Gazdasági Mérnök, 1880. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1880-04-08 / 15. szám
Negyedik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1880. április 8. GAZDASÁGI MÉRNÖK EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, Üllői út 24. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m. tanár. ■í'fCYETEst MEZŐfuZDASÁG, VÍZHASZNOSÍTÁS, IPAR ÉS FORGALOM KÖRÉBŐL. Előfizetési ár: Egész évre 8 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2 frt. A budapesti Duna-szakasz szabályozása. Két közlemény. NI. y/tt soroksári ág elzárása úgyszólván természetszerű követeskezménye azon elvnek, mely a szabályozás alapjául fogadtatott el s amely a vízfolyás koncentrálásában culminál. Minthogy a szabályozás előtti időszak tanúsága szerint a fővárost csak a jégtorlódás okozta duzzadás fenyegette árvízveszélylyel, természetesen erre kellett fektetni a szabályozás megállapításánál a fősúlyt. S e szempontból indokolt is volt a soroksári ág elzárása, habár nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy a czélba vett szabályozás talán e nélkül is sikerülhetett volna. Az elzárást mind a mellett nem lehet kifogásolni s e tekintetben a Duna-szabályozás kérdésével foglalkozó szakértők csaknem mindnyájan egy véleményben voltak. A hírneves Paleocapa 1842-ben szintén az elzárás mellett nyilatkozott, kimondván: „hogy ha a folyónak a tábori kórház és a nádorkert közötti szakasza szabályoztatik és egyidejűleg a soroksári ágon lefolyó vízmenyiség csökkentetik: azon veszély, hogy az 1838-as szerencsétlenség megújulhatna, teljesen el van hárítva.“ Azonban, mint e nyilatkozatból kitűnik, Paleocapa nem a teljes, hanem csak a részleges elzárást ajánlotta. S ezzel eljutottunk a kérdésnek arra a részére, várjon a soroksári ág teljes vagy csak részleges elzárása-e a helyesebb. E kérdés sokkal fontosabb és alaposabb tanulmányt igényel, semhogy így pusztán papiroson, tollal avagy cirkalommal eldönteni lehetne. A múlt évben meghívott külföldi szakértők szintén a részleges elzárás mellett nyilatkoztak, a midőn a már meglevő zárgátak egy részének lehordását javasolták, hogy így jégmentes nagy árvizek alkalmával a soroksári ág mintegy biztosító zsilipként szolgáljon. Hieronymi úr helytelennek tartja ezt az eszmét s indokolásában utal arra, hogy a víz ekként két ágra oszolva, úgy az egyik mint a másik ágban, de különösen a soroksáriban hamarabb képződnek jégdugulások, mivel ez már el van rendetlenedve, a fenekén kiálló sziklák vannak és a többi. Ez magában véve igen helyes ellenvetés, csakhogy teljesen értéktelenné válik, ha figyelembe vesszük, hogy a külföldi szakértők a soroksári ágat nem a jégzajlás, hanem a jégmentes árvíz levezetésére ajánlják felhasználni. Jelentésüknek erre vonatkozó része ugyanis a következő: „Azt ajánljuk, hogy szabassék határ a jégtorlódás okozta duzzadás emelkedésének és hogy nyittassák meg a soroksári ág a rendkívül nagy árvizek előtt azáltal, hogy az azt elzáró árvizszin feletti töltés koronája lejebb szállíttassák. Hogy a jég lefolyása biztosíttassék, elég a tapasztalás szerint a vizet a kis vízszin felett 3,80 méter magas töltések által összpontosítani. Teljes biztonságot nyerünk tehát, ha a balparti töltés a vasút alatt és a soroksári ág bejáratánál 5 méter magas marad.* Hogy a soroksári ágnak ilyetén részleges megnyitását czélszerű-e úgy eszközölni, amint azt a külföldi szakértők ajánlották, t. i. a meglevő zárgátnak bukógáttá leendő átalakítása által, avagy czélszerűbb volna ide egy önműködő mozgó gátat alkalmazni, azt csak részletes tanulmány alapján lehetne eldönteni. Épen ezért igen helytelen és könnyelmű eljárásnak tartjuk a kormány által összehívott szakértői enquete azon elhatározását s a miniszter úr azon rendelkezését, mely szerint a soroksári zárgát az idei tavaszi árvíz előtt a külföldi szakértők véleményének nyomása alatt egyszerűen leszedetett, holott azt a könnyen vészé-