Függetlenség, 1944. május (12. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-03 / 99. szám

Szerda, 1944 május 3 Megyery Ella riportja: Hogyan dolgozik ki olasz Zsidókérdést Kutató Központ? Ma, azmikor végre elérkeztünk a zsidó szellemiségnek a magyar közéletből való végleges kiirtá­sához, bizonyára érdekli a lelki megtisztulást várókat az a ná­lunk meglehetősen ismeretlen munka, amellyel az olasz Zsidó­kérdést Kutató Központ küzd a kétezer év óta fel-fellángoló an­tiszemita politika és világnézet mind teljesebb sikeréért. A Centro­­ per lo Studio del 'Problema­­Ebraico — röviden: Centro — Firenzében, Dante korhűen visszavarázsolt szülő­házában székel s ma már hiva­talos szervezet, a római Kéz­­művelésügyi Minisztérium egyik jelentős osztálya, Pavolini mi­niszter legfelsőbb vezetésével. Vagy másfél évvel ezelőtt, elő­ször is Firenzében kezdtem el te­hát az ankétet s Rómában, a Via Salandrai Fajvédelmi Propa­gandahivatalban fejeztem be, hi­szen a zsidókérdés s a fajelmé­let, a „razza“ s az idegen vér­keveredés nagy belső erőmérkő­­zései elválaszthatatlan kiegészí­Miért éppen Firenzében rob­bant ki ilyen cselekvő formában a Cion elleni háború? Miért ép­pen ez a befele élő művészváros vált legelső hadszínterévé a ma már csaknem mindenhová át­csapott fajvédő küzdelemnek? — Ment ami külföldön talán máig sem ismert — magyarázta kérdésemre Aldo Vannini kapi­tány, a firenzei központ veze­tője —, ez az eszmei forradal­makra legérzékenyebben fel­figyelő metropolis volt az olasz zsidóság szellemi és intellektuá­lis központja. Firenze volt a centrum, ahonnan a zsidó gon­dolkodás, zsidó lelkiség, irodal­mi, művészeti befolyás, min­denüvé elágazó zsidó hatalom többé-kevésbé nyíltan szétáradt től egymásnak. Amit azonban méltán veszteségnek könyvelhe­tek el: éppen a triestei anconai fiókok felállítása miatt, sem ott, sem itt nem sikerült megismer­kednem az azóta államminiszter­ré kinevezett Giovanni Preziosi­­val, a zsidóság elleni szellemi arc­vonal e régi, kipróbált harco­sával, aki amerikai tanulmány­útja eredményeivel már 1907-ben igyekezett kinyitni az olaszság szemét, legnagyobb port felka­vart műve azonban — elsősor­ban persze a nemzetközi zsidó­ságban! — Cion Bölcseinek olaszra fordított, bő magyaráza­tokkal esért Jegyzőkönyve. Priniosi miniszter kitűnő fo­lyóirata, a zsidó világkapitaliz­mus ellen már harminc éve küz­dő La Vita Italiana is a nemzeti önvédelmét szolgálja —­­ szol­gálta sokszor teljesen magára­­hagyatva! — úgyhogy ezt a köz­gazdasági, társadalomtudományi szakembert méltán nevezhetjük az olasz antiszemitizmus atyjá­nak, az egész országban. Hogy mást ne mondjak: Firenzében jelent meg a nagy héber lap is, az „Israel“, amelyet a cionista Herzl Tiva­dar, mint főmecénás és főrész­vényes itt meg is látogatott. Nem, Firenze egyébként nem el­­zsidósodott város, nem olyan, mint Milano, Trieste, vagy An­cona. Négyszázötvenezer lako­sából alig volt háromezer zsidó — vagy négyezer félzsidó —, mégis meg tudta indítani az an­tiszemitizmus hullámait azokban az időkben, amikor Itália, zsidó vélemény szerint is, igazi Para­­diso Ebreo, Zsidó Paradicsom volt Európában. Csak példának mutatom ezt a régebbi csoport­képet. Rajta a párisi Rotschild, Firenze két legpatinásabb nevű grófjával s egy városi előkelő­séggel. Ma­ talán hihetetlen, de állítom: egyik olasz úr sem tud­ta annak idején, hogy zsidóval áll ki a gép elé! Nem gyanako­dott, nem is gondolokozott raj­ta ... s így Rotschild úr, aki mindenütt „Rotschild, a zsidó“ lett volna, itt „Rotschild, a bá­ró“ volt... — Érthető, hogy az olasz zsidóprobléma lassabban érett meg, lassabban vált nemzeti sorskérdéssé — vetettem közbe, — hiszen a számarányok itt ko­rántsem festettek olyan katasz­trofálisan, mint például nálunk s a zsidóság nem is élt olyan zárt tömegekben, ami felülete­sen nézve, kiélezte volna a hely­zetet ... — Ez igaz — legyintett Van­nini kapitány —, a külföld azon­ban ma sem tudja: az olasz zsi­dókérdés nem mennyiség, ha­nem minőség kérdése volt! Nem a zsidóság száma, hanem hatal­ma jelentett veszedelmet. Sze­gény zsidónk jóformán nem is volt. A felsőbb társadalmi osz­tályokba, az értelmiségi, gazda­sági élet vezető rétegeibe szívód­tak fel, úgy­hogy amiért felvet­tük a harcot, a súly és befolyás volt, nem a százezres számok, mint másutt... És még vala­mit: milyen átlátszóan célzatos a hírverés, hogy Olaszország pusz­tán Hitler kancellár látogatása eredményeképpen hozta be a zsi­dóság elleni szankciókat! A Füh­rer 1938 tavaszán járt nálunk, a zsidóellenesség első komolyabb hulláma pedig már 1933-ban je­lentkeztek az olasz közvélemény­ben. A kormány zsidótörvénye 1938 decemberében jö­tt ki, mi azonban már 1937-ben erősen dolgoztunk, igaz, nem mint hiva­talos testület, hanem mint ki­sebb társadalmi csoport s az út­törők egész vonalon a múlt há­ború hadiönkéntesei voltak, akik­hez jómagam is tartozom... I Firenze, az olasz zsidóság egykori szellemi központja. A világ zsidó lapjainak háromnegyed része angol-amerikai A római Fajvédelmi Propagan­dahivatalban leginkább a hatal­mas szakkönyvtár fogott me­g. Teremfalakat betöltő polcain a zsidókérdés nemzetközi irodal­mának minden jelentősebb művét megtalálhatjuk, köztük múzeumi ritkaságokat is a világ minden nyelvén. Hiánytalanul felszerelt a Sajtóosztály is, ahol a világ­nyelveket beszélő titkárnők min­den nagy zsidó lapból, folyóirat­ból olasz kivonatokat készítenek a hazai közönség tájékoztatásá­ba. Hiába unalomig ismert már minden, amit ezek a félig angol, félig héber szövegű betűjű papír­lepedők (a Zsidó lapok három­negyed része, persze, angol-ame­rikai!) regélnek, hiába tudjuk már könyv nélkül a vörös és fél­vörös elvtársak fenyegetéseit a keresztény nemzeti államok el­len, így szemtől-szemben, ilyen roppant tömegben, mégis van va­lami eldöbbentő, százszoros fel­­eszmélésre sürgető, szinte új és meglepő hatása a sok dühödt sajtóhangnak! A gyűlölet és bosszúvágy, ami kicsap belőlük, oly mellbevágó penetránsan, akár a tamowi gettó szaga, a legfá­­sultabb keresztényt is kemé­nyebb védekezésre uszítja, mint sokakat maga az egész antisze­mita propaganda . . . — Igen — ennél a lázító erő­nél, amit a zsidó sajtó automa­tikusan kitermel, jobb eszközt keresve sem találhatnánk az olaszság faji öntudatosítására!­­— mondta a Hivatalt vezető ügy­véd. (Feltűnően sok ez a zászló­vivők közt!). Foglalkozunk ezen­kívül az olasz zsidóság történel­mével, bevándorlásával, népi-faji sajátosságaival, a zsidókérdés múltjával, eddigi megoldási kí­sérleteinek hibáival, nálunk s más országokban játszott szere­pével, magunk köré gyűjtjük a fiatalabb írókat, tudósokat, akik készek a kérdés megvilágításá­ban közreműködni velünk. Be­kapcsoljuk tevékenységünket a nemzetközi kutatásokba, tudo­mányos elemzésbe, fenntartjuk a kapcsolatot német, francia ,test­véregyletekkel, megszerezzük, ajánljuk, lajstromozzuk a ke­resztény világsajtó reprezentáns cikkeit, vitáit a zsidókérdésről — Íme, a magyar kollekció! Hát ez az egy, amiben nem telt örömöm ebben a példásrendű hivatalban! Egy-két sovány hírecske, fel­tűnően jelentéktelen, feltűnően nem „reprezentáns“ lapkivágás. Persze, nincs saját magyar for­dító s a követségi sajtó- és kul­­túrattasé urak, — ménfői többen nyüzsögtek­­— annál kevésbé tartották „előkelőnek“ a Hiva­tal részéről általam is kért tolmácsot, kis Segítséget, úgy hogy végül is magam írtam össze legalább a kirakatokban rendü­letlenül díszelgő BÚ3-Fekete, Er­dős René, Körmendi, Földes Jo­lán et comp. műveket, hiszen mégis csak akadnak, akik nem olvasnának külföldi héber „iro­dalmat“, ha felismernék, ki tar­tozik oda, ki ide! Cserében viszont megtanultam és sie­tek továbbadni: hiába vetették le már az olasz zsidók családi­­neveiket, hiába szédelegnek sok­szor ősi arisztokrata epitetonok alatt, mégis áll a szabály: az összes városnevek gyanúsak! Például: Guido da Verona, da Zara, di Tivoli, da Fano, ahogy jellegzetes zsidónév a Della Tor­re, Della Sera, Della Rosa, Co­hen, da Ferrara, da Prato, da Modena is .. . Az Állam s a Vatikán kibékü­léséig nem volt kötelező vallás­­tanítás, a felismerésnek a biztos módja is elesett tehát. Általában százezres számot emlegettek a zsidótörvény életbelépésekor az íratlan statisztikák, bár hiva­talosan csak 39.444 olasz állam­polgár s 3674 idegen zsidó sze­repelt, tekintve, hogy még 1941- ben is 1966 olasz, 1338 külföldi zsidó tudott kivándorolni. Jellemző: közelebbit és ponto­sabbat maga a Fajvédelmi Hiva­tal sem tudott meghatározni egyelőre.­­ A következő összeírásnál nem lesz könnyű a zsidóknak még saját édesanyjukat is meg­rágalmazni női, feleségi becsü­letükben — mondta a vezető —, csakhogy a zsidó bélyeg alól ki­bújjanak! És az anyák kivétel nélkül eltűrték a házasságtörési vádat, vállalták a törvényen­­■ktyüli atyától származó gyere­ket, hogy így megmenthessék őt a következményektől i­s. Második kiadás! Vitéz Járomy Árpád: Csata­repülők című nagysikerű könyve beszámol a magyar légierők szovjetharctéri telj­esit­nényei­­röl. ARA: 16 PENGŐ A NÉMET volt»?TAS, SAJTÓ XIATtK Kapható és .«negmnaelhető Stádium Könyvkiadóvá Halainál Rózsa-utca­­111. (Tér: 211- 245.) Stádium könnenben­, József­ körút 6. Pfeifer Ferdi­nánd, Kossuth Lajos u. 5 és minden könyvkerekedésben. Ir- ' ■ Humetfemia 1 30 seb volt a meggyilkolt Szergius metropolitan Kauen, május 2. Ezergius metropolitát Kauentől mintegy 14 kilométernyire, a Vilma felé vezető úton gyilkolták meg. A holttesteken sok ló­t sebet ta­láltak, a metropolita holttestén har­mincat. A gyilkosság helye közelé­ben egy nyolcéves kislány holttes­tét is megtalál­ák. Valószínűleg szemtanúja volt a gyilkosságnak és ezért ölték meg. A metropolita holttestét a karueni ortodox templomban ravatalozták fel. Mielőtt átviszik Rigába, ahol eltemetik, a kaueni orosz templom­ban ünnepélyes gyászmise volt, a kaueni és vilnai ortodox papság részvét­elével. (MTI) 7 - Szabályozták a polgári igazságszolgáltatás eljárási költségeit A Budapesti Közlöny szerdai száma közli az igazságügy miniszter rendeletét, amely a polgári igaz­ságszolgáltatás körében fizetendő egyes külön eljárási költségeket újból megállapítja. Eszerint az Iratmásolatokért oldalanként 1 pengő 40 fillért, külföldön haszná­landó iratok és okiratok hitelesí­téséért 6 pengőt, telekkönyvi má­solatokért telekkönyvi betétnél ol­dalanként 1 pengő 20 fillér, köz­jegyző által megrendelt másola­tokért 60 fillér, telekkönyvi tér­­képmásolatkért tíz holdon alul 4 pengő 50 fillér, 25 holdon alul 8 pengő, 50 holdig 7,50 és 100 hol­dig 9 pengő eljárási költség fize­tendő. Cégügyekben a­ kérelem szóbeli előterjesztése esetében an­nak jegyzőkönyvbe foglalásáért, ha a címpéldány kiállítása is szük­séges, 12 pengő, címpéldány nél­kül 6 pengő. Vagyontalansági es­küt tett személyeknél vezetett jegyzék kivonatáért 6 pengő, fény­képmásolatokért 2,50, nagyobb alakban 2 pengő eljárási díj fize­tendő. (MTI) Tizenhét ítélet többszázezer pengős lajtásfosztogatások ügyében A böntetőtörvényszék Csajtay­­tanácsa nagyszabású lopási bűn­ügyet tárgyalt. A vádlottak meg­szólítottak az utcán fiatal fiúkat, felküldték őket egy-egy házba azzal, hogy csengessenek be a la­kásba. Amikor a fiúk közölték, hogy a lakásban nincs otthon sen­ki, nem nyitnak ajtót, a bűnszövet­kezet tagjai pár fillért adtak ne­kik, majd egymás közt kiosztva a szerepeket, behatoltak a lakásokba és úgyszólván minden elmozdítha­­tót elvittek. Ilyenformán az ügyészség megállapítása szerint több százezer pengő értékű holmit lopkodtak el, amit orgazdáknál ér­tékesítettek. A bíróság előtt részben beismerő vallomást tettek. Fadai Sándor ügyész vád- és a védőbeszéd el­hangzása után a Csajtay-tanács Friedmann György cipőfelsőrész­­készítőt 2 évi és 2 hónapi fegy­házra, Singer József kifutót 114 évi börtönre, Dubai György aszta­lossegédet 2 évi fegyházra, Eszes Miklós alkalmi munkást 1 évi és 8 hónapi börtönre, Kovács István fémöntőt 1 évi és 6 hónapi bör­tönre, Weisz Jakab Jenő alkalmi munkást 8 hónapi börtönre, Anszbecseh­ Tibor ruhakereskedőt 2 hónapi fogházra ítélte. Az orgazdák közül Gallyas Ká­roly segédmunkás 1I­2 évi börtönt, Molnár József garázsmester 6 hó­napi börtönt, Antal Ede kocsi­kísérő 3 hónapi fogházat, Bogár János gyümölcskereskedő 1 évi börtönt, Zsíros Pál bádogossegéd IV2 évi, felesége 1 évi börtönt, özv. Farkas Gyuláné 1 évi börtönt, Kelemen Imréné 2 hónapi foghá­zat, Kovács Ilona varrónő 3 hó­napi fogházat, Kovács János mun­kás 6 hónapi börtönt, végül Zoltán Zsigmond munkás 2 hónapi fog­házbüntetést kapott. Május elseje és a kassai Nemzeti Színház kaptuk az alábbi levelet: „Tekintetes Szerkesztőség! A kassai Nemzeti Színház csü­törtökön este mutatta­ be sági Il­­iász László, Körössi Zoltán és Fi­scher Károly Utolsó csárdás című operettjét. Köztudomású, hogy Kö­rösei Zoltán, a színház jelenlegi igazgatója, aki a darabnál, mint egyik társszerző szerepel. Nem va­gyok színikritikus és ezért nem is akarok erről az újsütetű operettről bírálatot írni, s talán nem is érde­melné meg, hogy a Függetlenség foglalkozzék vele. De magyar em­ber vagyok és mélységesen felhá­borított az a kijelentés, amelyet az első felvonásban — nyilvánvalóan a szerepe szerint — Károlyi Vilmos színész tett. Ez a színész a darab­­­ban egy ütödött, nyegle,, jampec újságírót játszik (ezt külön is az Országos Magyar Sajtókamara fi­gyelmébe ajánlom) és ez az újság­­író a jelenlévő hölgyeknek -szóral­­­zója ezeket mondja:’ amikor a há­ború kerül szóba: ,jaj, lövöldözést .A lövöldözést­ nem szeretem. Én sze­retem, a május elsejét, a szép asz­­szonyokat, de a lövöldözést azt nem!" Mi ez? Rejtett lázítás és pacifista propaganda? Külön ki kell hangsúlyoznom, hogy a Szerzők a fenti szavak elmondására a ma­­gyar honvédeknek az egyik felsza­badított városba (erdélyi vagy fel­vidéki? — ez nem derül ki a da­rabból) való bevonulásának ünne­pélyes hangulatát használják fel Különös figyelmet érdekel ez a fur­csa kijelentés azért is, mivel éppen május elseje közeledik. Nehéz el­képzelni, hogy véletlenül csúsztak volna ezek a mondatok a darabba, de ha így is lenne, feltétlenül nagy­fokú gondatlanságról van szó, hiszen a próbák alatt valakinek mégis csak észre kellett volna ven­nie. Szerintem feltétlen vizsgálatra lenne szükség, mert nem olyan idő­ket élünk, hogy ilyen kijelentések­kel könnyelműen tréfálózni lehetne. Tisztelettel: aláírás’* Meghosszabbították a zsidók jegye­­sek kicserélését A polgármester közli, hogy a zsidók jegyeinek kicserélését a la­kásuk szerint illetékes élelmiszer­­jegyfiókoknál 6-áig meghosszabbí­tották, úgyszintén a jogszabályok­ban megállapított közellátási men­tességeit élvező zsidók részére a III., Lajos­ utca, 34. szám alatt az igazolványok kiállítása 6-áig tör­ténik. A jévő heti húslegyek beváltása A polgármester-helyettes közli, hogy Budapesten és közellátásilag a fővárosihoz csatolt városok és községek területén kiadott barna színű hí­sjegyek május 6-ától, szom­battól érvényes szelvényei közül a „S” 27. és 28. Számú szelvényeire marha, borjú, vagy lóhúst, vagy bármely húsból készült kolhászárut, a sárgaszíínü ,B. 1. szervényre ki­záró­lag marha, vagy lóhúst, vagy ezekből készült kolbászfélét, a sárgaszír­ű bú­sjegyekre vonatkozó tájékoztató táblázatban megállapí­tott­­ mennyiségben lehet kiszolgál­­tatni. Az érvényesített jegyek már május 5-étől beválthatók. A barna színű „A” 26., „B” 29. és 30-as számú szelvények nem válthatók

Next