Gazdasági Mérnök, 1878. január-december (2. évfolyam, 1-24. szám)
1878-02-01 / 3. szám
GAZDASÁGI MÉRNÖK meg s ennek következtében az alsóbb folyamrészen a vízlefolyásnak áradás esetén magasabb színvonal mellett kell történni, mint eredetileg, de ezt ellensúlyozza az, hogy a lefolyás sokkal sebesebb, mint a szabályozás előtt. Az elfogadott szabályozási terv fölött — mondja az előterjesztés — tapasztaláson alapuló végleges ítéletet, daczára annak, hogy foganatba 30 év előtt vétetett, még ma nem mondhatunk, mert a terv végrehajtása az adott viszonyoknak megfelelő nem volt. A kiásások nem haladhattak elő a társulatok által épített védtöltésekkel; az átvágások költségkímélésből az esésre, talajminőségre és az átvágás absolut hosszára való tekintet nélkül a kis vízszínig terjedő mélységgel ásattak ki. A tapasztalás bebizonyító, hogy a megállapított méretek csak a folyó felső szakaszán kielégítők. A tisza-ujlak-naményi folyamszakaszban utánsegítést igényel: 4 átvágás 3.897 km, vagyis a munkának 371 százaléka; a v.- namény-csapi folyamszakaszban 3 átvágás 2 575 km. 35 százalék; a csap-tokaji folyamszakaszban 2 átvágás 1.324 km. 56 százalék; a tokaj-szolnoki folyamszakaszban 9 átvágás 15-371 km. 35-5 százalék; a Szolnok- szegedi folyamszakaszban 6 átvágás 12-284 km. 69-4 százalék; a Szeged-Duna közti folyamszakaszban utánsegítést igényel: 6 átvágás 21-929 km. 77-2 százalék. Ha az egyes szakaszokban már valóban elért pályarövidítés arányát az összes átmetszések kiképződése után elérendő rövidítéshez hasonlítjuk, az arányt a következő százalékokkal fejezhetjük ki: 1. A t.-ujlak-v.-naményi folyó-szakaszban 68%. 2. A v.-namény-csapi folyó-szakaszban 8i°/0. 3. A csap-tokaji folyó-szakaszban 73°. 4. A tokaj-szolnoki folyószakaszban 32%. 5. A szolnok-szegedi folyószakban 36%. 6. A Szeged-Duna közti folyószakaszban 6 #/„. Ezen összeállításból látjuk, mennyivel több átmetszés képződött már ki, s mennyivel előbbre haladott állapotban van jelenleg a meder szabályozása a Tokajon fölül eső szakaszban, mint Tokajon alól. Különösen hátra maradt a mederszabályozás a legalsó szakaszban, ahol a tervezett meder correctióknak csak 6°/l-a éretett el. Tokajtól a Dunáig 21 db, összesen 49.584 km, hosszú átvágás helyreállítandó. A költségek az előterjesztés főbb adatai szerint e következők: A tokaj-szolnoki szakaszban 388,312 frt, a szolnok-szegediben 583,311 frt, a Szeged-Duna közti szakaszban 1.765,284 frt; összesen 2.736,907 frt. És minthogy a véletlent is számításba kell venni, a miniszter kerek számban három millió frtra teszi az átmetszések javítására szükséges összeget. Ha a jó sikert biztosítani akarjuk, a Szolnok Duna közti átmetszések javítására szükséges munkákat három év alatt végre kell hajtanunk s ennél fogva a miniszter 1878-ban, valamint a következő 2 évben évenkint 800,000 frtot tart e czélra szükségesnek. De ezenkívül az előterjesztés megkívánja, hogy az árvízmentő társulatok a töltéseket az 1876. és 1877. évi árvíz szolgáltatta magasságig fölemeljék. E költségek az államot nem kötelezik, de az államnak gondoskodni kell, hogy a társulatok képesek legyenek feladatuknak megfelelni. Ezután az előterjesztés tüzetesen előadja a Szeged ármentesítése érdekében szükséges intézkedéseket , hogy ezek végrehajtását mi késleltette, kiemelve különösen azt, hogy Szeged virágzó fakereskedése érdekében nem akarta engedni, hogy a Maros torkolata a város alá helyeztessék át. A minisztérium a részletes terveken szorgalmasan dolgozik s az előterjesztés kimondja, hogy mihelyt a helyszíni felvételek megtörténtek s pár hét alatt a tervezetek is elkészültek, a miniszter nem fog kérni javaslatát a ház elé terjeszteni. A szabályozásnak egy további feladata leend aztán a belvizek czélszerű levezetéséről ezen nagyfontosságú és sok vidéken máris égetővé váló feladat megoldásáról gondoskodni. Az ezen munkálatokra szükséges költségeket ép úgy mint a védtöltések emelésének költségeit az érdekelt társulatok fogják az általuk felveendő kölcsönből fedezni. Ezen társulatok eddigelé egymástól teljesen függetlenül intézték ügyeiket, a minek természetszerű következménye volt, hogy a munkálatokban hiányzott az egyöntetűség s e mellett nem egyszer súrlódásokra is adott alkalmat, ami nagyon természetesen mind az ügy rovására történt. Végre belátta az érdekeltség, hogy egyesült erővel hamarább és jobban megoldhatja e nagyfontosságú kérdést, mint külön válva, s elhatározták egy általános Tiszavölgyi Társulat alakítását. Az előmunkálatok, az alapszabály-tervezetek elkészülvén, 1. évi január 20-án és 21-én tartotta meg a Tiszavölgyi -Társulat alakuló közgyűlését Budapesten, a főposta-épület nagy termében, Gróf Lónyai Menyhért elnöklete alatt. A jegyzőkönyvet Dániel Ernő vezette, s a közgyűlésen 25 társulat volt képviselve. Az elnök megnyitván a gyűlést, báró Simonyi Lajos, mint a kataszteri bizottság elnöke előterjesztette, hogy a múlt évi február hóban megválasztott bizottság akkori elnöke bold, gróf Károlyi György kérvényt nyújtott be a miniszterhez, melyben a kataszteri kiszabások és eljárások visszásságának orvoslása köretett. E kérvényre válasz mindez ideig nem érkezett, azonban egy miniszteri körrendelet 1. * Lásd a 32-dik lapon.