Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1857-11-12 / 46. szám
611 a kések nem állnak élt és éket, vagy a hengerek nem fognak rendesen és egyaránt, vagy a srófok tágultak meg, s hol itt surlódik, hol ott akad meg valami, vagy egy fogas kerék kopott vagy törött már el, szóval számtalan vagy ez, vagy amaz, amiért „in fine finali“ többször tanácsosabb volt mint nem, ismét visszatérni a régi filóra. Megesnék ugyan, ha minden gazdasági eszközt vagy gépet, mit beszereztünk, mindjárt félredobnánk, mihelyt szerkezetében vagy kikészítésében valami lényeges hibát vélünk észrevenni. De egy szecskavágóról, melyben minden, egész az utolsó szögig, a maga rendén nincs, csakugyan erős a kísértet el nem mondani, hogy semmire se való. Azért, és mivel alig van eszköz, amiből annyi, annyiféle becsű és annyiféle kezek által készülne, mint szecskavágókból, nem ártana, ha ilyenek vásárlásáról van szó, egy kissé élesebb szemüveget tenni fel, mint amilyent éppen ezen mindennapi és másfélékhez aránylag olcsó eszközök megválasztásánál közönségesen használni szokunk. A kések, és azon hengerpár, mely ezeket táplálja, azaz : a felrakott szalmát vagy szénát a kések alá húzza, s melyeket azért az angolok példájára táphengereknek (feed rollers) akarunk nevezni , a leglényegesebb részeknek tekinthetők egy szecskavágó műszerben. Elnézve azon régibb és már ritkán látható szerkezetektől, melyek közül például egyikben a kések egy külön hengerbe illesztve, függőleges nyomással metszenek : a mai szecskavágók többnyire a hajtókeréken viselik késeiket, melyeknek csapása oldalvástéles szögből szolgál a tápanyag rétegére, úgy, hogy a gép működése némileg a szabó ollójáéhoz hasonlít, melynek alsó ága — itt a vállnyílás alsó aczéllapja — a támaszpont, felső ága pedig — a kés itten — a metszést eszközli. Az angol szecskagépek metsző műszerei — mondhatni — kivétel nélkül ezen elv szerint szerkesztvék; kiváló különbséget közöttük tehát csak a táphengerek alkotásában találunk. Párisban tavai nyáron a kiállított franczia, belga és német e nemű művekben még gyakorta láttuk a táphengereket a régi mód szerint beillesztve, azaz úgy, hogy csak mindig egy helyben forognak, és a távolság köztük nem változhatik. Ennek aztán az a következése, hogy ha a vály igen megrakatik egyszerre, a hengerek megdugulnak, ha pedig igen kevéssé, úgy nem fognak eléggé. De a jobb angol gépekben, csaknem átalánosan, ezen már segítve van az által, hogy a felső Henger, tengelyével egy mozgó vánkosba fektetve, emelkedik, s ezzel a vála szája tágul, mihelyt a táp erősebb, s azon arányban, melyben ez gyengébb lesz, ismét alább száll, de mindig egyenlő nyomás alatt tartván a kés alá jövő tömeget , ami fő dolog, mert ettől függ főképen a késeknek egyenlő és biztos működése. Ami a táphengereknek alkotási módját magát illeti, e szerint az angol szecskavágókat feloszthatjuk olyanokra, mikben ezen hengerek kanelírozottak, vagyis rovátkosak, és olyanokra, mikben azok többé-kevésbé egyenes vagy görbedt, tompa vagy hegyes aczél fogakkal vannak ellátva. Az előbb említettek között legkedveltebb itt Angolországban a Cornes-é. Ezen jeles gép különféle nagyságban és többféle módosításokkal készül : két vagy három késsel, egy vagy többféle hosszúságú szecska előállítására, egy vagy két ember kezére, vagy kézre és egyszersmind gőz- vagy lóerőre, legtökéletesb minőségben magánál a feltalálónál, James Cornesnél, Barbridgeben Nantwich mellett, de más gyárosoknál is, úgymint Garrettnél, Hornsbynál, Barrett, Exall & Andrewesnál, és Samuelsonnál, kik a szabadalmi jogot a feltalálótól magukra átruháztatták. Ára a barbridgei gyárban 4fst. 10 shgtől, löfsigig változik, a legkisebb és legegyszerűbbtől, a legnagyobb és legkomplicáltabbig, ide nem értve azon többféle hozzáadásokat, miktől különösen a nagyobb mérvű cathegoriáknak különnemű haszonvételei föltételeztetnek, s amikre külön díjszabások vannak. Cornes árlajstromában az 5. számmal jegyzett gép az, mely a királyi földmivelési társulat első jutalmát, a nagyobb mérvű szecskametszők osztályában, 11 évig egymás után elvitte. Ezen gép faállványon és három késsel dolgozik, valójának nyílása 12" széles, 3*/a" mély, és négyféle hosszúságú szecskát vág. (Lásd az ábrát fent.) A különféle hosszúságokat a fogas kerekek egyikének átmérője szabályozza, amelyet — mivel mindannyiszor mással kell felcserélni, valahányszor a szecska hosszúságát változtatni kívánják — váltókeréknek neveznek (change wheel). A táphengerek mögé még két más rovátkos henger van alkalmazva, melyeknek czélja : a szalmát a táphengerek alá simitani, s egyszersmind a tápláló embernek kezét sérelemtől óvni. Hajtható ezen mű két ember erejével is, azért két fogattyúval van ellátva , de jobban lóvagy gőzerővel, a mire tulajdonkép számítva van. Ara Barbridgeben 13 font st., de — amint megjegyeztük — minden extrák nélkül. Azon eredeti Cornes-féle szecskametsző, melyet Végh János úr Verébről, Fehérmegyében, az utolsó pesti kiállítás alkalmával mutatott, s melyről a nyomtatásban kijött „Jegyzék“ a 76-dik lapon, 1105. sz. alatt emlékezik, több évi munkásságának kedvező eredményeit feljegyezve, az itt leírttal hihetőleg ugyanazonos. Cornes szecskavágói tehát kérdésen kívül kitűnően jelesek, azonban egy kifogást mégis kénytelenek vagyunk ellenök tenni, azt t. i. hogy táphengereik rovátkosak, és nem fogasak. Vegyünk csak egy rovátkos hengerű szecskavágót, ne éppen az eredeti Cornes-félékből, melyekben az anyag kiválósága és a kivitel precisiója, ezen szerkezeti hiányt néha talán elfedi, hanem olyant, milyeneket a bel- és külföld eszköztárlataiban közönségesen kapni lehet, és vágassunk vele ne száraz szalmát, hanem például nyirkos sarjút, és — kivált ha ezt nem kézzel, hanem hajtómű után tétetjük — meglátjuk majd, hányszor fog ez a makranczes anyag a kanelírozott hengerek közé kászálódni, és a munkát megakasztani.— Ilyen bajokat csak a fogas táphengerekkel lehet megelőzni. Tanárky Gyula. (Folytatása következik.) A kettős könyvvitel a mezei gazdaságban. A gazdaságban minden újításnak a szükségesség és hasznosság elvéből kell érvényt adni, s ahol e két megkivántatóság közül az újítás már mindkettőnek megfelel, kérdésbe sem jöhet, hogy egyik vagy másik tisztnek ugyanaz tetszik-e vagy sem? A kettős könyvvitel nem kényelmes dolog, de már nem tehetünk róla, hogy a világon úgy van, miszerint kevés munkáért csak kevés hasznot kapunk; ha tehát többet akarunk, annak egyik fő feltétele a szorgalom leend. Azt, hogy a kettős könyvvitel miért szükséges ? úgy hiszem, elég világosan előadtam, és hozzátehetem, hogy midőn az okszerű gazdálkodás annyira terjeszkedik, hogy a procentuatióval a tiszt urának érdekében saját érdekét is feltalálja: éppen a tisztek 46*