliratokat. A felirat mellett felszólaltak Macsovszky Mór, Kubinyi Aladár és Latkóczy Sándor, ellene pedig gróf Zámojszky József és Décsy Lajos megyei tiszti főügyész, a­kit a szó szoros értelmében kineveztek. Végül a közgyű­lés egyhangúlag és nagy lelkesedéssel azt a ha­tározatot hozta, hogy hasonló szellemben szintén felír az országgyűléshez, szabb ideig tart-e, és meddig, az attól függ, hogy az elvileg megállapított császártalálkozás mikor fog megtörténni. A képviselőház VIII. bíráló bizottsága ma este Andaházy Pál elnöklete alatt tartott ülésében tár­gyalás alá vette Szentkereszty Béla orsz. képviselő választási ügyét, s nevezett képviselő választását igazolta. A képviselőház közlekedési bizottsága ma dél­után fél hat órára kitűzött ülését nem tarthatta meg, miután a tagok nem jelentek meg határozat­képes számmal. Ennél fogva a kikinda-nagybecske­­reki vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat tárgya­lása a hétfőn tartandó ülésre tűzetett ki. A dunavecsei kerületben a függetlenségi párt Németh Albertet lépteti fel. Jövő vasárnap Németh Albert le is megy a kerületbe Mocsáry Lajos, Madarász József, Mednyánszky Árpád, Verhovay, Komjáthy kíséretében.­­ A székely­udvarhelyi kerületben a függetlenségi párt Thaly Kálmánt lépteti fel. Orbán Balázs a jelöltséget nem fogadta el.­­ Ez utóbbi kerületben a kormánypárt Szilágyi Virgilt akarja fölléptetni, ugyanazt a Szilágyi Virgilt, ki az átalános vá­lasztások előtt a függetlenségi párthoz fordult, hogy léptesse föl valahol, de midőn itt politikai megbízhatlansága miatt vissza lett utasítva, ment a kormánypártra, hol föl is léptették, meg is bukott. Nincs kétség, hogy Székelyudvarhelyen sem néz más sors elé. A külügyminisztérium ideiglenes betöltésére vonatkozólag az uralkodó már határozott. Az esti órákban ugyanis a következő táviratot hozza a Bud. Corv. , Bécs, okt. 13. Illetékes oldalról nyert érte­sülés alapján a király ő felsége ma Szlávy József közös pénzügyminisztert ideiglenesen megbízta a külügyminisztérium ügyeinek alkotmányszerű képviseletével, Kállay Béni osztályfőnököt pedig e minisztérium ügyeinek vezetésével. A császári ház minisztere gyanánt hasonlóképen Szlávy fog fungálni. E provizórium valószínűleg hosszabb ideig fog tartani. . Az intézkedés újat csak annyiban tartalmaz, hogy „az alkotmányszerű képviselet“ a közös pénzügyminiszterre bízatott, a­mi azért meglepő, mert e tekintetben Kállaynak is van elég part menti iskolázottsága. Hogy a provizórium hős Apró-cseprő. A felirati vita első szónoka ma Krisztínkovich Ede volt, ki sietett a szűz beszéd izgalmain átesni. Nem sokat parádézgatott, hanem jóféle huszár tem­póval vágtatott neki a tűznek. Hanem mielőtt az elnöki bejelentések megtör­téntek volna, átesett egy kis keresztelésen is. Soha se hitte volna, hogy kurucz természete ily kereszt­vízben részesül. Épen várta, hogy a jegyző szólásra hívja fel, mikor hozzá megy egy képviselő, bemu­tatja magát, hogy ő Polit, s néhány hók után, az ich-csel végződő vezetékneves Krisztinkoviehtól azt kérdezi: — Nem vagy te ó­hitü? Krisztínkovieh meg volt Iepetve, s csak a környezetében támadt általános derültség világosí­totta fel, hogy Polit egy a szélsőbalra tévedt „szrb“ óhitű nemzetiségi juhot keresett az ics-ek és vics­ ek nyájába. * Krisztínkovich után Polit Mihályra került a beszéd sora. Csak akkor vették észre az óhitűvé keresztelés fültanúi, miért akart fogni Polit Mihály Krisztinkovichban hívet a „szrb“ egyháznak. így akarta biztosítani, hogy Miletics ne álljon magában a helyeslések és éljenzések „viharának“ rendezésé­ben és csinálásában. De biz Miletics, az óhitű fogdosás meghiúsulta után, egyedül maradt. Annál hatalmasabban igye­kezett a párt „egyhangú“ manifesztáczióját érvényre juttatni. „Helyes, éljen“ hangzott közbe harsányan és élénken. A ház odanézett és Miletics pátriárka ősz szakállával ott állt, mint egy szinpadi sta­tiszta, kinek egy darab bádoglemezzel kell a mennydörgést és egy szál hegedűvel a bandát he­lyettesíteni. Jól és lelkesen csinálta az öreg nagyon. Nem kímélte hangját s végül a beszéd franczia szavai­nál : „szabadok akarnak lenni s igazságosak,“ Mi­letics tenyerét se kímélte és igazi tapsot is rögtön­zött a szereplőnek. Mennyivel hatásosabb e jelenet, ha Krisztinko­­vich véletlenül nyakas magyar helyett óhitű „szrb“ és együtt koptatják Miletic­csel tenye­reiket ? Ezt a tévedést soha se fogja neki megbocsá­tani Polit.* Egyébiránt Polit Mihály szellemesen szólt, mint rendesen. A háznak magyar jelleme soha se tünteti ki a lovagiasság nemes vonásait annyira, mint Polit­­tal a kétfejű, mert kéttagú párt szónokával szem­közt. Daczára a hangulat ama lanyhaságának, mely ólomesőként uralkodik a képviselőház légkörében, a harmadában népes üvegfedél alatt, akkora figyelem­mel hallgatták, mintha körülötte és beszédén for­dulna meg a törvényhozás határozatának sorsa és az ország jövőbeli kormányzása. És meg kell adni, nekünk tetszik ez az érde­kes viszony. Az oroszlán van így, az okos szemű, élénk, virgoncz egérrel. Imponáló erejének egész méltóságával néz és gyönyörködik az állatka min­den mozdulatán. Tetszik neki, a­mint csiklandozza bőrét, neki ugrik sörényének. Erejének öntudatában egy játék minden izgalmával és gyönyörűségével hat rá e jelenet, s ebben a jelenetben van humor, van költészet. * Asbóth János vagy igazabban John Asbóth, vagy legigazabban Napraforgó Jonathan, czikkez a felirati vitáról az Ellenőrben. Czikkében a többi között volt puszipártjának a kabaréknak jellemzé­sére, a következőket mondja : „Valóban sokra vitték a t­ urak a taktikát, ha azt hiszik, hogy úgy lehet cserélni az elveket, mint a jelmezdarabokat.“ Mit mond ehhez gr. Zichy Ferraris Viktor szel­leme ? Mit mond az a közmorál, mely a bohócz ri­kító jelmezében látta John Asbóth urat a legnya­­kat tekerőbb czigánykerekeket hányni ? Mit mond az a közönség, mely a politikai c­irkuszban a meg­martak szobra előtt látja őt tömjénezni és mandá­tum borravalóért ugrándozni ? Hay­merle utóda, Kálnoky grófnak kandidáltatása Haymerle utódjául mindinkább több tért nyer a kombinácziók­­ban, sőt még a félhivatalos források is, melyek tegnap még minden kombinácziót alaptalannak és légből kapottnak jelentettek ki, ma már nemcsak megengedik a kombinálás lehetőségét, hanem azt egyenesen Kálnoky személyére irányítják, és így közvetve megerősítik a mi nézetünket , mivel musz­kabarát, tehát a pétervári nagykövet fog beülni a ballplatzi palotába. A félhivatalos Orsz. Ért.-nek mai kelettel azt távírják Bécsből, hogy az osztrák­­magyar-német szövetségnek Oroszországgal való, ismét kilátásba vett megerősítése következtében Kálnoky gróf személye ismét előtérbe lép, mint közös külügyminiszter, bár még hozzáteszi nagy szerényen az inkább megerősítésül, mint kifogásul tekinthető lehetőséget : ha Kálnoky maga nem gör­dít akadályokat kineveztetése elé és különösen ha Taaffe gróffal megegyezik. A másik félhivatalos, mely magát háromne­gyed hivatalosnak hiszi, még tartózkodóbb. A Bnd. Corr. távirata még tagad és a végeldöntést Tisza Kálmán nézetétől teszi függővé, a mire nagyon sok megjegyzést lehetne tenni, de e helyett ol­vasóink mulattatására lenyomtatjuk az egész táv­iratot : Bécs, okt. 13. (B. K.) A király azóta, mióta b. Haymerle ravatalán fekszik, a külügyminiszteri állás­hivatal utódja felől senkivel még szót sem váltott, annál kevésb­é határozott valamely irány­ban. Jövő vasárnapra Tisza Kálmán miniszterel­nök meg van híva ide s ez időpontnál hamarább végleges intézkedés nem történik. A delegácziók egybehívásának határidejére vonatkozólag nem fog változás bekövetkezni, miután az osztrák kormány sürgeti azoknak az összeülését, nem lehetvén ugyan­is a delegácziók összeülése előtt az osztrák biro­dalmi tanácsot egybehívni. Ennélfogva ha csak valahogy lehetséges lesz, a delegácziók működésü­ket mégis meg fogják október végén kezdeni. A delegácziók összehívására vonatkozólag, miután fölmerült a hír, hogy az elhalasztatnék, ma ugyancsak félhivatalos oldalról erősítik, hogy ez nem fog halasztást szenvedni és ha a fölirati vita hos­­­szu időt nem fog igénybe venni, akkor a delegá­­cziók még e hó folyamán megkezdhetik működésü­ket. Ugyancsak e forrás biztosnak mondja, hogy az utód kérdése nagyon hamar el fog dőlni. Jel­lemző e körülményre, hogy maguk a döntő körök még mindig csak kombinácziókkal foglalkozhatnak, de nem merik állítani, hogy csak egyetlen nyilat­kozatnak urai lennének, mely e tekintetben az ural­kodó nézetéről felvilágosítást adhatna, annyi azon­ban bizonyos, hogy ha az ő nézeteiknek legkeve­sebb érvényt is tudnak szerezni, akkor a külügy­miniszteri válság után a pétervári nagykövetség válsága fog következni. Egy bécsi lap írja: Kálnoky gróf osztrák­magyar nagykövetet Pétervárral a napokban ide várják. Feltehető, hogy idő jötte összeköttetésben áll a külügyi tárcza új betöltésével. Beavatott körök azt állítják, hogy Kálnoky gróf van a kül­ügyi hivatal élére kiszemelve, kérdéses ugyan, már most megtörténik-e a kinevezés, vagy csak a dele­­gácziók ülésszakának befejeztével. Arra utalnak, hogy a küszöbön álló delegáczionális ülésszak nem akadályozza a végleges eldöntést, mert két évvel ezelőtt Andrássy visszaléptekor ugyanez a helyzet állott be. Haymerre okt. 10-én neveztetett ki s már nov. közepén a delegácziók előtt képviselte bud­­getét. Különben lehetséges, hogy a delegácziókat pár héttel későbbre hivják össze s így időt adnak az uj külügyminiszternek kellő informácziók szer­zésére. Kálnoky gróf kinevezését, nem tekintve, hogy Károlyi Alajos gróf mellett a nagykövetek közt ő az egyetlen, kire reflektálni lehet, előmoz­dítja az is, hogy az osztrák kormány olyan férfiút lát benne, ki a bel­politika minden befolyásolásától tartózkodni fog s ki különben sem oly tekintélyben áll, hogy a Taaffe-kormány akczióit zavarhatná. A Taaffe-kormány ez idő szerint kevésbé befolyásos külügyminisztert szívesen lát. A magyarok nem barátságtalanul állanak szem­ben Kálnoky gróffal, ki nem magyar ugyan, ámbár magyar család ivadéka. Kálnoky gróf a monarchia legfiatalabb nagykövete, mert csak két év óta van ez állásban Pétervárt. Azelőtt követ volt Dániában, még előbb a hadseregben szolgált. 1866-ban mint a 6. huszárezred számfeletti alezredese követségi tanácsossá neveztetett ki Londonba. Mig a diplo­­mácziai téren működött, a hadsereg állományában is megmaradt s 1872-ben ezredes, 1879 ben altá­bornagy lett. Ez a mozzanat is befolyással lehet kinevezésére. A gróf családja alkotmányhű, test­vére a képviselőházban a balközéppel szavazott. A gróf 1833. decz. havában született s igy még csak 48 éves. Andrássy Gyula gróf Haymerle bárónőhöz kö­vetkező táviratot intézett : „A ki ismeri viszonyát férjéhez, az tudja, hogy mi sem vigasztalhatja ke­gyedet. Én sem próbálom meg. De indíttatva ér­zem magamat önnek megmondani, hogy a gyászt és fájdalmat nem egymaga viseli. És a számtalanok közt, kik önnel éreznek, az ön fájdalmát senki mé­lyebben nem érezheti, mint én, mert senkinek sem volt annyira alkalma férje tulajdonait, szivét és eszét jobban méltányolni, mint az ön igaz hivének Andrássynak.“ * A félhivatalos Corresp. hongroise hosszabb fejtegetést hoz arról, hogy a magyaroknak nem kívánságuk, hogy külügyminiszterré magyar em­ber neveztessék ki. „Kétségtelennek látszik előt­tünk — írja, — hogy Ausztria-Magyarország belső viszonyainak jelen állapotában a külügyminisztersé­­get pártvezér, legyen az szláv, német vagy magyar, nem töltheti be, hanem csupán diplomata, a­ki nincs engageálva a különböző pártok valame­lyikénél.“ „Várjon Szlávy, Kállay, Kálnoky gróf (a­ki nem magyar) vagy Calice báró választatik-e a külügyi politika intézésére, az jó­formán mind­egy Magyarországra nézve, mert e kandidátusok mindegyike szorosan Haymerle báró programmjának végrehajtásához tartaná magát.“ Összeesküvők elfogatása Oroszországban. A nihilizmus mozgalma csakugyan erősebb hullámzást ölt az újabb időkben. Úgy látszik, megint nagy merényletre foly­tak az előkészületek. A rendőrség azonban meg­kettőzött éberséggel őrködik s több nagy fogást sikerült csinálnia. Az összeesküvés fölfedezése egy hivatalra vágyó nihilista által a szálak egész csomóját jutatta a policzia kezébe, s az most nagy csendben és nagy titokban tömeges elfo­­gatásokat tesz a merényletet tervező összeeskü­vés részesei közül. Nyolczvanra teszik az újabb elfogatásokat , s a nihilizmus elterjedését és ha­tását jellemzi, hogy még a Konstantinov katonai akadémia növendékei közt tett elfogatásnál is feltűnőbb az összeesküvők gyanánt elfogott több előkelő társadalmi állású egyén. Ez összeesküvésről és az ennek fölfedezése után történt elfogatásokról következőket ír egy pétervári levél : Pétervár, okt. 9. Lapunk olvasói már értesültek leveleimből arról az összeesküvésről, melyet a nihilisták III. Sándor czár élete ellen forraltak, de a melyet mint írtam, az összeesküvők egyike följe­lentett. A muszka kormány szigorú parancsot adott a rendőrfőnöknek és a hírlapoknak, hogy erről az esetről semmit se közöljenek, mert ez által több udvarképes magas állású egyén kompro­­mittáltatnék. Több mint nyolczvan elfogatás tör­tént. Ez elfogatásokra négy szotnya (egy szot­­nya egy század, mindegyike 125 ember) külde­tetett ki. Az elfogatáskor az utczát körülvették, melyben az összeesküdtek gyülekeztek. A legkomolyabb körülmény ezeknél az el­­fogatásoknál az, hogy az elfogodtak közt két nő is volt, a kiknél felirásban írott leveleket és egyéb iratokat találtak. Miután ezeket nagy bajjal megfejtették, az sült ki, hogy ez iratok által a császári udvarnál alkalmazott magas ál­lású személyek vannak kompromittálva, kik III. Sándor czárral legbizalmasabb viszonyban állottak. Ezek közt van egy gróf és egy herczeg, kik sokáig laktak Párisban és ott nagyon isme­retesek. Rendesen a téli évad alatt szoktak volt néhány hónapot tölteni a Szajna melletti fő­városban. A közigazgatásban nagyon sok változás fog történni. III. Sándor czár most meghittjével, Pobe­­denoseffel, kit egy ideig kegyvesztettnek tartot­tak, sokat tanácskozik. Azt is beszélik Péter­­várott, hogy Ignatieff gróf állása nagyon meg van ingatva és ez az ügyes cselszövő nem sokára nyugalmaztatni fog. Az udvarnál ural­kodó páni rettegés leírhatatlan. A nyugalmat, mely kezdett úrrá lenni, felváltotta a félelem a nihilisták fenyegetéseitől és működéseitől. Ezen most veszem a tudósítást, hogy a hirhedt császári kanczellária 3-dik osztálya — a titkos rendőrség — melyet II. Sándor c­ár feloszlatott, rövid idő múlva újra életbe fogják léptetni. Tegnap igen nagy számú titkos rendőr utazott el innét külföldre, jelesül Londonba, Grenfbe és Párisba. A­mint látszik, a nihilisták téli hadjárata élénken kezdődik, s el lehetünk készülve nagyon vészes hírek hallására. A Gambetta kabinet. A gambettisták kezdik számítani híveiket és azt remélik, hogy szép többséget fognak összetoborzani. Ez esetben Ferryt Gambetta el fogja ejteni, miután előbb a kamarában az el­lenzék támadásainak ki­teszi őt. Gambettának kilátásai a hivatal keresők légiójára növekedő­ben van. Gambetta, mint azt az 8 közlönyei sejteni engedik, nem szívesen fog a savanyú almába harapni, hogy Farre örökségét a kama­rákban védelmezze és csak legvégső esetben fogja már október havában a felelősséget át­venni. Mint Farre utódját Galiffet őrgróf tábor­nokot emlegették, Gambetta legmeghittebb ba­rátját. Galiffet jó katona és kivált mint lovas­sági parancsnok kitűnő volt, de senki sem teszi fel rólla, hogy képzettséggel bírjon a hadügy­­miniszteri állás elfoglalására. Párisban nem kedvellik őt, mert nem feledték el, hogy 1871-ben ő volt az, ki magát májusban legin­kább kitüntette, mint a kommunardok lemé­­szárlója. Gambetta most igen sokat avatkozik a hadügyi teendőkbe. A tuniszi hadjáratra nézve három javaslatot tett: 1-szer Tunisz és a fő kikötővel biró helyeknek franczia csapatok által való megszállását. 2-or Kef és Beja meg­szállását a vasút megvédése tekintetéből. 3-dik a francziák benyomulását Kairumba és egy el­­sánczolt tábor alakítását a szent város előtt. A gambettistáknak úgy látszik, mintha há­borúsdira volna kedvök. Galiffet tábornok a Niostban az ott elesett francziák emlékére tar­tott ünnepély alkalmával nagyon harczias beszé­det tartott, melynek értelme félreérthetlen, ki­vált beszédének befejezése, melyben ezt mon­dotta : „A mi 1870—71-ben elesett honfitár­sainknak egy darab földdel tartozunk, melyben nyugosznak és hogy ily nagy adósságot le lehes­sen róni, készülnünk kell a harczra.“ Tudva­levőleg a legtöbb franczia 1870-ben Elzászban esett el s igy a darab föld alatt csak is ezt le­het érteni. Azok közt a miniszterek közt, kiknek d­an­­cejai vannak arra, hogy a Gambetta kabinetbe meghivatnak, legtöbbet bir Constans; ő a minisz­tertanács tartása után azonnal Villé d’Avrayba ment Gambettához, hogy őt rábírja a miniszté­rium alakítására, még Ferry visszalépése előtt. Sokan kételkednek benne, fog-e ez neki sike­rülni. Gambetta, midőn Villé d’Avrayba érke­zett, azt mondotta, hogy Guichard kastélyba fog utazni Yonne departementbe, hogy kerülje a lá­togatásokat.

Next