Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1856-11-27 / 48. szám

— A Tiszaszabályozás ügye. A Tiszaszabályozás munkája felől — melly Magyarország nagy részét bizonyosan rendkívül érdekli — s melly a f. évi sept. 11-től kelt legfelsőbb rendelet által uj alapot nyert, avatott kéz­ből e rövid, de kimerítő tudósítással szolgálhatunk. Az érintett legfelsőbb rendelet szerint, a folyam-átvágások az állam költsé­gére tétetnek. Ezen átmetszések mind­azon technicus munkála­tok közt, mellyek az európai száraz­földön valaha létesittettek, a legnagyszerűbbek közé tartoznak, sőt minden hasonló munkát — nagyság és terjedelem tekintetében — meghaladnak. Ezt tanúsít­ja már a folyam-átmetszések nagy száma is, melly közel 200-ra megyen. Midőn a Rajnaszabályozás munkába vétetett, a valóság­gal véghez vitt folyam-átmetszések száma csak tizenhatot főn, s akkor már ezt is milly nagyszerű technicai munkának vették és magasztalták. Ha e számmal hasonlítjuk össze a Tiszánál létesí­tendő átvágások számát, még csak akkor tűnik ez fel igazán, óri­ási nagyságában, s végre­hajtatván : Európa technikai csudái kö­zé fog tartozni. Tudva levő dolog , hogy a Tiszának csak a felsőbb megyékben van tetemes esése, azontúl pedig a magyar Alföldön mind inkább lassúdik. Kimutatás szerint a Tisza — átalában vé­ve — nem bír nagyobb eséssel, mint 100 ölre 2 vonalnyival. A szabályozás után pedig a Tisza esése 100 ölre 6 vonalnyi, vagyis három annyi leend. Ez által a folyamnak egész hosszában gyorsabb futása leendvén, természetes , hogy a víztömeg is köny­­nyebben és hamarabb lefolyhat, s nem árad ki. A munka ugyan nagyszerű és terjedelmes, de az arra szánt idő is megfelelő, mert 20 év van rá kiszabva. Hanem azon kilátás, melly e 20 év múltán kinálkozik, olly gyönyörű, s az eredmények, miket a Tiszának szabályozása az egész országra nézve hozand, olly nagyszerűek , miszerint ezeknek meggondolása, a hosszú időt tetemesen megrö­­vidíteni segítend, annyival is inkább , hogy a nyert terület azon­nal mivelés alá kerülhet, és az örvendetes eredmény fokonként érezhetőbb lesz. ----------------------­­ ­ év végéig befejezendők. Azon esetben, hahogy az engedményesek reményük dac­ára ezen határidőn túl mennek, az államigazgató­ság fel van jogosítva, az engedményesek rovására és költségére az építést bevégezni, vagy a hi­ányt utólagosan kipótolni. Gazdasági állapotok a vidéken. ■ . Győr, nov. 6. A szép őszi napok a már bevégzett szüretünkre is hasznos hatásúak voltak, a­mennyiben a középszerű bor, de jó minőségű szőlőtermés egyelőre , míg t. i. a korcsmárosok kezelésére nem kerül, a maga valóságában vándorolt rendeltetése helyére. Győr vidéke nem bír ugyan annyi szőlőhegygyel, hogy annak termése kebelén kívülre is áruczikket képezzen , de a közönséges belfo­­gyasztásra nemcsak mennyiségére, hanem minőségére nézve is na­gyon elég. Míg a bor édes volt, azaz leszű­retése után, a kis-ba­­ráti, nagy-baráti és nyuli borok 7 po­ttjával keltek akánként, most azonban ára egy irányt tart a gabnanemüekkel, t. i. pang. Sok szőlőgazda tehát eleget vakaródzik , hogy a speculatio szel­leme által magát elcsábittatta, mert erszénye aligha meg nem bánja. E körülmény azonban nem csupán az érintettem üzérke­­dési vágynak, hanem azon patriarchális szokásnak is róható fel terhüi, hogy nálunk is a dézma természetbeni szorgalmának sú­lya gátolja a termelőket, az azonnali eladásban. Reméljük azon­ban , hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő dézmamegváltásnak ügye, az óhajtott sikertől lesz koszorúzva, és e nem korszerű szolgalmi jog , mely jelentékeny módosulásokban fog keresztül­­menni, jövőre a termesztőt nem fogja károsítani. (M. S.) 609 ■ff*. Esztergom, nov. 8. Városunk legfőbb gazdászati czikkét a szőlők terén, a szü­ret nagy mozgalommal viteték véghez, s az eredmény itt is, mint hazánk többi részeiben az , hogy a termés a tavak­hoz hasonlít; a lapályos helyeken több és jobb bor termett a tavak­nál, hanem a hegyes részeken, a nyár hősége miatt minőségre ugyan igen jó, de mennyiségre nem oly kedvező volt a termés , mint azt rende­sen vártuk. Az ár mindazáltal a tavak­nál alább csökkent, s 4 pfával lehet igen jó minőségű bort akójaként venni. A többi gaz­dászati czikk szintén megüti a mértéket, s csak a káposzta­vásár volt jelentéktelenebb a tavak­nál, s midőn taval 3 — 4 víttal lehe­­t­ venni százát, az idén 10—15 ftig emelkedett az ár; a téli be­szerzés miatt környékünkre oly jelentékeny párkányi őszi vásár ezidén jóval néptelenebb volt, de még inkább a reá következett esztergomi vásár. M. S. Szilágy, nov. 6. Mivel kezdhetném szebbel és jobbal levelem, mint a szüret­tel. A szürettel, mely most is éppen oly vigan, oly zajosan folyt le, mint ez előtt századokkal. A szürettel, melyet a magyar talán egyedül tartott fenn ősei szokásai közül oly tisztán és oly hiven, hogy ha valamelyik közülök feltámadna , merem mondani, sem­miről előbb reá nem ismerne unokáira, mint a szüretről. De mi­ért is ne lenne ez viga­zatos , midőn a szegény gazda az ősz el­­múltávali fáradozásainak már minden gyümölcseit rendre lesze­degette, és ez áll egyedül legvégül, mint egy intő jel, hogy ,,az én elmúltammal már semmi szedni valótok nem lesz, fejezzétek hát be én velem minden fáradságtok feletti örömötöket“! Ez a leg­főbb ok, miért szokott az ember szüretkor rendesen vig lenni. Az idei szüret nálunk meghaladta a gazdák várakozását annyira, hogy több helyt kénytelenek voltak a szürettel felhagy­ni , nem lévén kész hordójok. Sok helyt megtörtént, hogy egy gazda oly helyről, hol szőlő nincs, elment cselédeivel más faluba szüretre két-három napra, s már a negyediken napszám fejében egy hordó borral tért haza. Egyedüli sopánkodások a gazdáknak az , hogy nincs a mustnak ára, az igaz, hogy drága pénzen mű­veltették szőlőjöket, s nem is ok nélkül panaszkodnak , hiszen adott a jó Isten eleget, a sokból sok kél el, s az eredmény az le­end: mintha kevés termett volna, és drágán kelne. Nem állhatom meg, hogy örömöm nyilvánítása után ne pa­naszkodjam is egyszersmind : September vége óta esénk szinte semmi, minek következtében a nagy szárazság miatt annyira meg­keményedett a föld, hogy a szántás, vetés már régóta megálla­podott , nem lévén képesek a gazdák szántani. Most ismét lehet látni egyes ekéket menni kifelé, azzal biztatván a gazdák magu­kat , hogy talán már a nagy mértékben leeső dér a földet átned­­­­vesítette , és szánthatnak, a­miért is ütik a szegény ökröt, hogy húzza az ekét, a föld azonban most is oly kemény , mint volt, s így hasztalan minden kísérletük. A kikelt vetéseknek sem ked­vez az időjárás, mert azok kikeltek ugyan, de silányak, sőt a ré­gibb vetések ki is kezdenek száradni; minálunk még nem oly nagy mértékben, mint a szomszéd vidéken, hol, mint a bennün­­­­ket meglátogató borvevőktől hallottuk, a gazdák kénytelenek a földet másodszor is bevetni. Ha csak a tavaszvetés nem pótolja ki a gazdáknak az ősziekbeni fogyatkozásukat, nem tudom mi lesz belőlünk. Egyetlen városunkon Zilahon, több igen szép jó út megy keresztül, miáltal a város maga nagyobb forgalomnak, a vidék pedig népesebb piacznak örvendhet. (M. Népi.) M"g­ Marosvásárhely vidékéről. A mezőmadarasi járásban az őszi vetéseket megtámadta egy — mai napig— előttünk ismeretlen féreg, mely, ha jól kihi­­zott, oly nagyságú s alkotásu , mint a selyemhernyó , külalakja zsíros hamuszin. Milliónyi csapatokban utazik vetésről vetésre, s 48**

Next