GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNY - A MTA GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 16. KÖTET (1982)

16. kötet / 1-4. sz. - HÉTHY LAJOS: Az üzemi demokrácia és az érdekérvényesítési képesség

A HÉTHY LAJOS tudomány, amikor elvégezte a társadalomelmélet hagyományos leegyszerűsítő érdek­felfogásának a kritikáját, már csak megközelítésének jellege, módszereinek, megfelelő vizsgálati technikáinak hiánya folytán sem vállalkozhatott ilyen jellegű beható vizsgá­lódásokra. Ezért is az üzemi demokrácia közgazdaságtudományi felfogása ugyan implicite magában foglal bizonyos kételyeket a társadalomelmélet hagyományos hatalomfelfogását illetően — ez utóbbi egységes hatalmat tételez az egységes társa­dalmi érdek szolgálatában — de nem megy túl annak rögzítésén, hogy a részvétel a hatalomgyakorlás formája.* A szociológia viszont adottságainál (megközelítésének jellegénél, módszereinél, technikáinál) fogva kedvezőbb helyzetben van ezeknek az összefüggéseknek a vizsgálatához s az elmúlt évek során számos felismerésre is jutott. Mégpedig: 1. a társadalomban (amely nyilván nem korlátozható a politikai szférára, hanem a gazdaságot és más területeket is magában foglal) a hatalom nem egységes egészként funkcionál, hanem csoportok, egyének gyakorolják s mivel ez utóbbiak érdekei eltérőek és ütközőek, az általuk alkalmazott hatalmi eszközök is elkülönülten működnek, gyakorta szembekerülnek egymással, azaz a hatalom megosztott. 2. A tár­sadalmon belül az egyes csoportok, egyének kezében lévő hatalom mennyiségét alap­vetően a szervezeti-társadalmi viszonyok határozzák meg s mivel az egyes csoportok és egyének szervezeti-társadalmi pozíciói nagymértékben eltérőek, a kezükben levő érdekeik érvényesítéséhez rendelkezésre álló­­ hatalmi eszközeik is különbözőek. Ez azt jelenti, hogy a szervezetekben és a társadalomban az egyes társadalmi csoportok és egyének nem csupán érdekeikben, hanem (ezzel szoros összefüggésben) érdekeik érv­ényesítéséhez adatott képességeikben is különböznek. 3. Az érdekütközések, konf­liktusok kimenetelét, illetve az érdekegyeztetés végeredményét végső soron az hatá­rozza meg, hogy az egymással kapcsolatban levő csoportok, illetve egyének a hatalom milyen eszközeit, az érdekérvényesítés milyen képességét tudják érdekeik szolgálatá­ban felvonultatni, azokhoz a hasonló eszközökhöz, képességekhez viszonyítva, ame­lyekkel a másik vagy a többi fél rendelkezik. Elmondható tehát, hogy az érdekegyez­tetés, akár az üzemi demokrácia nyújtotta lehetőségeken belül, akár azokon kívül megy végbe, nagymértékben az üzemeken, vállalatokon belül kialakult hatalmi viszo­nyoknak a függvénye. Az üzemi demokrácia mai helyzetének elemzése, jövőbeli perspektíváinak mérlegelése során tehát nem térhetünk ki az elől, hogy a hatalom általános problematikáján belül e konkrét hatalmi viszonyokat (vagy ahogyan nevezni fogjuk: az érdekérvényesítés képességének e viszonyait­ vizsgáljuk. Az érdekegyeztetés eredményes megvalósulásának — kerüljön sor a vállalatnál erre az üzemi demokrácia keretein belül vagy azon kívül — elemi feltétele a hatalmi eszközök, az érvényesítési képességek egyfajta egyensúlya. Ez az egyensúly nem azt jelenti, hogy az egyik fél — a vezetők, a beosztottak, illetve egyes csoportjaik — kezé­ben levő eszközök, az általuk birtokolt pozíciók erősségüket tekintve nem haladják meg azokat, amelyekkel a másik vagy a többi fél rendelkezik, hanem hogy a közöttük *Vö. Szabó Kálmán: Az üzemi demokrácia és a politikai gazdaságtan . Közgazdasági Szemle, 1974.7-8. Gazdaság és Jogtudomány, MTA IX. Osztályának Közleményei XVI. (1982)

Next