Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)
1884-06-05 / 23. szám
266 gél és általában az elektrotechnika fejlesztésével, emelésével vezeti. Zipernowsky rendszere eddig úgy az íves lámpákat, mint az ezen és az izzó lámpákhoz szükséges villamos gépeket és készülékeket felöleli. J Rendszeréhez tartozó első gépe, melyet 1879-ben szerkesztett és mely majdnem minden európai államban szabadalmazva van, azt czélozta, hogy a fényképtől nagy távolságra több lángot lehessen égetni. 1880. évben újabb, fontosabb, gazdasági téren úttörő újítás sikerült neki ismét s ez a mezőgazdasági czélokra szolgáló fénykép volt. Miután az első kísérletek kitünően sikerültek, a mezőhegyesi állami jószágigazgatóság azonnal több ily felszerelést megvett s ezek négy évnél már régebben teljes megelégedésre működnek. 1881. évben május 15-én és következő napokon, midőn a trónörökös nejével Budapestre jött, az ünnepélyes kivilágításoknál a fenti cég harmincz különféle világító erejű villamos ívlámpát mutatott be. A gyár a Ziepernowsky-féle íves lámpákat háromféle nagyságban állítja elő és pedig 5, 8—10 és 16—20 órai égéstartammal. Az utóbbiak az u. n. kettős lámpák s ezek úgy vannak készítve, hogy az első szénpár elfogyása után egy második szénpár automatizerűleg magától beillesztődik a lámpába s a lámpa minden félbeszakítás nélkül akadálytalanul tovább ég. E lámpa szerkezetéről később fogunk kimerítően szólani rajz kíséretében. Ez időkben még az előbbjáró külföldön is mindenütt csak édesgették a közönséget a mutatványok által a gyakorlati használat megragadására s mi már ekkor tovább voltunk. Közönségünk az első és akkor még egyetlen osztrák-magyar elektrotechnikai gyár kitűnő szolgálatairól csakhamar meggyőződött, a közönyösség fagyos kérge meg volt törve s úgy társulatok, mint magánosok mohón igyekeztek a villamos világítással a gyakorlatban megismerkedni s a gyár mindig nagyobb és érdekesebb berendezéseket készített. A szép és alig remélt eredmények a gyárat újabb meg újabb javításokra, a gyártelep nagyobbítására indították. Világos volt már most, hogy a gyakorlati élet minden ágában a villamos világításé a jövő. Igen, de az életben a világosságnak sokféle módjára, a fénynek többféle árnyalatára van szükség: a felette nagy világosságot terjesztő villamos ívlámpák nem mindenütt voltak jó eredménynyel használhatók. Ekkor a gyár gondos és éber figyelmét és bámulatos tevékenységét a villamos világítás egy új ágára és módjára terjesztette ki; tudniillik a zárt helyiségekben, szobákban is kellemes világosságot terjesztő izzó lámpákra, melyek ekkor kezdettek először a gyakorlatban érvényre jutni. A gyár aránylag rövid idő alatt leküzdötte a kezdet nem kicsinylendő akadályait s saját redszerü gépeit szellemesen tudta alkalmazni az uj világitási módhoz, úgy hogy már 1882. év tavaszán különösen izzó lámpákkal való világításra készített saját rendszerű fényképeivel több sikerült próbát tehetett. Megszerezte a gyár a Swan-féle, szintén kitűnő minőségű izzó lámpák használhatási jogát. Azonban ez nem volt elég; a fiatal Zipernowsky előbbre törekedett , — mint halluk — évek óta dolgozik egy új rendszerű, illetőleg megfelelőbb izzó lámpa szerkezetén. E sikerült próbák még nagyobb hatástkeltettek, s a haladás hazánkban a világítás terén valóságos forradalmat idézett elő, melynek tusáiból győzedelmesen bontakozott ki a gyár. A próbák többek között a nemzeti színházat arra indították, hogy midőn a színházi technikának és a színművészet követelményeinek mindig eleget kell tenni haladása és újításai által a korral haladva és a közönség érdekeit szem előtt tartva, meghonosítsa a villamos világítást s a gyár azt azonnal berendezte körülbelül 1000 db 20 gyertyás izzó lámpával s a villamos világítást a legjobb eredménynyel használják ott. Másik fontos siker volt az, midőn harmadéve a budapesti központi táviró-hivatalban tartott ideiglenes világítás után annak végleges világítását is berendezte , a közlekedési ministériummal e czélból 10 évre szerződést kötött. Továbbá jöttek a budapesti s más malmok, a fővárosi elevátor, melyek mind megannyi mintaszerű berendezések. A villamos áramot termelő gépek legnagyobb részt váltóáramú gépek és Zipernowskynak egész rendszere a váltóáramokon alapszik, mivel a váltóáramok az izzólámpák számára különösen czélszerűek. Nem csak színházi s más bonyolultabb berendezések könnyebbek ily váltóáramú rendszer szerint, hanem az üzem is sokkal gazdaságosabb. Ily módon a gőzfogyasztás a fényfelhasználással a lehető legegyenesebb arányban áll és az izzólámpák tartóssága majdnem megkétszereződik. Ez utóbbi állítást több olyan tény igazolja, melyeket a gyár az izzólámpákkal tett berendezéseiben szerzett. Az egyirányú áramok az áramnak a lámpákba való bemenésénél a szenesített szálakat meglehetősen megrongálják, minek következtében a lámpa már 500— 600 óra égéstartam alatt elromlik, mert a szénfonal azon a ponton, ahol az igenleges áram a lámpába bemegy, elég, illetőleg azon a helyen, az üveggömbben fekete folt keletkezik, míg e váltóáram által táplált lámpák 1000—1200 óráig eltartanak, anélkül, hogy a lámpán csak a legkisebb változást is lehetne észrevenni. Későbben aztán lassan kint, még pedig az egész felületen egyszerre, bámulni kezd az üveggömb, ellenállása nagyobbodik és fényereje csökken, míg végre a szénfonal — legtöbbnyire a közepén — megreped. Ezen égési tartam igazolva van a gyár által a budapesti Gizella, Swarcz István egri, a nagyváradi Lászlómalomban hosszabb idő óta berendezett és működő világítások által. Ívlámpákhoz is igen alkalmasak a Zipernowskyféle váltóáramú gépek, mit a gyár eddigi számos végleges berendezése bebizonyított. A gyár a múlt évi trieszti kiállításon is nagy feltűnést keltett, melyen jelentékeny részt vett. A kiállítási csárdát 8 ívlámpával világította meg s e lámpák nyugodt s pompás fénye annyira megtetszett a kiállítási bizottságnak, hogy az egész kiállítási parkot a gyár által világította meg 32 db 600—600 gyertyás ívlámpával. Megemlítésre méltó fontos körülmény volt e világításnál az, hogy a lámpák táplálására szolgált fényképek a körülbelől 5200 méternyire levő Lloyd-arzenálban voltak felállítva, mi megcáfolhatlanul igazolja azt, hogy Ziepernowsky rendszere szerint a fénygépektől a lámpákhoz menő drótvezetékek igen nagy távolságból vezethetők és a világítás mégis tökéletes. A trieszti kiállítás méltányolta is gyárunk tevékenységét, a gyárnak diszokmányt, mérnökének Zipernowskynak, ki nagy és sikeres tevékenységet fejtett ki, aranyérmet ítélt. A trieszti kiállításnak a gyárra nézve gyakorlati eredményei lettek, mert ennek köszönhette azt, hogy nem sokára megkapta az új Lloyd-épület, a „Titania“ Lloyd-gőzös villamos világítását. A hajók villamos világításával Triesztben beható kísérleteket tettek s újabb hajómegvilágítási megrendeléseket kapott a gyár, így készült a gyárban egy külön gépgarnitúra az „Elektra“ hajó számára. Majd Pólában nagy hajóvilágítási próbákat tartott a gyár. A hadügyministérium tengerészeti osztálya az osztrák-magyar monarchia egyik legnagyobb hadihajóját, a „Custozzat“ 130 izzó lámpával világította, midőn Wilhelmi főmérnök és Burstyn tengerészeti mérnök a gépeket és készületeket, hatásságukat, gyakorlati használhatóságukat és tartósságukat illetőleg különféle módon a legbehatóbban megvizsgálták, megbírálták. A tengerészeti bizottságnak, mint szakközegnek, ez alkalomból tett hivatalos nyilatkozata és a gyár részére kiállított bizonyítványa megérdemli, hogy az bővebb körben is ismeretes legyen, mert az azt tevő által felette fontos. „A lámpák táplálására szolgáló váltó-áramú gép egészen helyes elv szerint van készítve, a gép munkasikere 80—85 százalékra tehető . . . Mivel a váltó-áramú gépeknél a fiziológiai hatások gyakran kellemetlenül mutatkoznak és magasabb potentiális különbség mellett veszélyesekké lesznek, e körülményre különös figyelem fordittatott s a bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy az izzó lámpákat tápláló váltóáramú gépeknél az emberi szervezetre való káros hatásról szó sem lehet. A bizottság egyes tagjai ugyanis vizes kezekkel fogták meg az oda- és visszavezetés huzatait, anélkül, hogy valami káros hatást éreztek volna.“ Mivel már a gyárnak a hajók világítása körül elért sikeres eredményeiről szólottunk, említsük meg első helyen a gyár hajóvilágítási gépgarnitúráját, mely mint az osztrák-magyar Lloyd tulajdona volt kiállítva Bécsben. A gőzgép és két villamos dob egészben véve alig foglal több helyet el, mint egy közönséges kabinet. A világító hajókészülék egy csinos és szolid kivitelű 10 lóerejű kis gőzgépből, továbbá egy villamos garnitúrából áll, mely egy időben vagy külön-külön 60 izzó lámpát (egyenként 20 gyertyafényerővel) és 2—3 nagy hajólámpát (egyenként 600 gyertya-fényerővel) vagy pedig az utóbbiak helyett egy 3000 gyertya-fényerejű jelző lámpát képes táplálni. A villamos áram fejlesztésére egy dynamo- és egy váltóáramú gép szolgál. E kis gépek a gőzgéppel közös vastalpon nyugosznak és a gőzvezető csővel összekötve egy egészet képeznek. A két villamos gép a gőzmotor által hajtva, együttes működés által fejleszti ki a villamos lángok táplálására szolgáló áramot, a dynamo-gép önálló működése által előállított áram pedig erőátvitelre is alkalmazható. Érdekes és czélszerű az említett világító készüléknél, hogy a két villamos gép közt felállított gőzgép az előbbieket minden közvetítő áttétel nélkül egész közvetlenül hajtja. A gőzgép 750 fordulatot tesz perczenkint, mely sebesség eddig hasonló gépekkel majdnem példátlan. GAZDASÁGI MÉRNÖK, Budapest, jun. 5. 1884. 23 sz. Gabonakereskedelmünk uj verseny társa.■eletindia mindinkább növekvő gabonatermelése és az onnan fenyegető verseny az amerikai szállító cégeket arra az elhatározásra bírták utóbbi időben, hogy az európai piacoknak, főleg pedig az angol piacnak továbbra is megtarthatása czéljából az Európába szállítandó gabonaárakat tetemesen lejebb szállítandják. Természetes, hogy az angolok szintén mindent el fognak követni, hogy szükségletüket az olcsóbb kelet indiai forrásokból szerezzék be, tehát a kettős törekvés okvetlen versenyharcot fog felidézni Amerika és Keletindia között. Ez a verseny aztán a mi, már eddig is az orosz verseny által megnehezített gabona-külkereskedelmünkre szintén nem maradhat hatás nélkül. Ezt bizonyítja múlt évi gabonapiaczunk története. Az 1883. évi kedvezőtlen aratásunk eredményei csalhatatlanul tudtunkra adták, hogy terményeink piaczát külföldön, a külről jövő nagy verseny hovatovább szűkebb térre szorítja. Kiviteli kereskedelmünk leghálásabb piaczán, Angolországban, a nagy apparátussal megindult amerikai export és még annak is fölébekerekedő keletindiai és orosz verseny miatt, helyzetünk megingott. Az 1883-ik év adatait komolyan számbavéve, nem zárkózhatunk többé el azon igazság előtt, hogy a külfölddel, főleg pedig a ránk nézve legnagyobb fontossággal bíró Nyugat-Európával eddig fennállott viszonyok évről évre kedvezőtlenebbül alakul és nagy erélylyel működő versenytársaink lépésről-lépésre hódítják el előnyeinket. Az a körülmény, hogy az amerikai gabona és liszt Hollandián keresztül egyenesen Németország szívébe nyomul, hogy Oroszország a középtengeri kikötők útján nemcsak Svájcot, de Triesztet és Fiumét is elárasztja terményeivel, tehát még belső kereskedelmünkben is versenyt támaszt ellenünk, hogy az amerikai búza a múlt évben egész Csehországig hatolt előre, gabonatermelőinknek intőszózat kell hogy legyen arra nézve, hogy minden erejét összeszedje eme idegen versenyzők legyőzésére. Szerencse, hogy lisztkivitelünk a jelzett kedvezőtlen konjunktúrák daczára nem csökkent, mit különösen annak köszönhetünk, hogy az 1883-ik búzánk úgy minőség, mint mennyiség tekintetében jól sikerült tartalma jobb lisztprodukcziót tett lehetővé. Az amerikai verseny, mely nagyszerű közgazdasági jelentőséggel bíró fejlődését mindenekelőtt azon kedvező földrajzi fekvésének köszönheti, hogy két tenger közt fekszik s mely körülmény, egy jövő ázsiai kulturfejlődés esetén az Uniónak mérhetlen hasznára lehet, különösen még azért is figyelemre méltó, mert főleg keleti részén a szántóföl