Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1854-12-07 / 49. szám

Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési dij egész évre 10, fél évre 6 ír. évnegyedre 2 frt. 30 kr. p. p. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beigtatása kr. p. ,,Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél , üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Ármin könyvkereskedésében. (Kristóf tér); vidéken minden es. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, december 7 1854. 49. Vl-ik évi folyam második fele. TARTALOM : Előfizetési figyelmeztetés. — Czimnélküli levelek Alföldről. IX. (Gazdaság és háztartás) Tiszaháti. — A pesti czukorgyár jelen állapotja. — Igénytelen közlemények ! A birodalmi vasut-hálózat fővonalai.. IV. (Folyt.) — Gazdasági állapotok a vidéken. — Válasz F. Teréz asszonyságnak. (Vahot Imre.) — Őszi rozs nevelésénél tett tapasztalatok. — KERTÉSZET : Gyümölcsészet . Körték. Folyt. (dr. Entz.) : Kertészkedjünk okszerűen. A szellőztetésről (Vége.) a magvetésről. (Folyt.) dr. Tóthfalusi. — TÁRCZA : Kormányi intézkedések; egyesületi működések. Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. Előfizetési figyelmeztetés. A „Gazdasági Lapok a jövő 1855. évben is folytathatni fognak. Feladatuk: a mezőgazdasági érdekeket képviselni, fejleszteni, s egyetemes közgazdasági viszonyaink taglalatára közlönyként szolgálni. Kérjük a t. gazdaközönséget , miszerint becses megrendeléseiket lapjainkra mielőbb megtenni szíveskedjenek, hogy a szükséges intézkedésekről idején gondoskodnunk lehessen. Az előfizetési feltételek lapjaink homlokzatán olvashatók. — Az előfizetési leveleket bérmentesen küldeni, s a czimet, lakást és utolsó postát világosan feljegyeztetni kérjük. Figyelmeztetjük egyszersmind t. előfizetőinket, hogy kik a jelen, vége felé járó, julius — decemberi félévi folyamatbán beköttetni kívánnak, s egyik vagy másik szám hiányzik, méltóztassanak bennünket tudósítani: amig lehet, szívesen pótolandjuk a hiányzó számokat. Pesten, 1854. decemb. 6. A Gazdasági Lapok szerkesztősége volna is, úgy az, a helyett hogy ma, erősen megroncsolt anyagi alapon áll, Európának alkalmasint egyik legrendezettebb , legvagyonosabb osztálya lehetne. Szokásaink és gondolkozásmódunk azonban annyira ferdék valának azelőtt, s ferdék részben ma is még, hogy a pazarlás előkelő tulajdonnak tekintetett, a takarékosság pedig csak bizonyos, lenézett osztályhoz illőnek tartatott. E fonák felfogásnak meg kell e gyümölcseit teremni. Az előkelő tulajdonú urak belelovagoltak az adósságokba nyakig, a lenézett utilitárius osztály pedig monopolizálja a pénzt. Idáig jöttünk. Széchenyi, a gyakorlati tapintata, nagy hazafi, mennyi ferde megitéltetésnek volt kitéve sorsosai részéről, mivel az uralkodott nézeteknél okosabbakat bátorkodott vallani; mennyire gyanusittatott önzés-, és haszonleséssel, mivel az anyagi gyarapodásnak, melly nélkül a szellemi állapot sem birhat maradandó alappal, apostola volt. Ráfogtuk hogy haszonkereső , ráfogtuk hogy szörnyű utilitarius, s ez utolsó elnevezésben legkeményebben, legtalálóbban véltük őt sújthatni! S midőn aztán az önző, az utilitarius férfiú, hazafias helyes számításból, azt kérte tőlünk, hogy önkint és jó szántunkból két nyomorult garaskát adjunk a haza investitiójára: előkelő tulajdonaink daczára, szörnyű indignatióval keltünk ki ellene, s bámultuk, hogy mikép kérhet ő olly roppant áldozatot a haza javára. Olly szegény országban,minő a miénk volt, hogyan lehetett volna, tönkremenés nélkül holdankint két garast fizetni? hogyan a roppant áldozat mellett megállani ? . . . Bőrében meg nem férő különcz lett a nagy férfiből, mi pedig maradtunk váltig gondolkozásmódunk s a nem-fizetés mellett.. Ugyanazon szánandó felfogással, melylyel az ország felszerelésétől, saját magunk érzékeny kárára, megtagadtuk a filléreket, tekintettük rendszerint birtokainkat is. A könnyen és dúsan jött jövedelmeket legszívesebben nem productív dolgokra, fényes háztartás,politikai szerencsétlen lakomáks választásokra költögettük el........ Szóval,a szükségesekre nem volt pénzünk soha, a feleslegesre pedig csináltunk olvasatlan adósságokat is.E szerencsétlen felfogás volt ime forrása pénzügyi rendezetlenségünknek, s ha tartana ezentúl is, lenne oka végképeni elpusztulásunknak. . . . Nem vagyok én a fényes háztartásnak ellene átalában , hisz jól tudom, hogy a jövedelmek azért vannak,hogy élveztessenek. De ellene vagyok azon fénynek,melly semmi okos arányban nem áll a jövedelmekkel. Kinek százezer forint jövedelme van, s abból háztartására évenkint ötvenet elkölt, a másik ötvenet pedig productív dolgokra fordítja, mivel neki így tetszik, helyesen cselekszik, ámbár talán felénél még többet is megtakaríthatna. Ki azonban csak ötvenezer forinttal bírván, azt mind elkölti házára, szerintem már meggondolatlanul cselekszik, mivel szerencsétlen történhetőségek ellenében magát védtelenül hagyja. Ki végül nemcsak azt költi el mind, mi neki évi jövedelem gyanánt jó, hanem azontúl is kiterjeszkedik rendszerint, az nyilvánvalóig a pusztulás ösvényén jár . . .s fájdalom, ez utóbbi modor volt birtokosaink nagyobb részénél azelőtt szokásban; bizonyítja ezt ama szomorú tapasztalás, miszerint adósságoktól nem terhelt család közöttük ma, csak mint ritka kivétel fordul elő. Egy kissé több számítás, egy kissé több takarékosság, vagy önzés, ha úgy tetszik, a boldogabb napokban, s mi nem lennénk kénytelenek most jövendőnk felett töprenkedni. Elmúlt esőnek, az igaz, nem kell köpönyeg. Hasztalanoknak látszhatnának tehát e megemlékezések talán. Azonban ha nem kell a múltnak, kell a jövőnek , s mi mindenesetre helyesen cselekszünk,ha a köpenyt megszerezzük s készletben tartjuk. Hat év óta ugyanis nagyot változtak az idők. Földeinket ma már csak súlyos napszámok fizetése mellett mivelik. Kell tőlük azonfelül fizetnünk adót is. Be kell továbbá szerezni, a jobb napokban fel nem állított, sok pénzbe kerülő igás erőt; állítani kellene azokra épületeket, gazdasági eszközöket, haszonmarhát, szóval azon karba kellene gazdaságainknak helyeztetniük , hogy a megváltozott körülmények közt is jövedelmezőig megállhassanak.. . . Mindez mennyi ok: takarékosságra . . . Mennyi ok: háztartásunk lehető legnagyobb korlátozására! Nem is mondható, hogy birtokosaink nagyobb része a takarékosságnak 49 Czimnélküli levelek Alföldről. XI. (Gazdaság és háztartás.) Ha a hazai földbirtokos osztály vérében, azon tulajdonokból, mik miatt az angolt a continensen, számitó, haszonkereső s önző népnek tartják, annak idejében, történetesen csak néhány cseppel több lett