Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)
1871-02-05 / 6. szám
Fest, 1871. február 5. Megjelennek e lapok minden vasárnap 2 tömött ivén. Előfizetési dij: Egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyed évre 2 frt F 10 kr o. é. Lapjaink hirdetéseket is közölnek. V c? a XXIII. évfolyam 1. fele. »Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.« Ii A Z D A 61 LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Előfizethetni Pesten, a szerkesztőségnél, a köza M. Gazd. Egyesület köztelkén telken, vagy a könyvkereskedésekben. (üllői ut 12. szám), hova a tudósítások s egyéb Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szerlevelek is intézendők vesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Lapjainkra az első számtól kezdve még folyvást lehet előfizetni, kérjük azonban, hogy — a lap szakadatlan megküldhetése végett — a megrendeléseket szíveskedjenek. előfizetőink mielőbb megtenni. A múlt évi folyamból netán hiányzó számokat — mig lehet — örömest pótoljuk. _________ Levelek a szőlőből. Pest, 1871. febr. 4. III. Kedves barátom! Nincs a magyar bor külföldön divatban még; s ez oka főleg, hogy boraink árában sincsen meg azon különbség, mely elegendő ösztönző erővel bírna idehaza a termelőre kitűnőt és nagy jelességű terményt állítani elő. De nincs a magyar bor kellő méltánylásban saját előkelőbbjeink asztalán sem. Ezeknél is azonnal többet ér és többnek tartatik a bor, ha az rajnai vagy franczia etikettek alatt jelenik meg; mi természetesen szintén nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szegény boraink, legyenek különben bármi jók, a hamupipőkeségből kivergődni nem bírnak. Hogy segíthetünk e calamitáson ? Hát csak úgy, hogy hazai fogyasztóink szűnjenek meg elfogultak lenni saját jeles boraink iránt; termelőink azon része pedig, amely finomabb hegyi borok termelésével foglalkozik, minél jobb árut iparkodjék fogyasztóink rendelkezésére állítani. Termelőinknek különösen nagy figyelmet kellene fordítani a pinczére, mely nélkül, higyjük el, hogy a legjelesebb nyersanyagból sem válik azon termény, mely fölemelt fővel állhatna meg akár a kül, akár a belföldi fogyasztó előtt. Helyes pinczekezelés nélkül nem létezik állandó, azaz változásoknak alá nem vetett bor. E tulajdonság hiányában pedig boraink divatba jönni nem fognak soha, sem a külföldi, sem a belföldi fogyasztónál. Megveszik őket egyszer másszor emitt is, amott is; ha azonban törhetlenek nem lesznek, mindenfelé csak bukás vár rájuk. Ez az ime, mit termelőinknek a legkülönösebben figyelmébe ajánlanék; ezt azonban, eddigi tapasztalásaim szerint, úgy látom, csak igen kevesen hajlandók igaznak tartani. De sőt ez irányban az elfogultság nálunk, fájdalom, akkora még, s hogy nem egyszer hallhatunk különben értelmes emberek - sől is philippikákat egyenesen a pinczekezelés ellen. Pancsolás a szó és czim, melylyel orthodox termelőink a rendesebb pinczekezelést illetni szokták, így aztán persze vajmi nehéz lesz szabadulni a zsákutczából, melybe bortermelésünk egész ügye oly hatalmasan beékelte magát. Fájdalom, oly termelőt, aki a borkezelés fontosságát egészen helyes világítás alatt szemléli, csak szórványosan találhatunk a hazában; olyat pedig, ki e jobb felfogásnak megfelelőleg tettleg kezelné vagy kezeltetné is borait, csak fehérhollókint láthatunk a széles és nagy borországban. És váljon miért van ez így? Hát csak azért, mert vegytani és természettudományi ismeretek hiánya miatt igazságok helyett meséken és avas obscuritásokon táplálkozunk inkább. Szűznek nevezzük a bort, mely vntacte fekszik pinczéinkben, s mely, mig ott fekszik, nekünk jó is lehet, de amint kiviszszük a napvilágra, a változó hőmérsékre, a szűzecske makranczos lesz, s aztán természetesen az ördögnek se kell. Ha Írja aztán a kül- vagy belföldi vevő, hogy mi lett a szüzecskéből; ha írja, hogy újra forr, hogy megtörött, vagy épen hogy megeczetesedett, vagy megnyúlósodott, azt már sehogy sem akarjuk hinni, habár ily szüzecskét többé ugyanazon vevő tőlünk venni soha sem fog, hanem azt hiszszük inkább, hogy megfúrták útközben a hordót, kivettek belőle, feltöltötték vízzel, szóval, hogy megrontották! Valamint az apa kedves fiáról az érkező rosz híreket csak nehezen szokta hitelre méltatni, úgy vagyunk mi magyar bortermelők is úgynevezett szűzies borainkkal! Mindent inkább okozunk és vádolunk, mint saját magunkat és pinczekezelésünk gyarlóságait. Hogy e cardinalis bajon segíteni nem épen könnyű, azt elismerem magam is, azonban a hínárból mégis csak úgy bontakozhatunk ki, ha mindenekelőtt magunk téves nézeteit a bornak kezelésére nézve jobbakkal cseréljük föl. Adjunk csak egyszer határozottan hitelt az okszerű kezelés mellőzhetlen szükségességének, s meg fogjuk találni nemsokára, az egyik így, a másik amúgy, a módot is, mely által a megrögzött és átalában elterjedt bajon segíteni lehet. A vagyonos termelő például, kinek pinczéjében nagyobbszerű készletek szoktak feküdni, segíthet ez irányban a bajon úgy, hogy magának akár a Rajnáról, akár Francziaországból hozat jóravaló és tapasztalt pinczedeszert. A költség, melylyel ezen eszközlés jár, megfelelő