Gazdálkodás, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
68 TUDOMÁNYOS ÉLETÜNK kell látni a kistermelőket is szerszámokkal, gépekkel, ami természetesen jól felszerelt és szervezett szervizhálózatot is igényel. Ebben előrehaladást egyértelműen tapasztaltunk, de ez még messzemenően nem elégíti ki az igényeket. Nem kielégítő e tekintetben a hazai gyártás, az importból beszerzett gépek, eszközök pedig drágák. Elsőrendű népgazdasági feladat tehát a hazai kisgép- és eszközgyártás megoldása. A kistermeléssel kapcsolatosan szükséges még hangsúlyozni, hogy a kisgazdaságokban folyó termelés nem szakítható el a nagyüzemek tevékenységétől sem. A köztük kialakult kapcsolatok meghatározó szerepet játszanak a kisüzemi termelés további fejlődését tekintve. Ezért a kisgazdasági termelés gazdaságosabb struktúrájának kialakítására irányuló ösztönzőknek — egyrészt a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél, fogyasztási szövetkezeteknél és állami gazdaságoknál; —s másrészt a felvásárlást és a termelés szervezését végző szerveknél is érvényesülniük kell. Különösen abban sok a tennivaló, hogy elősegítsük a nagyüzemek érdekeltségét a kistermelés szervezésében. Tudományos életünk AZ ÁGAZATI ÖKONÓMIA ELMÉLETI KÉRDÉSEI ÉS A FEJLESZTÉS ELVEI A SZŐLŐ BOR VERTIKUMBAN CÍMŰ DOKTORI ÉRTEKEZÉS VITÁJA A tudományos minősítő bizottság 1979. június 4-én tűzte nyilvános vitára Tompa Béla: Az ágazati ökonómia elméleti kérdései és a fejlesztés elvei a szőlő-bor vertikumban című doktori értekezését. Az értekezés opponensei voltak Vlagyimir Alekszandrovics Tyihonov, a Szovjetunió Mezőgazdasági Tudományos Akadémiájának tagja, Fekete Ferenc, a közgazdaságtudományok doktora és Pillis Pál, a közgazdaságtudományok doktora. A legutóbbi évtized folyamán a szocialista agrárrendszer viszonyai között a termelőerők, elsősorban a gépesítés, a vállalati szakosodás és a vertikális szervezeti formák számottevően fejlődtek a szőlő-bor ágazatban. Egyidejűleg éles megvilágításba kerülnek az olyan kritikus vonások és nehézségek, mint a hozamok évenkénti jelentékeny ingadozása, az ültetvényállomány „elöregedése”, a koncentráció optimális méretének meghatározatlansága, továbbá a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás kapcsolatrendszerének gyengeségei. A szakmai közvéleményen túlmenően is nyilvánvalóvá váltak az eltérések a fejlesztési tervek és a gyakorlati megvalósulás között. Az értekezésben feldolgozott vizsgálatok kezdetének időpontjában (1968-ban) szocialista nagygazdaságaink mintegy 30%-a (900 nagyüzem) termelt szőlőt és bort. A disszertáció részletes adatgyűjtése 15 állami gazdaságot, 60 mezőgazdasági termelőszövetkezetet, 20 szakszövetkezetet és egy szövetkezeti társulást, tehát összesen 96 nagygazdaságot választott ki. A vizsgált gazdaságok 8 területi egységet, szőlőtermelési körzetet, borvidéket képviselnek. Az elemző munka új módszere a törzslapos adattározás, amely gazdaságonként közel 300 adatot foglal magában. Az ebből képzett jelentős számú mutató, illetve ennek összehasonlító értékelése gazdagítja az anyagot. Az adatbanknak ez a rendszere többoldalú vizsgálat alkalmazását teszi lehetővé, de az ágazat gazdaságon belüli