Függetlenség, 1881. december (2. évfolyam, 331-360. szám)
1881-12-03 / 333. szám
Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői Iroda és kiadó hivatal IHHH ^gMlg HHBHI HMmn WEM nwa mm, hm f-*-CT m&mmm ah Budapest, IV. ioronaherczeg-utcza 3.1«. TMTHB "H* J§^|| ÉflW ® WB^ SFgf^ ^ggP «PS| Diák bérmentes leveleket fogadunk «1. 111» W ■ Bj fi jaj Ifi Ifi fi lm &§ «I Kéziratokat nem küldünk vilia. ML ■ ■ ■ MKB M gj M mik gi H TM sfe I Uu 7L 1 Url ej £ ij No>'edévr#........................! 4 frt Egyes számára: 5 fa."k" POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 333. szám, Szombat, deczember 3. Szerkesztői Iroda és kiadó hivatal Budapest, IV- koronahwozeg uton 3. n. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők. K' lap czimét és az utczát pontosan megjelölni kérjük. Hirdetésekat Ás nyilttereket árszabály norint fölvesz a kiadóhivatal Fiume és Trieszt. Ki van adva a jelszó. Az osztrákok megütötték a tűzjelet, hogy Trieszt sülyed, hanyatlik, ezen segíteni kell. Természetesen, hogy a legnagyobb bűnbak újra a magyar, legnagyobb baj Fűimének, bár igen lassú felvirágozása. Nem szólhatunk ellene, ha az osztrák az ő kikötőjét emelni, azt felvirágoztatni óhajtja; jogos törekvése ez, éppen oly jogos, mint a mienk, ha Fiuméról van szó. És nem is szólalnánk fel, hanem lelki gyönyörűséggel néznénk vergődéseiket, ha ismét oly eszmét nem pengetnének a bécsi lapok, mely már a méltányossággal és jogossággal homlokegyenes ellenkezésben állanak. Az osztrákok azt mondják, hogy Trieszten minden áron segíteni kell. E segítség másban nem állhat, mint a trieszti hajózást annyira képesíteni, hogy az angol konkurrencziát kiszorítsa. Elvben oly tételek, melyek ellen kifogást nem lehet emelni Még azt sem vehetjük rossz néven, ha e képesítést annyira akarják vinni, hogy ezáltal, mint dicsekedve említik, már magában véve agyon lesz ütve Fiimének egész kereskedelme, egész jövője. Tegyék, ha tehetik. Ez ellen meg van a nagyon egyszerű orvosság, Fiumének oly karba helyezése, hogy a versenyt diadallal állja ki és tekintve Fiumének végtelenül kedvezőbb fekvését, az elmondott körülmények közt nincs okunk Trieszttől mindaddig tartani, míg a magyar kormány Fiume irányában megteszi egyszerűen kötelességét. Midőn azonban a fenhéjázó tervet csak akként hiszik kivihetőnek, hogy a trieszti hajójáratokat, az angol verseny leszorítását a Lloyd társulatra bízza és ennek segélyezését akarja annyira fölemelni, hogy ez az újabban irányában támasztott igényeknek megfeleljen, hogy ezáltal Fiumének küzdelmét nehezebbé tegye, hogy annak felvirágozását tönkretegye, akkor már kötelességünk valamit a jó osztrákok figyelmébe ajánlani. A szerencsétlen kiegyezés nyakunkra tolta nekünk is a Lloyd-társulat segélyezését, anélkül, hogy annak közvetlen hasznát látnánk, sőt csak nehezebbé tettük magunknak a mi tengeri kikötőnk fölemelését. Elég baj az nekünk. De, hogy tovább menjünk, arra már maga a föltevés is abszurd dolog. Panaszkodnak a németek, hogy a magyarok még a kereskedelem terén is chauvinisták ; szemünkre hányják, hogy ha idegen hajó Triesztbe jön, ott nem tud rakományt találni , vagy bűnünknek rótják fel, hogy a fakereskedők máris készülnek Triesztből Fiuméba átköltözni, és hogy a hajóforgalom Fiumében folyton növekszik. Nagy áldozataiba került ez Magyarországnak, még csak ily kevés eredményt is el tudott érni. Most pedig azt kívárni, hogy az elért eredményeket lerombolni mi segítsünk, ahhoz csak az osztrákoknak éhes kapzsisága képes. És mégsem megmagyarázhatatlan e kapzsiság. Magyarország annyi jelét adta gyöngeségének, sőt gyávaságának Ausztria ellen, hogy most már pirulás nélkül merhetnek föllépni ily követelésekkel is, hogy most már reménykedhetnek sikerre is. Hiszen mikor a Lloyd-társulattól csak azt követelte a magyar, hogy legyen figyelemmel a magyar érdekekre is, már ezt is égbekiáltó túlkövetelésnek jelezték és sokallák még azt is, hogy saját pénzünkért olyan nesze semmi, fogd meg jólféle engedményeket kapunk. Most akarnak lemenni a magyar képviselőház pénzügyi bizottságának tagjai Fiumébe, hogy személyes meggyőződést szerezzenek mindenről. Nagyon összeesik ez az osztrák mozgalom megindultával. Nem mondhatunk az elutazóknak útjára jobb kívánságot, mint hogy Fiume megtekintésénél emlékezzenek meg erre a mozgalomra ; vigyázzák meg, mit akar az osztrák tönkre tenni ; figyeljék meg, hogy hogyan akarják azokat a milliókat, miket a nemzet Fiuméra áldozott, a tengerbe dobott pénzzel egyenértékűvé tenni. Szerezzenek oly benyomásokat, miket ne tudjanak elfelejteni akkorra sem, ha majd az osztrák követelések határozott alakban lépnek eléjük, sőt ne felejtsék el már akkor sem, mikor annak a még mindig osztrák Lloydnak megszavazandó segély fölött tanácskoznak, sőt akkor legyen legjobban emlékükben, hogy mire köteles irányunkban saját pénzünkért a fenhéjázó osztrák és intézete. Ekkor lesz gyümölcse fiumei utjoknak. — deczember 2. Az országgyűlési függetlenségi párt ma délben Náray Imre elnöklete alatt tartott értekezletén következő törvényjavaslatok tárgyaltattak : Az állandó pénzügyi bizottság jelentése az 1882. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az értekezlet a törvényjavaslatot nem fogadja el, a kormány által ebben kért vidomnytt megtagadja ellenindítványt be, és ezzel Helfy Ignácz bízatott meg. A Szerbiával kötött szerződési javaslatot a párt szintén nem fogadja el. Megállapodásának s indokainak előterjesztésére Madarász József kéretett fel. Azután a kérvények III. és IV. sorjegyzéke vétetett tárgyalás alá. Több fontos kérvénynek, mint Fiume közjogi helyzetének végleges rendezése, a kecskeméti gör. kath. egyház kérvényének, melyben kérik, hogy anyakönyveiket magyar nyelven vezethessék, a hadmentességi díjról szóló törvénynek módosítása tárgyában több megye által beadott kérvények tárgyalásakor a párt több tagja felszólal. A hadmentességi díjnak módosításáról szóló több megye által benyújtott kérvények tárgyalásánál Turgonyi Lajos bízatott meg határozati javaslat beadására. Lies Gyula interpellácziót jelent be a budagyőri vasút kiépítése érdekében. Helyeslőleg tudomásul vétetett. A hivatalos lap mai száma közli a delegácziók által megállapított költségvetést. Mindinkább bizonyossá válik, hogy az új külügyminiszter, Kálnoky gróf első feladatának tartja Ferencz József és III. Sándor közt a találkozást létrehozni. E működésében hatalmasan gyámolítja Bismarck herczeg is. Egyúttal igyekeznek kimutatni, hogy e találkozás tökéletesen összhangzásban áll az Osztrák-Magyarország és Olaszország közt fenálló belső barátságos viszonnyal. A főrendiház távollevő tagjait az elnökség érteti, hogy a főrendiház f. hó 6-án d. e. 11 órakor tartandó ülésében : 1. a gazdasági bizottság jelentése „a főrendiház bevételeiről és kiadásairól 1881. év május—szeptember havi számadásainak megvizsgálása“ tárgyában, 2 .az 1880. évi LIV. törvényczikkben adott felhatalmazás hatályának kiterjesztéséről“, 3. „némely törvényhatóságok határának egyes községek és puszták átcsatolása által való kiigazításáról, s az ezzel kapcsolatos intézkedésekről”, 4. „Abauj és Torna megyék egyesítéséről“, és 5. „a nagy-kikinda —becskereki helyi érdekű vasút kiépítéséről“ szóló törvényjavaslatok érdemlegesen fognak tárgyaltatni. A találka czélja: Ausztria-Magyarországnak most ismét Szentpéterváron kezd lenni a világ közepe, — mert Kálnoky, az új külügyér ez idő szerint Szent- Péterváron tartózkodik, ott keveri a külpolitikai boszorkánytálat. Midőn ez új külügyér letette az esküt, akkor még senki sem gondolta, hogy a volt orosz nagykövetnek külügyérré való kinevezése jelenthet mást is, mint azt, hogy előkapták szorultságból, mert a külügyéri teendőket nem vezethette ideiglenesen hónapokon keresztül Bosznia és Herczegovína ez idő szerinti hetmanja, Szlávy József. Valakit csak meg kellett tenni külügyérnek, — s ha Andrássyt vagy Andrássyhoz hasonló bismarcki lángelmét nem kaphat az ember minden perczben — akkor jó gróf Kálnoky is, így gondolkoztak nagyon sokan. * És akik így gondolkoztak, azok nagyon csalódtak. Akik azt hitték, hogy Kálnoky csak egy Haymerle-féle külpolitikai nulla, aki ha nem előtte, hanem utánna van a nyomós szám, akkor maga nem ér semmit, akik ezt gondolták, igen igen tévedtek. Most már láthatjuk, hogy Kálnoky grófnak határozott elvei és nézetei vannak, — s ő már akkor, midőn megkínálták a külügyi tárczával, tisztában volt azzal, mely irányban fogja kormányozni az állam hajóját ; már akkor tudta, melyik politikai örvényt kell kerülnie s melyik öbölben találhat menedéket. * És bár gróf Kálnoky neve magyar hangzású, mégis jobban szereti a muszkát, mint a magyart. Magyar hangzású neve daczára elmegy konyhamalacznak annak a nagy hatalomnak az udvarába, melyet minden tisztességes magyar ember szivéből gyűlöl és utál. Gróf Kálnoky ugyanis most, pár nappal kinevezése után sem többen sem kövesben nem töri a fejét, minthogy találkát hozhasson létre a mi uralkodónk s az orosz autocrata között. Összejön a két fejedelem, s újra megnyitják egymásnak a holtomiglanholtodiglan tartó esküt, melyről Ausztria a többek közt csak 1854-ben feledkezett meg. Az orosz barátság, az a szivélyesség, mellyel a muszkák az osztrákok iránt viseltetnek, nekünk mindig úgy tűnik fel, mintha a jegesmedve akarna nyájaskodni az uszkárral, melyre dühös, mert az orrába harapott. A czirogatás után biztosak lehetünk, hogy sokáig látható lesz még az a körömhely, melyet a nyájaskodó maczkó csupa tréfából hagyott hátra. Nem ő a hibás, ha udvariassága daczára is hegyes körme van, s hogy az uszkár bőre oly érzékeny. A pétervári udvar politikai maczkói is így nyájaskodnak a bécsi uszkárokkal, ami által a krimi hadjáratban az osztrákok oly kedélyesen cserben hagyták. S most gróf Kálnoky-val, mint teljhatalmú külügyérrel tornót csináltak, mert benne oly embert kaptak, akit éveken keresztül ők tanítottak aportirozni. S oly jól betanították, hogy Kálnokynak még alig múlt ideje lélegzetetet venni, s tájékozni magát boldogult Haymerle hagyatékában, — már is kiadták neki a jelszót, — hogy : „Ausztria-Magyarország, és Oroszország uralkodóinak találkozni kell, mert Oroszország érdeke úgy kívánja.“ Ha muszáj, hát „muszáj,“ a két uralkodó tehát találkozni fog, bár e találka nincs is a monarchia népeinek ínyére. De nem is lehet ! Mert miért találkozna egyébért a két császár, ha azért nem, hogy Oroszországnak tegyünk vele szolgálatot ? Gyújtunk neki nagy gyertyát, melyre magunknak is szükségünk volna. S hogy mire gyújtjuk meg, el sem tudjuk képzelni. Nem lehet elképzelni, miért jönnek össze az uralkodók, mert sem Magyarország, sem Ausztria speciális érdekei nem kívánják e találkát. Ausztria érdeke nem kívánja, nem kívánhatja, mert Ausztriában most különben is a szláv elemek a beczézett gyerekek, ezek ülnek a nyeregben, ezek vannak felül, abban a néphúdsban, melyet még mindig osztrák örökös tartományoknak neveznek. Idszekre a német elemek felett diadalmaskodott szlávokra nézve valóságos égi manna az, ha Ausztria császárja valahol Oácsország határán megszorongatja annak az uralkodónak a kezét, akit a szlavophilek Ausztria főcsászárjának szeretnek nevezgetni. Az ő tanuk ez által csak terjed, mert azt mondják : Lám ! megint szükségünk lesz a főcsászárra, aki bár Péterváron van, de a keze messze elnyúlik. Bizony ! bizony vajmi kevés szüksége van a Lajthán túli atyafiaknak is, de még nekünk magyaroknak is arra, hogy e tan terjedjen a nép között. Másrészt mi alkotmányos nép vagyunk. S már ezért sem nézhetjük jó szemmel, ha alkotmányos fejedelmünk kényúrral, autokratával, zsarnokkal barátkozik, találkozik és köt szövetséget. Nálunk kellene lenni törvénynek — náluk e szót „jog“ nem ismerik. Egyéb haszna tehát eddig nincs Kálnoky kinevezésének, minthogy Oroszországnak ő még nagyobb befolyást enged Ausztria ügyeibe, mint akár a „gödörfürtü,“ akár közvetlen elődje. Mi különben azt hisszük, hogy Kálnoky gróf Bismarck herczeg legutóbbi politikai manőverét irigyli, ki tudvalevőleg a római katholikusok pápáját akarja visszahelyezni régi jogaiba. Kálnoky szintén pápát akar bizonyos jogokba helyezni, azzal a különbséggel, hogy Kálnoky gróf a görögkatholikusok pápája részére engedi át Ausztria-Magyarország régi jogait. tátványból a múzeumnak a köteles példány beszolgáltatandó. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter azt tartja, hogy ha a múzeumi igazgató a képviselőház elnökéhez fordul, kívánsága mindenesetre teljesülni fog. A bizottság a belügyminisztert megkeresendőnek határozza, hogy a jelzett anomáliát szüntesse meg. Pulszky Ferencz kifogásolja a megtakarítások czimén előirányzott 13.078 frtot, mely a dologi kiadások (61.262 frt) 40 százalékát teszi s kéri a bizottságot, hogy e megtakarítás lehetőségéről felvilágosittassák. Trefort miniszter kijelenti, hogy nincs azon helyzetben, hogy a czélzott megtakarítások miként való lehetővé tételét kimagyarázhassa, miután a költségvets a miniszteri tanácsban állapíttatott meg s ő a fedezetről nem gondoskodik. Wahrmannak is feltűnt azon anomália, hogy a szem járandóság felemeltetett s a dologi kiadásnál pedig levonás kívántatik. A muzeum ma művészeti életünk képviselője s épen azért nem akarja azt a tespedésnek kitenni. Hegedűs Kandida. A muzeum három muzeum összege. Sőt majdnem 4 muzeum van összpontosítva, mely más országban külön-külön áll fenn. Szóló szerint a 13,000 frt megtakaritás a dologi kiadás egy részét terheli. A számvevőszék kimutatásai szerint a megtakaritás a múzeumi czéloknál történik. Szapáry gróf általános szempontból szól a kérdéshez. A kultuszminiszter burgetje jóval magasabb, mint tavaly, s ezzel eleget tett a kormány az ország kulturális czéljának. De kéri szóló a bizottságot, hogy a megtakarítás elvetését el ne fogadja. Szilágyi a kormány nyilatkozatával szemben megjegyzi, hogy szóló semmi emelkedést meg nem szavaz. Ha a kormány felemelését a budgetnek óhajtja, akkor a kormánynak tisztában kell lenni az ország anyagi helyzetének javulásával. Kérdi, nem jobb lett volna-e inkább a személyi járandóságnál takarítani, mint épen a dologi kiadásoknál, a múzeum érdekeinek, czéljának rovására. Szóló általában megjegyzi, hogy minden tárczának felemelési tendencziája ellen van, melyre nézve szóló a felelősséget a kormányra hárítja. Hegedűs Sándor hozzájárul Szapáry gróf indítványához. Szóló szintén inkább a személyi járandóságnál szeretne megtakarítást látni. Az a kérdés, akarunk-e a múzeumból képtárt is csinálni, mert azt nem helyesli szóló, hogy 3—4000 frtos képek vásároltassanak és azok a múzeumba eldugva legyenek. így van szóló a múzeumi kiadványokkal, melyeket szóló nem helyesel. Az akadémia elég művet ad ki hasonló irányban. Csak katalógusok kiadását helyesli. Felhívja erre a bizottság figyelmét. Trefort épen a múzeum érdekében kéri a személyi járandóságok tételének megszavazását. Valóságos szégyen, hogy múzeumi hivatalnokok oly kevés fizetést kapjanak. A dologi kiadásnál helyesli szóló a képtár költségeinek előirányzatát. A múzeum kiadványai mind ezélszerűek. Pulszky Ferencz múzeumi igazgató csak egy pár szót akar szólani. Midőn szóló átvette a múzeumot, 12,000 régi okmány volt, most a Kállay, Jeszenák, Eszterházy, szóval 13 régi család tette le a múzeumba levéltárát, mely itt teljes biztonságban van. Tehát most 60—70,000 okmányról van szó, melyet rendezni a mostani létszámmal lehetetlen. Ami a képtárt illeti, megjegyzi, hogy a képek ott nincsenek eldugva. A képviselő urakat nem igen látja a múzeumban. A mi modern képtárunknak elég szép híre van. Maga Munkácsy, ki 10,000 írton alul nem igen szokott festeni, mégis a múzeumnak 4000 írtért is ad képet. így tett Matejkó is, ki potom 2500 írtért adta el a 15,000 frank becsértékkel biró „Várnai csatát.“ Hires franczia művészek is ajándékoztak 10,000 frtnyi értékű képeket. Az előirányzott összeg főleg azért van, hogy a külföldi művészek elküldjék hozzánk képeiket, melyek a mi kezdő és tanuló festőinknek is csak hasznot hajtanak s ezek nélkül ők úgy lennének, mint a féreg a formában. A múzeumi kiadványokat is védelmezési szóló, melyeket igen czélszerűeknek tart. E kiadványoknak nagy hasznuk van, mert 250 társulattól cserepéldányokat kap a múzeum. — Mindenütt a világon van irigység, s mégis a múzeum természettudományi kiadványai külföldön a legnagyobb elismerésben részesülnek. Kéri egy szóval szóló, ne nehezítsék működését, ő a maga részéről mindent elkövet a múzeum emelkedésére. A bizottság elfogadja a személyi járandóság összegét. A dologi kiadásnál a miniszteri indítvány értelmében határoz. Az országos képtár, meteorológiai intézet, zeneakadémia, színitanoda, iparmúzeum, technológiai múzeum és a képzőművészeti tételek elfogadása után az ülés véget ért. A közigazgatási bizottság folytatta a megyék háztartásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 4. §. hosszabb vitát keltett, melyben részt vettek Szederkényi, Grünwald, Tisza Kálmán, Pulszky Ágost, Tibád Antal és Szentiványi Kálmán, mire az a miniszterelnök módosításával elfogadtatott. Ezután tárgyalták az 5—8 §§ okát, mire az ülés véget ért. A képviselőház bizottságaiból. A zárszámadási bizottság ma tartott ülésében az 1880. évi zárszámadás egyes tételeire megválasztotta az előadókat és megállapította, hogy a zárszámadások megvizsgálása után az 1870. évi sorsolási kölcsön ügyben kiküldött bizottságnak jelentése fog tárgyalás alá vétetni. A pénzügyi bizottság ma folytatta a közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalását s elfogadta az ösztöndíjak s egyéb tanulmányi czélok tételét. Időközben megjelenvén Orczy Béla b., a bizottság elővette a király személye körüli minisztérium költségvetését és azt rövid vita után elfogadta. Folytatva a közoktatásügyi költségvetést, következett a muzeum költségvetése 95.000 frt, melynél hosszabb vita fejlődött ki. Zichy Ágost gr. előadó lényeges változásként jelzi, hogy a könyvtártól a levéltár elkülöníttetik és 6 őrsegéd szaporítás czéloztatik. Hegedűs Sándor a levéltár elkülönítését helyesli, de nem érti, hogy miért kell ennek folytán a könyvtárnok fizetését emelni, valamint azt sem, hogy az őrsegéd és segédőr között mi a különbség. Pulszky Ferencz magát a kért felvilágosítások megadására illetékesnek tartja, mert habár hivatalnoka is a minisztériumnak, de azért a költségvetés sok tételével egyet nem érthet. Megemlíti, hogy épen az országgyűlés nem tesz eleget a törvény azon rendelkezésének, hogy minden nyom A krivöscsei lázadás. Jovanovics báró helytartó működéseiről érkeznek hírek, melyek újra csak azt igazolják, hogy a lázadás a legkomolyabb jellegű minden félhivatalos és hivatalos takargatás daczára, továbbá hogy a helytartó még mindig félénken nyúl kissé erélyesebb eszközökhöz is, mintha félne tőle, hogy ily intézkedések nem találnak Bécsben tetszésre. És e félrendszabályozás folyik, folyik addig, míg végre a most talán elég leendett erőnek kettős aránya is kevés lesz. A tegnapelőtt jelzett csata a Krivoscsében levő katonaság és csendőrségre a legrosszabb hatással volt. Mint levelezőnk értesít, átalános a nyugtalanság és elkeseredés, mert ha készakarva állítanák ki őket a bizonyos elpusztulásra, nem lehetne fonákabb és czélhoz nem vezetőbb rendeleteket adni ki. Tudják jól, hogy a fölkelők keseredettek; — tudják a vezérek, hogy irgalomra nem számíthatnak; sejtelmük van arról, hogy a hegyszakadékokban, sőt a fensikokon is ezer és ezer biztos védhelyeik vannak a fölkelőknek, hova embererő fölötti fáradság jutni és beférni és mégis oly csekély elővigyázattal, oly kevés erővel rendelnek potyázásokat, hogy isten kísértésnek tekintenek minden újabb napiparancsot. A montenegrói határ elzárása, mivel oly nagy zajt csapnak, levelezőnk szerint nem fog mást eredményezni, mint hogy magából a zároló egyénekből is fognak a felkelők segítséget kapni, sőt a viszonyok egészen oda látszanak mutatni, hogy ezáltal csak megkönnyül a fölkelők helyzete, mert a montenegróiak hivatalos fedezete, sőt azok járműveinek fölhasználása mellett kevesebb fáradtsággal fogják magukat élelemmel és lőszerekkel elláthatni. A hivatalos kormány ugyan égre-földre fog esküdözni, hogy ez nem igaz, de tanulva az orosz-török háború alatt Ausztria-Magyarország által tanúsított semlegesség minőségéből, nemcsak a tagadással egyező rendeletet nem fog kiadni, hanem lelki gyönyörűséggel fogja nézni, mikor az ő hívei minden lehető szolgálatot megtesznek a fölkelőknek. — Hogy ily körülmények közt minden pillanat csak a fölkelők helyzetét teszi kedvezőbbé, az nyilvánvaló dolog. A krivescsei mozgalomhoz újra jelezhetünk félhivatalos csendesítéseket. Ezek szerint Jovanovics tábornok hit szerint elrendelte, hogy a zuppai, pastrovecchioi és spizzai erődökben szaporíttassék a gyalogság és tüzérség és nagyobb sereg esetleges élelmezése végett több száz öszvért béreltetett ki két hónapra. A helytartó több ízben értekezett Thömmel csetinyei követtel. Az utóbbi visszatért Csetinyébe, hogy lépést tegyen a montenegrói határ elzárása érdekében. A Ragusából pedig a következő félhivatalos táviratot küldik a mai kelettel: A krivoscsiaiak Jovanovics küldöttjét, ki őket megadásra szólította föl, nyugodtan hagyták távozni. A válasz részükről még nem érkezett Cattaroba. Megjegyzéseket tenni hozzájuk fölösleges, az olvasó úgyis összehasonlítja a magán, egészen másképen hangzó értesítésekkel. Az anti-nihilisták. Egy párisi lap pétervári levelezője tudósítását közli egy Pétervárott alakult anti-nihilista társulatról. Ez a társaság legnagyobb titokban működik és ennek elnöke állítólag maga a czár. A szövetség tagjai korlátlan hatalommal vannak felruházva és mind igen előkelő egyéniségek. A szövetség már eddig is több mint 5 millió franknyi alap felett rendelkezik. Annak alapításában részt vettek : Suvaloff gróf, Güntzburg báró, Woronzoff-Daskoff herczeg, Ignatieff gróf és San Donato Demidoff herczeg. Tiszteteletbeli elnök Wladimir nagyherczeg, a cár fivére. Az alaphoz önkénytesen járultak Wladimir nagyherczeg 800 ezer, Woronzoff-Daskoff herceg két millió, Suvaloff gróf 400 ezer frankkal, San Donato Demidoff herczeg évenkinti 80 ezer franknyi fizetésre kötelezte magát. Csak Woronzoff-Daskoff herczeg az, ki roppant vagyonából 2 milliót írt alá, a többiek annyira el vannak adósodva, hogy nem ők, hanem az állampénztár fizeti a nevökhöz aláirt összegeket. E titkos társaság első üléseiben állítólag a következő határozatok hozattak: 1- ör. Mindenek előtt Pétervárat mint a kormány székhelyét közigazgatási rendszabályok segedelmével minden felforgató elemtől meg kell tisztítani. 2- or. Törvényes és rendőri üldözés inditandó meg az egész birodalomban a szoczialisták és szabadelvűek ellen, kiket a társaság nihilisták neve alatt foglal egybe. 3- szor. E titkos és kétségbeesett harczban szükség esetében a nihilisták eszközei : méreg, tőr és dynamit is alkalmazandók. 4- szer. Iparkodni kell a nihilisták szövetségébe bejutni és oly áltársulatokat alakitani, melyekbe a nihilistákat be lehessen csalni. 5- ször. Dijak tüzendők ki azoknak megjutalmazására, kik valamely veszedelmes egyéniséget felfedeznek és elfognak. 6- szor. Minthogy a czárnak és az ő kormányának legveszedelmesebb ellenségei a külföldön élő nihilisták, ezek közül a legkitűnőbbeket kell láb alól eltenni. Ennélfogva halálra ítéltetnek : Krapotkin herczeg, Stefanovics, Dragomanoff, Dénes és Hartmann. E halálos ítéletek minden lehető módon végrehajtandók. E határozatokon kívül az anti-nihilista szövetség még más csekélyebb jelentőségűeket is hozott. Csak úgy jöttek ezek a határozatok köztudomásra, mert a valóságos forradalmárok az anti-nihilista liga első ülése után legközelebbi napon már valamennyi határozatait ismerték és ezek ellen intézkedéseket tettek. Ezekből világos, hogy ebben az anti-nihilista szövetségben is lenni kell oly egyéneknek, kik a valóságos forradalmárokkal tartanak.