Függetlenség, 1944. május (12. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-03 / 99. szám
Szerda, 1944 május 3 Megyery Ella riportja: Hogyan dolgozik ki olasz Zsidókérdést Kutató Központ? Ma, azmikor végre elérkeztünk a zsidó szellemiségnek a magyar közéletből való végleges kiirtásához, bizonyára érdekli a lelki megtisztulást várókat az a nálunk meglehetősen ismeretlen munka, amellyel az olasz Zsidókérdést Kutató Központ küzd a kétezer év óta fel-fellángoló antiszemita politika és világnézet mind teljesebb sikeréért. A Centro per lo Studio del 'ProblemaEbraico — röviden: Centro — Firenzében, Dante korhűen visszavarázsolt szülőházában székel s ma már hivatalos szervezet, a római Kézművelésügyi Minisztérium egyik jelentős osztálya, Pavolini miniszter legfelsőbb vezetésével. Vagy másfél évvel ezelőtt, először is Firenzében kezdtem el tehát az ankétet s Rómában, a Via Salandrai Fajvédelmi Propagandahivatalban fejeztem be, hiszen a zsidókérdés s a fajelmélet, a „razza“ s az idegen vérkeveredés nagy belső erőmérkőzései elválaszthatatlan kiegészíMiért éppen Firenzében robbant ki ilyen cselekvő formában a Cion elleni háború? Miért éppen ez a befele élő művészváros vált legelső hadszínterévé a ma már csaknem mindenhová átcsapott fajvédő küzdelemnek? — Ment ami külföldön talán máig sem ismert — magyarázta kérdésemre Aldo Vannini kapitány, a firenzei központ vezetője —, ez az eszmei forradalmakra legérzékenyebben felfigyelő metropolis volt az olasz zsidóság szellemi és intellektuális központja. Firenze volt a centrum, ahonnan a zsidó gondolkodás, zsidó lelkiség, irodalmi, művészeti befolyás, mindenüvé elágazó zsidó hatalom többé-kevésbé nyíltan szétáradt től egymásnak. Amit azonban méltán veszteségnek könyvelhetek el: éppen a triestei anconai fiókok felállítása miatt, sem ott, sem itt nem sikerült megismerkednem az azóta államminiszterré kinevezett Giovanni Preziosival, a zsidóság elleni szellemi arcvonal e régi, kipróbált harcosával, aki amerikai tanulmányútja eredményeivel már 1907-ben igyekezett kinyitni az olaszság szemét, legnagyobb port felkavart műve azonban — elsősorban persze a nemzetközi zsidóságban! — Cion Bölcseinek olaszra fordított, bő magyarázatokkal esért Jegyzőkönyve. Priniosi miniszter kitűnő folyóirata, a zsidó világkapitalizmus ellen már harminc éve küzdő La Vita Italiana is a nemzeti önvédelmét szolgálja — szolgálta sokszor teljesen magárahagyatva! — úgyhogy ezt a közgazdasági, társadalomtudományi szakembert méltán nevezhetjük az olasz antiszemitizmus atyjának, az egész országban. Hogy mást ne mondjak: Firenzében jelent meg a nagy héber lap is, az „Israel“, amelyet a cionista Herzl Tivadar, mint főmecénás és főrészvényes itt meg is látogatott. Nem, Firenze egyébként nem elzsidósodott város, nem olyan, mint Milano, Trieste, vagy Ancona. Négyszázötvenezer lakosából alig volt háromezer zsidó — vagy négyezer félzsidó —, mégis meg tudta indítani az antiszemitizmus hullámait azokban az időkben, amikor Itália, zsidó vélemény szerint is, igazi Paradiso Ebreo, Zsidó Paradicsom volt Európában. Csak példának mutatom ezt a régebbi csoportképet. Rajta a párisi Rotschild, Firenze két legpatinásabb nevű grófjával s egy városi előkelőséggel. Ma talán hihetetlen, de állítom: egyik olasz úr sem tudta annak idején, hogy zsidóval áll ki a gép elé! Nem gyanakodott, nem is gondolokozott rajta ... s így Rotschild úr, aki mindenütt „Rotschild, a zsidó“ lett volna, itt „Rotschild, a báró“ volt... — Érthető, hogy az olasz zsidóprobléma lassabban érett meg, lassabban vált nemzeti sorskérdéssé — vetettem közbe, — hiszen a számarányok itt korántsem festettek olyan katasztrofálisan, mint például nálunk s a zsidóság nem is élt olyan zárt tömegekben, ami felületesen nézve, kiélezte volna a helyzetet ... — Ez igaz — legyintett Vannini kapitány —, a külföld azonban ma sem tudja: az olasz zsidókérdés nem mennyiség, hanem minőség kérdése volt! Nem a zsidóság száma, hanem hatalma jelentett veszedelmet. Szegény zsidónk jóformán nem is volt. A felsőbb társadalmi osztályokba, az értelmiségi, gazdasági élet vezető rétegeibe szívódtak fel, úgyhogy amiért felvettük a harcot, a súly és befolyás volt, nem a százezres számok, mint másutt... És még valamit: milyen átlátszóan célzatos a hírverés, hogy Olaszország pusztán Hitler kancellár látogatása eredményeképpen hozta be a zsidóság elleni szankciókat! A Führer 1938 tavaszán járt nálunk, a zsidóellenesség első komolyabb hulláma pedig már 1933-ban jelentkeztek az olasz közvéleményben. A kormány zsidótörvénye 1938 decemberében jött ki, mi azonban már 1937-ben erősen dolgoztunk, igaz, nem mint hivatalos testület, hanem mint kisebb társadalmi csoport s az úttörők egész vonalon a múlt háború hadiönkéntesei voltak, akikhez jómagam is tartozom... I Firenze, az olasz zsidóság egykori szellemi központja. A világ zsidó lapjainak háromnegyed része angol-amerikai A római Fajvédelmi Propagandahivatalban leginkább a hatalmas szakkönyvtár fogott meg. Teremfalakat betöltő polcain a zsidókérdés nemzetközi irodalmának minden jelentősebb művét megtalálhatjuk, köztük múzeumi ritkaságokat is a világ minden nyelvén. Hiánytalanul felszerelt a Sajtóosztály is, ahol a világnyelveket beszélő titkárnők minden nagy zsidó lapból, folyóiratból olasz kivonatokat készítenek a hazai közönség tájékoztatásába. Hiába unalomig ismert már minden, amit ezek a félig angol, félig héber szövegű betűjű papírlepedők (a Zsidó lapok háromnegyed része, persze, angol-amerikai!) regélnek, hiába tudjuk már könyv nélkül a vörös és félvörös elvtársak fenyegetéseit a keresztény nemzeti államok ellen, így szemtől-szemben, ilyen roppant tömegben, mégis van valami eldöbbentő, százszoros feleszmélésre sürgető, szinte új és meglepő hatása a sok dühödt sajtóhangnak! A gyűlölet és bosszúvágy, ami kicsap belőlük, oly mellbevágó penetránsan, akár a tamowi gettó szaga, a legfásultabb keresztényt is keményebb védekezésre uszítja, mint sokakat maga az egész antiszemita propaganda . . . — Igen — ennél a lázító erőnél, amit a zsidó sajtó automatikusan kitermel, jobb eszközt keresve sem találhatnánk az olaszság faji öntudatosítására!— mondta a Hivatalt vezető ügyvéd. (Feltűnően sok ez a zászlóvivők közt!). Foglalkozunk ezenkívül az olasz zsidóság történelmével, bevándorlásával, népi-faji sajátosságaival, a zsidókérdés múltjával, eddigi megoldási kísérleteinek hibáival, nálunk s más országokban játszott szerepével, magunk köré gyűjtjük a fiatalabb írókat, tudósokat, akik készek a kérdés megvilágításában közreműködni velünk. Bekapcsoljuk tevékenységünket a nemzetközi kutatásokba, tudományos elemzésbe, fenntartjuk a kapcsolatot német, francia ,testvéregyletekkel, megszerezzük, ajánljuk, lajstromozzuk a keresztény világsajtó reprezentáns cikkeit, vitáit a zsidókérdésről — Íme, a magyar kollekció! Hát ez az egy, amiben nem telt örömöm ebben a példásrendű hivatalban! Egy-két sovány hírecske, feltűnően jelentéktelen, feltűnően nem „reprezentáns“ lapkivágás. Persze, nincs saját magyar fordító s a követségi sajtó- és kultúrattasé urak, — ménfői többen nyüzsögtek— annál kevésbé tartották „előkelőnek“ a Hivatal részéről általam is kért tolmácsot, kis Segítséget, úgy hogy végül is magam írtam össze legalább a kirakatokban rendületlenül díszelgő BÚ3-Fekete, Erdős René, Körmendi, Földes Jolán et comp. műveket, hiszen mégis csak akadnak, akik nem olvasnának külföldi héber „irodalmat“, ha felismernék, ki tartozik oda, ki ide! Cserében viszont megtanultam és sietek továbbadni: hiába vetették le már az olasz zsidók családineveiket, hiába szédelegnek sokszor ősi arisztokrata epitetonok alatt, mégis áll a szabály: az összes városnevek gyanúsak! Például: Guido da Verona, da Zara, di Tivoli, da Fano, ahogy jellegzetes zsidónév a Della Torre, Della Sera, Della Rosa, Cohen, da Ferrara, da Prato, da Modena is .. . Az Állam s a Vatikán kibéküléséig nem volt kötelező vallástanítás, a felismerésnek a biztos módja is elesett tehát. Általában százezres számot emlegettek a zsidótörvény életbelépésekor az íratlan statisztikák, bár hivatalosan csak 39.444 olasz állampolgár s 3674 idegen zsidó szerepelt, tekintve, hogy még 1941- ben is 1966 olasz, 1338 külföldi zsidó tudott kivándorolni. Jellemző: közelebbit és pontosabbat maga a Fajvédelmi Hivatal sem tudott meghatározni egyelőre. A következő összeírásnál nem lesz könnyű a zsidóknak még saját édesanyjukat is megrágalmazni női, feleségi becsületükben — mondta a vezető —, csakhogy a zsidó bélyeg alól kibújjanak! És az anyák kivétel nélkül eltűrték a házasságtörési vádat, vállalták a törvényen■ktyüli atyától származó gyereket, hogy így megmenthessék őt a következményektől is. Második kiadás! Vitéz Járomy Árpád: Csatarepülők című nagysikerű könyve beszámol a magyar légierők szovjetharctéri teljesitnényeiröl. ARA: 16 PENGŐ A NÉMET volt»?TAS, SAJTÓ XIATtK Kapható és .«negmnaelhető Stádium Könyvkiadóvá Halainál Rózsa-utca111. (Tér: 211- 245.) Stádium könnenben, József körút 6. Pfeifer Ferdinánd, Kossuth Lajos u. 5 és minden könyvkerekedésben. Ir- ' ■ Humetfemia 1 30 seb volt a meggyilkolt Szergius metropolitan Kauen, május 2. Ezergius metropolitát Kauentől mintegy 14 kilométernyire, a Vilma felé vezető úton gyilkolták meg. A holttesteken sok lót sebet találtak, a metropolita holttestén harmincat. A gyilkosság helye közelében egy nyolcéves kislány holttestét is megtalálák. Valószínűleg szemtanúja volt a gyilkosságnak és ezért ölték meg. A metropolita holttestét a karueni ortodox templomban ravatalozták fel. Mielőtt átviszik Rigába, ahol eltemetik, a kaueni orosz templomban ünnepélyes gyászmise volt, a kaueni és vilnai ortodox papság részvételével. (MTI) 7 - Szabályozták a polgári igazságszolgáltatás eljárási költségeit A Budapesti Közlöny szerdai száma közli az igazságügy miniszter rendeletét, amely a polgári igazságszolgáltatás körében fizetendő egyes külön eljárási költségeket újból megállapítja. Eszerint az Iratmásolatokért oldalanként 1 pengő 40 fillért, külföldön használandó iratok és okiratok hitelesítéséért 6 pengőt, telekkönyvi másolatokért telekkönyvi betétnél oldalanként 1 pengő 20 fillér, közjegyző által megrendelt másolatokért 60 fillér, telekkönyvi térképmásolatkért tíz holdon alul 4 pengő 50 fillér, 25 holdon alul 8 pengő, 50 holdig 7,50 és 100 holdig 9 pengő eljárási költség fizetendő. Cégügyekben a kérelem szóbeli előterjesztése esetében annak jegyzőkönyvbe foglalásáért, ha a címpéldány kiállítása is szükséges, 12 pengő, címpéldány nélkül 6 pengő. Vagyontalansági esküt tett személyeknél vezetett jegyzék kivonatáért 6 pengő, fényképmásolatokért 2,50, nagyobb alakban 2 pengő eljárási díj fizetendő. (MTI) Tizenhét ítélet többszázezer pengős lajtásfosztogatások ügyében A böntetőtörvényszék Csajtaytanácsa nagyszabású lopási bűnügyet tárgyalt. A vádlottak megszólítottak az utcán fiatal fiúkat, felküldték őket egy-egy házba azzal, hogy csengessenek be a lakásba. Amikor a fiúk közölték, hogy a lakásban nincs otthon senki, nem nyitnak ajtót, a bűnszövetkezet tagjai pár fillért adtak nekik, majd egymás közt kiosztva a szerepeket, behatoltak a lakásokba és úgyszólván minden elmozdíthatót elvittek. Ilyenformán az ügyészség megállapítása szerint több százezer pengő értékű holmit lopkodtak el, amit orgazdáknál értékesítettek. A bíróság előtt részben beismerő vallomást tettek. Fadai Sándor ügyész vád- és a védőbeszéd elhangzása után a Csajtay-tanács Friedmann György cipőfelsőrészkészítőt 2 évi és 2 hónapi fegyházra, Singer József kifutót 114 évi börtönre, Dubai György asztalossegédet 2 évi fegyházra, Eszes Miklós alkalmi munkást 1 évi és 8 hónapi börtönre, Kovács István fémöntőt 1 évi és 6 hónapi börtönre, Weisz Jakab Jenő alkalmi munkást 8 hónapi börtönre, Anszbecseh Tibor ruhakereskedőt 2 hónapi fogházra ítélte. Az orgazdák közül Gallyas Károly segédmunkás 1I2 évi börtönt, Molnár József garázsmester 6 hónapi börtönt, Antal Ede kocsikísérő 3 hónapi fogházat, Bogár János gyümölcskereskedő 1 évi börtönt, Zsíros Pál bádogossegéd IV2 évi, felesége 1 évi börtönt, özv. Farkas Gyuláné 1 évi börtönt, Kelemen Imréné 2 hónapi fogházat, Kovács Ilona varrónő 3 hónapi fogházat, Kovács János munkás 6 hónapi börtönt, végül Zoltán Zsigmond munkás 2 hónapi fogházbüntetést kapott. Május elseje és a kassai Nemzeti Színház kaptuk az alábbi levelet: „Tekintetes Szerkesztőség! A kassai Nemzeti Színház csütörtökön este mutatta be sági Iliász László, Körössi Zoltán és Fischer Károly Utolsó csárdás című operettjét. Köztudomású, hogy Körösei Zoltán, a színház jelenlegi igazgatója, aki a darabnál, mint egyik társszerző szerepel. Nem vagyok színikritikus és ezért nem is akarok erről az újsütetű operettről bírálatot írni, s talán nem is érdemelné meg, hogy a Függetlenség foglalkozzék vele. De magyar ember vagyok és mélységesen felháborított az a kijelentés, amelyet az első felvonásban — nyilvánvalóan a szerepe szerint — Károlyi Vilmos színész tett. Ez a színész a darabban egy ütödött, nyegle,, jampec újságírót játszik (ezt külön is az Országos Magyar Sajtókamara figyelmébe ajánlom) és ez az újságíró a jelenlévő hölgyeknek -szóralzója ezeket mondja:’ amikor a háború kerül szóba: ,jaj, lövöldözést .A lövöldözést nem szeretem. Én szeretem, a május elsejét, a szép aszszonyokat, de a lövöldözést azt nem!" Mi ez? Rejtett lázítás és pacifista propaganda? Külön ki kell hangsúlyoznom, hogy a Szerzők a fenti szavak elmondására a magyar honvédeknek az egyik felszabadított városba (erdélyi vagy felvidéki? — ez nem derül ki a darabból) való bevonulásának ünnepélyes hangulatát használják fel Különös figyelmet érdekel ez a furcsa kijelentés azért is, mivel éppen május elseje közeledik. Nehéz elképzelni, hogy véletlenül csúsztak volna ezek a mondatok a darabba, de ha így is lenne, feltétlenül nagyfokú gondatlanságról van szó, hiszen a próbák alatt valakinek mégis csak észre kellett volna vennie. Szerintem feltétlen vizsgálatra lenne szükség, mert nem olyan időket élünk, hogy ilyen kijelentésekkel könnyelműen tréfálózni lehetne. Tisztelettel: aláírás’* Meghosszabbították a zsidók jegyesek kicserélését A polgármester közli, hogy a zsidók jegyeinek kicserélését a lakásuk szerint illetékes élelmiszerjegyfiókoknál 6-áig meghosszabbították, úgyszintén a jogszabályokban megállapított közellátási mentességeit élvező zsidók részére a III., Lajos utca, 34. szám alatt az igazolványok kiállítása 6-áig történik. A jévő heti húslegyek beváltása A polgármester-helyettes közli, hogy Budapesten és közellátásilag a fővárosihoz csatolt városok és községek területén kiadott barna színű hísjegyek május 6-ától, szombattól érvényes szelvényei közül a „S” 27. és 28. Számú szelvényeire marha, borjú, vagy lóhúst, vagy bármely húsból készült kolhászárut, a sárgaszíínü ,B. 1. szervényre kizárólag marha, vagy lóhúst, vagy ezekből készült kolbászfélét, a sárgaszírű búsjegyekre vonatkozó tájékoztató táblázatban megállapított mennyiségben lehet kiszolgáltatni. Az érvényesített jegyek már május 5-étől beválthatók. A barna színű „A” 26., „B” 29. és 30-as számú szelvények nem válthatók