Fül- orr- gégegyógyászat, 1963 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1963-02-01 / 1. szám
gálát okozta sérülés, marás), azonban gyakran a környező szervek megbetegedésének kísérő tünete. Phlegmone esetén a gyulladás a nyelőcső mélyebb rétegeire, sőt környezetére is ráterjed. Tályog képződhet, amely a szövetek közötti rétegbe süllyed. Kezelése endoskopiás feladat, a tályogot csőtükrözés közben hosszában, annak alsó pólusáig felhasítják (Mihók). Kassay erre a célra hasított oesophagoskopcsövet szerkesztett. A garat gyulladása ráterjedhet a nyelőcsőre : oesophagitis descendens (Belinoff). Angina, garatgyulladás, fertőző betegség esetén a gyulladás és a kiütések is ráterjedhetnek a nyelőcsőre. A gyomor, bél, máj és epevezetékek megbetegedései is visszahatnak a nyelőcsőre, különösen ha gyakori hányás kíséri: oesophagitis ascendens (Belinoff), vagy gastrooesophagitis. Ilyenkor az elváltozások a nyelőcső alsó szakaszán a legkifejezettebbek. Általános megbetegedések, amelyek toxikus hatásukkal az egész emésztőrendszert megbetegítik, a nyelőcsőben is jellegzetes elváltozásokat okoznak. Hepatitis epidemica esetén például a nyelőcső nyálkahártyájának gyulladásos oedemája, sárgás színe, megvastagodott redőzete és a felületét borító sűrű nyákos váladék annyira jellegzetes lehet, hogy a kórisme legtöbb esetben az endoskopiás kép alapján is felállítható. Fekélyes folyamatok A nyelőcső nyálkahártyájának erosiója, kisebb fekélye (ez a gyakoribb) csak oesophagoskoppal diagnostizálható. A fekély ríg jele, a tapadó folt gyakran félrevezethet, mert a nyelőcső kis kiboltosulása (amilyet gyakran látni az aorta kereszteződésének helyén, különösen annak alsó oldalán), idült gyulladás következtében kialakult vaskos redőzetben, vagy szűkület felett pangó ételmaradék utánozhatja a fekély képét. A fekély eredetének és kór jóslatának tisztázására is nélkülözhetetlen az oesophagoskopia. Csak közvetlen megtekintéssel különíthető el az ulcerosus nyelőcsőgyulladás az ulcus pepticumtól, idegentest okozta hámsérüléstől, lueses, typhusos fekélytől, vagy széteső daganattól. Az endoskopiás vizsgálatkor lehetőség nyílik a biopsiás vizsgálatra, mert néha még nagyító optika használata után is szükséges a szövettani vizsgálat. Az oesophagoskoppal lemérhető a nyelőcső hossza ; felnőttben a cardia 34—38 cm-re van a felső fogsortól. A rövid nyelőcső következménye a rekeszsérv ; a ,,par glissement” létrejött rekeszsérvnél a nyelőcső hossza szabályos, rendszerint refluxszal szövődik ; a paraoesophagiális hiatalis herniánál szintén szabályos a nyelőcső hossza, de nem jár refluxsal. A rekeszsérv, valamint a nyelőcső alsó szakaszának nyálkahártyája gyakran gyulladásban van és kifekélyesedik. Ha a nyelőcsövet ektopiás gyomornyálkahártya béleli, az könnyen kifekélyesedik és ulcus pepticum oesophagii jön létre. Ezzel szemben az oesophagits ulcerosa a nyelőcső hámjának kifekélyesedése. Endobrachioesophagus (Lortat—Jákob) esetén gyomornyálkahártya béleli a nyelőcső legalsó szakaszát ; physiologiai értelemben brachioesophagusról van szó, holott a nyelőcső hossza normális. Ezeknek a kórképeknek a felismerése csak oesophagoskoppal lehetséges. A nyelőcső gyulladásában és fekélyképződésében a gyomorsavnak döntő szerepe van. A reflux sokszor kimutatható rtg-vizsgálattal különböző műfogásokkal, de oesophagoskopiával olyankor is, amikor a ríg nem mutatja (Gaillard). Ezzel ugyanis lehetővé válik a nyelőcső váladékának vizsgálata.