Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)

1871-06-11 / 24. szám

Pest, 1871. junius 11. g' a a 3 -------------------------------------------------------- O C. A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők XXIII. évfolyam I. fele. LAPOK v Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél, a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. GAZDASÁGI Megjelennek e lapok minden vasárnap 2 tömött ivén. Előfizetési dij: Egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyed évre 2 frt 50 kr o. é. Lapjaink hirdetéseket is közölnek. Levelek a szőlőből. Pest, 1871. jun. 10. XI. Kedves barátom! Utóbbi levelemben emliteza, hogy tekintettel több oldalú elfoglaltatásomra, a pinczének teendőit mindinkább súlyosabban kezdem érezni, és hogy ez irányban a tehernek megosztása egy ügyes és megbízható pinczemesterrel, nagyon kívánatos lett előttem. Azon két évi tapasztalás, melyet boraim kezelése körül szereztem, untig elég volt nekem, hogy meggyőződjem arról, miszerint a folytonos kezelés és figyelem, melyet pinczém kívánni kezdett, elfoglalt időmből ki nem kerül egyikmásik egyébnemű feladatomnak rövidsége nélkül. És ámbár pinczémben 1863-ban még csak 250 akó bor feküdt, sokkal több gondot és időt kívánt már tőlem e csekély mennyiség is, semhogy én azt akadálytalanul kiszolgáltathattam volna. Pinczemester után néztem tehát. Amily természetes volt azonban e törekvésem, oly bizonytalannak mutatkozott, hogy embert találhassak a kire boraimnak kezelését megnyugvással bizhassam. Hisz 1863-ban pinczekezelők dolgában még úgy sem állottunk, mint állunk ma; pedig ez irányban ma is még vajmi szegények vagyunk. Nem is találtam egyhamar alkalmatos embert, daczára minden kérdezősködéseimnek. Elvégre a véletlen segített rajtam, Klauzál Gábor közvetítése által. Amidőn ugyanis leginkább tűnődtem ez ügyben, jött hozzám említett barátom, hozván magával bemutatni és ajánlani egy, szerinte járatos és tapasztalt pinczemestert! Elgondolhatod kellemes meglepetésemet. Csak az iránt volt még aggályom, ha váljon az ajánlott szakember meg fog-e felelni várakozásomnak. A pinczemester, akit Klauzál hozzám hozott, Szebenyi Sándor úr volt; ugyanaz, ki ezen időtől fogva mostanig kezeli boraimat, és a ki utóbb az én ajánlásomra az orsz. magyar gazd.egyesület budai mintapinczéjének a kezelésével is megbizatott. Szebenyi ajánlása mellett azon körülmény szólott előttem legnyomatékosabban, hogy ő Schwartzer bécsi nagy borkereskedő terjedelmes üzletében nyerte kiképeztetését, és hogy ő itten fiatal korától kezdve sok éven keresztül működött részint mint borkezelő, részint pedig mint borbevásárló. A tapasztalás csakhamar meg is győzött engemet arról, hogy Szebenyi Sándor úrban egy derekasan iskolázott borkezelőt nyertem, ámbár munkálkodásunk a pinczében a teljes biztonságot csak azután ölte magára, amidőn a kistétényi bornak tulajdonságait tapasztalásból teljesen fölismerte. És ehhez kellett körülbelül egy teljes év! Meglevén találva az alkalmatos pinczemester, a rajtam feküdt teher tetemesen könnyebb lett. Én ezután főleg csak a szőlőnek megifjítására fordítom gondjaimat; Szebenyi pedig kezelte a pinczét, oly formán mégis, hogy mindenről, ami ott történt, értesíteni tartozott, és mindenre kikérni beleegyezésemet. Kérdezed barátom: hogy e kényelem és munkafelosztás mennyibe került? Egészben véve nem sokba. Szebenyinek adtam egyelőre fáradozásaiért havonkint 10 irtot, s fizettem kijöveteli költségeit, s kivülléte alkalmával elláttam őt tartással is. Mindent összevéve, 150—20 írtra mehetett évenkint azon költség, a melybe nekem az ő szolgálata került. Tekintve boromnak ez idő szerinti csekély mennyiségét, e kiadásokonként nem kevés ugyan; ha veszem azonban a kényelmi nyereséget, mely személyemre háramlott, s boromnak a helyes kezelés általi értékbeni emelkedését, e kiadást valóban nem tekinthettem nem igazoltnak. Ennyiért is csak úgy vehette által Szebenyi pinczémet, mert azon kívül kezelt és kezelhetett más pinczéket. Látod, kedves barátom, hogy ily formán sok más kisebb bortermelő is hozhatna pinczéjébe okszerű kezelést, anélkül, hogy a költség a pinczemester után valami terhes vagy épen elviselhetlen lenne. Ez okból ajánlottam én ezen módot már anynyiszor bortermelőinknek; úgy látom azonban, hogy nem valami nagy sikerrel. Nem hiszünk egyrészt az okszerű kezelés hatalmában, fukarkodunk másrészt helytelenül, és törökös fatalizmussal várjuk mégis folyvást pinczéinkben heverő boraink számára a lendületes kelendőséget. Ez az eljárás előttem, megvallom, érthetetlen. Ez oly érthetetlen, mint jogosultában azon panasz, melyet bortermelőink kezeletlen boraik mellett hangoztatnak. Teljes meggyőződésből mondhatom, hogy boraimnak okszerű kezelése nélkül én se mehettem volna soha a londoni piaczra, és hogy idehaza a mostani árakhoz képest legfeljebb fél annyit kaptam volna érettük. Szóval, ez esetben én is csak úgy volnék, mint vannak mások, kik a kezelés szükségességében és hatalmában mindeddig nem hisznek. 1863 tavaszán, amint az idő csak engedte, hozzá láttam a munkák folytatásához szőlőmben. 1861-ki veres boromat még február hó elején fejtettem le harmadszor. Szép, tiszta, s jó izü volt ezen bor, csakhogy még mindig túlságosan fanyar. Csutkán erjedt, ez volt a baja. Szembesítettem vele gyakran az 1862-ki termést, mely már lecsutkázva és zártan erjesztetett rajnai erőcsövek alatt, s mondhatom, hogy ez adattól csaknem annyira