Gazdasági Lapok, 1860 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1860-11-08 / 45. szám
Fehér megye derék gazdasági egyesületén van mindenesetre a sor, idővel, ezen ismertetésnél kimerítőbbet adni, és egyszersmind oda is hatni, hogy a szép megye múltja, jelene, az ő és az idők természetéhez képest, minél gyorsabban folytathassa, s minél helyesebb irányokban megfuthassa pályáját. Takarmány termelés, faültetvények, és gazdasági jó eszközök elterjesztése: azon alaptényezői Fehérnek, melyek által anyagi jólétének folytonos emelkedése bizonyosan eszközölhető ; gyapjú, búza, repce és kukoricza pedig azon források, melyekből a fehér megyei gazda legbiztosabban pénzelhet. Ha csak odáig vihetne is a fehérmegyei gazdasági egyesület , hogy befolyása által minden helység jobb tenyészállatokat, szelesebb ekéket tartana, és továbbá készítene magának legalább a kózsegelőből egy megfelelő nagyságú ésióravaló lucernást, már e ténye által véghetetlen nagy jót eszközölne, s magának hervadhatlan koszorút fonna halántékai körül. A nagyobb birtokokon az előhaladás nem fog már megállani. Annyi azokon már a gazdasági értelmiség, hogy valóban örömmel tekinthetünk reá, és csak olcsó és biztos pénz egyedül az, amire Fehér megye ezen birtokosainak valóban szükségük van. Hitelintézet jöjjön el a te országod, mondják Fehérben is! A földmivelés a mai Európában. (Folytatása a 39. számban megszakadt czikknek.) Chinában a parczellás rendszer tetőpontjára ért; istálók, ganéjdombok, melyek a mi parasztainknak büszkeségét képezik, ott nincsenek. A földmivelés tiszta, mint a kertészet. Ott a haszonállat, talán egy sertést s nehány ludat kivéve, ismeretlen. A ganéjt az utczán mint valami confectet gyűjtik össze, s gondosan rakják apró kosarakba, ez itt valódi „isten adománya.“ A kék- és sárgafolyó közti tömérdek nép egy harmada két vagy háromannyi városi lakost tudna eltartani, ha a föld nem volna mind kertekre feloszolva. Francziaországban, Belgiumban, s a rajnai tartományokban átalános a földbirtok utáni túlságos csengés. A kis bérlőnek, kereskedőnek és nyugdíjasnak minden vágya: a természet nagy kertjéből a maga számára egy foltot kiszakasztani. Akár van pénz akár nincs, egy darab földet venni kell. Kölcsön vesznek bármily kamat mellett, a jövedelem akár felel meg, akár nem e kamatnak. Az ily eljárás végét csak a zsidók és jegyzők dicsérik. Aratáskor már kénytelen a tulajdonos többnyire még lábán eladni a termést. Körülmetélt és körül nem metélt zsidók, kik azt mondják, hogy nincs pénzök, megveszik a termést egy harmadik számára, ki oly jó, hogy a követelt összegből 50 — 30 százalékot készpénzzel azonnal ki is fizet. Bajorországban 1848-ig a birtokeldarabolás korlátozva volt. Miután a nevezett évben az urbériség megváltása kimondatott, azzal együtt ki jön mondva a feldarabolás; azonban a birtokos, ha 5000 frt értéke van, birtokát oszthatlannak nyilatkoztathatja. A tapasztalás fogja megtanítani,mi értéke van e törvényhozói kísérletnek, és hogy Bajorország ezután is ment lesz-e a földész proletároktól? Braunschweigban is új rendet hoztak be, mégpedig olyat, hogy a zsellér föld nélkül maradt, ezután pénzért napszámoskodhatik. Ily zsellér család volt pedig a herczegségben 18,495, egy családot ötével számítva 92,000-et teszen, többet mint harmadát a herczegség összes népességének. E harmadból szép proletáriusság nőheti ki magát, mi tanúsítja, hogy a megváltási törvény behozatalával még nincs minden megtéve. Hogy mennyire nem tanácsos a földmivelést, s átalában a földet egyesek szeszélyére bízni, leginkább tanúsítják az erdők. Az erdő egy részét ki kell irtani, hogy a meleg és a világosság a földhöz hatolhassanak,de a tulságos erdőpusztítás a zivatar és viharnak nyit utat, s megfosztja a forrásokat táplálékától. De mi köze a magánbirtokosnak az ily társadalmi érdekekhez? A gyakori vágás több hasznot hajt neki, mint a lassan növekedő faóriások; az őserdő piacára vive megtéríti a vételárt, s a felszaggatott föld örökös tiszta jövedelműi marad. Az ember bolond volna, ha ily körülmények között a községre, vagy a vidékre gondolna is! Egyébiránt néha az ily erdőpusztító egészen más vidékről, sőt olykor más országból való! Mióta Humboldt megkezdte, nem ért véget az erdőpusztítás elleni panasz, de azért semmi se történik annak megakadályozására. Houzeau belga természetvizsgáló szerint Európában még az erdő ennyi helyet foglal el: Lengyelországnak felét, Németországnak harmadát, Francziaországnak tizedét, Angliának huszadát! A szerző megjegyzi: „hogy ahol meg kellene tartani, ott kivágják, ahol irtani kellene, ott állani hagyják az erdőt. Ez onnan származik, hogy minden magányos gazda magasabb szempontok mellőzésével saját érdekét követi. És ha egy □ mértföldnyi terület birtokosa talán helyesen cselekednék is, példája találna-e követőkre? Végre pedig mégis oda kell jutni az embernek, hogy a légmérsékletet a föld szükségéhez és terményeihez képest szabályozni képes legyen.“ Röder ezt mondja: „Minden forradalom irtóháborút hoz az erdő ellen, mígnem a szabadságnak ezt a menhelyét, az emberek őseréjének és a légmérsékletnek ezt a forrását szétrombolja.“ Ugyanazon szó szerint Würtemberg hat év óta (1855) hónapokig tartó esőzéseknek, fellegszakadásoknak, s vízáradásoknak van kitéve, s csupán azért, mert a felhőket a kopasz svájczi hegyek, Jura és Taurus nem tartóztathatják fel. Würtembergben a birtok értéke egy negyeddel esett, s az országigen kicsiny arra, hogy magán segíthessen. A földmivelésben rendkívül fontos a helyi viszonyokhoz alkalmazott mivelési módszer. Ily módszer három van : a három-, a kétfordulós és a váltógazdaság. A háromfordulós gazdaság a rómaiaktól maradt ránk, mint az eke, mely a forradalmi Francziaországban mai napig fen tudta magát tartani. A háromfordulós gazdaságban a földnek kétharmada van mivelés alatt. A kétfordulósban a föld fele van mivelés alatt, a másik fele legelő. A föld, mely éveken át gabonát termett, évekig hever, „kinyugossza magát.“ Ehhez még nagyobb birtok kell, mint a háromfordulós gazdasághoz. A váltógazdaságban a földnek legalább kétharmada folytonosan mivelés alatt van, ugar csak körülmények szerint marad. Takarmányul mesterséges rét termése és gyökérnövények szolgálnak Könnyű természetű földön minden darab sorba megtermi a répát, zabot, árpát, takarmányt, búzát, s csak ezután jön az ugar trágyázva. Mentül nagyobb mérvben alkalmazza valaki e rendszert, annál több ismerettel és tőkével kell bírnia, de aztán kellő körülmények közt annál nagyobb a jövedelem is: ily körülmények sűrű népesség, kifejlett közlekedési eszközök, s elegendő magas gabonaárak. De nagy tévedés volna azt hinni, hogy a váltógazdaság mindenütt minden körülmén 7t.