Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)

1884-06-05 / 23. szám

266 gél és általában az elektrotechnika fejlesztésével,­­ emelésével vezeti. Zipernowsky rendszere eddig úgy az íves lámpákat, mint az ezen és az izzó lámpákhoz szük­séges villamos gépeket és készülékeket felöleli. J Rendszeréhez tartozó első gépe, melyet 1879-ben­­ szerkesztett és mely majdnem minden európai állam­ban szabadalmazva van, azt czélozta, hogy a fény­képtől nagy távolságra több lángot lehessen égetni. 1880. évben újabb, fontosabb, gazdasági téren úttörő újítás sikerült neki ismét s ez a mezőgaz­dasági czélokra szolgáló fénykép volt. Miután az első kísérletek kitünően sikerültek, a mezőhegyesi állami jószágigazgatóság azonnal több ily felszere­lést megvett s ezek négy évnél már régebben tel­jes megelégedésre működnek. 1881. évben május 15-én és következő napo­kon, midőn a trónörökös nejével Budapestre jött, az ünnepélyes kivilágításoknál a fenti c­ég harmincz különféle világító erejű villamos ívlámpát mutatott be. A gyár a Ziepernowsky-féle íves lámpákat háromféle nagyságban állítja elő és pedig 5, 8—10 és 16—20 órai égéstartammal. Az utóbbiak az u. n. kettős lámpák s ezek úgy vannak készítve, hogy az első szénpár elfogyása után egy második szén­pár automatizerűleg magától beillesztődik a lám­pába s a lámpa minden félbeszakítás nélkül aka­dálytalanul tovább ég. E lámpa szerkezetéről ké­sőbb fogunk kimerítően szólani rajz kíséretében. Ez időkben még az előbbjáró külföldön is mindenütt csak édesgették a közönséget a mutat­ványok által a gyakorlati használat megragadására s mi már ekkor tovább voltunk. Közönségünk az első és akkor még egyetlen osztrák-magyar elek­trotechnikai gyár kitűnő szolgálatairól csakhamar meggyőződött, a közönyösség fagyos kérge meg volt törve s úgy társulatok, mint magánosok mohón igyekeztek a villamos világítással a gyakorlatban megismerkedni s a gyár mindig nagyobb és érde­kesebb berendezéseket készített. A szép és alig remélt eredmények a gyárat újabb meg újabb ja­vításokra, a gyártelep nagyobbítására indították. Világos volt már most, hogy a gyakorlati élet minden ágában a villamos világításé a jövő. Igen, de az életben a világosságnak sokféle módjára, a fénynek többféle árnyalatára van szükség: a felette nagy világosságot terjesztő villamos ívlámpák nem mindenütt voltak jó eredménynyel használhatók. Ekkor a gyár gondos és éber figyelmét és bámulatos tevékenységét a villamos világítás egy új ágára és módjára terjesztette ki; tudniil­lik a zárt helyiségekben, szobákban is kelle­mes világosságot terjesztő izzó lámpákra, melyek ekkor kezdettek először a gyakorlatban érvényre jutni.­­ A gyár aránylag rövid idő alatt le­küzdötte a kezdet nem kicsinylendő akadályait s saját redszerü gépeit szellemesen tudta alkalmazni az uj világitási módhoz, úgy hogy már 1882. év tavaszán különösen izzó lámpákkal való világításra készített saját rendszerű fényképeivel több sikerült próbát tehetett. Megszerezte a gyár a Swan-féle, szintén kitűnő minőségű izzó lámpák használhatási jogát. Azonban ez nem volt elég; a fiatal Ziper­nowsky előbbre törekedett , — mint halluk — évek óta dolgozik egy új rendszerű, illetőleg meg­felelőbb izzó lámpa szerkezetén. E sikerült próbák még nagyobb hatást­­kel­tettek, s a haladás hazánkban a világítás terén valóságos forradalmat idézett elő, melynek tusáiból győzedelmesen bontakozott ki a gyár. A próbák többek között a nemzeti színházat arra indították, hogy midőn a színházi technikának és a színművé­szet követelményeinek mindig eleget kell tenni ha­ladása és újításai által a korral haladva és a kö­zönség érdekeit szem előtt tartva, meghonosítsa a villamos világítást s a gyár azt azonnal berendezte körülbelül 1000 db 20 gyertyás izzó lámpával s a villamos világítást a legjobb eredménynyel hasz­nálják ott. Másik fontos siker volt az, midőn harmadéve a budapesti központi táviró-hivatalban tartott ideig­lenes világítás után annak végleges világítását is berendezte , a közlekedési ministériummal e czélból 10 évre szerződést kötött. Továbbá jöttek a buda­pesti s más malmok, a fővárosi elevátor, melyek mind megannyi mintaszerű berendezések. A villamos áramot termelő gépek legnagyobb részt váltóáramú gépek és Zipernowskynak egész rendszere a váltó­áramokon alapszik, mivel a vál­tóáramok az izzólámpák számára különösen czélsze­­rűek. Nem csak színházi s más bonyolultabb be­rendezések könnyebbek ily váltóáramú rendszer szerint, hanem az üzem is sokkal gazdaságosabb. Ily módon a gőzfogyasztás a fényfelhasználással a lehető legegyenesebb arányban áll és az izzólám­pák tartóssága majdnem megkétszereződik. Ez utóbbi állítást több olyan tény igazolja, melyeket a gyár az izzólámpákkal tett berendezéseiben szerzett. Az egyirányú áramok az áramnak a lámpákba való bemenésénél a szenesített szálakat meglehetősen meg­rongálják, minek következtében a lámpa már 500— 600 óra égéstartam alatt elromlik, mert a szénfo­nal azon a ponton, a­hol az igenleges áram a lámpába bemegy, elég, illetőleg azon a helyen, az üveggömbben fekete folt keletkezik, míg e váltó­áram által táplált lámpák 1000—1200 óráig eltar­tanak, a­nélkül, hogy a lámpán csak a legkisebb változást is lehetne észrevenni. Későbben aztán lassan kint, még pedig az egész felületen egyszerre, bámulni kezd az üveggömb, ellenállása nagyobbo­dik és fényereje csökken, míg végre a szénfonal — legtöbbnyire a közepén — megreped. Ezen égési tartam igazolva van a gyár által a budapesti Gizella, Swarcz István egri, a nagyváradi László­m­­alomban hosszabb idő óta berendezett és működő világítások által. Ívlámpákhoz is igen alkalmasak a Zipernowsky­­féle váltó­áramú gépek, mit a gyár eddigi számos végleges berendezése bebizonyított. A gyár a múlt évi trieszti kiállításon is nagy feltűnést keltett, melyen jelentékeny részt vett. A kiállítási csárdát 8 ívlámpával világította meg s e lámpák nyugodt s pompás fénye annyira megtetszett a kiállítási bizottságnak, hogy az egész kiállítási parkot a gyár által világította meg 32 db 600—600 gyer­tyás ívlámpával. Megemlítésre méltó fontos körül­mény volt e világításnál az, hogy a lámpák táplá­lására szolgált fényképek a körülbelől 5200 mé­ternyire levő Lloyd-arzenálban voltak felállítva, mi megc­áfolhatlanul igazolja azt, hogy Ziepernowsky rendszere szerint a fénygépektől a lámpákhoz menő drótvezetékek igen nagy távolságból vezethetők és a világítás mégis tökéletes. A trieszti kiállítás mél­tányolta is gyárunk tevékenységét, a gyárnak disz­­okmányt, mérnökének Zipernowskynak, ki nagy és sikeres tevékenységet fejtett ki, aranyérmet ítélt. A trieszti kiállításnak a gyárra nézve gyakor­lati eredményei lettek, mert ennek köszönhette azt, hogy nem sokára megkapta az új Lloyd-épület, a „Titania“ Lloyd-gőzös villamos világítását. A hajók villamos világításával Triesztben beható kísérleteket tettek s újabb hajómegvilágítási megrendeléseket kapott a gyár, így készült a gyárban egy külön gépgarnitúra az „Elektra“ hajó számára. Majd Pólában nagy hajóvilágítási próbákat tartott a gyár. A hadügyministérium tengerészeti osztálya az osztrák-magyar monarchia egyik legna­gyobb hadihajóját, a „Custozzat“ 130 izzó lámpá­val világította, midőn Wilhelmi főmérnök és Burstyn tengerészeti mérnök a gépeket és készületeket, ha­­tásságukat, gyakorlati használhatóságukat és tar­tósságukat illetőleg különféle módon a legbehatób­ban megvizsgálták, megbírálták. A tengerészeti bi­zottságnak, mint szakközegnek, ez alkalomból tett hivatalos nyilatkozata és a gyár részére kiállított bizonyítványa megérdemli, hogy az bővebb körben is ismeretes legyen, mert az azt tevő által felette fontos. „A lámpák táplálására szolgáló váltó-áramú gép egészen helyes elv szerint van készítve, a gép munkasikere 80—85 százalékra tehető . . . Mivel a váltó-áramú gépeknél a fiziológiai hatások gyakran kellemetlenül mutatkoznak és magasabb potentiális különbség mellett veszélyesekké lesznek, e körül­­­­ményre különös figyelem fordittatott s a bizottság­­ azon meggyőződésre jutott, hogy az izzó lámpákat tápláló váltó­áramú gépeknél az emberi szervezetre való káros hatásról szó sem lehet. A bizottság egyes tagjai ugyanis vizes kezekkel fogták meg az oda- és visszavezetés huzatait, a­nélkül, hogy valami káros hatást éreztek volna.“ Mivel már a gyárnak a hajók világítása körül elért sikeres eredményeiről szólottunk, említsük meg első helyen a gyár hajóvilágítási gépgarnitúráját, mely mint az osztrák-magyar Lloyd tulajdona volt kiállítva Bécsben. A gőzgép és két villamos dob egészben véve alig foglal több helyet el, mint egy közönséges kabinet. A világító hajó­készülék egy csinos és szolid kivitelű 10 lóerejű kis gőzgépből, továbbá egy villamos garnitúrából áll, mely egy időben vagy külön-kü­lön 60 izzó lámpát (egyenként 20 gyertya­fényerővel) és 2—3 nagy hajólámpát (egyenként 600 gyertya-fényerővel) vagy pedig az utóbbiak helyett egy 3000 gyertya-fényerejű jelző lámpát képes táplálni. A villamos áram fejlesztésére egy dynamo- és egy váltó­áramú gép szolgál. E kis gépek a gőzgéppel közös vastalpon nyugosznak és a gőzvezető csővel összekötve egy egészet képez­nek. A két villamos gép a gőzmotor által hajtva, együttes működés által fejleszti ki a villamos lán­gok táplálására szolgáló áramot, a dynamo-gép önálló működése által előállított áram pedig erőát­vitelre is alkalmazható. Érdekes és czélszer­ű az említett világító ké­szüléknél, hogy a két villamos gép közt felállított gőzgép az előbbieket minden közvetítő áttétel nél­kül egész közvetlenül hajtja. A gőzgép 750 fordu­latot tesz perczenkint, mely sebesség eddig hasonló gépekkel majdnem példátlan. GAZDASÁGI MÉRNÖK, Budapest, jun. 5. 1884. 23 sz. Gabonakereskedelmünk uj verseny­­ társa.■­eletindia mindinkább növekvő gabonaterme­lése és az onnan fenyegető verseny­ az amerikai szállító c­égeket arra az elhatá­rozásra bírták utóbbi időben, hogy az európai pi­­ac­oknak, főleg pedig az angol piac­nak továbbra is megtarthatása czéljából az Európába szállítandó gabonaárakat tetemesen lejebb szállítandják. Természetes, hogy az angolok szintén mindent el fognak követni, hogy szükségletüket az olcsóbb ke­let indiai forrásokból szerezzék be, tehát a kettős törekvés okvetlen versenyharc­ot fog felidézni Amerika és Keletindia között.­­ Ez a verseny aztán a mi, már eddig is az orosz verseny által megnehezített gabona-külkereskedelmünkre szintén nem maradhat hatás nélkül. Ezt bizonyítja múlt évi gabonapiaczunk története. Az 1883. évi kedvezőtlen aratásunk eredmé­nyei csalhatatlanul tudtunkra adták, hogy termé­nyeink piaczát külföldön, a külről jövő nagy ver­seny hovatovább szűkebb térre szorítja. Kiviteli kereskedelmünk leghálásabb piaczán, Angolországban, a nagy apparátussal megindult amerikai export és még annak is fölébekerekedő keletindiai és orosz verseny miatt, helyzetünk megingott. Az 1883-ik év adatait komolyan számbavéve, nem zárkózha­tunk többé el azon igazság előtt, hogy a külföld­del, főleg pedig a ránk nézve legnagyobb fontos­sággal bíró Nyugat-Európával eddig fennállott vi­szonyok évről évre kedvezőtlenebbül alakul és nagy erélylyel működő versenytársaink lépésről-lépésre hódítják el előnyeinket. Az a körülmény, hogy az amerikai gabona és liszt Hollandián keresztül egye­nesen Németország szívébe nyomul, hogy Oroszor­szág a középtengeri kikötők útján nemcsak Svájcot, de Triesztet és Fiumét is elárasztja terményeivel, tehát még belső kereskedelmünkben is versenyt tá­maszt ellenünk, hogy az amerikai búza a múlt év­ben egész Csehországig­ hatolt előre, gabonaterme­lőinknek intőszózat kell hogy legyen arra nézve, hogy minden erejét összeszedje eme idegen verseny­zők legyőzésére. Szerencse, hogy lisztkivitelünk a jelzett kedvezőtlen konjunktúrák daczára nem csök­kent, mit különösen annak köszönhetünk, hogy az 1883-ik búzánk úgy minőség, mint mennyiség te­kintetében jól sikerült tartalma jobb lisztprodukcziót tett lehetővé. Az amerikai verseny, mely nagyszerű közgaz­dasági jelentőséggel bíró fejlődését mindenekelőtt azon kedvező földrajzi fekvésének köszönheti, hogy két tenger közt fekszik s mely körülmény, egy jövő ázsiai kulturfejlődés esetén az Uniónak mér­­hetlen hasznára lehet, különösen még azért is figye­lemre méltó, mert főleg keleti részén a szántóföl

Next