Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1854-03-23 / 12. szám
Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési díj egész évre 10, fél évre 5 fr. évnegyedre 2 frt. 30 kr. p. p. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beigtatása 3 kr. p. „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél, üllői után a gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Ármin könyvkereskedésében (Kristóf tér); vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, mártius 23 1854. • tv. • VI-ik évi folyam első fele. TARTALOM : Czim nélküli levelek az Alföldről. II. Jószágaink rendezetlensége. (Tiszaháti). — A seelowitzi uradalom Morvában. II Folyt. (Korizmics). — A növényi nemzés, s mesterséges termékenyítés, az állatival szemközt. (Czilbhert R ) — Gazdasági eszközök és gépek. IX. Vetőgépek (Ducketféle rendszer). — Borászati közlemények. III. Borászati eszközök és szerek. Folyt. (A. L.) Figyelmeztetés a széllövészről. — KERTÉSZET : Kertészkedjünk okszerűen (A gyök növekedése , életműködése; a növények természetes tápláléka. Folyt ) . Konyhakertészet (A hagymafélék átalában); közlemények a belga gyümölcsészet évlapjaiból. — TÁRCZA : Gazdasági és kereskedelmi tudósitások. Hirdetések. Czim nélküli levelek az Alföldről. II. (Jószágaink rendezetlensége.) A múlt évi „Gazdasági Lapok“ sok jót mondtak a jószágrendezésről. Jó, ha az ott mondottak nem csak tudomásul vetettek, hanem egyszersmind minél több helyeken alkalmazásba is hozattak. Hogy néhol illy értelembeni figyelemben részesültek, azt magam is tudom, s ezen, csak örvendenem lehet. Ideje is, hogy jószágaink rendezetlenségét ne tűrjük tovább; ideje,hogy egyszer már fejünket ne csak kalaphordásra használjuk. Panaszkodunk, hogy nincsenek jövedelmeink; panaszkodunk, hogy nehezen fizetjük az adót; s aztán ha illy panaszos helyeken az ember a dolognak igazán fenekére tekint, furcsábbnál furcsább fonákságókra bukkan. Illy helyeken a gazda, rendesen nem gazda, a gazdaság pedig minden inkább, csak nem, gazdaság. — Egy ökörre ötven— hatvan hold mivelni való tér, nem ritkaság; egy hold takarmánytérre esik 6—7 hold gabnatér; az évenkint megtrágyázható föld, alig teszi az egész gazdaságnak '/m—/gond részénél többjét; a tartott juhok száma jó ha holdankint az egyfertályt — a felet megüti ; a gazdasági épületek a három négy ezer holdas tag valamellyik szögletében guggolnak, úgy, a mint a véletlen, oda szórta őket, s az erő, midőn a gazdaságban munkálkodik, idejének legnagyobb részét szellőztetéssel tölti ; takarmánytermesztés, ha történetesen rétet adott az Isten, van ollyan a miilyen, ha nem adott, hát semmi sincs; juhok és ökrök, a szamacurával élnek,s tavasszal aztán a juh háta ollyan, mint a fésületlen czigány rajkónak bozontos feje, az ökrök pedig annyira gyenge lábon állanak, hogy csak az erősebb tavaszi szelekkel is megküzdeni, dolog számukra. És aztán még sincs jövedelem ! Bizony furcsa!.. Pedig mennyit dolgoznak az illy gazdaságban, kézzel lábbal; egyedül csak az nyugszik, a mi fő, ti a fő. A vetést tavasszal elkezdik, amint a föld az ekét csak magába veszi, s folytatják , ameddig csak ki nem szárad belőle; ősszel pedig vetnek ismét csaknem a hó leestéig. S a jövedelem meg sem mutatkozik. Az egész gazdaság csupa kiadás, s még szerencse, ha az ilyenben a tulajdonos, e közt, meg a jövedelem közt, neutrális maradhat. Ha mondod aztán a birtok tulajdonosának, hogy rendezné gazdaságát, hozná arányba az egymással szivódásban élő termelési tényezőket, feleletül rendesen azt nyered, hogy nincs pénz, nincs az országban bank, nincsenek mindenfelé vasutak, hiányoznak a gyárak, nincsen belső fogyasztás, nincsen nem tudom én mi minden még. Egyről hallgat csak a jámbor, egyet nem vallana be csak a világért sem,azt t. i. hogy nincsen gazdaságilag átmivelt fő a gazdaságban. Pedig a bajnak nagyobb, legnagyobb része ide vihető vissza, s kissé több belátással, daczára a fölebbi hiányoknak is, jóformán segíthetnénk magunkon. Mindannak bevárásában, ami még nincs, alkalmasint kifáradunk; jobb tehát tenni azzal, ami már van, úgy a mint lehet, s józanul kívánatos. Hisz az sehol sincs megírva, hogy ha több birtokunk van, mint erőnk, azzal mind magunk élethalálra küzdjünk; az sincsen megírva az okszerűség könyvében, hogy egy ökörrel többet kívánjunk mivelni, mint amennyit egy ökör vagy ló megbír. Azt pedig már tudjuk, hogy egy illy türelmes állat ereje meddig ér. Miért nem segítünk hát magunkon ? Ha nincs pénzünk új ökröket és szerszámokat szerezni, húzzuk vitorláinkat öszszébb, és saját mivelésünk alá csak annyit tartsunk meg birtokunkból, amennyinek kellőleg urai tudunk lenni, így aztán lesz jövedelem, hol magunk gazdálkodunk, lesz ott is, mit másnak kiadunk bérben, vagy részes művelet alá. Magából értetődik, hogy a saját gazdálkodás számára megtartandó részen aztán, mindenek előtt jó rendet s öszhangzást szükséges behozni, mert különben mit egy részen nyerünk, elveszítendjük a másikon. Aránytalan kiterjedésben űzött gabnatermelés például, a mellett hogy tartósan nagy eredményeket nem nyújthat, a gazdát más részről azon előnytelen helyeztetésbe is hozza, hogy mellette a beálló takarmányszükség miatt, sem állati termelésében, sem pedig földjének termékenysége emelésében, lépéseket nem tehet. Pedig ma már a folyton növekvő előállítási költségekkel szemben, csak a termések aránylagos emelkedésében kereshetünk segélyt; ez azonban csak olly gazdaságban lehetséges, hol ugyanazon munka és fáradozás után, a rendesen trágyázott és jól mivett föld segélyével,minél nagyobbakká tudjuk az eredményeket tenni. E tárgygyal szemközt gazdáink nagy része , valóságos circulus vitiosusban él. Félnek a takarmánytermelés terét terjeszteni, mert azt hiszik, hogy aztán nem lesz gabonájuk. Gabonájuk pedig épen azért nincs, mert mindent azzal iparkodván bevetni, a soha nem trágyázott s kellőleg nem mivelt föld, azon bőségben, mint kivántatnék, azt meg nem teremheti. Mit jelenleg egy hold sovány föld terem,azt könnyen meghozná csak némileg javított, csad hold is; a megmaradó ( 3-ad hold aztán teremhetne takarmányt, s e takarmányban gazdaságunk számára az eddiginél jóval több gyapjút, biztosabb és használhatóbb s ennélfogva olcsóbb erőt. És ha már nagy mértékben előnytelen az érintett szabású gazdálkodás önmagában, mit mondjunk azon állapotról, hol a gazda ereje a teendőkkel egyátalában arányban nem állván, ő ezenfölül még tetemes adósságokkal is terhelve van . ! Illy helyeken a csekély jövedelmekből a fizetendő kamatok is alig kerülnek ki, s kell még ezeken kivül a földadót fizetni olly földért, melly sajátlag nem is azé, aki bírja, hanem azé, aki rá pénzét kölcsönözte. Hasonló körülmények közt csak a pusztulás természetes, s ez annál bizonyosabban bekövetkezik, minél inkább ragaszkodik a tulajdonos rosszul kezelt s felszerelt, vélt tulajdonához. Drága munka, súlyos kamatok, s a földadó, rendezetlen gazdaságból ki nem kerülnek együtt; szerencsés, ki ezt mielőbb átlátja, s a kényszerűség liquidatióját önbelátásából eredő intézkedésekkel előzi meg. Számot kell vetni magunkkal, mert különben számot vet az idő, s intézkednünk 12