Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)

1850-08-04 / 62. szám

felényi áru, mint egy borona. Azt akarják ugyan a táblabiró-gazdák magukkal s másokkal is elhitetni, hogy gépek nem tesznek olly jó munkát, mint a kézi kapa. De ezen állításra a gyakorlott mezei gazda csak mosolyog, és folytatja géppeli kapálását, minthogy ő mindkettőt gyakorolta, és jól tudja, mi hasznosabb; a táblabiró gazdaurak pedig, a gépeket működni talán soha se is látták, mégis ítélnek táblabiróilag, mint a vízcsatornázásról, utak s hidak készítéséről, financziáról, kereskedésről stb. szoktak, mikhez épen semmit sem értenek. Azonban az említett gépek hasznai tovább terjednek ; mert midőn a táblabiró-gazda kétszer kapálja kukoriczáját s burgonyáját, s ezek után tavaszi vetése vadrepcze és vadretek inkább, mint zab vagy árpa, akkor a gépes földmivelő tavaszijában egy drága szál vadrepczét sem látunk , mert minthogy a kapálás olly kevésbe kerül, nem kétszer, hanem háromszor, négyszer, sőt ha kell ötször is megkapálja azt. De még itt se fogynak el a kapáló gépek hasznai. A repcetermesztés egy a legjövedelmesebb gazdasági ág. Ez ugar után, csak 3-szori kapálásra adja az igaz tiszta jövedelmet. Marokkal vetve, és nem kapálva—ez csak nyomorúság, és sokszor igen nagy kár, mivel a földet nemcsak igen kimeríti, hanem az utána következni szokott búzatermést is silányságban tartja, úgy hogy ha a gazda ugart csak a repcze kedvéért kénytelen tartani, mi nyeresége sincs a repcze-termesztés mellett; ha pedig még annak termése meg is hiusul — mint gyakran megesni szokott — akkor még nevezetes kára is van, mivel nemcsak az ugar hasznait vesztette , de még búzatermése is silány lehet. Mit ha megint a táblabirói gazdasági rendszer következésében tavaszi vetés követ: földjét több évekre tönkre tette. A haszonhajtó repczetermesztéshez azonban még egy gép is szükséges, melly a magot egyenes sorban ülteti. Ez már valamivel drágább, mint a lókapa, de mégis kamatját többszörösen kifizeti. Kapható Pesten és Pápán, s talán még másutt is. Kaszások és aratók. — Észak-Amerika még csak most kezd népesedni. Itt föld van elég, mondhatni a mennyi kell olcsó pénzért, mégis egyegy gazda ritkán fog fel többet 60 vagy 100 holdnál, mert emberi kéz nincs. De egy ember családostól bármennyi marhával 100 hold föld növelésére, az Európában divatozó gazdálkodás rendszerén, ott elégtelen. Mert 100 holdat, ha mivelni tudná is, de annak betakarítását, u. m. kaszálását, gyűjtését, aratását, s nyomtatását két- s harmad magával teljességgel nem bírná. Ez okból az amerikai földmivelő olly csudás gazdálkodást folytat, mellyre az elfogult európai a tudatlanság s hanyagság bélyegét süti; — mint hajdan a német, tudatlannak czimezé a magyart azért, hogy búzáját kaszálta, boglyákba rakta, kötelekkel vontatta össze, és lovakkal gyepen nyomtatta el. — De az amerikai szorgalmas földmives több értelemmel bír, az európai szárazföldi mezei gazdánál, és jobban tud számítani, mint bárki is, és jobban is áll erszénye, mint bármi ugyanannyi földet mivelő európainak; mi abból is kitetszik, hogy ott csaknem minden 60 vagy 100 hold birtokosa gazdasági és politikai újságlapokat járat, mikor hazánkban az 500 holdas birtokos azt se tudja, van-e hazánkban kapható gazdasági folyóirat. De ha tudja is, annak olvasását egészen szükségtelennek találja, sőt az illyiratok olvasóit gúnyolja. Fájdalom, hogy táblabiró-gazdáink még azon tudatra sem ébredtek, hogy a mezei gazdaság szintolly terjedelmes tudomány, mint az ő túlbecsült jurisprudentiájuk: mi velünk sem nem születik, sem azt a bérestől s bojtártól megtanulni nem tudjuk. De még arra sem ébredtek, hogy szükségesnek vagy jónak látnák, a mások tapasztalásit használni. Az amerikai gazda, mindennek hasznát tudja venni, és oktalanul semmi jó fölfedezést nem gúnyol, hanem azokat megpróbálja, és ha jónak találja , használja. Az illy okosan számító szellem vivé az amerikai gazdákat annyi hasznos gépek feltalálására, mellyekkel a kézi napszámot nagy nyereséggel kipótolni képesek. Népitlen vidékeken nem kaszál az amerikai kaszával, nem arat sarlóval, hanem befog 1 vagy két, vagy 4 lovat vagy ökröt kaszáló vagy arató gépébe, és lekaszál 17—20 holdat napjában, tisztábban, mint azt mi kaszával vagy sarlóval végrehajtani képesek vagyunk, s nyer kaszálásnál napjában 17—20 kaszást, és legalább is 120 aratót. Többféle kaszáló és arató gépeik vannak, a gazdasági egyesületektől szép summa pénzzel jutalmaztattak. Ezek közül legjobbaknak ismertetnek ez ideig a Hussey és a Kormick kaszáló s arató gépei. Az első naponkint két lóval levág 17 holdat (a 1125 - öl), a második 20 holdat. Igen is de az ára, az ára! A Kormick-féle gépet Bécsben Burgnál megkaphatni 350 vagy 400 ftért pengőben. Hussey-féle gép még aligha van Európában. Amerikában e gépek ára felényire sem megy, mint Európában. Azonban, sem a Hussey, sem a Kormickféle gépeket Bécsben készíttetni nem szükséges; egy jó mérnök a Hussey-féle gépet a Gazdasági Lapok rajzából, a Kormickét szinte a megjelent rajzból megkészíttetheti bárhol, feltévén, hogy rajzolni és számolni jól tud. Mert a részek formája és szerkezete a rajzból kivehető, de a részek mértékeit csak számvetés által lehet meghatározni. Minek következtében a Hussey gépe alig jő többe 100 ftnál, a Körmieké 120 ftnál pengőben; kiváltva a Hussey gépét, a nagy fogas vaskerék helyett szíjjal látja el a mérnök, mint a Körmiek gépében látható. Roppant nyereség az arató és kaszáló gép jelenleg hazai gazdászatunkban, midőn a polgártársak henye dologtalansága miatt, legszebb vetéseink, szénáink, fáradságunk verejtékes gyűjteménye, vagy egészen semmivé lenne, vagy annyiba kerülne, mennyit talán az egész termés sem ér. De ha e nyomorúság nem nyomna is: szörnyű adó egész évi fáradozásunk VI, vagy V,2 részét 5 vagy 6 héti