Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)
1871-01-01 / 1. szám
2 ■ felölelje. Ugyan azért, amidőn Excellentiádnak ez érdembeni hazafias buzgóságáért hálás elismerésünket kifejezzük, egyszersmind örömmel megragadjuk az alkalmat, hogy úgy a kérdéses emlékiratra, mint más közgazdászati reformokra nézve is véleményünket röviden kifejtsük. Kétséget nem szenved, hogy a műipar felvirágzása hazánkban még csak egy távol jövő homályában fekszik, mert bármily gazdagon dotáltassék, s ennek következtében bármily eredmény-dúsan működjék is az országos műegyetem, mégis kedvező politikai conjuncturákon, kedvező vám és kereskedelmi viszonyokon kívül, évek hosszú sora kívántatik ahhoz, hogy hazánkfiai kellő számmal műiparosokká képeztessenek, hogy továbbá az anyagi jólét s avval együtt a szükséges nagy tőkék megteremtessenek, és hogy végre mindenféle iparvállalatok ne csak keletkezzenek, de gyümölcsözőig fenn is állhassanak. A miért is hazánk még hosszú időre túlnyomóig a mezei gazdászatra lévén utalva, ennek virágzó állapotától van nemcsak a földbirtokos és a gazdasággal foglalkozó munkásosztálynak, de a mostani iparos és kereskedő osztálynak, sőt magának az államnak pénzügyi jóléte is föltételezve, elengedhetlen és elodázhatlan kötelmévé vált úgy az egyes értelmes gazdáknak és gazdasági egyleteknek, mint magának a törvényhozásnak és államkormánynak is, minden alkalmas eszközt és emellyüt fölhasználni, hogy hazánkban a szakértelmen alapuló gazdasági ipar hova előbb meghonosíttassék és szétterjesztessék. E czél elérését eszközük nézetünk szerint egyrészről a gazdasági tanintézetek, más részről pedig a tudomány alapján álló magángyakorlati gazdaságok és helyesen szervezett nyilvános minta gazdaságok; de csak akkor biztosan és maradandóig, ha mind az elméleti, mind a gyakorlati irány együttesen fölkaroltatik; mert ha egyoldalúig csak az elmélet gyámolíttatnék, akkor ennek közhasznú hatása csak késő jövőben lenne észlelhető; ha ellenben csak a gyakorlati téren működnénk, ez esetben nélkülözné gazdászatunk az öntudatosságot, okszerűséget és önállóságot, mely nemcsak utánoz, példa után indul, de maga is alkot és tovább halad. Ennélfogva: Valóban hálára kötelező a hazai kormánynak azon nemes és hazafias gondolkodása, melynél fogva az ország különböző vidékein gazdasági tanodák létrehozásán buzgólkodik. Megfoghatlan e mellett csak az lenne, ha a természet által dúsan megáldott s ugyan azért a hazai termelés főtényezőjét képező, de a gazdasági kulturának még vajmi alacsonyokán álló alföldünkről ezentúl is megfeledkeznék, mert habár igaz, hogy az alföldi gazdák fiai előtt is nyitva állanak a fennálló gazdasági tanintézetek ajtai, de ha tekintetbe veszszük a magyar gazdának eddigi, ha nem is ellenszenvét, de mindenesetre csekély hajlamát a gazdasági szakismeretek elsajátítása iránt, azt hisszük, hogy időszerű lenne őket, a per exellentám gazdákat, saját tűzhelyüknél fölkeresni, s e nemes csalétek nyújtásával a gazdasági tudománynak meghódítani. Úgy vagyunk tehát meggyőződve, hogy alföldünknek mindenekelőtt gazdasági tanodára van mellőzhetlen szüksége, oly tanintézetre, mely két irányban és két külön álló tanfolyammal működnék a gazdasági ismeretek terjesztésében. Tudniillik az egyikben taníttatnának a minden gazdászathoz tartozó magas tantárgyak a nagyobb földbirtokosok, nagyobb bérlők és gazdatisztek, a másikban pedig a gyakorlati gazdászatnak és segéd tanainak elemei, a kisbirtokosok és az olyannyira fontos és szükséges másoros gazdák kiképzésére. Ezen intézettel alapja vettetnék Alföldünk rónáin a szellemi és anyagi fejlődés biztos jövőjének, s a pozitív ismereteken nyugvó szilárd meggyőződésnek; sikerülne lassan kint a jelen, legjobb esetben jóakaró, de csak puszta empúriából eredő, és legtöbb esetben áldott talajunkat végkimerülés veszélyével fenyegető gazdálkodásunkat megszüntetni, és helyébe a tudomány elvein és ratióján sarkalló váltó gazdasági rendszert behozni. Azonban tagadni nem lehet, hogy a gazdasági tanodák közrehatása, noha biztos és állandó, de tekintve elmaradottságunkat, és tekintve azon napról napra nagyobb aggályt gerjesztő veszélyeket, melyek népgazdászatunkat a most dívó zsaroló rendszer mellett fenyegetik, az okszerű gazdálkodás gyors meghonosítására nem elegendő! Ezt fölismerve és buzdíttatva Excellentiádnak hozzánk intézett megtisztelt fölhívása által, mulaszthatlan hazafias kötelességünknek ismerjük Excellentiád becses figyelmét még más oly fontos tényezőkre is fölhívni, amelyek nézetünk szerint alkalmasak arra, hogy életbe lépésükkel egyrészről a hazai összes földmivelésnek egyszerre egy hatalmas lökést adjanak, és azt egy magasabb dicsövetett talapzatra emeljék, — másrészről pedig a tanodák áldásos működését támogassák, azok sikerét fokozzák és a tudomány tényleges értékesítésével kiegészítsék. Ily tényezők közt egyletünk különösen hármat szemelt ki — mint olyat, mely kiválóan lenne hivatva gazdasági kultúránknak széles mérvű és haladéktalan lendületet adni. Az első, kétségtelenül legnagyobb horderejű és számos más reformot magában foglaló, sőt azt már a priori föltételező intézmény lenne nézetünk szerint az, ha a törvényhozás által egy önálló s az összes hazai földmivelő érdekek élére állítandó földművelési minisztérium alkottatnék. Azt hisszük fölösleges lenne ezen országos intézmény alkotásának akár elvi hivatását e helyen részletezni, akár pedig kiszámíthatlan következményű közhasznúságát bizonyítani akarni. Ha minden jól rendezett államban minden kiváló országos érdek külön gondozásban részesül, váljon halasztható-e tovább, hogy hazánkban is, melynek súlypontja földmivelésében rejlik, és amelynek úgy a szoros értelemben vett gazdászata, mint ipara, kereskedelme s államháztartása, sőt irodalma is, tehát összes szellemi és anyagi jóléte amannak jólétéről föltételeztetik és ennek emlőiből szívja legfőbb táperejét, nélkülözze azon országlási közeget, mely az összes hazai nemzetgazdászati érdekek magaslatán állva, itt életszervezetük minden szálait kezében egyesítve, és értelmes orvos, gondosan ápoló hű anyaként minden érlüktetését megfigyelve, ernyedetlenül hasson, serkentsen, segélyezzen és kezdeményezzen a körülményhez és a szükséghez képest. Mi tehát egy önálló és kizárólag földművelésünk viszonyaival foglalkozó ministériumnak életbehívását gazdasági iparunk biztos prosperatiojának életföltételéül tekintjük. És ezt annál is inkább, miután úgy vagyunk meggyőződve, hogy egy második tényezőnek, melyet az okszerű földmivelésnek gyakorlati útán leendő behozatala tekintetében vélünk elérendőnek, biztos sikere is egy külön földmivelési ministériumnak fölállításától, s ennek következtében az összes állami és