Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-24 / 30. szám

Pest, 1867. Julius 24.­­9 XIX. évi folyam 2-ik fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden szerdán l’/1—2­­ i tömött íven. Előfizetési díj: egész évre 10 ft., 1 félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben.­­ Szerkesztőség:­­ a M. Gazd. Egyesület köztelkén i­s(üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s i­t­t egyéb levelek is intézendők. ír . „Hoztunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Gazdasági levelek. XXV. Kedves barátom! A­mennyire anyagi életünk mozgalmait ismerem, megpróbálom kijelölni azon tárgyakat, melyek után vé­leményem szerint, a mai kivitel a negyvennyolc­ előtti­hez képest valószínűleg, és pedig egyik-másiknál, te­temesebben — emelkedett. Ilyetén czikkek : a gabnafélék, s név szerint a búza; továbbá : a liszt, a bor, a szesz, a sertés, a kender és a fa, különösen a dongafa. Lehet, hogy vannak mások is, ezekre nézve azonban hozzávetőleg sem merek nyilat­kozni. Hogy gabnaféléink, s név szerint a búza kivitelének, tetemesen kellett az említett időtől fogva növekednie, azt mutatja megszaporodott forgalmi eszközeinknek ez irá­nyú tevékenysége; azt azon, időközileg előforduló, nagy kivitel, mely néha más dolgoknak a szállíttatását szintén megakasztja; azt mutatják, nemkülönben az újabb idő­ben annyira megszaporodott s kivitelre dolgozó gőzmal­maink ; azt végül azon tömérdek feltörés, legelők és ré­tekben, mely a lefolyt években köztudomás szerint, kü­lönösen az ország legtermékenyebb részeiben történt. Mennyire ment e kiviteli szaporodás, azt megmon­dani nem tudom ugyan; azonban, hogy annak tekinté­lyesnek kell szükségkép lenni, a fölebbi jelekből alaposan következtethetjük. Lisztiparunk, különösen egyike azoknak, mely egészen a beállott új időnek a gyermeke, és hogy abban már mily erő és jelentőség fekszik, láttuk azon levelem­ből, melyben tüzetesen ezen dologgal foglalkoztam. Gyarapodott kivitelünk kétségkívül a borban és szeszben is, határát azonban e gyarapodásnak közelebb­ről megfelelni szintén nem vagyunk képesek, előremenő adatgyűjtés nélkül. A sertést hasonlag oda sorozom, melynek kivitele tetemesen gyarapodott. A kender kivitel is a gyarapodó tárgyak közé tartozik, és a mint illetékes kereskedőktől tudom, meg­felelő minőség mellett, alig lehetne gazdáinknak ezen czikkből túltermeléstől félni. Annyira jeles ugyanis a magyar kender, hogy mindenütt a­hol csak eddig alkal­­­mazták és megismerték, nagy méltánylással viseltetnek iránta. A dongafa kivitel pedig, minden czikkeink közt, aránylag talán a legnagyobb gyarapodást tette. Lehet mondani, hogy ezen kiviteli forrás, azon arányban izmo­sodik, melyben a vasúti közlekedés gyarapszik s itt — meg uj erdőrészeket nyit meg. Hogy a gyapjúval, mely 1848-ig minden kiviteli czikkeink közt a legerősebben szaporította pénzbeli évi bevételünket — miképpen állunk ma? erre megvallom, szinte habozva és kétkedve felelek. Ezen czikk, érzésem szerint, hátra ment inkább, mint előre; a juhszám legalább, bizonyosan kevesebb az or­szágban most, mint volt 1848 előtt. Hisz tudod, te barátom, igen jól, hogy mennyi nagy gazdaság ment a lefolyt éveken, gyökeres kicsisen át. Mind­azokról pedig, melyek részletezve bérbe adattak, eltűntek a birkanyájak. Azután azt is tudod, hogy mily tömérdek száraz rét és legelő került eke alá; követ­kezőleg ezekben is, elvonatott az alap a birka alól. Tudod nemkülönben és végül, hogy a megváltott dézsma által, ismét tömérdek szalma vonatott el, a nagy uradal­mak juhtenyésztésétől. Mind­ezen változásokat egybevéve, nem következ­tethetek egyebet, minthogy juh álladalmunknak, apadni kellett, és miután a gyapjút mennyiségileg szaporítani, kivált a minőségnek rövidsége nélkül, nem könnyű fel­adat, és csak hosszabb idő alatt folytatott okszerű és kö­vetkezetes tenyésztés által lehet, az a hitem és meggyő­ződésem , hogy hazánk, jelenleg a gyapjúból — keve­sebbet veszen be, mint vett azelőtt. Engedd, kedves barátom, hogy a gyapjúval, mely oly fontos terménye hazánknak, s mely, elhiheted nekem, még sokáig az fog maradni — egy kissé körülménye­sebben foglalkozhassam. Megjegyzem mindenekelőtt, hogy én a gyapjúbevétel­­beni feltett és valószínű hanyatlást, nem tartom állandónak. Én ezen dolgot, ha csakugyan fogyatkozásban áll jelenleg, csupán átmenetinek tekintem. Annál előbb segíthetünk 30

Next