Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)
1884-01-31 / 5. szám
Budapest jan. 31. 1884. 5 szám. GAZDASÁGI MÉRNÖK. furatok a folyó irányára függélyes sorokban voltak elosztva. A fúrógépek Ford, a Victorian Railway Department tagjának, találmányát képezték és megválasztásuk nyilvános pályázat útján történt. Feltételül az volt kitűzve, hogy a fúrógép képes legyen egy perez alatt egy 6 hüvelyknyi mély és 11/2 hüvelyk átmérőjű lyukat fúrni bazalt kősziklában. Ford fúrója a próbafúrásoknál teljesen megfelelt a várakozásnak. Két fúró dolgozott egyszerre, egy harmadik gép is be lett azonban szerezve, tartalékul. A fúrók elhelyezése viz alatt háromlábú állványokon és búvárharang alatt lett eleinte próbálva, de nagyon költségesnek bizonyult be. El lett tehát határozva, hogy a gépek egy ponton-páron megerősített padlón helyeztessenek el, hogy igy a fúrógépek viz fölött maradjanak s igy könnyebben megvizsgálhatók legyenek. A fúrók 11/8 hüvelyk átmérőjű vasrudakhoz voltak forrasztva s 21/8 hüvelyk átmérőjű kemény aczélból készültek; a fúró alakjára nézve számos kísérlet után a csillag alak lett választva. Ily fúró rudakból 65 volt készletben s hosszuk a fúrási mélység szerint 18 és 30 láb közt változott. A fúrók élesítését egy közönséges kovács eszközölte. A padló, melyről a fúrás történt, két 20 tonnás pontonon volt megerősítve melyek 3 lábnyi távolságban 12 hüvelyk széles és 12 hüvelyk mély Oregon-fenyő gerendákkal voltak egymáshoz párhuzamosan csatolva. A fúrók a pontonok közötti térben dolgoztak. A fúró mindkét oldalán sínek voltak megerősítve, s ezeken kerekeken mozgott egyegy könnyű emelő gép mely az egész fúrószerkezetet hordozta. A fúrógép egy négyzet * alakú 6 hüvelyk széles vezető gerendához volt csatolva, olyképen azonban, hogy azon szabadon mozoghatott föl és alá s igy az ideoda járó gőzösök által előidézett hullámzás s a víznek árapály befolyása alatt való emelkedése és esése nem zavarta meg a fúrási munkálatokat. A vezető gerenda talpa meg volt vasalva s fúrás közben a sziklán nyugodott ; a fúrási mélység pedig fogas kerék és rúd segélyével volt szabályozható. Oldalmozgás ellen a padló négy sarkán horgony lánczokhoz volt erősítve, melyeket négy hengerre föl lehetett tekerni s ezek segélyével az úszó padló helyzetét megváltoztatni. A pontonok egyikén volt elhelyezve a gépezet, mely állott egy Field-féle gőzkazánból, egy fekvő gőzgépből 10 hüvelyknyi gőzhengerrel, egy légsűrítő szivattyúból és egy légkazánból. A második pontonon helyet foglalt a műhely egy munkapaddal, búváröltözékekkel, fúró rudakkal, kész patronokkal és az elektromos gyűjtőgéppel. E második pontont azonkívül kövekkel is meg kellett terhelni, hogy a gépezetet hordó pontonnal egyenlő mélységre merüljön le a vízbe. A levegő négyszög hüvelykinti 90 fontnyi nyomásra lett sűrítve. A patronok elhelyezésénél segédkező búvárok szintén e forrásból nyerték friss levegő készletüket. Azonkívül sűrített levegő lett használva a furatok kifúvására hogy a fúrás befejeztével a kőtörmeléktől megtisztítsák. A sűrített levegő vezetése hajlékony csöveken át történt. Ezenkívül volt egy másik kisebb úszó műhely is, mely kizárólag patron készítésre volt fölszerelve. Egy sorban volt 7 furat, a sorok egymástól 3 — 31/2 lábnyi távolban voltak; a furatok átmérője 3 hüvelyk volt s mélységük az eltávolitandó zátony magassága szerint 4 és 14 láb közt váltakozott. Amint a lyuk ki volt fúrva teljes mélységben, sűrített levegő segélyével meg lett tisztítva minden porszemcsétől s a kifuvás után be lett dugaszolva egy kis kúp alaku kovácsolt vas dugaszszal mig a többi 6 furat elkészült. Mint már említettük repesztésre Nobel-féle 1-ső számú (közönséges) dynamit lett használva, a töltés súlya a mélység szerint furatonként 3 és 8 font közt változott. A robbantószer olajos calicoban volt elhelyezve, s a gyújtás elektromos gyújtógéppel történt. A patronokat egy búvár helyezte el, ki a 7 furatot alig néhány percz alatt töltötte meg. Minden egyes kamra helyzetét egy-egy apró úszó buoy jelölte meg. Amint minden készen állott, a pontonok a hengerkerekek segélyével 30—40 lábnyira el lettek távolitva s a kisütés azonnal megtörtént. Amint elegendő anyag föl volt lazítva repesztés által, a föllazított kőzet ki lett emelve a vízből pontonokra még pedig búvárok segélyével, miután a számos kísérlet után e módszer találtatott legolcsóbbnak. A kiemelésre két 2 tonnás gőzgép lett használva melyek egy 40 tonnás komp szerkezetű pontonon voltak elhelyezve. Az apró törmelék kiemelése s a folyó fenekének végleges megtisztítása egy kanalas gőzkotrógép segélyével történt. A búvárok két csapatra voltak osztva, mig egyik a viz alatt dolgozott, addig a másik csapat a pontonon társaiknak segédkezett: a fölváltás négy óránkint történt , a levegőt e műveletnél a víz alatt dolgozó búvárok számára közönségesen ily czélra használt nyomószivattyúk szolgáltatták. Az anyag kiemelése lánczok és vasvödrök segélyével történt a búvárok segédkezése mellett. Több kísérlet történt a kőzetet gépek segélyével kiemelni de ez nem bizonyult be oly czélszerűnek. A munka éjjel nappal folyt de a szükséges felszerelés csekély volta miatt csak 7 ember dolgozhatott egyszerre egy időben. Hogy valljon Brady eljárása czélszerű volna-e a Dunán is, azt kisérleteknek kell eldönteniök; theoreticus fejtegetések itt mit sem használnak, miután az ausztráliai viszonyok a mi hazai viszonyainkkal össze nem hasonlíthatók. Brady eljárását ajánlja azonban először az, hogy nem pazarolja a robbantó anyagot úgy amint ez a Lauer-féle repesztési módszernél történik, miután pedig a dynamit drága, az angol mérnök eljárásának mindenesetre nagy az előnye. Másodszor a munkabér nálunk olcsóbb amint ezt a következő adatok bizonyítják. A Yarra szabályozásánál a következő munkabérek lettek fizetve naponkint, a munkanap nyolcz órára lévén számítva: Munkásvezető 12 shil. = 6 ar. ft. o. é. Gépész 9 „ — 41/2 „ „ „ A fúrógépeknél deig. munk. 8 „ = 4 „ „ „ Búvár a viz alatt 15 „ = 71/2 „ „ „ Búvár a viz fölött mint közönséges munkás 8 „ = 4 „ „ „ Kovács 10 „ = 5 „ „ „ Röviden tehát: Lauer eljárása kevesebb munkát de több robbantó anyagot igényel, Brady módszere pedig igen csekély menyiségű dynamitot és több munkaerőt követel. — Kisérleteknek kell azonban kimutatniok, hogy melyik rendszer olcsóbb és czélszerűbb az al-Dunán. — Hull, jan. 10. K. L. Kiváló mérnökök igen gyakran állítják, hogy az u. n. chemikus víztisztító szerek, melyekkel a gőzkazánokban meg akarják gátolni a csapadékokat és hőképződéseket, inkább ártanak mint használnak. Ez csakugyan sokszor áll, ha tudatlan emberek experimentálnak vegyi szerekkel, melyek hatásáról sejtelmük sincs. A kérdést, hogy vegyi vagy mechanikus tisztítószert kell-e alkalmazni, specialistákra kellene bízni akik megvizsgálják a rendelkezésre álló víz vegyi alkatrészeit. Universalis szer a kazánkő ellen nem létezik. Egyes esetekben vegyi szerek, más esetekben mechanikai készülékek ajánlatosak. A mechanikus kazánvíztisztítók alkalmazását az a tünemény igazolja, hogy Sok víznél az egyszerű melegítés folytán a feloldott és idegen alkatrészek pehely alakban kiválnak; ezek okozzák leginkább a kazánkő képződését, mert a forró fémlapokhoz tapadnak és itt bizonyos idő múltával bámulatos módon megkeményednek. A 39.-40. ábrában bemutatjuk Hotchkiss J. F. (New York, John street 84) új víztisztítóját, mely kazánvíztisztító készülék. (Két ábrával.) 37. ábra. Grezzly Giant (Óriás-fa Amerikában.) 38. ábra. Dead Giant (Óriás-fa törzse Amerikában). 51