Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1857-11-12 / 46. szám
G10 Természetesen ez még igen távol van ... de távol van ily hitel igényletétől a földbirtokos osztály is; legtöbb s legjobb esetekben ( midőn t. i. sem a kölcsönadó nem adja kevesb kamatra pénzét, mint önmaga húzhatna, sem a vevő nem igér nagyobb kamatot, mint birtokából, kivételes esetképen bevehet) csak egy-két évi jövedelmük erejéig igényelnek készpénzt földbirtokosaink, t. i. azért, hogy az adót, a cselédeket fizethessék, takarmányt vehessenek, haszonbéri vállalatokat tehessenek stb. anélkül, hogy marháikat vagy terményeiket rögtön bármi áron is el kelljen szállítni vagy adni. Ily hitelt eszközölni : a biztosítási rendszernek feladata; kinek a biztosító intézet életbelépése után sem leend egy-két évi jövedelméig terjedő hitele, az hihetőleg önmaga veszté már el e becses kincset. Ez ama magas a hivatása a hitelintézetnek, melyet készpénzzel visszafizetni nem lehet; mert ez erkölcsi nyeremény. Mennyi gondtól, bajtól szabadíthatja ez meg a gazdát, ha tartozásait, kiadásait rendesen fedezheti; mennyivel emeli kényelmüket, s önérzetüket kiszámítni nem lehet. Óhajtandó tehát, hogy minélelőbb megfeleljen e szép hivatásának a magyar orsz. átalános biztositó egylet. Kubinyi Lajos. ----------------------------------Londoni közlemények. London, 1857. October 28. Salisbury és a ,,Royal Agricultural Society ez évi gyülekezete és kiállítása. II. A darálók és magzúzók közt körül nézve, nem láttam valami újat. E. R. & F. Turner állomását Salisburyban is legörömestebb keresték fel azok, akiknek ilyen eszközökre szükségök van. Éppen esztendeje most, hogy e firmának szintoly hathatós, mint egyszerű és tartós zúzómalmaival, hazánk t. gazdaközönségét e lapok útján megismerkedtettem, és most némi satisfactióval említhetem, hogy Turner urak, kik azelőtt alig tudták, hogy a világnak mely sarkában fekszik Magyarország, most jócska vásárnak örvendenek kedves hazánkban. Egyike legjeles a hazai gépgyárosainknak már utánozza ezen zúzómalmokat, de utánozott művének árát — mint a hírlapokból látom — magasabbra szabja, mint a mennyibe az eredeti Turner-malom Londonból Pestre hozatva szállítás-és vámköltségekkel együtt kerül (!) Megbocsássanak a hazai gyáros urak, de addig, míg utánzásaikban ugyanazon qualitást legalább ugyanazon az áron nem adják, mint a mennyibe — a roppant terhekkel, mik rajta fekszenek — az angol előkép kerül, nem szűnhetünk meg — minden méltánylás mellett is igyekezeteik iránt — az eredetit és első kézből jövőt inkább ajánlani, kivált oly gépekre nézve, mint azúzó-malmok, miknél úgyszólván minden az anyag és kikészítés jóságától függ. Az olajpogácsa-törők közt sem tűnt fel újság. E nemben a legegyszerűbb készítmény az, mely az olajpogácsát takarmányul csak egynagyságú darabokra töri. Ezen — többnyire csak kis gazdaságok használatára számított — gépecskék 2 fst. loskilgtől 3e fstgig kaphatók. Legközönségesebb használatban vannak azok, melyek két nagyságot készítenek, egyiket szarvasmarha, másikat juhok számára; végre jönnek a nagyobb gazdaságoknál előforduló nagyobbszerű, többnyire ló- vagy gőzerőre számított aprító gépek, mik a legkeményebb pogácsát, különböző nagyságú darabokban nemcsak takarmányul, hanem compost-trágyául is elkészítik. Ezen utóbb említett osztályhoz tartozik azon gép, melylyel Garrett és fiai Gloucesterben, Lincolnban és Carlisleben első díjt, Párisban pedig 1855-ben aranyérmet nyertek, ára 11 fst. Ilyenek a Hornsbyaknak Granthamban, és Nicholsonnak Newarkon Trentben hasonló, szinte igen jeles, és a „Roy. Agr. Society“tól több ízben jutalmazott gépeik, 10 fst. és 10 fst. 10 shil. értékben. De ezekről ennyit mondani elég, mert alig hisszük, hogy az olajpogácsa-compost Magyarországon már olyan keresett czikk lenne, hogy előállítására gépek szükségeltetnének. Tehát csak a második cathegoriabeliekre szorítjuk kevés észrevételeinket. Ez osztályban is alighanem az imént megnevezett három gyár adja a legjobbat. Különös kedvezésben vannak azonban az angol publicumnál Nicholsonnak 3. 4. 5. és 9. számú olajpogácsazúzói. Mert, 1-szer, jó munkájuk mellett, igazításuk — a munka különböző változataihoz — egyszerűbb ; 2-szor, mert sokkal kevesebb erővel dolgoznak, és 3-szor, mert sokkal olcsóbbak, mint minden más ismeretes, hasonló czélú eszközök. A „Roy. Agr. Society“ ezen gépecskének ítélte oda a jutalmat , Norwichban, „mert egy harmadával az erőfogyasztásnak könnyebben dolgozott, mint a többi, vele versenyzettek Exeterben : „mert olcsóságra és kevés erőfelhasználásra, határozott elsőséggel bíres Gloucesterben: „mert oly olcsó ár mellett, minden ember megszerezheti, egy ember erejével jól és könnyen munkálhat.“ Hogy a kir. földmivelő társaság Jury-ja nem hiába emeli ki nyomatékkal olcsóságát, mutatja az ára: 3 fst. 3 sh. (tartalék részek nem kellenek), Garrett és Hornsby rokon alkalmazású műveikével összehasonlítva: Garrettnél az efféle 4 fst. 15 sh.; Hornsbynál 5 fst. 5 sh. Nicholson e nemű gépeinél az aprítás, két — egymásba munkáló — fogashenger által megy végbe. De az elrendezés a 9. számúnál eltér a többitől; a hengerek e gépnél nem alakban, hanem működésük modalitásában és eredményében, a Gardner-féle kettőshatású hengerre emlékeztetvén E gép t. i. szarvasmarháknak való öregebb töredékeket hullat, ha a munkás, miután a pogácsát a kétfelé osztott garat megfelelő részére felöntötte, s a hajtó kereket jobb keze ügyében hajtja, és apróbb juhoknak való darabokat, ha azt viszszafelé forgatja. A többi olajpogácsa-törőkben a változatok csavarral, s némelyekben hengerfölcseréléssel szoktak eszközöltetni, de ez ügyetlen vagy gyakorlatlan munkások kezében, gyakran fennakadásokra és takarmánypazarlásra ad okot. Ezen tapasztaláson alapszik Nicholson említett módosítása 9. számú gépében, melyet — mivel nekünk a praxisban ilyen bajoktól még többet kell tartanunk, mint az angoloknak — egyéb jó tulajdonai mellett, már ezen egyszerűbb kezelhetésénél fogva is, bátorkodom különösen a tisztelt gazdaközönség figyelmébe ajánlani. Több gondot ad, mint a répavágók, magzúzok és olajpogácsa-törők közül, a számtalan módosításokban fellépő szecskavágókból kijelölni, nem annyira azt, ami magában véve eddig a legtökéletesebbnek van elismerve, mint azt, a mi magyar gazdasági körülményeinkbe legjobban beleilleni ígérkezik. A szecskavágók régi ismerőseink. Már akkor is, midőn még igen kevés másnemű gépet használtunk gazdaságainknál, szoktunk volt magunknak egyszer-másszor, egy-egy új szecskamasinát Pestről, vagy máshonnan hozatni. De aztán miért kerültek ezek az új vendégek oly gyakran a lomkamarába? Erre könnyű a felelet. Mert rövidke használat után csakhamar kitűnt, hogy vagy