Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-15 / 20. szám
Pest, 1867. Május 15. XIX. évi folyam lsötele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden szerdán l’/t—2 S tömött íven. Előfizetési díj : egész évre 10 ft., 2. félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. ,,Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagyj a könyvkereskedésekben. ■ Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , í a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett í levelekben. ‚ Szerkesztőség: í a M. Gazd. Egyesület köztelkén(üllői út, 12. sz.), hova a tudósítások sőt egyéb levelek is intézendők. A magyar bor meghonosítása felett Angliában. i. London, 192 Great Portland Street. April 28, 1867. Hogy áll most boraink ügye, s mit várhat jövőre a nagy világpiaczon ? — oly kérdés, mely feltehető, hogy sok embernek fordul meg elméjében, a mi édes hazánkban. Nem képzelem, mintha minden oldalra kielégítő megoldást nyújthatnék e jogosult kíváncsiságnak, de helyben élvén, és naponként észlelvén, vizsgálódván a tárgy jelenségei körül, talán szolgáltathatok egy-egy adatot, tapasztalást vagy eszmét, amely elősegítheti az eligazodást, a ma élő politico-oeconomiai problémáink között bizonyára nem utolsónak sikeres megoldása körül, amelynek, ha úgy tetszik, e felírást adhatjuk : a magyar bor meghonosítása Angliában. Annál örömesebb nyúlok pedig e munkához, miután a minap némely futólagos észrevételeim ez ügy körül, e becses lapokban kedvezőleg fogadtattak. Számokon kell kezdenünk, pedig számok, mindjárt bevezetésül, tudom mi keservesen csábítók! Hanem miután az általános lendület, mely a többi közt a mi borainknak is utat tört, ama nevezetes kereskedelmi szereződésből indult ki, mely főkép a halhatatlan Cobden érdeme, s az ahhoz módosított tariffából, mely most hatásban van, a kérdés mindenekelőtt az : mi hatást gyakorolt ezen szabad kereskedelmi alapokra átvitt vámszabályzat Nagybritannia összes borfogyasztására, hat év óta a mai napig ? Erre pedig kellő szabatossággal csak a kétszerkettő felel. De röviden végezhetünk a kérdéssel, mert czélunkra elég, kivonni az előttem fekvő részletes adatokból a végeredményt. A jelenleg divó vámszabályzatot megelőző négy évben 1856 —1859, a borfogyasztás e három egyesült királyságban átlagosan és kerékszámmal 7 millió gallonra számíttatott. 1863-ban, azaz négy évvel az új tarifa megállapítása után volt 10,729,000 gallon. 1866. végével pedig, 12,304,468 gallont tett. E szerint e három, négy-négy évi időszak eredményeit összehasonlítva, a fogyasztás növekvése a másodikban mintegy 55 százlél, a harmadikban 76 százlék az első, vagyis a magas vám időszakához mérve. — Fejenként pedig : 1856—1859-ben Nagybritannia 28,300,000 lakosságánál esett évenkint átlagosan egy és fél palack bor egy-egy főre; jelenleg 30,000,000 lakosságnál esik két és fél palack. De a haladás ez átlagos aritmetikai áttekintésénél, még sokkal érdekesebb mi reánk nézve, azon igen jelentékeny lendületet számokban kifejezve látni, amelyet utóbbi években a természetes borok, amelyekhez a mi boraink is tartoznak, az uralkodó szesszel vegyítettek irányában maguknak kivivták. Említeni alig szükséges, hogy a természetes borokat, a Rousilleris némely más fajok kivételével, melyek szeszesittetnek, messze a legnagyobb részben a franczia, aztán a rajnai s mosel vidéki német, s végre, elmondhatni már most, egy szerényke osztalékkal a mi boraink is képviselik. Mind e borok összevéve, az ország összes évi fogyasztásában 1856-ig, alig vettek részt 10-el száztól, 1860-ban csak 12-el , 1865- ben már 24-el , 1866- ban pedig 36-al „ Mig tehát még alig tiz év előtt alig egy tized része ama szeszes folyadékoknak, a melyekkel az angol bor gyanánt élt, volt valóságos bor, — ma már, hála Cobdennek, Gladstonnak, III. Napóleonnak és a haladott civilisatio józanabb fogalmainak, — több mint egy harmadrésze annak a mi évenként bor ez ége alatt bejő ez országba, nem boros pálinka többé, hanem valóságos bórgyógyító, szivderítő, Istenadta bor! Még szembeötlőbben tűnik fel e vigasztaló változás, ha egyedül a két utolsó év eredményét tartván szem előtt, a rolmbulli ízlés két pálinkás arszlányát, a Portot és Sherryt állítják szembe, a könnyűvérű franczia könynyűvért készítő italával. Ugyanis e három egyesült királyság határain belül elfogyott.