Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1867-07-24 / 30. szám
Pest, 1867. Julius 24.9 XIX. évi folyam 2-ik fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden szerdán l’/1—2 i tömött íven. Előfizetési díj: egész évre 10 ft., 1 félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén is(üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s itt egyéb levelek is intézendők. ír . „Hoztunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Gazdasági levelek. XXV. Kedves barátom! Amennyire anyagi életünk mozgalmait ismerem, megpróbálom kijelölni azon tárgyakat, melyek után véleményem szerint, a mai kivitel a negyvennyolc előttihez képest valószínűleg, és pedig egyik-másiknál, tetemesebben — emelkedett. Ilyetén czikkek : a gabnafélék, s név szerint a búza; továbbá : a liszt, a bor, a szesz, a sertés, a kender és a fa, különösen a dongafa. Lehet, hogy vannak mások is, ezekre nézve azonban hozzávetőleg sem merek nyilatkozni. Hogy gabnaféléink, s név szerint a búza kivitelének, tetemesen kellett az említett időtől fogva növekednie, azt mutatja megszaporodott forgalmi eszközeinknek ez irányú tevékenysége; azt azon, időközileg előforduló, nagy kivitel, mely néha más dolgoknak a szállíttatását szintén megakasztja; azt mutatják, nemkülönben az újabb időben annyira megszaporodott s kivitelre dolgozó gőzmalmaink ; azt végül azon tömérdek feltörés, legelők és rétekben, mely a lefolyt években köztudomás szerint, különösen az ország legtermékenyebb részeiben történt. Mennyire ment e kiviteli szaporodás, azt megmondani nem tudom ugyan; azonban, hogy annak tekintélyesnek kell szükségkép lenni, a fölebbi jelekből alaposan következtethetjük. Lisztiparunk, különösen egyike azoknak, mely egészen a beállott új időnek a gyermeke, és hogy abban már mily erő és jelentőség fekszik, láttuk azon levelemből, melyben tüzetesen ezen dologgal foglalkoztam. Gyarapodott kivitelünk kétségkívül a borban és szeszben is, határát azonban e gyarapodásnak közelebbről megfelelni szintén nem vagyunk képesek, előremenő adatgyűjtés nélkül. A sertést hasonlag oda sorozom, melynek kivitele tetemesen gyarapodott. A kender kivitel is a gyarapodó tárgyak közé tartozik, és a mint illetékes kereskedőktől tudom, megfelelő minőség mellett, alig lehetne gazdáinknak ezen czikkből túltermeléstől félni. Annyira jeles ugyanis a magyar kender, hogy mindenütt ahol csak eddig alkalmazták és megismerték, nagy méltánylással viseltetnek iránta. A dongafa kivitel pedig, minden czikkeink közt, aránylag talán a legnagyobb gyarapodást tette. Lehet mondani, hogy ezen kiviteli forrás, azon arányban izmosodik, melyben a vasúti közlekedés gyarapszik s itt — meg uj erdőrészeket nyit meg. Hogy a gyapjúval, mely 1848-ig minden kiviteli czikkeink közt a legerősebben szaporította pénzbeli évi bevételünket — miképpen állunk ma? erre megvallom, szinte habozva és kétkedve felelek. Ezen czikk, érzésem szerint, hátra ment inkább, mint előre; a juhszám legalább, bizonyosan kevesebb az országban most, mint volt 1848 előtt. Hisz tudod, te barátom, igen jól, hogy mennyi nagy gazdaság ment a lefolyt éveken, gyökeres kicsisen át. Mindazokról pedig, melyek részletezve bérbe adattak, eltűntek a birkanyájak. Azután azt is tudod, hogy mily tömérdek száraz rét és legelő került eke alá; következőleg ezekben is, elvonatott az alap a birka alól. Tudod nemkülönben és végül, hogy a megváltott dézsma által, ismét tömérdek szalma vonatott el, a nagy uradalmak juhtenyésztésétől. Mindezen változásokat egybevéve, nem következtethetek egyebet, minthogy juh álladalmunknak, apadni kellett, és miután a gyapjút mennyiségileg szaporítani, kivált a minőségnek rövidsége nélkül, nem könnyű feladat, és csak hosszabb idő alatt folytatott okszerű és következetes tenyésztés által lehet, az a hitem és meggyőződésem , hogy hazánk, jelenleg a gyapjúból — kevesebbet veszen be, mint vett azelőtt. Engedd, kedves barátom, hogy a gyapjúval, mely oly fontos terménye hazánknak, s mely, elhiheted nekem, még sokáig az fog maradni — egy kissé körülményesebben foglalkozhassam. Megjegyzem mindenekelőtt, hogy én a gyapjúbevételbeni feltett és valószínű hanyatlást, nem tartom állandónak. Én ezen dolgot, ha csakugyan fogyatkozásban áll jelenleg, csupán átmenetinek tekintem. Annál előbb segíthetünk 30