Gazdasági Lapok, 1862 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1862-12-07 / 49. szám
Pest, 1862. December 7. XIV. évi folyam másodikjele. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat. “ GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. . . . . ^ » Szerkesztője«: Megjelennek e lapok minden vasarnap ? ^tömött ivén. Előfizetési díj: egész évre 10 ft, a M Gazd. Egyesület köztelkén félévre ft ft, negyed évre 2 ft 50 kr ujpénzben.,, miói ut, 12. sz.), hova a tudósítások s Hirdetési dij kétszer hasábozott sorért 10 ujkr út egyéb levelek is intézendők. s Előfizethetni Pesten ,a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. jpg. Teljes számú példányokkal az idei első számtól kezdve még folyvást szolgálhatunk. Az ősiség eltörlése és a szabad birtok. III. Ám lássuk, mit szab élőnkbe a természetes igazság. Ha atalán minden jogi szabásnak, úgy kivált az öröklést érdeklőnek nem elég csak elméleti alappal bírnia, annak gyakorlati igazságnak kell lennie; a szabadság és észjog elvének, valamint a nemzet jogi tudatának, a szokás és helybeli viszonyok igényeinek, valamint az állam és közgazdászat érdekének megfelelnie. A természet törvénye egymaga határozott öröklési jogot nem szab, ez tehát a gyakorlati igazság elvéből mentendő. A halál által urafogyott vagyonban a család és állam közérdeke saját jogfolytonosságot követel; ez adja meg a végintézkedhetés és örökbeni átszállás jogát, valamint egyéni cselekvényeink éltünk határán túl terjeszkedő következményeit a törvényszabta öröklésben látjuk biztosítandóknak. Csakis a helybeli viszonyok, a szokás és közérdek szabhatják meg a törvényes és törvény szerinti öröklés helyes módját, a vagyoni osztalékok mekkoraságát, a törvény beavatkozás igaz irányát, szóval, az elméleti jognak az osztó-igazság szerinti alkalmazását. Nincs része magánjogunknak, mely határozottabban jogadományozó az örökbeni jognál; nincs is része,melyre az egyéni és közérdek elhatározóbb befolyást gakorolhatna. A társas viszonyok és jogi szabásoké részbeni hatása kölcsönös. Az intézkedési szabadság, mint a sajáti jog kifolyása, csakis a szükség által korlátoltatik. Ezen szükség szabta korlátok, amennyiben azok magából az örökből eredők, nem pedig máris ezt megelőzőleg létezők, az élők közt fennállt törvényes igények további oltalmát érdeklik. Ily nemű jogi igények kivált a szülők, gyermekek és házastársak viszonyából eredő ellátási és kitelhető kölcsönös biztosítási kötelezettségből származók. Ezen kötelezettség mértékét, az igények mekkoraságát, és kielégítési módját, csak az élet határozhatja meg. Tagság ez, melyben a czélnak megfelelő eszközökhöz nyúlhatunk, ezek pedig viszonylagosak. Ezek szerint különböző a törvényes öröklés. Az egyéni intézkedést pótló jogszabás, a szabadság és szabad intézkedés terén forog , az csakis a szabad rendelkezés helyét állja. Ha az absolut igazság e részben teljes határozottsággal szabhatná élénkbe azt, amit tennünk nemcsak lehet, hanem kell is, akkor a végintézkedés jogi terét a törvényszabta öröklés foglalhatná el. Mondhatnánk, hogy a törvény szerinti öröklés a természetes viszonyt tartja szem előtt, a kivételes helyzetek érdekében hagyatván fenn az intézkedhetés szabadsága.Eszerint a törvényszerinti öröklés csakis azt tarthatja, amit az élet rendszerint követ, vagy pedig hogy kövessen, jónak látnánk; különben az írott törvény a természetes és előigazságtól és csélszerűségtől eltérőleg egyebet szentesítene a nép jogi tudatánál. Az abstractioból mentett ily merő idealismus a positív törvény körébe nem való. Ám lássuk, miként felel meg viszonyaink között az osztrák polgári törvénykezés az örök iránti feladatának. Ősi, apai, anyai és szerzeményes vagyonunk helyébe, a törvényes öröklést fele vagy negyed kötelesrészt, a törvényszerinti öröklést és vérek közti egyenlő osztályt, közességi fokok szerint álljtá, anélkül, hogy ezen elveket valaha egész átalánosságban alkalmazta volna. Számoljunk legelébb is magával az osztrák polgári törvénykezés öröklési jogi elvével, a törvényes öröklést illetőleg. A rendelkezési szabadság megszorításának czélja csakis a jogi igények oltalma. A jogi igények oltalmában leljük a törvényes örökrész alapját, és ama mértékét, melyen sem a törvényes örökrésznek, sem az intézkedési szabadságnak túlterjeszkednie nem lehet. Az osztrák polgári törvénykezés szerint a törvényes igény mindenkor a fele örök. A fele örök azonban sajáttalan mértéke ezen igényeknek. Azok sajátlagos mértéke a szükség szerinti ellátásban keresendő. 49