Gazdasági Mérnök, 1880. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-15 / 3. szám

I Negyedik évfolyam. 3. szám. Budapest, 1880. január 15. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, Üllői Út 24. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m. tanár. GAZDASÁGI MÉRNÖK Megjelenik minden csütörtökön. MEZŐGAZDASÁG, vízhasznosítás, ipar és forgalom KÖRÉBŐL. Előfizetési ár: Egész évre 8 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2 frt. A kisbirtokok tagosítása érdekében, ily m­indannyian, kik mezei gazdasággal foglalkozunk, bizo­­nyára őszinte örömmel üdvözöljük azon mozgalmat, mely a mezőgazdaság emelése tekintetében újabb időben megindult s az általános figyelmet e térre irányozá. Az eszme végre utat tört magának, s mivel oly nagy, oly országos fontosságú, megérdemli, hogy minden irányban megvitattassék, s ahhoz mindenki saját álláspontjából, saját tapasztalásából hozzá­szóljon. Minden javaslat, a­mely eddig létezett, általánosságban foglalkozik a gazdasági téren teendőkkel, s leginkább a na­gyobb birtokokra vonatkozik, a­nélkül, hogy az ország na­gyobb részét tevő kissebb, az úgynevezett paraszt­birtokokra kiterjedne, vagy annak részleteibe bocsátkoznék. Pedig ha valahol, úgy bizonyosan itt égető szükség a rögtöni gyökeres segítség, ha azt nem akarjuk, hogy a már úgy is örvény szélén álló kisbirtokos a legrövidebb idő alatt végképen tönkre menjen, mert az e földeken űzött gazdaság a lehető legkez­detlegesebb, legrosszabb, és magában hordja a kérlelhetetlen pusztulás magvát. E sorok feladata a hajmeresztő rablógazdaságot, melyet ezeken a földeken űznek, valamint az ezt elő­idéző okokat, és az azok megszüntetésére szükségképen megteendő intézke­déseket, felderíteni, javaslatba hozni. Még az úrbéri viszony fennállott, az uradalmak saját jól felfogott érdekükben kényszerítették a községi lakosokat arra, hogy birtokuk 1 /8 részét ugarnak meghagyják, és ak­kor a termések kielégítők voltak. Az úrbér megszűntével és a földre háramlott iszonyú adó­teher kényszerítette a tulaj­donosokat az ugar elhagyására, és egész birtokuk bevetésére. Az első években nem is igen érezték ennek a hátrányát, mert a föld jó erőben lévén, meglehetős terméseket adott, most azonban már óriási mérvekben növekszik az évről évre silá­nyabb termés, oly­annyira, hogy az ország volt éléskamarája, az áldott bánság ma már alig képes a kisgazdák földjein 5—6 mérő átlagos termést adni. S ha kutatjuk az okokat, melyek e szomorú eredményre vezettek, arra a meggyőző­désre jutunk, hogy különösen megáldott földnek kell annak lenni, a­mely ily gazdálkodás mellett még egyáltalában va­lamit, bár­mily keveset is terem, és hogy nagyon megér­demli, hogy javításáról termőképességének a fokozásáról gon­doskodjunk, szóval ne hagyjunk veszendőbe menni oly nemzeti va­gyont, melynek fenntartása, sőt hatványozása csekély jóakarat és költség árán elérhető. A vetés-forgás ezeken a földeken, mint fentebb említem, a legkezdetlegesebb, a legrosszabb, mert búza után búzát, az után egy évig tengerit, és ismét kétszer egymásután búzát vetnek a földbe a­nélkül, hogy az valaha trágyának csak színét is látná. Ha már ez a gazdálkodás magában véve a legnagyobb kárhoztatásra méltó, úgy a munka, melylyel az eszközöltetik, hallatlan rész, és meghalad minden képzeletet, mert az első évben learatott búza tarlóját csak november hóban szántják le, és ugyan­akkor legfeljebb 5—6 cm. mélységű szántásba vetik be rendszerint a legrosszabb, eladásra nem való búzát; a másodévi búzának a tarlóját áprilisban szántják fel és vetik be tengerivel, mely azután olyan mivelésben részesül, hogy július augusztus hóban a tengeri ki nem látszik a közte termő gazból, de letörése után ezen óriási gazt rögtön le­szántják, — hogy mi módon, az képzelhető, — és a földet njo­ag búzával vetik be, hogy az az előbbeni módon miveltessék. 3

Next