Függetlenség, 1943. november (11. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-13 / 257. szám

Szombat, 1946 november 13 A nemzet bizalma A költségvetési vitának, egy­­­ben azonban az egész magyar közéletnek fontos, kiemelkedő jelentőségű eseménye volt az az államférfiúi megnyilatkozás, amely Kállay Miklós részéről hangzott el a magyar parlament­ben. A nemzet, mikor olvassa ezt a beszédet, bizonyára meg­erősödik abban a meggyőződésé­ben, hogy sorsa jó kezekben van, mert hiszen a mindnyájunkért felelős vezető férfiút egész egyé­niségében, működésében a meg­fontoltság, magasrendű hivatott­­ság, bölcsesség, mély hazafiúi érzés, magyar egyenesség, nyílt­ság jellemezi. A miniszterelnök személyének, politikájának hű tükre volt a pénteki besüsd, amelyben ezekkel a tulajdonsá­gokkal szólott a magyarság döntő problémáiról. Nem szép illúziókkal akarta megajádékozni a közvéleményt, hanem a valóság felismerésével. Megállapította, hogy a világ sorsáért folyó nagy küzdelem­ben három világhatalom gyújtó­pontjába kerülhetünk, s szinte­­önként folyik ebből a megállapí­tásból, hogy ez ellen sem hisztér­iával, sem sültgalambvárással nem védekezhetünk. A kormány elnöke megmondotta azt is, mi most a magyar teendő. Változat­lanul követjük, hagyományos, a nemzet érdekeinek és becsületé­nek egyedül megfelelő külpoliti­kánkat. Minden erővel fokozzuk katonai felkészültségünket, mert ez nemzeti kötelesség, a „lenni vagy nem lenni“ parancsa. A képviselőház tomboló helyeslése, rég látott felemelő egységének hatalmas megnyilatkozása mel­lett jelentette ki azt is, hogy erőinkkel takarékoskodunk, de­­lyáva, hitvány hazaáruló, aki határainkat, országunkat és sza­badságunkat nem védi és akar­­,csak mérlegeli is ebben az eset­ben az erőviszonyokat, a lehető­ségeket. A magyarság tisztánlátó, be­csületes és megtéveszthetetlen tömegei ugyanazt érzik, amit Kállay Miklós mond. Csak a rend felborulása dönthetné ellenünkre saját sorsunkat s ha életün­ket magunk adnánk fel , úgy sem volna izgalom ennek a generációnak a történelem ítélőszéke előtt. A keresz­tény magyarság megnyugvással veheti tudomásul, hogy a minisz­terelnök személyében meg van az elszántság is az 1918-as kí­sérletek letörésére. Ebben azon­ban segíteni kell őt és a kor­mányt. Segíteni minden magyar­nak, minden tisztességes ember­nek és segíteni kell legalább ugyanazzal az elhatározottság­gal, amellyel ő áll felelősségtel­jes posztján. Végezetül a miniszterelnök arról szólt, hogy a rend meg­őrzésében a többi között szere­pet játszanak a materiális esz­közök. A kormány biztosítja, hogy legyen ennivaló, igazságos mértékben megkapja mindenki azt, amit egy háború ötödik esztendejében még egyáltalán kapni lehet. Kállay Miklós pil­lanatig sem titkolta: nem olyan a helyzet, hogy gondtalanok le­hessünk, de csüggedésre sincs ok. Főként arra nincs joga sen­kinek, hogy a nehézségeket defetizmusra használja fel. Kállay Miklós befejező szavai­ban méltán mutatott rá, hogy ez a nemzet magyarságában, nemzeti érzésében soha ilyen nagy nem volt. Ezért bízom és ezért kérek bizalmat, mondta. S az egységes magyarság egy szívvel, lélekkel adja meg a tel­jes bizalmat annak az államférfi­nek, Kállay Miklósnak, aki éle­tével, működésével, valóban ki­érdemelte ezt. M. L. Ismét meghassult az amerikaiak áttörési kísérlete Délolaszországban S­eh­ollen értek el előrehaladást az angolszászok Berlin, nov. 12. Délolaszországban az angol­szász offenzíva az utóbbi napok­ban nem ért el lényegesebb elő­­haladást, — állapítja meg Serto­­rius százados jelentésében.­­ Egyes helyeken az ellenség érzé­keny vereségeket szenvedett. A keleti szakaszon Montgomery azt tervezte, hogy a Trigno folyótól ugrásszerűen nyomul előre a San­­gróig, etből az ugrásból azonban igen lassú, fáradságos előnyomu­lás lett. Szerdán a Sangro folyót csupán a tengerpart közelében ér­ték el, míg tovább befelé a 8. brit hadsereg zöme alig haladta túl a két folyó közötti távolság felét, sőt egyes helyeken még távolab­b ma­radt vissza. A csak lassanként visszahúzódó német harci előőrsök és a felvonulási utakat pásztázó német tüzérségi tűz az angolokat állandóan újra meg újra feltartóz­tatják, úgyhogy Montgomery nyil­ván maga sincs tisztában azzal, mikor adhat parancsot csapatai­nak a Sangro szakasza elleni nagy támadásra. Amerikai kartársa, Clark tábornok úgy látszik most az egyszer nem akarja engedni, hogy szövetségese megelőzze. A két utóbbi napon egyre nagyobb erő­vel támadta a V­enafro-Mignano vonaltól nyugatra levő német zá­róállást, de a Cassano irányában való áttörést ismét nem tudta ki­kényszeríteni. A német elhárítás tartalékok beérkezésével, tovább fokozódott és rendkívül súlyos vér­veszteségeket okozott az ameri­kaiaknak. Két magaslatot, amelye­ket az ellenség nagy áldozatok árán elfoglalt, a németek ellentá­madással ismét visszafoglaltak. Mignano és a Gaetai öböl között csak kisebb harcokra került sor. Egyébként a nyugati szakasz hely­zete pillanatnyilag hasonló a ke­leti szakasz helyzetéhez, amennyi­ben, mint ott a Sangro-folyót, it is a Gariglianát csupán torkolatá­nál érte el az ellenség. Ha ellen­séges részről, mint ezt hírszolgála­tuk állítja, a német fövédelmi vo­nalat csak a Garigliano és a San­gro mögött sejtik, úgy a jelenlegi harcokat, hevességük ellenére, még mindig csak előtérharcoknak kell tekinteni, amiből viszont arra lehet következtetni, hogy az ellenség számára még sok súlyos feladat vár. Nápolyban az augusztusi légi­támadásoknak 20.000 halálos áldozata volt STOCKHOLM, nov. 12. Az Aston Tidningen jelentése szerint összefoglaló hivatalos közlést tettek azokról a károk­ról, amelyeket a szövetséges bombatámadások augusztusban Nápolyban okoztak. A halottak száma 20.000, 1950 lakóházat­­ teljesen elpusztítottak, 4358 épü­let súlyosan, 994 pedig könnyeb­ben megsérült. 58.762 lakásban egyáltalán nem lehet lakni, 26.090 lakásnak csak egy része lakható. — A vonat elkapta a szekeret — két halott, a beszterce-naszódi vo­nalon Nittye állomás közelében Kádár Gergely makkfalvai fazekas­mester kocsijával a vasúti síneken akart áthajtatni. Az éppen arra haladó vonat elkapta a kocsit. Kádár Gergely és 16 éves fia ki­zuhant, a vonat kerekei alá került, amelyek összeroncsolták. A kocsi­ba fogott lovat darabokra tépte a mozdony. A vizsgálat megindult. fishmed­mtn Német ellentámadások sikere a kievi térségben Kemény elhárító harcok Nevel környékén Berlin, november 12.­­ Egyre jobban megmutatkozik, hogy a szovjet hadvezetőség minden képzeletet felülmúló mó­don kisajtolja az óriási biroda­lom ember tartalékait, hogy már ötödik hónapja tartó offenzívá­­ját lendületben tartsa — írja Sertorius százados jelentésében. Ehhez járul még, hogy a Szov­jetnek sikerült a legutóbbi év folyamán sok csungkin kínai bu­lit toboroznia és ezáltal a hadi­iparban eddig lekötött munkás­ság tetemes részét arcvonalszol­­gálatra szabadította fel. Minden­esetre csak az ellenség nagy számbeli fölényével magyaráz­ható, hogy a Szovjetnek most arra is volt ereje, a Dnyeper kö­zépső szakaszától nyugatra a nyomás egyidejű fokozásával még Csernigov és Gomel között is nagy támadást indítson gya­logos és páncélos erők tömeges harcbavetésével. A szovjet had­vezetőség nyilván azt reméli, hogy a meglepetés kihasználásá­val kikényszerítheti az áttörést. Ezenfelül azonban kétségtele­nül az is a célja, hogy a német hadműveleti tartalékokat le­kösse, vagyis magára vonja azo­kat az erőket, amelyeket esetleg a kievi térségben vetnének a né­metek harcba. Kievnél a csata hevessége és területi kiterjedése tovább foko­zódott. Miután a német csapa­tok a várostól északnyugatra és nyugatra új állásokba mentek vissza, az ellenség az elhagyott terepen azonnal utánuk nyomult és támadó ékei legyelő alakban törtek előre. A súlyos elhárító­harcok itt is szakadatlanul tar­tanak és az ellenség nyomása eddig a legkisebb mértékben sem enyhült. Ennek ellenére Vatuchin hadseregének fő támadási irá­nya továbbra is délnyugatra, il­letve dél felé mutat. Az ellenség igen kemény német ellenállásba ütközött, szokatlanul nagy vesz­teségeket szenvedett és a német ellentámadások következtében az elfoglalt terep egy részét ismét kénytelen volt feladni. A nagy Dnyeper-könyökben és a Dnyeper alsó szakaszánál a harci tevékenység csak helyi­­jellegű volt. A perekopi földszo­­roson tovább tart a német záró­állásra nehezedő ellenséges nyo­más, de szerdán a helyzet nem változott. A keresi félszigeten a szovjet csapatok több napi szünet után ismét támadásba kezdtek és a várostól északkeletre némi térnyerésre tettek szert. Kemény elhárítóharcok foly­nak továbbra is Nevel térségé­ben és a szmolenszkminszki autóút mentén. Különösen az utóbbi szakaszon fokozódott észrevehetően az ellenség nyo­mása. Szétágazó szovjet támadás Ismeretes, hogy a Dnyeper-csata gyúpontja már huzamosabb ideje eltolódott a Kievtől általában nyu­gatra eső területbe. A szovjet had­vezetés teljes erővel iparkodik ott a Kievnél elért áttörést kiszélesí­teni. Ez a törekvés azonban el­kerülhetetlenül azzal jár, hogy a kezdetben egységes áttörő támadás legyezőszerű­en szétágazik és ekként részekre oszlik, tehát gyengül. Az adott esetben egy-egy táma­dás vagy lökés irányul északnyu­gatnak, Koreszten felé, délnyugat­nak, Zsitomir—Berdicsev felé és délnek, a Dnyeper-könyökbe, a Krivosrognál szívósan kitartó né­met erők baloldala felé. Nyilvánvaló, hogy a kezdeti lö­kés fokozatosan abban a mérték­ben gyengül, ahogyan távolodik Kievtől, mert hiszen a csapatok arcvonala mindjobban kiszélesedik. A gyengülést csak azzal lehet ki­egyensúlyozni, ha az arcvonalt a Dnyeper keleti partjáról átvont kötelékek állandóan táplálják. A vázolt s legalább is átmeneti gyengülés a legkedvezőbb időszak a védő számára, hogy tartalékai­val a legyező valamelyik szárnya ellen helyi túlerőt alakítva, ellen­­támadásba menjen át. Egy helyen ez már szép sikerrel meg is tör­tént: egy délnyugat felé előretört szovjet páncéloshadtestet német ellentámadás oldalba kapott és visszavetett. Látható tehát, hogy a német hadvezetés kihasználja a szovjet legyezőtámadás gyengéit. Érdemes itt megemlíteni, hogy az 1918 március 21-én a nyugati fronton az Arras—St. Quentin an­gol orrvonalrész (32 hadosztály) ellen megindított német támadást, amelyet 62 hadosztály 6200 löveg­­gel kezdett meg, azért nem koro­názta a kellő hadászati siker, mert a támadás fokozatosan hasonló három Irány felé szétágazott. A né­met hadak ugyan 90.000 foglyot ejtettek és 1200 löveget zsákmá­nyoltak, de a hadászati áttörés ki­maradt. Április 5-én kiment a parancs a harc beszüntetésére, noha ekkor a német támadó arc­­vonal ereje már 92 hadosztályra növekedett. Ennek a hadművelet­nek egész irodalma van. A bírálók szinte kivétel nélkül abban látják a támadás előnytelen fejlődésének alapját, hogy a bevetett 3 német­ hadsereg az előző áttörés u­tán nem központiasan, hanem s­zét­­ágazva tört előre. A német hadvezetés azóta ki­értékelte a szerzett tapasztalato­kat. A jelen világháborúban a né­met hadak az áttöréseket a len­gyel hadszíntéren, Flandriában, a Balkánon, majd keleten — 1941— 42-ben — már egészen másként hajtották végre. Ennek megfele­lően vagy döntő, vagy igen nagy­arányú hadászati eredményeket ér­tek el. Persze a szovjet hadvezetés is sokat tanult a maga kárán. A Dnyeper-csatában, Melitopolnál még sikeres volt a szovjet áttörés: eredményezte a nogaji síkság bir­tokát. A kremencsugi áttörés már bizonyos térnyereség után meg­akadt Krivosrog előtt; úgy járt, mint az 1918 márciusi német át­törés a nyugati fronton. A kievi áttörésnek még csak az első idő­szakában vagyunk. Kérdés, hogy van-e a szovjet hadvezetésnek még most is, a július 5-e óta szinte szakadatlanul tartó nehéz, embert és anyagot egyaránt elhasználó harcok után elég tartaléka a harc táplálásához. Mert ha nincs, a kievi támadás lendülete kifúj erőhiány miatt és a német ellentámadás hatása alatt. Julier Ferenc Német had­jelentés a keleti és déli hadszíntérről BEIJLIN, november 12. A Führer főhadiszállásáról jelen­tik. A véderő főparancsnoksága közli: A Krím-félszigeten a Szovjet nagyobb erőkkel kísérletet tett arra, hogy Kerektől északkeletre levő hídfőjét kiszélesítse. Az ellen­­séget a ném­et és román csapatok kemény harc után megál­dották. Könnyű német tengeri erők meg­­hiusí­tották az ellenségnek arra i­­á­­rgyuló kísérleteit, hogy a Kéréstől délre levő hídfőt megérő is-e. Eköz­ben egy ellenséges ágyúnaszádot elsüllyesztettek. Perek éptől észak­keletre a tenger holt vízén átkelt ellenséges osztagokat közelharcban megsemmisítettük. A Dnyepernél csapataink Niko­­poltól keletre megh­urtolták az el­lenség egyik átkelő kísérletét. A Dnyeper-kanyarulatban a Szovjet helyi támadásai meghiúsultak­. Kiev harci térségében nem csök­kenő hevességgel folyik továbbra is a be­érési hely té­rségében dúló csata A várostól délnyugatra erős szovjet támadások az ellenség sú­lyos vesztesége közben összeomlot­tak. Tovább délre ellentámadások­kal több helységet sikerült vissza­foglalnunk. Csernigovtól északnyugatra az ellenséges támadások lendülete az előző napi súlyos veszteségek után el­­anyhult. Mindamellett csütörtö­­kön heves harcokra került sor, amelyek folyamán az egyik had­test szakaszán újból 57 ellenséges páncél®» pusztult «­ vagy vált harcképtelenné tüzünkben. Szmolenszktől északnyugatra az ellenség újabb támadásait ellentá­madásokkal visszavertük vagy fel­fogtuk. Nevel térségében az ellenség csütörtökön is kísérletet tett arra, hogy betörési helyét különösen a várostól délre és északra kiszéle­sítse. Ezeknek a támadásoknak eredmé­nye­s elhárítása után Nevei­től ászukra 40 páncélost semmisí­tettünk meg. Ezek közül 35 pán­célost egyetlen gyaloghadosztály lőtt szét. A Szovjet a két utóbbi nap har­caiban a keleti arcvonaton össze­sen 411 páncélost és 98 repülőgé­pet vesztett. Dél-Olaszországban az észak­­amerikai csapatok a Voltakétól nyugatra, napok óta ismét és is­mét eredménytelenü­l rohamoz­ik magaslati állásainkat és eközben súlyos veszteségeket szenvedtek. Mignanótól délre egyik le­dületes ellentámadásunk egy átmenetileg­­eszerdőbe ment magaslat és egy helység vis­zafoglalására vezetett. Német harci és torpedóvetö­­rőp­ilőköde ékek csütö­tökön a késő délutáni órákban újból megtámad­tak az Orantól keletre elterülő vi­zeken egy erősen biztosított ellen­séges utánpótló hajókaravánt. Az eddigi jelentések szerint négy tel­jesen megrakott számítóha­jót­­, tonna tartalmuk 29 090 to**na —, továbbá ké t r­ob'dlót elsüt'yesztet­tek. Ezenkívül 11 teh-'rh-jót — tonnatartalmuk összesem 84 000 tonna —, továbbá két rombolót és egy őrhajót súlyosan megrongál­tak. Hat német repülőgén e­tfűnt. Ellenséges repülőkötelékek csü­törtökön napközben támadást in­téztek megszállt '■yu'-adl területek ellen és bombákat dobtak Münster vá­rosára. A péntekre virradó éjszaka né­hány brit repülőgép zavaró táma­dást hajtott végre a Birodalom nyugati és északi részében. Csütörtökön összesen 19 ellensé­­ges repülőgépet lőttünk le. 5- UT 03 Aki/'Tarr-f.'Használ^' nem ismeri a borotválkozás azt a bosszúságt bóre nem ég, nem Feszül, nem ertóződik és a pörserdlések eltűnnek. A bőr lágy és simulékon^/Tarr erősen f­ű­­tőtlenitő hatású és jótétemény a bőrnek.TAR.fi.

Next