Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-08 / 19. szám
XIX. évi folyam 1-ső fele. Pest, 1867. Május 8. A GAZDASÁGI LAP A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden szerdán 1’/1—2 t tömött íven. Előfizetési díj : egész évre 10 ft., félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. 1 .Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ rV^wmviAa^ : Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagi a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben.IU Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén(üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások,s ít egyéb levelek is intézendők. Gazdasági levelek. XVIII. Kedves barátom! Hogy mivé fejlődhetik hazánkban is oly iparág, melyet tekintettel a fenforgó körülményekre, természetesnek lehet nevezni, arra nézve örvendetes és tanulságos példát szolgáltatnak a gőzmalmok, melyek rövid néhány év lefolyása alatt tekintélyes közgazdasági tényezőjévé nőtték ki magukat hazánk anyagi életének. S kérdezem: mik sajátlag okai ezen örvendetes gyarapodásnak ? Szerintem először az, hogy a lisztipar Magyarországban, természetes alappal bír, miután, mint tudod, hazánk termeli Európának minden országai közt nagyban véve, a legjelesebb búzát; abban továbbá, hogy a lisztiparnak megadóztatása az állam részéről, okszerű módon, és méltányos kiszabással történik. Alig igazolhatja valami fényesebben, azon állításom igazságát, melyet előbbi leveleimben fejtegettem, s mely szerint, a hol csak lehetséges, mindenütt a tényleges tiszta hasznot kívántam és sürgettem adó alapul vétetni — mint épen a lisztiparnak meglepő emelkedése. Ezen iparág, kedves barátom, ez egészséges elv alapján adóztatik meg. Hogyan és miképpen jött hozzá? azt valóban nem tudnám megmondani. Csak annyit tudok, hogy a lisztőrlő malmok, a tényleges tiszta haszon szerint fizetik adójukat, s mindazon egyéb járadékokat is, melyek ez idő szerint, nálunk szokásosak. Nem gondolnám, hogy ezen helyes eljárás valami kiszámított megfontolásnak lenne az eredménye. Alkalmasint csak történetesen keletkezett. Nem vették észre a szép jövőjű iparág támadását; nem gondoskodtak róla, szerencsétlen rendszabályokkal, s a lisztipar a magára hagyatott, egyszerre csak mint tekintélyes foglalkozás állott az ország előtt! így lett részben az, aminek ma lenni látjuk. Képzeld csak, mi lett volna belőle azon esetben, ha adóztatási tekintetben úgy bántak volna vele, mint bántak és bánnak a már említett czukor- és szeszgyártással, és ha ahelyett, hogy hasznát adóztatnák, megterhelték volna az őrlés alá kerülő búzát, vagy az őrlésből kikerülő lisztet, épen úgy, mint megterhelik ma a czukorgyártásnál a répát . Virágzása helyett nyomorogni és küzdeni fogna ezen derék iparág, mert hiszen az adóztatás ezen esetben épen úgy emeltetett volna a búza vagy liszt mázsája, mint emeltetett szünet nélkül a répának mázsája után. Sokkal bajosabb, kedves barátom, a tisztán kifejezett adót emelni, mint az anyagra vetett terhet, folyvást fokozni, melyről nem is tudják sajátlag, hogy a végeredménynyel, a tiszta haszonnal, mily arányban áll. — Ezen világosság nélküli állapotban, mentek volna az adóval a lisztiparnál is feljebb és feljebb, talán azon határig, mely a korpát, ad normám moslék a pálinka házaknál — hagyandotta egyedüli haszonul, vagy talán tisztán és egészen ezt sem! Lisztiparunk emelkedésének egyik fő okát tehát abban kell keresnünk okvetlenül, hogy ennél nem a nyersanyagot, s nem is az előállított terményt, hanem közgazdaságilag egyedül helyesen, az esetről esetre előálló tiszta hasznot adóztatják meg! Bár levonnák, kedves barátom, ezen jelenségből a levonható tanulságokat mielőbb, és bár fogadnánk el adóztatási rendszerünk uralkodó elvéül, mindenütt, ahol csak kivihető, semmi mást, mint a tiszta hasznot adóztatni meg. Ezen esetben, elhiheted foglalkozásaink minden ágaiba, új élet és uj erő fogna jönni s jóllét és vagyonosság mutatkoznék csakhamar ottan is, ahol jelenleg pangásnál egyebet alig látunk! Ami a tisztaség, az állati organismusra, ugyanaz, kedves barátom, a tiszta haszon alap, — az adóztatásnál. Az élet, a diszlés és gyarapodás mellőzhetlen feltétele, egyik úgy, mint a másik! Diadala ezen elvnek, a hajnalát jelenteni hazánk közgazdasági felüdülésének. Ezt, bátran elhiheted. A felizmosodás aztán csak idő kérdése marad. Ezen elv alkalmazása nélkül ellenben, minden foglalkozásaink örökké csak satnya, bizonytalan és kérész életűek lesznek. Állanak, míg bírják az adót, és sorvadni indulnak, amint a fonák és súlyos adóztatás tőkeértékeiket támadja meg. Ha meggondoljuk, kedves barátom, hogy hazánknak sajátlag minden gabnáját, melyet a világ forgalomba juttat, közgazdaságilag helyesen, egyedül liszt formában 19