Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-02-05 / 6. szám

70 nélkül — megtanultuk ismerni, nem akarjuk azt többé nélkülözni,­­ igyekezni fogunk ezen anyagnak azon fontos szerepet tulajdon­­­nit­i földmivelésünkben, melyet az már az előhaladott kül- és­­ belföldtől régóta nyert. Annak oka pedig, hogy a gipszet nálunk­­ jelenleg alig ismerik és egyátalában nem becsülik, úgy hiszem leginkább a távolságban s így az anyag nem ismerésében fekszik.­­ A mi környékünkön két hely van, a­honnan gipszet lehetne­­ kapni; az egyik Igló, hol a porczellángyárnak is van egy törése,­­ és ott dolgoztat is. Én az ár és szállítási föltételekre nézve érint-­­­kezésbe tettem magam­at a gyárral, de fájdalom oly árjegyzéket kaptam, mely a földmivelés szempontjából minden egybevetést lehetlenné tesz. Egy mázsa gipsz t. i. Iglón helyben pakolással együtt nyersen és darabokban 1 ft 48 kr, törve és égetve pedig 2 ft 24 kr. Ha már most ezen tételekkel száraz egyszerűen csak azon tényt állítjuk szemközt, miszerint Mödlingben Bécs mellett egy mázsa őrlött gipsz, mely erős kénsavas tartalmú, 10 pkr,­­ ismét egy roppant különbség tűnik fel az itteni és ottani viszonyok közt, mert ott ezer kedvező körülmények nyújtanak ösztönt és bátorítást a földmivelő osztálynak, mig mi csak tengődünk. A másik gipsztörés Tolna megyében Szőllősön hg Eszter­­házy birtokán van ; hajdan élénken dolgoztak itt, de most már­­ beomlott és egészen el van hagyva. A szőllősi gipsz az iglóit fa-­­­jilag sokkal felülmúlja, minthogy az iglói agyagpala-hegységben és azonkívül mint állittatik inkább csak erősen,s nem nagy telepek­ben feküdvén, nem bir kellő tisztasággal és erővel, mi a trágyá­zásra megkivántatik. Hogy miért hagytak fel a mezőgazdák a takarmánynövény gipszelésével, mi az előtt összhangzó adatok szerint nagy divat­ban volt, nem tudom, de arról tökéletesen meg vagyok győződve, hogy annak oka a kiállítási költségekben vagy a szállítás ren­detlenségében, egy szóval mindenütt rejlik,csak nem a gipsz talán oladatolatlanul felhagyott használatában. Most újólag élénk érdek nyilatkozik ezen czikk iránt, és hajlandók volnának többen, még pedig a legnagyobb birtokosok annak nagy mértékbeni használatára és kelendőséget biztosítná­­nak annak, ki ezen anyagot Kassán legfeljebb 1 — 1 ft 20 kron őrlött, de égetetlen állapotban bocsátná eladás alá; mert ezen az a maximum, melyet a mi vidékünkön és más belterjes mivelési helyeken, a lóherre és bükkönyre nézve mint trágyázási beruhá­zást megbizhatnának. Tudakozódásaimra azon feleletet nyertem szőllősi tiszttar­tó — Berkó — úrtól, hogy az uraság hajlandó volna a gipsz-ása­tást bérben vagy más módon, bárminő vállalkozónak is kiadni; de hogy a gödrök jelenleg egészen beomolva, és senki által nem használva hevernek. Jól tudom, hogy a t. kamrának nem tartozik feladatai közé, bárminő vállalatok megindítását közvetlenül eszközölni, de mind­amellett szakismerete, véleménye és pártfogása által buzdíthat, megfontolása és vizsgálódása által pedig, különben figyelemre sem méltatott tényeket idézhet elő.­­ Azért ezen kérdést annyival inkább ajánlom figyelembe, mert a gipsz különféle technicus czé­­lokra, fontos anyagul szolgál, s így beszerezhetése annál inkább fog mindenkit érdekelni. Egyszer Mödlingben, a gipsznek említett ottani olcsósága által indíttatva, megpróbáltam kiszámitni, hogy váljon az idáig szállítás vasúton és gőzhajón — a Tiszán — nem volna e lehetsé­ges , és azon mellékkörülmény következtében, miszerint a gipsz vasúton és gőzhajón, az olcsóbb vitelbérű tárgyak közé tartozik, a szállítás Szolnokig jutányos is lett volna , de a hosszú tiszai út Patakig, fölemésztette a még fenlevő különbséget, s így az egész terv kivitelét lehetlenné tette. Hanem minden esetre jellemző iparviszonyainkra nézve, hogy Igló közelsége mellett,ily valami komoly fontolgatásnak csak tárgya is lehetett; sőt hogy egy, legalább 10—15-szörös távolság kivántatott az iglói árjegyzék utolérésére, és csakis a Mödling­­től Bécsen, Pesten és Szolnokon keresztül Sárospatakig nyúló roppant távolság okozta, hogy a szállítmány az iglói árjegyzéket meghaladta. Most néhány szót a szalánczi erdőség ipari helyzetéről és jövendőjéről. Nagyban véve mind a kettő igen kedvező. Ezen környék két nagy közlekedési vonal — t. i. a pesti vasút és a Tisza-völgy — közt feküdvén, csak egy keresztvonalra várakozik, hogy a leg­­félreesőbb helyből, egy csapásra a nagy forgalom valóságos ösz­­szekötő pontjává legyen. Ezen keresztvonalat képezi a kassa-már­­maros-gallicziai vasút, mely idővel — sőt úgy hiszem mielőbb — kikerülhetlen szükséggé válik, és csak a szalánczi erdőségen keresztül, a regéczi szoros hosszában és a felső Ronyva-völgyön vonulhat át. Okszerű erdőkezelés,s a faipar tökélyesedése mellett,a kime­­ríthetlen készlet — a közép és sík vidék roppant pusztításaival szemközt — ezen egész iparág kezelését, bizonyosan kezünkre fogja adni. Fájdalom! Magyarországon a természet egy tekintetben igen mostoha, mert majd sehol sincs ásvány, tűzi anyag, és természe­tes közlekedés egy pontban egyesülve. A fának, éreznek, vagy végre a kész terményeknek hurczolása, fölemészt minden beru­házást , aztán az olcsó, és talán egyszersmind hasonló jó terme­lés, már ezen egyedüli oknál fogva is, alig lehet valaha hasonló átalános mértékben jövendő iparunk sajátja, mint ez a külföldön történik, hol mind a három tényező vagy együtt van, vagy pedig az egyiknek vagy másiknak hiányából eredő nehézség, az ipar­­ meghonosodása, ügyesség és tőkék által, részben pedig államfeg­i gélylyel is már le van győzve. A Szepesség visz a mi hegyeinkből bizonyos kőszén alakú tűzi anyagot, a felső Topla-völgyön eső vasgyáraiba, és szinte ér­­czet is, egész­be a Szepességre; de fájdalom! az egész Zemplén és Abauj közt eső erdős hegység, minden fémanyagoktól meg­fosztva látszik lenni; csak egyetlen egy anyag fordul azon elő — mintegy gúnyjára a sok tűzi fának — a kőszén, úgy hiszem, hogy az egész hegyláncz, Dargó és Regécz közt — tehát azon része a zemplén-abauji vonalnak, mely­nek gazdagabb völgyalakulása, s igy gazdagabb telepzeti jel­leme van — kőszenet tartalmaz. A kőszén ott a folyam mentében, goromba serét alakjában tűnik elő, melylyel a völgy oldalak — Kis-Azarnál például — mintha behintve volnának. A folyam-ágy mentében telepesen megülepedve tűnik az elő, vagy vékony rétegekben, a kimosott agyag és kovand közt lerakodva. Hogy minő terjedelmű ezen alakulás, és minő jellemű maga a kőszén, annak meghatározása szakértő kutatás és vegy­­bontás feladata volna, a­mi a földesúr által rövid időn, valószínű­leg eszközöltetni fog. Egyébiránt a kőszén a mi vidékünkön, csakis egy, a jövőre tukmált váltónak tetszik, de a­mely aztán gazdag kamatokat is fog hajtani, mert Szaláncznak — közlekedési vonalaink kifejlő­désével — egy nagyszerű vasgyáripar középpontjának kell lenni, mi mellett a már felhozott kedvező körülményeken kívül, a sűrű népesség is szól. Akkor aztán a kőszén készletek a vízerő hiányát könnyen pótolják, illetőleg a gőzt — mint átalános mozgató erőt — olcsóvá teszik, és talán századokra biztosítva alkalmazásba hozzák. — A mi vidékünk azon tul gazdag és tartalomdús vályogtalaj és agyagfajok által, melyeket tartalmaz, kedvező pont lenne mind­azon iparágakra nézve, melyek ezen nyers­anyagot használják. A többi közt figyelmet érdemelnének, az imitt-amott gazdagon mu­tatkozó márgafajok, mert azoknak szerencsés vegyülete a minde­nütt heverő vályogtalajjal, könnyen cement, tűzmentes­ cserepek stb. készítésére vezethetne. A­m­i az itteni üveghutát illeti, híjával van az minden — a gyártáshoz megkívántabb — anyagoknak, mert a kovandot Hilgó­­ról kapja. — Ezen körülmény, és az elegendő vizerő hiánya — a­mennyiben a létező alig bír egy gyenge kölyűt táplálni — a gyár­tást már előlegesen is kedvezőtlen térre állítják. Azért a gyárt­mány is — mely egyébiránt csak a legegyszerűbb czikkekre szo­rítkozik — még sok javítást igényel. A kölyv nagyobbítása — illetőleg a létező vizerők terjedel­­mes­ felhasználása — újólag indítványba hozatott. Egyébiránt ezen tárgyban Spirkó György bérlő úr, közelebbi felvilágosításo­kat fog a t. kamrának adni, mint a­kinek én a felszólítást hala­déktalanul átküldöttem. Az előadottak záradékául, még két körülményt kell meg­említenem. Először is a fenforgó adó­viszonyokat nem érintettem meg.

Next