Gazdasági Lapok, 1862 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1862-05-18 / 20. szám
Pest, 1862. Május 18. XIV. évi folyam első fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat , . . , „ . . ( Szerkesztősé). Megjelennek e lapok minden vasárnap tömött íven. Előfizetési dij : egész évre 10 ft, a M Gazd Egyesület köztelkén ( félévre ft ft, negyed évre 2 ft 50 kr ujpénzben.^ ^uHör ut, 12. sz.), hova a tudósítások ■ Hirdetési dij kétszer hasábozott sorért 10 ujkr^1 1 egyéb levelek az intézendők. Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Teljes számú példányokkal az idei első számtól kezdve még folyvást szolgálhatunk. Az előfizetési feltételek lapjaink homlokán olvashatók. Egy gazdatiszt nézetei a haszonbérrés. A múlt 1861-ik év a magyar gazdászati életben érdekes volt ismét annyiban, a mennyiben a haszonbéri rendszer egyik legterjedtebb birtokon átalánosságban életbe léptettetett. Igaz ugyan, hogy ezen tömeges haszonbérlés, mely herczeg Eszterházy terjedelmes birtokain látott oly nagy mérvben először világot, nem felel meg mindazon igényeknek, miket az okszerű haszonbérlési rendszer és a státus gazdászat igényelhetne, de azért örvendetes jelenség az mégis, amennyiben a haszonbér eszméje valahára a nagybirtoknál is testté kezd válni. Értsük meg egymást jól. Én a haszonbért ott tartom szükségesnek, hol a birtokos maga, vagy nem akarja, vagy nem tudja birtokát közvetlenül kezelni, legyen az kisebb, legyen az a legkiterjedtebb birtok. Tartom pedig szükségesnek a haszonbért három szempontból: a) státusgazdászati szempontból, b) a tulajdonos érdekében, és c) leginkább a gazdatiszti osztály emancipálása szempontjából. Ha úgy tetszik, vegyük ezen három pontot egyenként analysis alá. Tökéletes meggyőződésem az, hogy csak az oly országok fogják a gazdálkodás tökélyének culminációját elérni, melyekben a gazdatisati jószágkezelés helyett a haszonbér fog tért foglalni. Angolország, melyre oly sokszor és ez esetben méltán utalhatunk, élő példa arra, hogy mezei gazdaságának átalános felvirágzása és roppant jövedelmezése csak akkor és ott kezdődött, amidőn és ahol a haszonbéri rendszer eszméje átalánosan megtestesülni kezdett; és ezen eszme, melynek fő rugója mindig a lehető legnagyobb haszon a tőke fogyasztása nélkül, Angolországot a legmagasb productivitás polczára emelte, a nélkül, hogy a társadalmi életre nézve káros befolyással lett volna, sőt éppen ellenkezőleg e rendszer a társadalomra kimeríthetlen horderejű volt, mert ez szülte a praktikus eszű farmer-osztályt, mely Angolország szabadságának, jóllétének egyik fő tényezője. És ez szerintem státusgazdászati szempontból elég ok a haszonbéri rendszer pártolására. Menjünk át a birtokosra. A birtokos, ki maga közvetlenül nem kezelheti jószágát, akár egyik, akár másik okból, csak okos haszonbér által kaphat legtöbb és legbiztosb jövedelmet jószágából, mert akármikép csűrjük, csavarjuk a dolgot, be kell azt vallanunk, hogy a legjobb administrationális rendszernél is még mindig tökéletes a rendszer az önérdek, s amennyiben a bérlő önérdeke észszerűbben és igazságosabban van összekötve a birtokos állandó hasznával és így érdekével is, anynyival biztos és nagyobb a birtokos jövedelme is. Észrevétlenül azonban nem hagyhatom itt azon szomorú körülményt, mely napjainkban a magyar haszonbért fenyegeti. Nagy hibának tartom , hogy Magyarországban legnagyobb részben a nagybirtokot csak akkor hajlandók tulajdonosai bérbe adni, midőn a bérbeadás már körmükre égett, midőn már a zilált financziális állapot következtében nem azon elv vezérli többé a tulajdonost, hogy bérlőjét megválaszsza és okszerű feltételek és illendő, mérsékelt bér mellett adja birtokát bérbe, oly feltételek mellett, melyek egyrészt biztos jövedelmet, de egyszersmind a föld kizsarolása nélkül a jövőre is számított tartós jövedelmet biztosítanak, hanem adják annak, aki legtöbbet ígér, és annak, aki már a bérbevétel előtt nagyösszeg pénzekkel forgolódik a birtokos körül. Ezen pénzemberek jól tudják, mily csábító inger fekszik a pénzben a pénz-crisis alkalkalmával, s a szegény föld 20