Fül- orr- gégegyógyászat, 1972 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1972-02-01 / 1. szám
A Szegedi közkórház sebészeti osztályának keretében 20 ágy állott rendelkezésére fül-orr-gégebetegek számára, de óriási betegforgalom következtében a kórház többi osztálya is segítségére volt, úgyhogy fekvőbetegeinek létszáma általában 30—35 körül mozgott. A fentieket csak az az orvos tudja leadminisztrálni zsúfolt közkórházon belül, aki súlyos betegeiért aggódik, gyógyításukra eléggé felkészült, fáradhatatlan, példamutató kvalitásokkal rendelkezik. Betegeinek korszerű gyógyítása kapcsán nyert tapasztalatait 39 tudományos munkában közölte. Első dolgoztata 1907-ben, 26 éves korában, utolsó dolgozata 1967-ben, 86 éves korában jelent meg. Tudományos közleményei a fül-orr - gégegyógyászati gyakorlatnak szinte egész területét érintik. Értékesek a nyelőcső lúg- és savmérgezése után fellépő szűkületek korai szondázása, nyelőcső- és hörgő-idegentestek eltávolítása, a középfülgyulladás szövődményei és a mandula körüli tályogok gyógyításával kapcsolatos közleményei. Tudományos üléseken, bel- és külföldi kongresszusokon tapasztalatait mindig meggyőző érvekkel támasztotta alá, és szakmai tekintélyt harcolt ki az elsők között (1922) a nyelőcső-szűkületek korai szondázása és a mandula körüli tályogok műtéttel gyógyításának indokoltsága területén. (1927-től 1966-ig nyolc közleményben foglalkozott a mandula körüli gyulladásos folyamatok korszerű gyógyításával.)— Tudományos üléseken elhangzottakkal kapcsolatos vitákban rendszeresen részt vett, példamutató, magas etikai szempontokat szem előtt tartva, s mondanivalói mindig tükrözték a korszerűen képzett, tapasztalt fül-orr-gégeorvost. Magasszintű etikus szakmai munkájáért, a klasszikus humánumot egész életében meggyőződéssel képviselő emberi magatartásáért az alábbi kitüntetésekben részesült: egyetemi magántanár (1946), Munka Érdemérem (1955), aranydiploma (1955), Jubileumi Emlékérem 50 éves közkórházi működésének emlékére (1957), Kiváló Orvos (1958), a Fül-orr-gégeorvosok Tudományos Egyesületének díszelnöke (1958), a Fül-orr-gégegyógyászat Szerkesztőbizottságának tiszteletbeli örökös tagja (1958), az orvostudományok kandidátusa (1958), a SZOTE címzetes egyetemi tanára (1965), gyémántdiploma (1965), vasdiploma (1970). Erdélyi Jenő professzor olyan időszakban élt 90 évet, amikor az emberiség életében óriási változások következtek be, és folytatódnak ma is, soha nem képzelt gyorsasággal. Erdélyi Jenő professzor ezekben az időkben edzett volt, sohasem fáradt, mély humánuma, orvosi etikája iránytűként vezette. Négy orvosgeneráció kísérte figyelemmel életét és munkáját, tanult tőle emberséget, etikus szakmaszeretetet. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Szabón József dr. 2