Gazdasági Lapok, 1869 (21. évfolyam, 16-52. szám)
1869-04-21 / 16. szám
Hitel a mezőgazdaságban. Midőn mi e nagyfontosságú kérdés szellőztetéséhez saját csekély tehetségünkkel hozzájárulunk, teszszük azt azon indokból, hogy a hitelügy ápolásának szüksége, annak mezőgazdasági czélokra leendő alkalmazása, minél terjedtebb beismerést, minél szélesebb alapot nyerjen, melyről, mint az előre jól elkészített földből, a gyakorlat majdan minél sikeresebb magot szedhessen. Úgy hiszem e lapok. olvasói előtt ismeretesek a Slinek változványai nemcsak, sőt alig van ember, ki azt kisebb nagyobb mértékben ne élvezte volna. Az egyszerű napszámosnak munkadíjára előlegezés képen adott garasától fel egész az államháztartás fedezéséül felvett roppant összegig — a hitel úgy tűnik fel, mint egész lényünket átható, tápláló érezet, mely nélkül sociális életünk tönkre silányulna, a legnagyobb vállalatok sikere kétségessé válnék, sőt ha az állam maga létesítne minden vállalatot, még akkor is az egyes adófizető hitelére kellene szorulnia. A kereskedő nem volna képes a közönséget még a nélkülözhetlen szükséggel sem könnyen kielégíteni, a gyáros nyers terményeit bezsarolni, gyára csakhamar megakadna a szükséges tőék hiánya miatt, hogyha a hitel jótékonysága tőlük megvonatnék. Ha ekként előállott a hitelnek nélkülözhetlensége, szükségképen létesülni kelletett egy oly közvetítőnek, mely a kínálat és kereslet közé lépvén, alapítója jön egy ly intézetnek, mely hitelbank vagy hitelintézet név alatt smeretes. A földbirtok és mezőgazdaság is, mint alapja a társadalmi életnek, soha sem nélkülözhette a hitelt tökéleteen, habár tökélyének magasabb fokát és az azt szolgáló ntézeteket előrehaladott gazdasági viszonyokban és újabb kőben találjuk is legnagyobb kifejlődésében. Már a régiek is kiváló gondoskodásuk tárgyává teik a hitelügyet. Ezt bizonyítják a régi görögöknél, még Kolon előtt használatban voltak dolgok, melyek minden arab föld elé helyeztetvén, ráíratott minden rajta fekvő losság s azt nyilván tartotta, sőt Chios-ban állitólag a fenkhez hasonló telekkönyv már létezett, s valószinűleg a legelső e nemben. A romaiaknál a jelzálog-hitelügy talált ápoló kezekre különösen a lex commissoriák által. Mind meg annyi jelek a hitel általánositásának régen érzett szükségére nézve. És csodálatos, hogy bár a mezőgazdasági hitel szüksége oly régen beismertetett, mégis az ezen érdeket szolgáló intézetek nálunk csak az újabb kor szüleményei. Ennek oka leginkább abban rejlik, hogy a gazdálkodás ősi hagyományos módon űzetvén, semmi vagy csak igen csekély üzleti tőkére volt szükség. Termeltetett annyira mennyire épen szükség vala, ingyen erővel, hisz a rosz utak, közlekedési eszközök a többleten való túladást úgyis lehetlennték, ha több termett saját szükségünkön felül — sertés hizlaltatott; adók nem valának, s ami csekély volt, az is természetben s így alig érezhető módon vétetett. — De rövid idő alatt mily roppant változás történt a mezőgazdálkodásra nézve. A natural gazdaságot felváltó a pénz; folyók, tavak kiszárítására a magyar ember pénzét egyre jobban vevék igénybe, az adók nőttön-nőttek, úgyszintén saját szükségleteink is. — És a lecsapolások, telkesítések folytán szaporodott földterületre egyre nagyobb gondot kelle fordítani, hisz a terményeket már lehete értékesíteni, — vagyis inkább a külterjes gazdálkodás minden erejével igyekezett a gazda sokat termelni, mely a közlekedési eszközök tökéletesedése folytán a leghatalmasabb rugót nyerte. A magtermelés jövedelmes lévén, minden terület az ő részére hódíttatott meg. A kérdés az, váljon megállhat-e a magyar gazda ily rendszer mellett beruházási tőke nélkül ? — úgy hisszük — nem. Okvetlen szükséges — a mi általán elismert tény — hogy a külterjes gazdálkodás belterjessé változtassák, és hogy ezt csupán jó tanácsok által elérni nem lehet — kétségtelen; a földész azon életmódnál fogva, melyet a föld, égalj és időjárás örökös küzdelmében folytat, — nem könnyen hisz, bizalmatlanabb mint más; hisz a következmények sokszor megtanuják, a véletlenségtől sokkal többet félni, mint a mennyit az okszerűség megakadályoztathat ; ennélfogva úgy találjuk — inkább példa, segedelem kell, mint jó tanács. Hiába predikáltatik neki in v'VV’V'VV'V'VV'V^ Pest, 1869. Április 21. XXI. évi folyam 1-ső fele. GAZDA A MAGYARSÁGI LAPOK GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden szerdán ig2—2 tömött ivén Előfizetési díj: egész évre 10 forint, félévre 5 forint negyedévre 2 ft 50 kr. uj pénzben. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat. “ Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Szerkesztőség: í í i í a M. Gazd. Egyesület köztelkén í í(üllői út, 12. szám), hova a tudósítások sí egyéb levelek is intézendők. í WVwVVWv^