Gazdálkodás, 1990 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1990-11-01 / 11. szám

60 SZEMLE Szemle KISGAZDA SZÁMTARTÁS A 30-AS ÉVEKBEN MAGYARORSZÁGON MENHÖLCZERNÉ KAPITÁNY GABRIELLA A magángazdálkodók objektív helyzetis­merete egyaránt nélkülözhetetlen a termelő­nek és a gazdaságpolitikusoknak, ezért együttműködve kellene létrehozni egy korrekt adatgyűjtő rendszert. Az ily módon nyert adatbázis lehetne a termelőknek és érdekkép­viseletének valamint a kormány kölcsönösen előnyös partneri viszonyának alapja. A KSH és MÉM STAGEK adatgyűjtései — érthetően — a nagyüzemi gazdálkodás­hoz kapcsolódtak, annak követhetősége, termelésből való részesedése, és egyéb meg­fontolások miatt. Az úgynevezett kisüzemi gazdaságokról közzétett számok évtizedek óta — bár min­den bizonnyal valódi adatok — az igazság kiderítésére, a valós helyzet tisztázására nem alkalmasak. Egyszerűen azért nem, mert a két gazdaságtípus közötti érdekviszonyok nem mind és nem mindig tisztán gazdasági alapon jöttek létre. A korábbi kisüzem — ami nem egyenlő a magángazdasággal — adataiból a jövő magángazdaságaira vonat­kozóan így csak téves következtetésekre jut­hatunk. A jövő magángazdaságának mun­katermelékenysége a korábbi kisüzemtől ép­pen úgy eltér, mint ráfordításszerkezete, jö­vedelme, végső soron tőkehatékonysága. A magángazdaság nem kicsinyített na­gyüzem, nem csupán méretbeli, hanem első­sorban minőségi különbség van a két gazda­ságtípus között. A minőségi különbségnek (intenzitás, szakosodottság, szerkezet, pénz­ügyek stb.) elsődleges oka korábban is fő­ként a birtokméretben volt fellelhető. Ez a fajta minőségi különbség — eltérő alapp­roblémái folytán — más adatgyűjtő és érté­kelő rendszer kialakítását teszi szükségessé. A teljesítmény mérésének alapjai (álló- és forgótőke lekötés, hitelállomány és kamatai, mindezek jövedelme stb.) természetesen bő­ven mutatnak párhuzamokat, de az „elapró­zottság” és minőségében más helyzet, eltérő nyilvántartási és értékelési technikát igényel. A megoldás egy új, kifejezetten a magángaz­dálkodás megismerésére, mérésére szolgáló módszer kidolgozása lenne. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A magyar mezőgazdasági kisüzemek megismerésére irányuló első komoly kísérlet Károly Rezső nevéhez fűződik. 1902-ben ad­ta közre „Mezőgazdasági üzemviszonyok és eredmények” című munkájában kis-, közép- és nagyüzemek adatgyűjtésén alapuló elem­zését. A nagyszabású munka azonban a ki­süzemi számtartás és üzemterv készítés to­vábbfejlesztésére hatástalan maradt. Mód­szerében hibás volt, mert nem vette figye­lembe a nagy- és kisüzem közötti alapvető különbségeket. Kereken 25 év után jelent meg a következő e témát feldolgozó tanul­mány „Kisgazdaságok jövedelmi eredménye az 1929. évben” címmel. Szervezője Juhos Lajos dr. a keszthelyi gazdasági akadémia tanára, aki E. Law svájci professzor több évtizede eredményesen működő kisüzemi számtartási rendszere alapján dolgozta ki az általa javasolt hazai módszert. Kezdemé­nyezését felkarolta — és anyagilag támogat­ta — az Országos Magyar Gazdasági Egye­sület és a Földművelésügyi Minisztérium. Egyre több oktatási, tudományos intézet és a területi mezőgazdasági kamarák csatlako­zásával 5-7 év alatt az egész országot behá­lózó, a kisgazda számtartás gyűjtésére is al­kalmas szervezetet sikerült kiépíteni. A gyors eredmény természetesen igen sok munkát takart. A széles körű tájékoztatást kisgazda-számtartási tanfolyamok szervezé­sével, újságban, rádióban igen sok cikkben, előadásban próbálták elérni.

Next