Gazdasági Lapok, 1858 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-08 / 14. szám

Korizmics László úrhoz! Lindon, mart. 13. 1858. V. Jól érzem, hogy felettébb kis érdemem igen is kedvező méltánylását főképen barátságos indulatának köszönhetem ; de ha már egyszer oly szivesen buzdít a tovább haladásra, élek engedelmével, s szólok még egynéhány szót ezúttal berekesztésül. Eddig élő leveleimben főkép a magam sorú emberekhez intéztem elmélkedéseimet, de most, midőn már a végén vagyok, szeretnék néhány szót szólni : egész tisztelettel azon nagyszerű magyar birtokok tulajdonosihoz, kiknek uradalmai oly roppantak, hogy angol embernek látnia kellett, mint én láttam , hogy elhigyje létezésüket; azon mágnásokhoz, kik közül egyik nem alaptalanul mondható úri juhos gazdáink legnagyobbikának , hogy neki több juhásza van, mint emennek juha. Mikép van az, hogy jóllehet a legnagyobb angol jószágokat Magyarországon egy fiatalabb vér silány örökségének tekintenék , mégis a mi földesuraink közül sokan tudnának magyaru mi társaiknak, kik tíz vagy huszannyi földet is birnak, mint ők, minden aranyával egyet vagy többet is szembe állítni a maguk részéről ? Kevésbé termékenyek-e Magyarhon téréi, mint Angliáé? Ege kevésbé derült-e? Hegyei nem rejtenek-e magukban ásványkincseket? Népe elhitványkozott vagy tüze kialudt-e? Nem! nem! Magyarország egy tartománynak sem irigyelheti az anyagi javak mennyei ajándékait, s nem is kell neki, mint Schweiznak, azon búsulni, hogy örökre el van rekesztve a tengerrel való közlekedéstől. Kastélyaitok kapuja előtt hömpölyögnek Európa leghatalmasabb folyamai, s ámbár lehet, hogy számtalan évszázak óta hasztalanul hömpölyögtek, akármikor átvarázsolhatni őket oly országutakká, melyeken gabonátok, gyapjatok, szarvasmarhátok és sertéstök a mi országunk szabad piaczaira szálljanak, hol legott kész vevőkre és készpénzre találnak. Hihetőleg közös érzés az ma minden országban, hogy azon sok jóval együtt, melyeket elődeink bölcsességének köszönhetünk , sok alkalmatlan és nyűgös intézmények is szállottak le hozzánk a hajdani időkből. Úgy van ez meg lehet Magyarhonban is, de úgy van minden bizonynyal nálunk. Mindazáltal azon nagy kereskedésnél fogva, mely a mi 1s száz kikötőnket, minden nemzetek önkéntes adományával tömi meg, mégis kis szigetünkön oly jövedelmet hajt a földbirtok , amely a szárazföldön csaknem mesésnek tetszik. S hajtja ezen jövedelmet annak daczára, hogy földművelőinknek küzdeniük kell kártékony következményei ellen némely oly nyomasztó törvényeknek, melyekről első tekintetre inkább azt vélhetné valaki, hogy egy hódító fajta zsarnoksága hozta , és szerkesztette őket a végett, hogy összetiporjon, mintsem azt, hogy keletkezésüket csupán tudatlanságnak, s fennmaradásukat a lomhaságnak (apathia) köszönhetik. Ilyek azon törvények, melyek elakasztják a gazdát, hogy ne gyárthasson répaczukrot, ne termeszthessen dohányt, vagy ne készíthessen árpából szaladot marhái hizlalása végett stb. Szomorú ferdeségek ezek oly országban , melynek Smithjei, Peeljei, Ricardoi, Mac-Cullochjai valának, kik a szabad kereskedelem nagy tanait hirdeték! És mégis oly hatalmas a kereskedés a jóra, hogy ámbár csak félig-meddig vannak a jótékony óriás békéi leszedve, e kis szigetet a világ legdúsabb országává tette. A kereskedelem nem ismer nehézséget! nem remeg semmi vállalat előtt! Az köti össze a nemzeteket az electricai telegráf zsinórjával; az ver hidat gőzösökkel az Óceánon; az épít vasutakat az álnok ingovány felibe; az mosolyogja a hóval fedett tetőktől való hajdani rémülést, midőn tunnelekkel fúrja át az Alpokat; és nemsokára meg bírná nyitni a kereskedelem az önök vaskapuját is, és elborítná a Dunát rakott hajóival, melyek bőven szállítnák Anglia aranyát és gyártmányait az önök talaja kiapaszthatlan kincseiért. Csak egynéhány merész főnök kell, aki elöl menjen; főnökök, kik átlássák, hogy a mostani idők csatamezeje a szorgalmas üzérpiacz. Az a dicső harcz, a melyben minden küzdőnek győznie kell. Csak nehány ily vezér mondom, s a 19-dik század egy nagyobb, boldogabb és dicsőbb Magyarhon felett venne búcsút, mint azon zord időkben volt, melyet a kardok szintoly henye, mint harmoniás dallamaikban szeretnek énekelgetni. Adja Isten, hogy ő legyen sorsa nem csak Magyarhonnak, hanem minden országnak is. Vagyok stb. Sellers J. W.* £ * Fogadja tisztelt barátom, érdekes és tanulságos közléseiért szives köszönetemet. Terjedelmes birtoka hazánkfiai ! „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél , üllés után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy a könyvkereskedésekben , vidéken , minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. Megjelenik heten kint egyszer, minden csütörtökön, másfél—két iv, a mellékleteken kívül. Előfizetési díj: Egész évre 10 ft — kr. Fél évre 5 „ — ,, •Évnegyedre 2 „ 30 ., PEST, 1858. Április 8. X-dik évi folyam első fele. TARTALOM: Korizmics László úrhoz! — Az országos állattörzskönyvek szerkesztéséről. — A földmivelés jelen állása, és a termelést segítő eszközök s gépek jelentősége. VIII. — Londoni közlemények. IV. — Nehány szó az arányosításról. — Megjegyzés a lópatkó és földibodza sympathiára. — A schleswig-holsteini herczegségek mezei gazdasága. (Folytatás.) — Nyilt kérdés és kérelem főképek. Benkő Dániel úrhoz ! — A cselédség ügyében. — Évszaki tudósítások. — KERTÉSZET: A figeráról. — TÁRCZA : Közintézetek s egyesületi működések. — Újdonságok. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Előfizetési felhivás!