Gazdaság, 1974 (8. évfolyam, 1-4. szám)
1974-03-01 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Lengyel László: A társadalmi közkiadások 1980. évi prognózisa
a GAZDASÁG rastruktúrával kapcsolatos koncepciók körvonalazása, mindezek munkaerőháttér-problémáinak a feltárása, s nem utolsó sorban a végrehajtandó bér-, életszínvonal- és szociálpolitikai intézkedéseknek (ezen belül kiemelten a népesedéspoltikában teendő további lépések) kimunkálása. b) Az igények kielégítésének lehetőségeit tekintve. A társadalmi közkiadások — bár alapvető jellemzőjük a meghatározott döntési szabadságon belüli erőteljes társadalompolitikai döntésérzékenység — gazdaságilag is erősen determináltak, s ugyanakkor ma még a forrásképződés és általában a realizálás oldaláról kellő számításokkal nincsenek alátámasztva az V. ötéves tervidőszakra vonatkozó gazdasági növekedési előirányzatok, illetve a fogyasztás-felhalmozás arányára, belső struktúrájára vonatkozó elképzelések. Mindezek miatt a központi pénzalapok növekedésének a mértékét ma még nem határozhatjuk meg. c) A módszertan oldaláról. A társadalmi közkiadások tervezésében a hangsúly mind ez ideig inkább az évi tervezésen volt, így — mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban — viszonylag szűk körben rendelkezünk a terület középtávú tervezéséhez szükséges kiforrott módszertani apparátussal és adatokkal (például változatlan áras közös fogyasztási adatok stb.). Sajátos módon azonban éppen az említett döntések hiánya teszi lehetővé, hogy a társadalmi közkiadások jövő fejlődésének kvantifikált előrejelzését, prognózisát elvégezzük. Szem előtt kell tartani, hogy a prognózis — a múltból kiemelhető fejlődési trendek, a jelen adottságokra vonatkozó információk, a jövőben a ma ismerete alapján feltételezhetően érvényesülő tendenciák, ezek összefüggései és hatásai számbavételével, s a belőlük levonható esetleges törvényszerűségek feltárása alapján — a makroökonómiai nagyságok lehetséges alternatíváira képes megközelítő becslést adni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a jövőkutatás e sajátos módszere természetes jellegéből adódó néhány lényeges körülményt, így — a többi között — azt, hogy a prognózis jövőre vonatkozó, mennyiségileg is megfogalmazott, viszonylag magas megbízhatósági fokú, vagy legalábbis arra törekvő valószínűségi állítás; nem a valóság, hanem a jövőbeli valószínűség kifejezése, amely nem elhatározás (vagy annak sugalmazása), hanem a lehetséges elképzelések rögzítése, s így alapvetően informatív (előrejelzési) célból készül, s benne a megismerési, a célkereső és a döntéselőkészítő funkció dominál. A prognóziskészítés szükségessége és célja A lehetőségen túl a társadalmi közkiadásokra vonatkozó prognóziskészítésnek a szükségessége is nyilvánvaló. Ezt — sok egyéb mellett — alapvetően az indokolja, hogy a prognóziskészítés tulajdonképpen minden területen a valóban tudományos tervezés feltétele (hívják akár „koncepcióvázlatnak”, „alternatíva-rendszernek” vagy „hipotézisnek”), amely alapján az iterációs munkálatok megkezdődhetnek; s hogy a társadalmi közkiadásoknál is csak megfelelően kidolgozott prognózis birtokában biztosítható, hogy a „pénzügyek” ne csak passzív regisztrálói, finanszírozási szempontból legyenek végrehajtói a döntéseknek, hanem — minden szinten — aktív részeseivé váljanak a döntési folyamatnak. Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy a pénzügyek aktív rész-