Függetlenség, 1933. május (1. évfolyam, 61-85. szám)

1933-05-02 / 61. szám

MAKKAIS Miltinn Budapest, 1933 május 2. kedd, I. évf. 61. szám Telefonszámok: Szerkesztőség 238—08, kiadóhivatal 245—33. / t 4nyi 4 FIEDÉR Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 fül., negyedévre 3 P 60 fül. Egyes szám ára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vl„ Rózsa*utca 111. A REND MÁJUSA Rendzavarás nélkül, tüntetések nélkül, acsarkodások és fenekedések nélkül, munkaszünet nélkül úgy telt el a magyar május elseje, mint ahogy el is kellett, hogy teljen olyan államban, ahol rend van, fegyelem van, bizakodás van s ahol éppen ez: a rend, fegyelem és bizakodás a jobb jövő alapja. Egy évtized óta ezen a napon minden egyes alkalommal tétlenségre volt kárhoztatva az újságíró tolla, mert kényszerű munkátlanságot parancsolt reá is az a pártfegyelem, amelyhez pedig ennek a tollnak semmi köze. Tíz esztendő óta az első, május elseje, amikor megjelennek a lapok, dolgoznak a szorgos munkáskezek a szedőgépek mellett, amikor harsogva robog a rotációs gép, mert kerekein, szíjain, elektromos vezetékein diadalmasan fut végig a munka láza. Dicséret a magyar munkásságnak, amely ezen a május elsején látta be először, hogy a nagy nemzeti közösségben nem lehet külön test, külön vágyakkal és külön törekvésekkel. A munkásosztálynak minden bizonnyal vannak külön osztályérdekeik, mint ahogy minden temetőrétegnek vannak olyan érdekeik, amelyek mások, mint más termelőosztályoké. Ám a sok szétágazó, különváló, sokszor egymásnak futó érdeket, vágyat, törekvést, célkitűzést csak egyféleképpen lehet kielégíteni: a nemzet egyetemes érrdekeinek közön nevezőjén. A nemzettesten belül nem lehet senki, aki nagy nemzeti kérdésekben különvéleményt jelenthet be és aki a saját osztálycéljait a közösség rovására valósíthatná meg. Igenis, sorsközösségben élünk, ma sokkal inkább, mint bármikor. Ebből a sorsközösségből pedig az folyik, hogy a munkásság bajáért kell, hogy az egész nemzet feje fájjon, viszont a munkásság feje is fájjon az egész nemzet bajaiért. Nekünk ma egyetlen feladatunk lehet: minden erővel revízióképessé tenni az országot. Ennek előfeltétele: bizonyságot tenni a revízió kérdésében döntő szerepet játszó nagyhatalmak előtt arról, hogy Magyarország nemcsak a Dunavölgynek, de úgyszólván egész Közép-Európának egyetlen fix pontja, ahol a nagy európai válságok, a nagy világnézeti káosz, a meg-megújuló forradalmi jelenségek dacára is rend és olyan önfegyelmezés van, hogy erre a rendre és önfegelemre mindenkor építeni lehet. Itt a munkás örül, hogy munkában van és termelhet, de nem akarja politikai munkaszünetekkel a termelést megbénítani. Itt mindenki tudja, hogy a rend és a békés munka lehetősége, ha eszmei értékeket pénzben ki lehetne fejezni, egész tekintélyes pluszt jelentene a magyar költségvetésben. Dicséret mindazoknak, akik ezt felismerték, de fokozott elismerés azoknak, akik ezt a felismerést lehetővé tették, akik a rend, a termelő munka, a köznyugalom folytonosságát biztosították. Vajjon lett volna-e akkora idegenjárás Budapesten, mint amekkorát vasárnap örömmel tapasztalhattunk, ha az idegeneknek attól kellett volna tartaniuk, hogy tavasz ünnepének, május elsejének örömére elvakult politikai fanatikusok kést szikhatnak a bordáik közé, vagy csak rendőri fedezettel tudhatták volna testi épségüket biztonságban? Bizonyára nem. Botorság lenne hát lebecsülni a magyar május elsejének fölényes nyugalmát. Igenis, van jelentősége annak, hogy hétfőn és kedden hajnalban rendes időben kifutottak a lapok a rotációs gépek alól. Azt jelenti ez, hogy hiába itt minden pártpolitikai bujtogatás, hiába találják kedvüket egyesek , ellentétek felszításában, hiába csóválják fejüket a zavarosban halászók; ez a magyar nép öntudatosan megy a nemzet ideális egysége felé, hogy az egységem túl megvalósítsa mindnyájunk igazi vágyát: a revíziót. . . II kiépű háború ubrOs ünnepúvá tette a szovjet május elseját Ezer bombavető repüegép, kommunista nők állig fellegyuepzett serege, uSrOs újoncok hiborús esketfise és Japan nOman figyelű, nagyszámú diplomáciai testületen Moszkvai USrOs Terén a áilagtörténetem leghatalmasabb lonteta felvonulása ceriiniian Moszkva, május 1. „Oroszországot háború fenyegeti!” — ennek a jelszónak jegyében állott Moszkva ezidei május 1.-i ünnepsége. Az egész városban mindenütt ilyen szövegű feliratok voltak láthatók és ez a mondat szerepelt annak a nyomtatott programmnak élén is, amely a Vörös-téren, a Kreml falai tövében rendezett nagy katonai parádéra szólt. Általános megállapítás szerint május 1. még sohasem állott annyira a militarizmus jegyében Moszkvában, mint most, amikor a Távolkelet felől japán háború réme fenyegeti a szovjetet. Annál nagyobb feltűnést keltett, hogy a diplomáciai testület számára fenntartott díszpáholyban különösen nagy számban jelentek meg Japán képviselői, akik szemmel látható érdeklődéssel figyelték a moszkvai garnizon parádés bemutatkozását. A felvonuláson gyalogság, lovasság, tankbrigád és az ezek fölött keringő bombaégető "repülőgépraj"vett"részt. A moszkvai helyőrséggel azonban még nem zárult be a menet, utána motorizált munkásosztagok, ifjúsági hadiszervezetek, majd munkások és munkásnők következtek, számszerint mintegy háromszázezren. Különösen nagy feltűnést keltett az állig felfegyverzett kommunista nők csoportja. A kormány részére fenntartott emelvényen ott lehetett látni Stalint, Molotovot, Kalinint, Litvinovot és a szovjet kormány, valamint a kommunista internacionálé számos más vezető tagját, sen oszlopban vonultak fel a vidék küldöttségei. A birodalom minden egyes vidéki nemzeti szocialista szervezete népviseletbe öltözött küldöttséggel képviseltette magát az állami ünnepségen, hogy ezzel is kifejezésre juttassa a német birodalom egységét és a német nép együvé tartozását. A Anglia követe távolmaradt a szovjet paradúlyról Kellemetlen benyomást tett moszkvai polikai körökre, hogy Anglia képviselői távol maradtak az ünnepségről. Vorosilov hadügyi népbiztos, a moszkvai katonai kerület főparancsnoka Kork kíséretében szemlét tartott a felsorakozott csapatok fölött. Ezután a hadügyi népbiztos beszédet mondott, amelyben utalt a súlyos bonyodalmakkal fenyegető nemzetközi helyzetre, majd föleskette a vörös újoncokat. A csapatok elvonulása után több mint ezer bombavető repülőgép, nehéz vadászgép és könnyű harcirepülőgép jelent meg a Vörös tér fölött, szárnyaival csaknem elsötétítve az eget. Nyilvánvaló, ezzel a példátlan légitüntetéssel a szovjet kormány a vörös légiflotta nagy erejét kívánta bemutatni. Figyelmet keltett, hogy az ünnepség nyomtatott programja a kapitalista rendszeren és a szovjet ellenségein kívül éles hangon kel ki a fasizmus ellen is, amit a szovjet kormány által az utóbbi időben inaugurált franciabarát külpolitikával is kapcsolatba hoznak. A szovjet május 1-i ünnepségeinek eseményeihez tartozik, hogy Moszkvában, Leningrádban és Tifliszben az „Osszoaviachim” nevű, a hadirepülést támogató társadalmi egyesület 68 nehéz bombavető repülőgépet adott ajándékképen a vörös hadseregnek. Egymillió ember a tempelhofi téren Berlin, május 1. A déli órákban a német fővárosban mindenütt megszűnt a forgalom s megkezdődött a „világtörténelem leggigantikusabb felvonulása”. Egymillió ember indult el a főváros különböző pontjairól a tempelhofi mezőre, ahol este nyolc órakor kezdetét vette a munka ünnepének állami aktusa. Miután a tempelhofi mezőt este hét órakor már lezárták, a külső kerületekből már déli 12 órakor el kellett indulniuk az egyes menetoszlopoknak, hogy idejében az ünnepség színhelyére érjenek. Az előzetes számítások szerint egy-egy menetoszlopnak is 6 órát kellett menetelnie s a résztvevőket ezért már napokkal ezelőtt felszólították, hogy lássák el magukat élelemmel, itallal, nehogy menetelés közben elhagyják a sort és vendéglőkben próbáljanak élelmet vagy italt szerezni. Az egyes csoportok tíz nagy téren gyülekeztek s ezekről a terekről indult el azután a tíz nagy menetoszlop. Egyegy menetoszlopban hatvanezer ember haladt s miután mind a tíz oszlop különböző irányokból jött, a felvonulás tartamára: déli tizenkét órától este hétig majdnem minden főbb útvonalat teljesen lezártak a forgalom számára. A tíz nagy menetoszlophoz útközben még kisebb-nagyobb csapatok csatlakoztak, úgyhogy egyik-másik menetoszlop már 100—120.000 emberből állott, amikor a tempelhofi mezőre ért. Kü incidens nélkül Az óriási felvonulás minden incidens nélkül ment végbe s este hét órakor már együtt volt a tempelhofi mezőn a milliós tömeg. Katonás rendben, végebeláthatatlan sorokban állott a nép a hatalmas mezőn, várva Hitler kancellár és a kormány tagjainak érkezését. Négyszáz óriási fényszóró világította be a terepet s külön ISO fényszóró ontotta a fényt az emelvényekre, amelyeken cui előkelőségek helyezkedtek el. A fényszórókon kívül kétszáz ívlámpa terjesztett nappali világosságot. Az óriási kiterjedésű terep bevilágítására két külön erőműtelepet állítottak fel, amelyek egymillió watt áramot szolgáltattak. A fotóriporterek és mozigépek számára a haditengerészet bocsátott rendelkezésre 150 ampere erős, egyméter átmérőjű hatalmas fényszórókat. Az ünnepségen elhangzott szónoklatokat 90 hangszóró közvetítette. Minden hetvenötméteres körben állott egy-egy hangszóró. Egyedül a hangszórók felállítása negyedmillió márkába került s ötvenezer márkát költöttek csak a hangszóróknál alkalmazott elektronlámpákra. Egy-egy hangszóró 25—60 kilowatt hangerővel dolgozott. A közbiztonsági szolgálat ellátására külön tábori telefonhálózatot építettek ki , a térség különböző pontjain ötven rendőri telefonállomást rendeztek be. Valamennyi telefonállomás közvetlen összeköttetésben állott a rendőrfőnökség tempelhofi kirendeltségével. A mentők tizenegy segélyállomást állítottak fel. A tempelhofi mező közepén tizenöt méter magas megfigyelőtornyot emeltek, ahol a rendőrség és a mentők megbízottjai látták el a szolgálatot. Zeppelin és peppi ünepen a tömeg fölött A birodalmi kormány tagjainak megérkezéséig zenekarok szórakoztatták az óriási tömeget. Pontban hét órakor, amikor a felvonulások befejeződtek s a rendőrség kiadta az utasítást a tér lezárására, kigyulladt. káprázatos világítás s ekkor lehetett csak áttekinteni az ünnepség gigászi arányait.