Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-18 / 38. szám
454 ezen indokát mielőbb felejtsék, s kezdjék teljesíteni és betöltetni hivatásukat. Az a baj, melyet országos egyesületünknél említettem, meg van ő náluk is, és talán még nagyobb mértékben. Lehet, sőt hiszem és reményem, hogy majd kigázolunk ebből is, mihelyt hazánk politikai élete állandósíthatja magát. Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy az átmeneti idő, mindig és mindenütt mozgalmas és egyoldalú. Fájdalom, ilyenkor a politika, melybe különben is annyi szenvedély vegyül, háttérbe szokta szorítani a többi érdekeket mind. Csak kifejlődött népek tulajdonsága: űzni politikát — és egyúttal nem felejtkezni meg az ország anyagi kérdéseiről sem. Mikor vergődünk mi is ezen állapotra el? megmondani nem tudom, hiszem azonban , hogy elvergődünk ! Bár úgy lenne, kedves barátom, és pedig minél előbb. Sőt én azt szeretném, ha nem is várnák be politikai állapotunk teljes kifejlődését, hanem már most találnánk és vennénk magunknak időt, vidéki gazdasági egyesületeink erélyes, tevékeny és gyakorlati irányú működtetésére. Hidd el nekem, nem fognánk mi ezen tevékenységet megbánni! Sőt, a véleményben vagyok, hogy a jelen körülmények közt, alig van egy más eszköz kezünkben, mely annyi és oly jótékony hatást engedne és nyújtana nekünk a népünkre. Szerintem, kedves barátom, a vidéki egyesületek munkálkodásában, a fő, a legfőbb súlyt azon eszközlésekre kellene fordítani, melyek a népnek gazdasági életét emelni, és javítani képesek. Ha tőlem függne, ebben öszpontosítanám egyelőre az egyletnek erejét és figyelmét. Mindaz, ami ezen kívül fekszik, csak második, harmadik rendben és sorban fordulhatna elő. Magunkhoz emelnénk és csatolnánk ilykér a földmivelő népet, mert látná és tudná ez,hogy az urak , a mint a kaputos osztály most is még a nép által neveztetik : érette és érdekeiért tesz, költ és fáradozik akkor is, amidőn már erre semmi személyes anyagi indokból fakadó érdek nem létezik. És ezen eljárás megteremné gyümölcseit, nem csak abban, hogy népünk gazdasági élete gyorsabb lendületet venne fejlődésében, hanem még abban is, hogy szeretete és csatlakozásában erősbödnék irányunkban. Ezen szempontból indulva, a vidéki egyesületek természetes feladatai lennének szerintem: jutalmazásokkal összekötött állat- és terménykiállítások, évenkint párszor s a megyének különböző helyein tartandó verseny-szántások; jóravaló cselédek és munkások megjutalmazása; szorgalmasb és példásabb paraszt-gazdaságok ismertetése és kitüntetése; gazdasági jobb eszközök megismertetése és elterjesztése; derék tenyészállatok beszerzése; jutalmak kitűzése, oly kisebb gazdák számára, kik dicséretes szorgalommal termesztik a takarmányt, nevelik és tartják a marhát, s kezelik a trágyát; ültetik a fát, vagy ápolják a kertet és szőlőt és selyemhernyót stb. S ne gondold, kedves barátom, hogy mindezekhez valami nagy sommák szükségeltetnek: írott oklevél, ünnepélyes átadás s egy pár ezüst tallér, már hatásos eszközökül fognának bizonyulni. S azon eszközlések mellett, melyek, mint mondom, közvetlenül a földmivelő nép sorsának a javítását czéloznák, kiterjeszkedhetnének a vidéki egyesületek, másod és harmad sorban s erejükhöz képest egyéb teendőkre is. — Ilyenek lehetnének például : jóravaló, olyatén mesterembereknek a pártfogolása és kitüntetése, kik jóféle gazdasági eszközök készítésével foglalkoznak a megye kebelében; továbbá, helybeli statistikai adatok gyűjtése, vonatkozva különösen a gazdasági élet tényezői s a termelés eredményeire; fölvétele a megye vagy vidék folyói, vizei és patakainak, s kipuhatolása azon térmennyiségnek, melyet például öntözési czélokra lehetne fordítani; czélszerű hegyrendőri szabályok felállítása és behozatala a megye vagy vidék szőllőhegyein; hatni oda, hogy kisebb consortiumok alapján tartandó közös pinczekezelés által a jobbféle s kivitelre alkalmatos borok kellő kezelést nyerhessenek; kipuhatolása a megye egyes főbb terményei átlagos mennyiségének; egyleti kertek állítása, s terjesztése azok segélyével a jobbféle gyümölcs és szőllőfajoknak, s a mennyiben a megye vagy vidék a selyemtermelés fölvételére is alkalmatos volna, a szederfacsemetéknek tömeges termelése és elterjesztése lat sat. Látod, barátom, mily sok teendője lehetne egy oly megyei vagy vidéki egyesületnek, mely feladatát helyesen felfogva, saját területére nézve behatólag kivárnia munkálkodni! Látszólag, kis czélok ezek mind sikeresen kultiválva azonban, a haza fölvirágzásának nagy mérvű siettetése feküdnék azokban... Valódi áldás lenne annálfogva az oly vidéki egyesület, mely az elsorolt czélok és feladatok érdekében,hasznosan és sikerrel működnék! Képzeld csak barátom hazánk területét ilyszerü vidéki egyesületekkel áthálózva, s vedd számba, ha tudod, azon nagy hasznot, melyet ezen szerény külsejű, de nagy fontosságú testületek, saját vidékük s az egész haza javára — eszközölnének! Habozás nélkül mondom ki, hogy azon férfiak, kik a hazát ilyszerü gazdasági egyesületekkel ajándékoznák meg, annak köszönetére tennék magukat érdemesekké. A politikát, kedves barátom, a gazda egyesületek köréből mindenesetre és minden időben zárjuk ki, mert ide irányozva a figyelmet, pártokra szakad az egész, s ezáltal az ügy szenved és veszít csak, anélkül, hogy politikai tekintetben valami elérhető lenne! Kövessük barátom ez érdemben a szabad és okos angol népet, mely az ily egyesületek köréből a politikát, gyakran még alapszabályszerűleg is ki szokta zárni! . . Ha végül a vidéki gazdaegyesületek, kebelükben még a földmives iskolák felállítása körül is lendíthetnének és alkothatnának valamit, úgy—ezáltal, közhasznú egyéb eszközléseikre csak a koronát tennék föl. . . És kérdezem tőled : egy-egy oly területen, aminő a vidéki egyesületeké, nem lehetne-e reménylen, hogy alapos gondolkozásu s meleg érzésű hazafiak adományozásaiból is egy-egy ily iskola idővel kikerülhetne! Nézz, barátom, a múltba, s tisztelettel fogsz meghajolni elődeink hazafisága előtt, kik a nevelés és oktatás előmozdítására, vallás- és nemzetiségre való tekintet nélkül, annyi s oly nevezetes alapítványokat tettek! . . És ezen forrás elapadt volna? Nem apadt el, barátom, csak irányát kellene az oktatásnak ezen neme felé is fordítani! . . Kövessék, akik tehetik, a derék gr. Károlyi Lajos példáját minél többen, s lesznek földmives iskoláink számára is hazafias alapítványaink. Amennyiben pedig ezen út mégis bizonytalan és hosszadalmas lehetne, azt kérdezem tőled, kedves bará-