Függetlenség, 1935. július (3. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

^ t' ^ t' . r/ «mi mtiiKiii /tR/t4ficcén Budapest, 1935 július 2. kedd. III. évfolyam 147. szám IiMoun­aat: toitenk­sSi: 231-0l, llsdihmni: its-n. itiztsl Iradi: 397-a Hirdetési osztály 291-S8. Postatakarékpénztári csekkszámla 49.927 X Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 fill., negyedévre 9 - 60 fill. .­yEgyes szám­ára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér . Szerkesztőség: VI, Rózsa­ u. 111. Kiadóhivatal: Vili, József­ krt. 5 A VERKLI A magyar nép nem tűr maga fölött zsarnokot! — üzente a decsi község­háza udvaráról Budapest felé a füg­getlen kisgazdapárt vezére és nem hagyott kétséget aziránt, hogy ezt a kijelentését a magyar kormányfőhöz címezte. És mi, akik nem vagyunk Eckhardt Tiborral egy pártálláson — már csak azért sem, mert a politikai nézetváltoztatás tempójában nem tud­nánk vele lépést tartani, — készség­gel ráütjük a decsi megállapításra a pecsétet. A magyar nép valóban nem tűr maga fölött zsarnokot, de a ma­gyar nép nem tűr maga között dema­gógot sem. És bár távol álljon tőlünk a szándék, hogy a nyugtalanságában és türelmetlenségében is kiválóan tehet­séges Eckhardt Tibort azzal a mérték­kel mérjük, amely mérték a tempera­mentumos népszónokok e fajtája szá­mára készült, azt magának Eckhardt Tibornak is el kell utólag ismernie, hogy becsi megnyilatkozása közelebb állt a demagógia fogalmához, mint az államférfiú komolyságához és felelős­ségérzetéhez. Divat lett — más panasz, kritikai lehetőség és sérelem hiányában — népgyűléseken a falra festeni a dikta­túra, a parancsuralom ördögét és az­tán úgy harcolni e képzelt ördög ellen, mintha csupán a szónok rettenthetetlen bátorságán múlna, hogy az ördög meg nem elevenedik, le nem száll a falról és a pokol tüzes katlanába nem viszi a választópolgárt, mint ahogy a mumus szokta elvinni az ijedős gyermekeket. Végeredményben alig lehet nagyobb elismerés egy kormányzat sz­ára, mintha tárgyi érvek helyett immár­­ csupán ilyen feltételezések alapján tudnak harcolni ellene, különösen ak­kor, ha a feltételezéseknek nyilván­valóan semmi alapjuk sincs. Egy idő­ben akadtak, akik abban is parancs­uralmi törekvést láttak, hogy a kor­mányfő előterjesztést tett a múlt or­szággyűlés feloszlatására. Ám e tekin­télyen legkevésbé Eckhardt Tibor te­het megjegyzést, mert a házfeloszla­­tót ő nemcsak helyeselte, de egyene­sen sürgette. Azóta pedig Eckhardt Ti­bornál sokkal konzervatívabb, a re­formgondolatoktól nálánál sokkal messzebb álló tényezők állapították meg, hogy a kormányzat ténykedései az alkotmány szellemének és betűinek legszigorúbb értelmezése alapján is­ kiállják a legerősebb kritikát is, tehát Eckhardt Tibor akkor, amikor a dik­tatúra veszedelme ellen megkongatja a decsi vészharangot, semmi esetre sem végez produktívabb munkát, mint az a harangozó, aki napfényes időben akarja elűzni a felhőket, vagy félre­veri a haran­gokat akkor, amikor nincs tűz és nem fenyeget árvízveszély. És akik okkal, vagy ok nélkül mind­untalan a magyar alkotmányt vágják maguk alá vesszőparipának, azok­ ne felejtsék el, hogy a magyar ezeréves alkotmány erre a gyerekjáték-szerep­re merőben alkalmatlan. A magyar al­kotmány a m­agyar néplélek évezredes mélységéből felfakadt, csodálatos hang­­szerelésű himnusz, amit éppen fensé­génél és emelkedettségénél fogva nem lehet a népgyűlési verklik recsegő lemezeire átszerelni és hol ezen a piactéren, hol abban a kiskocsmában lejáratni. Mert az ok és cél nélküli nagy alkotmányvédelemnek esetleg az lehet az eredménye, hogy az örökös verklizés magát az alkotmány nagy gondolatát járat­ja le a tömegek előtt. És akkor azoknak kell majd valóban megvédeni ezeréves alkotmányunkat a lejáratás ellen, akiktől a pártoskodó elfogultság és a politikai­ népszerűség­hajszolás a magyar alkotmányt olyan elkeseredetten és indok nélkül védi. KinövestéseR és elölépí­tésGU a CGQföbb Állami Siámsséknél, a posítinál és a via.él£i pénzügy­igazgatóságokikál szállt le a KapaMn Rotter Sándor momóR motomeinnii ropoHigopet szárcsáig sodorta a szót Szerencsésen ért földet a logboöP magyar sportropoio Vasárnap délben 11 órakor megjelent a hármashatárhegyi motornélküli repülő­téren Rotter Lajos gépészmérnök, a ma­gyar vitorlázó repülők büszkesége és fel­szállt a Karakán nevű vitorlázó repülő­gépre, hogy újabb rekordrepülést végez­zen. Rotter, aki a motornélküli repülés magyarországi tartamrekordjának, ma­gassági és távolsági rekordjának eddig is a győztese volt, újabb dicsőséget akart szerezni a magyar névnek. Legalább is erre lehet következtetni, mert amikor a repülőtéren be akart ülni gépébe, moso­lyogva szólt oda társainak:­­— No fiúk, most nagy rekordrepülésre megyek. Társai látták, hogy Rotter ezúttal még csokoládét sem visz magával, míg más repüléseinél mindig teletömte a zsebeit,­­ így most nem is tulajdonítottak nagy jelentőséget annak a kijelenté­sének, hogy eddigi rekordrepüléseit akarja megjavítani. (A repülők azért visznek magukkal cso­koládét, mert kevés helyet foglal el és mégis tápláló.) VISSZHANG A FÜGGETLEN KISGAZDÁK AGITÁCIÓJÁRA (Gáspár Antal rajza) GAÁL GASZTON: Fúrd egy világ ez a mai. A mi időnkben Péter-Pálkor dolgoztunk, ezek meg aratás nélkül csak csépelnek, azt is üres szalmát. NAGYÁTADI: Aztán mindig más malomban is őrölnek, mint mi... Eltűnik a gép A fiatal mérnök ezután mosolyogva be­ült a gépébe és startolt a Hármashatár­­hegyről. Társai a földről sokáig kísérték útját. Másfél órán keresztül lehetett látni a Karakánt, amint Kispest, Pestszent­­lőrinc fölött nyugodtan, biztosan repült. A motornélküli repülőgép délután 1 óra után eltűnt a Hármas-­­ határhegyen lévő figyelők szeme elől és azután többé nem látták. Délután és estefelé izgatottan várták Rotter jelentéseit. Már sötét volt, de Rotterről és a Karakánról még akkor tudtak­­semmit. A városban nagy ideges­séggel várták a híradásokat társai, de m­ég arról sem érkezett hír, hogy merre vette útját a gép. Bejelentik Rotter ellantsdt Ezek után megerősödött az a gyanú, hogy Rottert valamilyen baleset érte, míg egyesek nem tartották lehetetlen­nek, hogy a szél esetleg idegen területre sodorta. Mivel sem éjjel, sem hétfőn

Next