Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1856-07-31 / 31. szám
Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési díj : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beigtatása 3 pkr.GAZDASÁGI LAPOK „Hozunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.” Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél , üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér); vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1856. Julius 31. VIII—dik évi folyam második fele. TARTALOM: A párisi kiállítás ügyében. XXI. — Londoni közlemények. (Tanárky Gy.) — Eszmék a gazdasági számvitel elemző alakjáról. (Folyt. T. I.) — A marhavészről. — Vázlatok a szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztésről , az austriai birodalomban. (Vége.) — Hazai adatok a lemiezről. — Gazdasági állapotok a vidéken. — KERTÉSZET: Figyelmeztetés, a haszonkertészeket képző gyakorlati tanintézet érdekében. (Dr. Entz.) — A homlitásról vagy döntésről. (Dr Sz. D.) — TÁRCZA : Egyesületi működések. — Pest város igazgató főorvosának 1856-dik évi, junius havi meteorologiai és egészségügyi hivatalos jelentéséből. (Vége.) — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. A párisi kiállítás ügyében. Karlsbad, 1856. julius 24. XXI. ígéretemet beváltandó, a kiállítva volt juhok és sertésekről is akarok néhány szót mondani. Juhot, összesen 721 darabot hoztak. Ebből illette a külföldet az első részben,19 cathegoriában, 440; a francziákat a másodikban, 6 cathegoriával, 281 darab. Angol juhok voltak, név szerint e következő fajokból, u. m.: 1) Angol merinók és félmerinók (9 kos); 2) Dishley vagy Uj-Leicester, vagy Uj-Kent (46 kos, 15 anya); 3) A cotswoldi s analog fajok, (22 kos, 12 anya); 4) South-down-i s analog fajok, (30 kos, 11 anya); 5) a shropshirei faj, képviseletlenül; 6) a hampshirei faj, (4 kos); 7) a cheviot faj, (37 kos, 13 anya), végül 8) a black faced faj (21 kos és 20 anya). Nézzük e fajokat közelebbről. Anglia nem hazája a merinónak. Még akkor sem lenne az, ha az angolok a hústermelést, gyapjú helyett, előnyösebbnek nem találnák Olly ország, a mellyben minden másod harmad nap esik, nem merinónak való. Nem is törődnek ők azzal sokat, s ezt annál könnyebben tehetik, mivel a száraz égaljas bő levegőjű Australia, közönséges gyapjúval őket bőven, sőt folyvást gazdagabban ellátja, finom gyapjút pedig kapnak a continensről, amennyit akarnak. Merinótenyésztést tanulni, nem kell hát Angliába menni, de várni sem, hogy innen e nemben valami jeles, figyelmet érdemlő, kikerülhessen. Érezték is ők ezt alkalmasint, mert anyát csak egyetlen egyet sem állítottak ki. Kosaik legfiatalabbja 17, legidősbje 29 hónapos volt; mindannyian igen erős, termetes és húsos állatok; sok és hosszú gyapjúval, de aránylag nagyon kevés finomsággal. Nagyon emlékeztettek engemet ezen állatok, a rambouilletti merinókra, mellyeknél alig valamivel kisebbek, sőt gyapjúk is igen hasonló minőségű azokéval. Az angol merinók egy szóval hús-állatok is, és ha már valaki Angliában merinót is akar tenyészteni , kétségkívül ezen állatok valók inkább oda, mint a mi kis testű, hústalan, de finom gyapjas juhaink. A Dishley, vagy amint még nevezik az új-leicesteri és újkenti juhok, Angliának egyik nevezetesebb és fő hústermő állatai. Magas, hosszú lábú és testű, tonnaszerű alkatú juhok ezek, szarvak nélkül, finom, apró, kopasz, fehér fejjel, s rövid nyakkal. Szőrük hosszú, és csupán csak durvább szövetekre alkalmatos. Ez, határozottan húsfaj. A gyapjú rajta körülbelül ollyan, mint a mi magyar juhunké, s van abban szenny és piszok éppen úgy, mint a mi állatainkon. Ámbátor a kiállításra csak tenyész állatok jöhettek, jó, vaskos állapotban voltak mégis a Leicesterek mind. Nagyon megköszönnénk, ha nálunk a hizlalt juh, ezen tenyész állatok húsa és zsírjával bírna rendesen. Az angol, átalában úgy látszik, semmi szín alatt sem bírja maga körül, a sovány állatot megszivelni. Egy része ezen juhoknak nyírott, a másik nyiretlen állapotban volt. Elsőknél lehetett aztán még csak különösen, a szép és gömbölyű,hús- és zsírtól duzzadozó, tonnaszerű testet és alkatot látni. Pártatlanul megvallva, biz ezek, akarva, nem akarva, hizlalt állapotban jelentek meg. Tekintve ezen fajnak gyapjúbani nagy rokonságát a mi magyar juhainkkal, tekintve továbbá a pompás hústermő testet , megérdemelné kétségkívül, hogy gazdáink közt valaki, e két fajjal, alapos keresztezési kisérletekre elszánná magát. Az eredmény semmikép sem lehetne rész, nem más, mint hogy juhunk, gyapjának megtartása mellett, testben gyarapodnék nevezetesen. Eljön — higgjük el — nálunk is nem sokára azon idő, mellyben a jóféle juh-hús, nagyobb városainkban szintolly keresett és kedvelt czikke lesz a fogyasztásnak, a minőségtől fogva már Anglia, Francziahan, s egyéb nagy városu országokban. Minden krajczár, mellyel a marhahús ára emelkedik, közelebb hozza hozzánk ezen időt! De az ollyan Leicester-féle félhizott állatnak húsát, meg is eheti ám aztán jó izün és szívesen minden ember fia! Soha sem felejtem Londonnak e tekintetben luculusi napjait. Valóságos delicatess az illy juhból a sült falat, s róla annak, ki hazájában nem ízlelte, még csak fogalma sincs! Nem ok nélkül volt hát e faj az angol juhok közt, s az angolok által a kiállításon, legerősebben képviseltetve. Mielőtt elválnék e fajtól, megjegyzem róla még, hogy a Leicester juh Angliában, a róna-vidékek, a gazdag fűtermő vidékek gyermeke! Ezeken hízik az fel sokszor 2—21/a mázsára is: persze, hogy nem egészen segítség nélkül. A cotswoldi, s azzal rokon down-cotswoldi juhok, hatalmas nagy állatok. Magasabbak, szélesebbek, termetesebbek még a Dishleynél is. Különben, ugyanazon tulajdonságú hústömegek, s gyapjúra nézve sem térnek el amazoktól lényegesen; a szőr ezeknél, valamivel kevésbbé kóczos és durva, s inkább zárakozott. A down-cotswoldi faj egyébiránt abban különbözik a cotswolditól , hogy teste kisebb, feje fekete, gyapja rövidebb, finomabb és zsírosabb. E fajok is szarvatlanok, s rendeltetésük a mészárszék. Hazájuk, szintén a gazdag fűtermő rónaságok. A south-down, húsfinomságra nézve, Angliának legelső juha. Azt tartják az angolok legalább róla, hogy nálánál pompásabb húsfalatot a világnak egyetlen egy juha sem szolgáltathat. Higyjük el, hogy igazuk van, hogy nem túlságoskodnak. Hús dolgában ők igen competens bírák, mert a jó húst nagyon szeretik, s azt megítélni is tudják. Saját, számos jeles juhaik közt is, e fajt helyezik ők legfelül. Nem teszik ok nélkül. Különben a south-down juhnak termete, alacsonyabb a Leicesterénél, de hosszú szinten, és tornaszerűleg alakult, széles és erős. A lábak, a fej, a nyak igen finomak, picinyek; az arcz fekete, szarvatlan, feketék rendesen a lábak is. Atalában, egy