Függetlenség, 1881. december (2. évfolyam, 331-360. szám)

1881-12-11 / 341. szám

Melléklet a „Függetlenség” 341. számához. Budapest, 1881 A Tiszaszabályozás a pénzügyi bizott­­­ságban. A képviselő­ház pénzügyi bi­zottsága ma tartott ülésében folytatta a­­ közmunka és közlekedési m­i­­nisterium költs­égvetésének tár­­­­gyalását. Következett az egyesült Kőrös folyónál az átmetszések kiásatására és bővítésére vonatko­zólag a múlt ülésben függőben tartott tétel. Szilágyi Dezső kivánja a minisztérium­tól, hogy azon munkálatról, a­melyeknek telje­sítését a törvény feladatává tesz, részletes tervet mutasson be. Különösen kívánatos ez a Tisza szabályozásánál, mert bekövetkeznék az, hogy a befejezett munkák roszaknak bizonyulnának. Szükséges, hogy oly munkáknál, a­melyekbe milliók fektettetnek be, nyujtassék kormány ré­széről a kellő garancia az iránt, hogy az állam részéről hozott áldozatok hasznos eredményt fog­nak szülni. H­e­l­f­y Ignácz azt tartaná helyes eljárás­nak, hogy a fennforgó kérdéseket mindenek előtt szakbizottságban kellene letárgyalni és csak pénzügyi oldalakat illetőleg vetessenek megbírálás alá a pénzügyi bizottságban. Indítványozza, hogy a kérdésben levő tétel függőben tartassák mindaddig, mig az ezen munkálatokra vonatkozó részletes tervek nem lesznek a ház elé terjesztve. A­p­p­o­n­y­i Albert gr. kérdést intéz a mi­niszterhez a Tisza szabályozására fordítandó 2 millió hitelnek 3.500.000 frtra czélzott feleme­lése tárgyában. O­r­d­ó­d­y miniszter felsorolja azon nehéz­ségeket, a­melyekkel a vízszabályozások járnak. Czélszerűbbnek tartja azt, hogy a magántársu­latok mellőzésével az állam vállalja magára a munkálatokat és ezért szükségesnek tartott erre nézve törvényjavaslatot a háznak benyújtani. H­e­l­f­y Ignácz köszönettel veszi az egyes részletekre nyert felvilágosításokat, de azt hiszi, hogy az újabban kért többletekre nézve, vala­mint átalában az egész vízszabályozási ügyre nézve mégis szükséges volna az alapos tervek bevárása, s az ügy eldöntésének elhalasztása az átalános jelentés tárgyalásáig. A­p­p­o­n­y­i Albert gr. a nyert felvilágo­sítások után azon aggodalmának ad kifejezést, hogy a tiszavölgyi kölcsön már majdnem egé­szen ki van merítve s még számos igény van bejelentve. Ezen a bajon a törvényhozásnak se­gíteni kell. Szapáry gr. pénzügyminiszter remény­­li, hogy a 15 milliónyi szegedi alap nem fog egészen igénybe vétetni és a fennmaradó összeg a Tisza szabályozásra fog fordittatni. A­p­p­o­n­y­i Albert gr. a közlekedési mi­niszter azon nyilatkozatában, hogy vannak ter­vek a foganatosítandó munkálatokra vonatkozó­lag, nem kétkedik, de kétkedik azon, hogy lé­teznék egy terv, mely az összes munkálatokat átölelné. Azon összegeket, melyeket a költség­­vetésben a minisztérium kér, rendelkezési alap­nak pauschalenak tekinti. Részéről nem járul hozzá, hogy ily nagy összegek a minisztérium műszaki közegeinek rendelkezésére bocsáttassa­nak, a­kik eddig hibásan és szerencs­étlen­ül jár­tak el. Láng Lajos bővebb felvilágosításokat kér a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására meg­nevezett összegeknek hova fordításáról. Hegedűs Sándor azt hiszi, hogy oly kon­krét tervnek elkészítésére, a minőt Apponyi kö­vetel, a­mely az összes szabályozásokat átölelje — eddig a kormánynak ideje nem volt; ezt különösen azzal indokolja, hogy a 70-es évek elején, a­midőn szárazságok voltak, senki sem gondolt a vízszabályozásra. A legújabb időben, midőn az áradások megindultak, a kormány nem tudta, hogy melyik folyó szabályozásához fog­jon előbb. Sietett mindenekelőtt a már megkez­dett munkák befejezéséhez és biztosításához. — Szóló ajánlja, hogy a kormánynak idő enged­tessék a theoretikus munkák elkészítésére. A Kőrösre nézve megjegyzést tesz Fekete indítvá­nyára. Feketével szemben csak arra helyez súlyt, vajjon a szabályozás folytán Szentesnél nagyobb mérvű áradások lesznek-e várhatók ? Hieronymi államtitkár azon tervre vonatkozólag, a­minőt Apponyi gr. kíván, meg­jegyzi, hogy ez csak oly terv lehetne, a­mely már fővonásaikban befejezett munkákra vonat­kozna, az oly terv tehát másra nem szol­gálhatna, mint a régibb terv szerint befejezett munkák m­egbírálására. Kijelenti, hogy vannak a kormánynak tervei is, melyek a czélbavett munkákat összességben is felölelik. Továbbá részletesen felsorolja azon munkálatokat, a­me­lyekre a megszavaztatni kért összeg fordítandó, minek következtében azt hiszi, hogy azon ös­­­szeget nem lehet pausehalénak vagy rendelke­zési összegnek nevezni. Elismeri, hogy az árvi­zek roppant károkat okoznak a földbirtokosok­nak, s hogy ezek a szabályozási munkálatokra áldozott összegeknek, gyümölcsét nem látják, de méltatlanságnak tartja ezen bajokat a mű­szaki közegek szerencsétlen kezének tulajdoní­tani, mint azt Apponyi gr. teszi. Ezen állításá­ban utal azon tapasztalatokra, a­melyek a kül­földön is észlelhetők. Hegedűs Sándor azon fel­szólalására, hogy a vállalkozók, a­kik az állam­tól árverések útján átveszik a munkák teljesíté­sét, fele áron adják ki subarendátoroknak,­­ kijelenti, hogy azon kételkedik. Egyébiránt nem talál biztosabb módot a munkák kiadására, mint a nyilvános árverést. O­r­d­ó­d­y miniszter Hegedűsnek a török­­becsei partszakadások és a város biztosítása iránt tett kérdésére válaszol. Kijelenti, hogy a kor­mány intézkedett ezen ügyben, hanem a tervek elkészítése eddig némi nehézségekbe ütközött; miután ezek már el vannak hárítva, nincs többé akadály arra, hogy Törökbecsénél is létesittes­­senek a szükséges munkálatok a partvédelem czéljából. Apponyi Albert gróf ragaszkodik ah­hoz, hogy az alföldi vízmentesités a kormány részéről egy egységes terv szerint nem fogana­­tosíttatik, az intézkedések ugyan juxta legem ar­­tis történhetnek meg, azt megengedi, de azért a meghalni nem akaró Alföldnek vajmi kevés vigasztalása lehet. Kemény Géza b. a Hegedűs által felve­tett munka­kiadási esetet furcsának tartja, hogy az bizony nem valami bizalomgerjesztő. A bizottság a felvett tételek alatt praelimi­­nált összegeket 3.500.000 írttal megszavazza és elhatározta, hogy az eddigi munkálatok össze­­ségekben a jelentésbe felveendők. Ezzel az ülés véget ért. Az árvizek okozói. — Eredeti levél. — Szeged, decz. 7. Alig mutatkozik folyóinkon legkisebb jele az áradásnak, töltéseink már gyengéknek, ala­csonyaknak tűnnek föl és már is meg vagyunk fosztva a biztonság édes érzetétől, már is tarta­nunk kell az eshetőségektől, melyek sokszor jó, de még többször a legsajnosabb eredmény­nyel végződnek. Az ős­szel is alig némi kis emelkedés mutatkozott a Tiszán, melyet még a tavasziakhoz képest igen kedvezőnek kell tarta­nunk, mert az tíz lábbal állt alacsonyabban a legnagyobb vízállásnál — és máris veszélyben forgott az egész partvidék, elrendeltetett a leg­sürgősebb, legszorgosabb védekezés. Szegény k.­m.­vásárhelyi szomszédaink már 18 lábnyi vízmagasságnál sem érzik magokat kellő biztonságban — és most már képviselőjük­ben várják föltámadni a Messiást, ki, — mint ígérte is szentül annak i­dején — uj. szebb, biz­tonságteli életet fog teremteni. Na csak várja­tok ! Addig ugyan nem látnak hozzá komolyan várostok, birtokaitok biztonságba helyezéséhez, mig Szeged város szomorú sorsára nem juttok. No de se baj ! lesznek legalább akkor tinéktek is szép, egyenes utczáitok, nagy tereitek, mu­lató csarnokaitok, üdülő­helyeitek, mi úgy hi­szem méltó kárpótlás egy 50.000 lelket szám­láló város anyagi tönkrejutásáért. Sajnos, hogy még mindig játéknak veszik az alföld árvízfe­­nyegetéseit és midőn már a veszély tetőpontját érte el, fognak hozzá rögtönzött nyúlgátak eme­léséhez, akár csak egy csepp vízzel akarnák a nagy tüzet elfojtani, pedig csak élesztik azt. Így állunk a marosi védgátakkal is, me­lyek állapotára nem mulaszthatom el fölhívni Szeged város érdekeltjeinek figyelmét. E gátak­nak szükség esetén a város tápéi tétségének is védelméül kell szolgálni és e szerint közvetle­nül érdekel bennünket. E gátakra mindeddig a mindszent-apátfalvi ármentesítő társulat ügyelt föl és most Horváth Gyula kormány­­biztos lett megbízva azok épségben, rendben tartásával. Ő azonban a töltésezést a legnagyobb okszerütlenséggel, úgy­szólván hanyagsággal folytatja, mely minden igaz értelmes emberben megbotránkodást, elkeseredést szül. A gát alapjai meg sincsenek tisztítva a dudvától és merő gyephantok hordatnak reá másfél méter vastagságban, miért is avval vé­dekezni még egy csendes folyású viz ellen sem lehetséges, hát még a hóbortos Maros ellen. Miért van ez igy ? Nem-e bűn ennyire visszaélni a birodalommal, melyet reá ruháztak, egy vidéknek árviztőli megvédésére ? Összefér-e lelkiismeretével ennyi közönyt tanusitani egy FÜG­GETLENSÉGI oly nagyfontosságu ügynél, mint a marosmenti területek megvédése ? Nem-e fúrja lelkét az ön­tudat, hogy kezeibe van letéve egy nagy fele­lősség és ő a legkevesebb buzgalmat sem tanú­sítja ? Szeretnénk látni állításaink megczáfolá­­sára, hogy ez a csekély biztonságot nyújtó gát jó karba fog helyeztetni, hogy kiállhassa a versenyt a Maros habjainak küzdelmével. Szükséges kötelessége az árvízmentesitő társulatnak úgy saját, mint városunk érdekében ezen helytelenül rosszul végzett munkát alapo­san kijavíttatni, hogy ne csak oly tömérdek pénzbe kerüljön, hanem legyen is képes megfe­lelni a szükséges ellentállásnak, mert ily felüle­tes a látszatnak igen, de a hivatásnak épen nem megfelelő védmunkálatokkal semmi czélt el nem érnek, de még­­ a lakosságot sem nyugtatják meg, mely a legnagyobb aggodalommal néz a jövő évi árvízfenyegetések elé. Az államnak jó példával kell ilyen ügyben előre haladni, miért is elvárjuk, hogy az ottani vállalkozók kötelessége megfelelő szigorú fölté­telek közé fog szoríttatni, kik tudja isten melyik világrészből vándoroltak ide szerencsét hajhászni és nem igen gondolnak a vidék biztonságba he­lyezésével, kik egy alapjában rosszul épített védgátat lelkiismeretökkel és saját hírnevekkel összeegyezhetőnek találják, csakhogy zsebeikbe minél több jusson. Pedig itt nincs helyén a vá­sári munka. Ajánljuk ismételve ezen nagyfon­tosságu, sokaknak jólétét magában rejtő ügyet az illető közegek figyelmébe és intjük őket jó­­akaratulag, hogy segítsenek a dolgon most, midőn még nem késő. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — ki összes magyar vasutak igazgatóságai — az első erdélyi vasút igazgatóságának kivé­telével, mely nem járult ezen intézkedéshez ■— a mint értesülünk, elhatározták, hogy nyers­vasra, vas­érczekre és faszénre szóló tarifáikat 1882. január elsejétől jelentékenyen l­e­j­e­b­b szállítják sac) osztályba sorozzák. E szállítás­dij-mérséklést fejlődő félben levő vas­­iparuni lényeges előmozdításaként üdvözölhetjük. — A nőiparkiállitás emléke. A kereskedel­mi minisztérium elhatározta volt, hogy a leg­utóbb megtartott országos n­ői­par­kiálli­­tás legkiválóbb s legdíszesebb női ké­zimunka termékeiből jelentékenyebb számot lehető hű képmásokban sok­­szorosittatni fog s a közönségre hozzáfér­hetővé teszi. Egy dr. Schnierer Gyula osztálytanácsos elnöklete alatt dr. C­z­o­b­o­r Béla, M­u­d­r­o­n­y Soma, Schikedanz Albert és gr. Zichy Jenő tagokból álló bi­zottság, melyet a minisztérium részéről szak­közegesként még J. Péterffy József, Bin­der Lajos és Rejtő Sándor urak is támo­gatták, megbizatott, hogy a kiállítás legkiválóbb női munkatárgyait kiválogatva, ezeket photoli­­thographia utján sokszorosittassa s megfelelő felvilágositó szöveggel lássa el. Összesen 25 minta választatott ki, melyek mindenike a maga nemében az ízlés és munka remekművét képe­zik. E 25 mintát Kozmata P. ügyes fény­képész azután fölvette fényképészeti utón s photolitographiaként sokszorosította. Kozmata ur műintézete, mely Budapestnek az első ilynemű nagy áldozatokkal létrehozott vállalata, minden várakozáson fölül bevált; a képek a legjobban sikerültek s minden részletükben híven vissza­tükrözik a kiválasztott mintákat. Minden egyes lapja az anyag, a munka, a színek és a minták­­összeállítására, valamint a kiállító nevére vonat­kozólag rövid magyar és franczia felvilágoyítá­­sokat tartalmaz. A 25 lapból álló egész gyűjtemény csinos, praktikus borítékban van, mely Posner Károly Lajos műintézetében állíttatott elő nagy ízléssel. Czimlapul hason­lóképen egy minta photolitographikus képe szol­gál, mel­yen fekete és piros nyomatban a kö­vetkező felirat van: „Kiváló diszitmények az 1881. évi országos magyar nőiparkiállitásból ki­adja a földmivelés, ipar és kereskedelemügyi magy. kir. minisztérium. — Ornaments remar­­quables de l’exposition hongroise industrielle des ouvrages des femmes en 1881; publiés par le ministére roy. hong. d’agriculture, d'industrie et de Commerce. — Budapest 1881.; Kozmata Ferenc a magy. kir. udvari fényképész fénynyom­dájából.“ E felirat hasonlóképen Posner K. L. nyomdájában készült. A kormány e diszletgyüj­­teményből bizonyos számú példányt a n­ő­i tan­intézeteknek fog ajándékozni s néhány példányt Koller Ferencz tanár fényképész által kiszineztetett, hogy azokat a nemzeti, valamint a mi­iparmuzeu­m­ban elhe­lyezze. E gyűjteményhez dr. Schnierer G­y­u­l­a osztálytanácsos tájékoztató bevezetést irt. E mintaalap-gyüjtemény könyvkereskedelmi után a nagy közönségre nézve is hozzáférhetővé fog tétetni. A ministerium Grill udvari könyv­­kereskedőt bízta meg a mű­ elárusi­tusával, mely tekintettel arra, hogy az egész gyűjtemény ára 3 frt 50 krban van megállapítva — kétségtele­nül jelentékeny mérveket fog ölteni. — A gyarmatáru kereskedők országos ér­tekezletének elnöksége folyó hó 9-én nyújtotta át a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának azon javaslati pontokat, melyeket a fogyasztási adók körül, felmerült főbb sérelmek és hiányok orvoslása érdekében addig is életbeléptettetni kér, még az értekezlet a fogyasztási adók egé­szére nézve emlékiratilag fog nyilatkozni. A küldöttségben részt vettek Mauthner Adolf értekezleti elnök, Hubenay József a szövetség elnöke és dr. Schreyer Jakab a szövetség tit­kára. A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága a küldöttséget igen szívélyesen fogadván, fel­­emlité, hogy a benyújtott javaslati pontokról már a hírlapok utján is tudomást szerezvén, osztálytanácsosát megbízta, hogy azokat beható­­lag tanulmányozza. — Gazdasági tudósítás Zenta, decz. 9. (A Függ. tudósítása.) Nálunk úgy mint a többi vizi állomásokon az úgynevezett saison mórt állott be, a hajózás beszün­tetése naponta várható, és kereskedőink, miután a­ fel­sőbb irányadó piaczok sem határozott jó árakkal lépnek fel, csak lassanként fedezik szükségleteiket. Bár a hoza­tal piacainkra csekély, de a hozott áruk csak nagyobb árengedményekkel talál vevőre. A mai piaczi árak kö­vetkezőkép jegyeztetnek : Búza 74,5 kis 11.30 -11.40, zab 6.90—7.10, Kukoricza tavaszi szállításra 5.80—6.—­ Budapesti áru- és értéktősde. —­ Deczember 10. — Árutőzsde. (Hivatalos jelentés.) A vételkedv hiány­zott, a­ kinálat a csekély, csak néhány kisebb tétel kü­lönböző gabonanemű­ kelt el változatlan áron. — Hivata­losan egy kötés sem jegyeztetett. Határidőüzlet : Szokványbuza táv. 12.37 pénz, 12.40 áru. Zab tavaszra 8.20 pénz, 8.25. Kukoricza május-jun.-ra 1882. 7­12 frt pénz 7.14 ára. Értéktőzsde. (Reggeli tőzsde.) Az üzlet még min­dig nem akar felelevenülni a bécsi szinházkatasztrófa után, és úgy látszik mintha azóta a közszellem egészen elbénult volna, olyannyira hatott ezen rendkívüli szeren­csétlenség a kedélyekre. Itten az üzlet névleges volt. Osztrák hitelrészvények 366.30 -366.60. A déli tőzsdén csakis a helyi értékek keltet­tek érdekeltséget. — Új 4 °­ C-os aranyjáradék 90.55 — 90.57. Papirjáradék 90.50—90.52. Osztr. hitelrészvények 366.60—366.70. Anglo bank 153.50. Unic­bank 143.70. Első­­ keresk. és iparbank 196. Budapesti iparbank 98.25 Leszámítoló bank 122.75. Bankegylet 117. Újak 106.50. Magyar hitelrészvények 362.75—163. Országos közp. lakp. 597 folyton emelkedőleg. Osztrák állam­vaspálya 333. Közúti vaspálya keresve 449.50. Schlick 257. Drasche-féle kőszénbánya 163. Erzsébet malom 150. Molnárok és sütők malma igen kelendően 314.50. Arany újabb ugrást tett felfelé. Napoleon ar. 9.42. — Egyéb értékek csendesen maradtak. Hivatalos leszámítoló árfolyamok Magyar 4%-os aranyi. 90.50, magyar ált. hitelb­ 363. —­­ magyar leszámítoló- és pénzváltóbank 122.­ , m. föld­­hitelintézeti részv. —.—, magyar jelzálogbank részv. 120.—, osztrák hitelrészvény 367.—, angol-osztrák bank —.—, Unicbank —.—, tiszai és szegedi kölcsön 113.50, magyar papirjáradék 99.50. Pénznemek: Magyar királyi arany 5.56—5.58, Reczés arany 5.57—5.59, Osztr.­magy. 8 forintos arany 9.40-----9.42,— 20 frankos arany 9.40-----9.42—, Török aranylira 0,­m. ezüst 100—100,10. Német birodalmi bankjegy 100 k. m. 58.05—58,10. Becs. decz. 10. (Magyar értékek zárlatja.) Magyar földteherm. kötv. 99.—, Erdélyi földt. kötv. 99.—, M. zálogl. 101.80, Erdélyi vasút 169.—, Magyar keleti vasút 98.—, Magyar sorsj. 124.—, Szőlődézsmav. 98.—, Arany­járadék 119.55, Tiszavölgyi sorsjegyek 113.30, Magyar vasúti kölcsön 134.—, Magy. hitel 363.—, Alföldi vasút 175.50, Magyar északk. vasút 119.—, Keleti vasúti elsőbbs. 91.70, Tiszai vasút 251.50, Magyar leszámítoló bank 122.—, Kassa-oderbergi vasút 148.50, Magyar pa­pirjáradék 90.40, BéOS, decz. 10. (Osztrák értékek zárlatja.) Hitel­­részvény 366.40, Lombard 153.50, Aranyjáradék 94.05, London 118.80, Galicziai 313.25, 1864-es 173.75, 1860-as 134.—, Frankfurt —.—, Nemzeti bank 838.—, Angol­osztrák 153.75, Államvasut 335,25, Napoleond’or 9.42. Járadék 77.45, Hitelsorsjegy 182.—, Porosz pénztári utalvány 58,10, Cs. arany 5.60, Török sorsjegy 26.50, Ezüst járadék 78,26. Sertésvásár: Deczember 11. 58y2—59 kr, 180—220 klgra súlyú 57—58, öregek 300 kilón túl 56—57, vidékiek 53Ya­­­ 55, szerémiek 57 , átmenetileg : szerbiaiak 54-58, romániaiak 56—58, süldők 53—54 kron keltek kilogrammonként. — T­a­­karmányárak : tengeri bánáti 6.85, oláhor­szági 6.90, árpa 7.60 kron kelt el. — B­é­c­s­i v­á­­s­á­r: Felhajtás 4023 drb, e között 1804 db süldő. A fogyasztás kevés leletet tüntet föl, árak változatlanok, válogatott áru 51—53, középszerű 45—50, soványok 43 48 frton kelt, 100 kilogrammonként. — D­r­e­s­d­a­i vásár: Felhajtás 816 magyarországi volt 362 ára 54—59 pfenningen kelt el ‘­a kilogrammonkint. — Berlini vásár: Összes felhajtás volt 9981 db, az üzlet csekély, árak estek ; mecklenburgiak ára 56—57, oroszhoniak 45 —50, szerbiaiak 50—54, s magyar falu 56—57 márkával fizettetett. — A mai időjárás áttekintése Európában: A nagy légnyomás (765) a kontinens keleti, a depres­­­sziók (758—759) annak nyugati részében van. Az idő mérsékelt szelekkel többnyire borús, csapadék kevés; a hőmérséklet kissé nagyobbodott. — Hazánkban : Többnyire keleties mérsékelt szelek mellett a hőmérsék­let általában kissé fölebb, a légnyom­ás keleten kissé alább szállt. Az idő többnyire felhős-borús. Az e hó 26-án előre jelzett idő boruló jellegével végéhez köze­ledik s változó jelleget öltve, kevés hőmérséklet válto­zással részben csapadékra hajlandó marad .Jós­lat: Általában felhős­ borussal változó időt várhatni, helyenkint csapadékkal. Nyilttér: 7 király s hős arczképe és életrajza g­y g ]r (kilenczedfél­ig). JÁ w1 A többi teljes befejezésig ingyen. a HASZNOS MULATTATÓ ez. már 10 év óta fennálló gazdag tartalmú, rendkívül díszes kiállitású ifjúsági képes­lap mellett, a Magyar királyok és hősök arczképcsarnoka adatik. Minden király alakját közöljük, azokat sem hagyva ki, akik csak rövid ideig uralkodtak, mert akar­juk, hogy gyűjteményünk teljes legyen. Felvettük a ki­válóbb hősöket is, és így rendkívül érdekes és díszes nemzeti műhöz jut az előfizető ingyen. Az egész oldalra terjedő képek külön halvány-sárga papíron vannak adva, s ezekhez járulnak az élénk tollal írott, kü­lön élet- és jellemrajzok. Idáig, Hunyady Já­nosig, 87 király és hős jelent meg, ezeket s a hoz­zájuk tartozó, nagy oktáv alakban nyomott kilenczedfél ívnyi életrajzokat, újonnan belépő előfizetők 20 kr. csekély áron szerezhetik meg. E 37 kép s a kilenczedfél ivre terjedő szöveg az első számmal bérmentve küldetik meg. Az ezutániakat a laphoz mellékelve ingyen kapják. Az egész majd együtt, gyönyörű kötetté állítható össze. E gyűjtemény képekben és életrajzokban a nemzet tört­éne­tét tárja fel. A Hasznos Mulattató díszes kiállítása nagy könyv alakú füzetekben, képekkel, havonkint két­szer jelenik meg. Előfizetési ára negyedévre 1 frt, fél­évre, 2 frt, egész évre 4 frt. Az eddig meg­jelent 37 képre és életrajzokra külön 20 kr. csatolandó. A történelmi képeket külön nem lehet megrendelni. A lap és becses történelmi mel­léklete, a komoly törekvésű mindkét nembeli ifjúság­nak a legkisebb kortól a középtanodák legfelsőbb osztályáig, a legbecsesebb okmányokat adja, ennél ma­radandóbb becsű és olcsóbb ajándék nem képzelhető; a kiváló írók által írott kitűnő közleményeket, élvezet­tel olvashatják felnőttek is , iskolai könyvtárakba, s minden másnemű könyvtárba kiválóan ajánlható. Kiadó­­hivatal : Budapest, zöldfa-utcza 32. sz. a LÁNYOK LAPJA czimü képes folyóirat a kö­zeledő uj évvel már 8-ik évi folyamába lép ; a fejlettebb korú leány­világnak a legkedvesebb Olvasmányokat nyújtja. Gyönyörű kiállításban, égszínkék boritékkal, minden számhoz külön diszes képmelléklettel, s azon kí­vül még számos más képpel megjelen havonkint kétszer. Előfizetési ára negyedévre 1 frt, félévre 2 frt, egész évre 4 frt. Ajánljuk a leány­világ, a szülők, és nőneve­lésügy barátainak figyelmébe, ennél kedvesebb és olcsóbb ajándék a serdü­ltebb korú leányoknak nem adható. A leányuk nevelését szívükön viselő szülők teljesen nyugod­tak lehetnek, e lapban a leggondosabban megválogatott nemes irányú olvasmányokat kapja a leány­közönség. E­rre nézve legjobb kezesség a megfutott hét év, mely idő alatt lapunk a sajtó és közönség teljes megelégedé­sére teljesítette nagy feladatát. — Kiadóhivatal Buda­pest, zöldfa-utcza 32. sz. Lolinay Gyula, a Hasznos Mulattató és Lányok Lapja szerkesztője és kiadótulajdonosa. Csodálatos olcsó férfi- és női fotérnemfi. Kizárólag legfinomabb szövetből és munká­lat saját készítmény, különösen oxfort, cretton vagy chiffon férfi ing 4 szeres drbja 1.30, 1.50, 1.75, legfinomabb 2 frt, parkér és flanelnemük dús választékban Gollman testvérek Budapest, hatvani utcza Ferencziek hazára. Vidéki megrendelések utánvét mellett gyorsan és pontosan eszközöltetnek. A FÜGGETLENSÉG TÁRCZÁJA. A MATAPAN ÜGY. Regény. 35 Irta: DU BOISGOBEY F. Első k­ötet. VHS. — Elbeszéltem neki, hogy kimentsem ma­gamat, a­miért nem mentem hozzá teára. Nem volt meglepetve, mikor megtudta, hogy Julient elfogták, mintha várta volna. — Sajátságos ! — Tegnap este beszélt az öreg gróffal s ők alkalmasint tisztában vannak a Julien bű­nössége felől. A te neved említésekor neheztelő arczot vágott. Melegen érdekli őt a Calprenéde család sorsa. — Tehát a gróf bűnösnek tartaná a fiát? — Alkalmasint. — Tudja ő is, hogy fogva van? — Nagynéném megírta neki. Különben Ma­tapan már kikürtölte az egész házban. Találkoztam Arlette grófnővel a lépcsőn; a szemei vörösre vannak kisirva. — Egyedül ment? — kérdé Doutrelaise érdekkel. — Nem, a komornája kisérte. — Bizonyosan a templomba sietett. — Én is azt hiszem. Nemde nagyon szereti a fivérét, azt a kényelmű embert? — Szereti. — Talán az ő ügyében jár-kel. — Hova menne? — Matapanhoz, hogy elnézésre kérje. — Calprenede kisasszony nem alázhatja le magát annyira, hogy ezt az embert szóra méltassa. — Igazad van. Nem is ment oda, mert utánna néztem s lehaladt az első emeleti lép­csőkön is. — Felismert mikor találkoztatok? — Igen, fogadta köszöntésemet, úgy né­zett rám, mintha azt mondaná: Ez Doutrelaise­­hez siet. — Te a pillantásából is tudnál olvasni? — Még mást is kiolvastam, belőle. — Várjon mit ? — Hozzád való jóindulatot. Pedig méltán neheztelhetne rád a évére kellemetlensége miatt. De ő nem haragszik, sőt szeretne veled be­szélni. — A te tudományod már valóban párat­lan. — Különben mit gondolsz a Julien dol­gáról ? — Hogy ő lopta el az ékszert. — El lesz ítélve érte ? — Természetesen. — Én azt hiszem, hogy Julien tökéletesen ártatlan. — Igen, mert szerelmes vagy a nővérébe, hát elfogult vagy iránta is. Nem tudom, mi bi­zonyítaná ártatlanságát ? — Az, hogy Julien nem volt itthon, mikor én azzal az egyénnel a lépcsőn találkoztam. Julien sokkal később jött haza. — Azt ő állítja csak. — Be is fogja bizonyítani. Én is tanúsko­dom mellette. — Csodálom, hogy még idézést nem kap­tál. Pár perczczel előbb nem voltál hajlandó tanúságot tenni. — Megváltoztattam a szándékomat. Elbe­szélek mindent, a­mit tudok. Az az ember a­kivel én találkoztam, nem is lehetett Julien., Nem láttam ugyan, de megfogtam s éreztem hogy nagyobb és erősebb a fiatal grófnál. Julien kisebb nálamnál, ez magasabb volt. Juliennek nőies, kis kezei vannak, emennek a szorítását pedig még ma is érzem. — Kis kézben is lehetnek aczélos izmok. — Azután nem első eset volt, hogy idegen járt a szobájában. — Ezt nekem is mondta a kocsiban, a­hol a rendőrbiztos társaságában együtt ültünk. — Nem kérdezted tőle a részleteket ? — Alig vettem figyelembe ezt a mon­dását. — Nekem elbeszélte, hogy sokszor találta­m már rendetlenségben a szobáját, székek voltak­­ fellökve és szekrények kitárva. — Te hiszed ezt neki ? — Miért ne ? — Kár Juliennek ilyesmit elbeszélni. — De jól teszi, ha saját igazolására min­dent elmond. — De nem jól teszi a nővérére való te­kintettel. — Calprenede kisasszonyhoz nem fér semmi rágalom. — Még­sem helyes, ha a világ megtudja, hogy lakásukra idegenek járnak éjjel titokban. Szerencsére Julien hazudik, hogy mentse magát. A vízbefuló a szalmaszálat is megragadja. — Te pedig minden bizonyítékot elvetsz. — Hát miért járna oda az az éjjeli láto­gató ? Nem lopott el eddig semmit. Juliennek nincs pénze, kincse, sem atyjának. Több lopni­­való kerül a dúsgazdag Matapannál, ki pénzes zsákokon alszik. — Tudod mit sejtek én ? — Kiváncsi vagyok rá. — Budapest-Kőbánya, deczember 9. A múlt héten közzé­tett jelentésünkben jelzett helyzet, a most lefolyt héten is fenállott, úgy a sertéskészlet, mint az árakra nézve, minthogy a most lefolyt héten is 4200 darabbal volt kevesebb a készlet, mint a szükséglet igényelte volna, minek folytán az árak hirtelen szöktek felfelé. Különösen nagy hiány volt a hízott árukban. A sovány áruk közül mintegy 2000 darab került eladásra 53 kron 4 százalék levonással. Későbbi szállításra gömörmegyei birtokosok mintegy 1500 drbot adtak el 62—631 40­ 43 kron minőség szerint klgmként. — Heti kö­zépárak: magyar kitűnő faj 280—320 klgm súlyú — Hogy a károsult s tolvaj egy s ugyan­azon személy. — Nem értem. — Meggyőződésem szerint Matapan maga vitte az ékszert Calprenede lakására. — Oktalanság! Olyan fukar ember csak nem szórja szét a kincseit. — Tudta, hogy ez nem vesz el. — Hát mért vitte volna oda? — Csak azért, hogy Julient bajba keverje. — Hisz Julien nem vétett ellene egyebet, csak pénzt vett tőle kölcsön. Kész módszer volna a pénzét visszaszerezni oly formán, hogy adósát elzárassa lopásért. — Nem Julienre haragszik, hanem az aty­jára. — Talán nem fizeti a házbért? — Ne űzz mindenből tréfát — jobb lenne ha rám ügyelnél. — A legnagyobb figyelemmel hallgatlak. — Csak képzeld, menyire ment Matapan szemtelensége. .. Calprenéde kisasszonyra vetette szemeit. — Mi czélból? — Nőül akarta venni. — Megbolondult? Ilyen vén ember! — Nem bolondságból, hanem hiúságból sze­retett volna összeköttetésbe lépni a családdal. Akkor talán nyitva lennének előtte azok az aj­tók, melyeket a pénz magában nem bír feltárni. — Te azt hiszed, hogy megkérte Arlette grófnő kezét és kosarat kapott? — Bizonyosan úgy van. — És a tolvaj történet csak a bosszú műve volna? Ennyi aljasság felülmúlja a drámaírók képzelő tehetségét. — Matapan mindenre képes.­­—Tegnap még jobb véleményt tápláltál felőle. — Akkor még nem láttam át a lelkén. — De hogyan juthatott volna be zajtala­nul Calprenede lakásába? — Könnyű szerrel. Azelőtt ő lakott abban a lakásban s megtartotta a kulcsokat magánál. — Meglehet. De nem volt elég óvatos, hogy a lépcsőn történt találkozás után is bement a lakásba. Jobb lett volna azt az utat akkor fél­­benhagyni s máskor hajtani végre a gonosz ter­vet, hisz te rá­ismerhettél volna kezeirő­l! Nem értem a dolgot. — Én nem vállalom magamra a magyará­zást, hanem meggyőződésem szilárd. Jacques még vitatni akarta a kérdést, de ekkor Albert inasa jött be s jelenté urának, hogy egy hölgy óhajt vele beszélni. — Hozzám nem jönnek hölgyek! — kiáltá Doutrelaise kellemetlenül meglepetve. — Le van fátyolozva... de én felismerem. — Lefátyolozott hölgy! érdekes kaland! — dörmögő Jacques. — Nem jókor jött. —■ Hát ki lehet? — kérdé Doutrelaise ina­sától. — úgy sejtem, mintha Calprenéde grófnő volna. — Lehetetlen.. .tévedsz... — Győződjél meg róla. — biztató Jacques. — Négy szem­közt akar velem beszélni? — Oh nem! ellenkezőleg... — Mit ellenkezőleg ? — Courtammer úr után is tudakozódott. — Nem vagyok útjában ? — Nem. Künn várakozik. — Siess bebocsátani!. .. parancsoló Doutre­laise. —■ Nemde jól olvastam ki szemeiből, hogy ide szeretne jönne? — kérdé Courtammer mi­kor az inas távozott.

Next