Gazdálkodás, 1990 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1990-11-01 / 11. szám
60 SZEMLE Szemle KISGAZDA SZÁMTARTÁS A 30-AS ÉVEKBEN MAGYARORSZÁGON MENHÖLCZERNÉ KAPITÁNY GABRIELLA A magángazdálkodók objektív helyzetismerete egyaránt nélkülözhetetlen a termelőnek és a gazdaságpolitikusoknak, ezért együttműködve kellene létrehozni egy korrekt adatgyűjtő rendszert. Az ily módon nyert adatbázis lehetne a termelőknek és érdekképviseletének valamint a kormány kölcsönösen előnyös partneri viszonyának alapja. A KSH és MÉM STAGEK adatgyűjtései — érthetően — a nagyüzemi gazdálkodáshoz kapcsolódtak, annak követhetősége, termelésből való részesedése, és egyéb megfontolások miatt. Az úgynevezett kisüzemi gazdaságokról közzétett számok évtizedek óta — bár minden bizonnyal valódi adatok — az igazság kiderítésére, a valós helyzet tisztázására nem alkalmasak. Egyszerűen azért nem, mert a két gazdaságtípus közötti érdekviszonyok nem mind és nem mindig tisztán gazdasági alapon jöttek létre. A korábbi kisüzem — ami nem egyenlő a magángazdasággal — adataiból a jövő magángazdaságaira vonatkozóan így csak téves következtetésekre juthatunk. A jövő magángazdaságának munkatermelékenysége a korábbi kisüzemtől éppen úgy eltér, mint ráfordításszerkezete, jövedelme, végső soron tőkehatékonysága. A magángazdaság nem kicsinyített nagyüzem, nem csupán méretbeli, hanem elsősorban minőségi különbség van a két gazdaságtípus között. A minőségi különbségnek (intenzitás, szakosodottság, szerkezet, pénzügyek stb.) elsődleges oka korábban is főként a birtokméretben volt fellelhető. Ez a fajta minőségi különbség — eltérő alapproblémái folytán — más adatgyűjtő és értékelő rendszer kialakítását teszi szükségessé. A teljesítmény mérésének alapjai (álló- és forgótőke lekötés, hitelállomány és kamatai, mindezek jövedelme stb.) természetesen bőven mutatnak párhuzamokat, de az „elaprózottság” és minőségében más helyzet, eltérő nyilvántartási és értékelési technikát igényel. A megoldás egy új, kifejezetten a magángazdálkodás megismerésére, mérésére szolgáló módszer kidolgozása lenne. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A magyar mezőgazdasági kisüzemek megismerésére irányuló első komoly kísérlet Károly Rezső nevéhez fűződik. 1902-ben adta közre „Mezőgazdasági üzemviszonyok és eredmények” című munkájában kis-, közép- és nagyüzemek adatgyűjtésén alapuló elemzését. A nagyszabású munka azonban a kisüzemi számtartás és üzemterv készítés továbbfejlesztésére hatástalan maradt. Módszerében hibás volt, mert nem vette figyelembe a nagy- és kisüzem közötti alapvető különbségeket. Kereken 25 év után jelent meg a következő e témát feldolgozó tanulmány „Kisgazdaságok jövedelmi eredménye az 1929. évben” címmel. Szervezője Juhos Lajos dr. a keszthelyi gazdasági akadémia tanára, aki E. Law svájci professzor több évtizede eredményesen működő kisüzemi számtartási rendszere alapján dolgozta ki az általa javasolt hazai módszert. Kezdeményezését felkarolta — és anyagilag támogatta — az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Földművelésügyi Minisztérium. Egyre több oktatási, tudományos intézet és a területi mezőgazdasági kamarák csatlakozásával 5-7 év alatt az egész országot behálózó, a kisgazda számtartás gyűjtésére is alkalmas szervezetet sikerült kiépíteni. A gyors eredmény természetesen igen sok munkát takart. A széles körű tájékoztatást kisgazda-számtartási tanfolyamok szervezésével, újságban, rádióban igen sok cikkben, előadásban próbálták elérni.