Gazdasági Mérnök, 1878. január-december (2. évfolyam, 1-24. szám)

1878-02-01 / 3. szám

GAZDASÁGI MÉRNÖK meg s ennek következtében az alsóbb folyamrészen a vízlefolyásnak áradás esetén magasabb színvonal mellett kell történni, mint eredetileg, de ezt ellen­súlyozza az, hogy a lefolyás sokkal sebesebb, mint a szabályozás előtt. Az elfogadott szabályozási terv fölött — mondja az előterjesztés — tapasztaláson alapuló végleges ítéletet, daczára annak, hogy foganatba 30 év előtt vétetett, még ma nem mondhatunk, mert a terv végrehajtása az adott viszonyoknak megfelelő nem volt. A kiásások nem haladhattak elő a tár­sulatok által épített védtöltésekkel; az átvágások költségkímélésből az esésre, talajminőségre és az átvágás absolut hosszára való tekintet nélkül a kis vízszínig terjedő mélységgel ásattak ki. A ta­pasztalás bebizonyító, hogy a megállapított mére­tek csak a folyó felső szakaszán kielégítők. A tisza-ujlak-na­m­én­yi folyamszakaszban utánsegítést igényel: 4 átvágás 3.897 km, vagyis a munkának 37­1 százaléka; a v.- namény-csapi folyamszakaszban 3 át­vágás 2­ 575 km. 35 százalék; a csap-tokaji folyamszakaszban 2 átvágás 1.324 km. 5­6 százalék; a tokaj-szolnoki folyamszakaszban 9 át­vágás 15-371 km. 35-5 százalék; a Szolnok- szegedi folyamszakaszban 6 át­vágás 12-284 km. 69-4 százalék; a S­z­e­g­e­d-D­u­n­a közti folyamszakaszban után­segítést igényel: 6 átvágás 21-929 km. 77-2 százalék. Ha az egyes szakaszokban már valóban elért pályarövidítés arányát az összes átmetszések ki­képződése után elérendő rövidítéshez hasonlítjuk, az arányt a következő százalékokkal fejezhetjük ki: 1. A t.-ujlak-v.-naményi folyó-szakaszban 68%. 2. A v.-namény-csapi folyó-szakaszban 8i°/0. 3. A csap-tokaji folyó-szakaszban 73°­­. 4. A tokaj-szol­noki folyó­szakaszban 32%. 5. A szolnok-szegedi folyó­szakban 36%. 6. A Szeged-Duna közti folyó­szakaszban 6 #/„. Ezen összeállításból látjuk, mennyivel több átmetszés képződött már ki, s mennyivel előbbre haladott állapotban van jelenleg a meder szabályo­zása a Tokajon fölül eső szakaszban, mint Tokajon alól. Különösen hátra maradt a mederszabályozás a legalsó szakaszban, a­hol a tervezett meder cor­­rectióknak csak 6°/­l-a éretett el. Tokajtól a Dunáig 21 db, összesen 49.584 km, hosszú átvágás helyreállítandó. A költségek az elő­terjesztés főbb adatai szerint e következők: A tokaj-szolnoki szakaszban 388,312 frt, a szolnok-szegediben 583,311 frt, a Szeged-Duna közti szakaszban 1.765,284 frt; összesen 2.736,907 frt. És minthogy a véletlent is számításba kell venni, a miniszter kerek számban három millió frtra teszi az átmetszések javítására szükséges összeget. Ha a jó sikert biztosítani akarjuk, a Szolnok Duna közti átmetszések javítására szükséges mun­kákat három év alatt végre kell hajtanunk s ennél fogva a miniszter 1878-ban, valamint a következő 2 évben évenkint 800,000 frtot tart e czélra szükségesnek. De ezenkívül az előterjesztés megkívánja, hogy az árvízmentő társulatok a töltéseket az 1876. és­­ 1877. évi árvíz szolgáltatta magasságig fölemeljék. E költségek az államot nem kötelezik, de az állam­nak gondoskodni kell, hogy a társulatok képesek legyenek feladatuknak megfelelni. Ezután az előterjesztés tüzetesen előadja a Szeged ármentesítése érdekében szükséges intéz­kedéseket , hogy ezek végrehajtását mi késleltette, kiemelve különösen azt, hogy Szeged virágzó fake­reskedése érdekében nem akarta engedni, hogy a Maros torkolata a város alá helyeztessék át. A mi­nisztérium a részletes terveken szorgalmasan dol­gozik s az előterjesztés kimondja, hogy mihelyt a helyszíni felvételek megtörténtek s pár hét alatt a tervezetek is elkészültek, a miniszter nem fog kérni javaslatát a ház elé terjeszteni. A szabályozásnak egy további feladata leend aztán a belvizek czélszerű levezetéséről ezen nagy­fontosságú és sok vidéken már­is égetővé váló fel­adat megoldásáról gondoskodni. Az ezen munká­latokra szükséges költségeket ép úgy mint a véd­­töltések emelésének költségeit az érdekelt társula­tok fogják az általuk felveendő kölcsönből fedezni. Ezen társulatok eddigelé egymástól teljesen függetlenül intézték ügyeiket, a minek természet­szerű következménye volt, hogy a munkálatokban hiányzott az egyöntetűség s e mellett nem egyszer súrlódásokra is adott alkalmat, a­mi nagyon termé­szetesen mind az ügy rovására történt. Végre belátta az érdekeltség, hogy egyesült erővel hamarább és jobban megoldhatja e nagyfontosságú kérdést, mint külön válva, s elhatározták egy általános T­i­s­z­a­­völgyi­ T­ársulat alakítását. Az előmunkálatok, az alapszabály-tervezetek elkészülvén, 1. évi január 20-án és 21-én tartotta meg a Tiszavölgyi -Társulat alakuló köz­gyűlését Budapesten, a főposta-épület nagy termé­ben, Gróf Lónyai Menyhért elnöklete alatt. A jegyzőkönyvet Dániel Ernő vezette, s a köz­gyűlésen 25 társulat volt képviselve.­­ Az elnök megnyitván a gyűlést, báró Simon­yi Lajos, mint a kataszteri bizottság elnöke előterjesztette, hogy a múlt évi február hóban megválasztott bi­zottság akkori elnöke bold, gróf Károlyi György kérvényt nyújtott be a miniszterhez, melyben a kataszteri kiszabások és eljárások visszásságának orvoslása köretett. E kérvényre válasz mindez ideig nem érkezett, azonban egy miniszteri körrendelet­ 1. * Lásd a 32-dik lapon.

Next