Gazdasági Mérnök, 1888. január-december (12. évfolyam, 1-52. szám)

1888-12-17 / 51. szám

51. számi­ ezen jelentés, mint a múlt évben, úgy az idén is ki­­nyomatandó volna a írni­ kormánytól s a társulatok­tól beérkezett statisztikai adatokkal együtt; a múlt évi közgyűlés óta tartott közp. bizottsági ülések jegy­zőkönyvei pedig egy külön füzetben volnának egybe­­fűzendők. Ezen jelentés a közp.­bizottság által elfogadtatott s a közgyűlés elé terjesztetni határoztatott, azonban a je­lentés tervezetének az árvédelemről szóló törvényjavas­latot tárgyaló részénél dr. Szapáry Gyula indítványára az is elhatároztatott, hogy e törvényjavaslatot a központi bizotttság a közgyűlés előtt saját kebelében is tárgyalás alá veszi, s gróf Andrássy Gyula elnök urat fölkéri, hogy e czélból a mai ülés folytatására még a közgyű­lés előtt egy határnapot kitűzni méltóztassék. nm. Baross Gábor közm. és közi. miniszter úr pedig fel­­kéretni határoztatott a törvényjavaslat módosított szö­vegének leküldésére. 10. Végül elnöklő gr. Szapáry István által meg­­ejtetett az alapszabályok 10. § a szerinti kisorsolás, mely alkalommal az 1884. XII . 27. t.-cz §■ b) pontjában megkülönböztetett érdekeltségek közül a temes-bégatölgyi érdekeltség, illetőleg az ezen érdekeltségből a közp. bi­zottságba kiküldött tagok sorsoltattak ki. E szerint ki­lépnek a közp. bizottságból : báró Lipthay Béla és Babics József rendes tagok és Csákossy Béla póttag. 11. A jegyzőkönyv hitelesítésére: gróf Dessewff­y Aurél és Sváb Károly urak kérettek fel. A Budapesti vízvezeték. A Ganz és társa ezég a vízvezeték ügyében két ajánlatot terjesztett a tanács elé. Az egyikben a balparti vízvezetéki mizériák meg­szüntetésére tesz ajánlatot. Tervezete, melyre szaba­dalma van, azon az eszmén alapszik, hogy a gyűjtő kutól kellő távolságban a kavicsrétegre tetszés szerint­­való mennyiségű Dunavizet kell vezetni, hogy a víz­nek a kavicsrétegen át vezető útjában elég ideje le­gyen a szerves részektől megtisztulni. A víz, mielőtt a kavicsrétegbe jutna, mesterségesen összehordott ho­mokrétegen bocsájtatnék keresztül, mely, réteget a szük­ség szerint tisztíttani vagy újjal pótolni lehet. A czég e terv megvalósítására a 11 argit-híd közelében mélyen fekvő partterület egy részének átengedését kéti, míg a víznek szivattyúzására a jelenlegi vizvezetéki gé­peket használná fel. A munkát legfeljebb 6 hó alatt elkészítené. Az egész berendezésért 58,C­J) irtot kér.­­ A társulat ezen kívül ajánlatot tett a végleges vizmű­ kiépítésére. Kijelenti, hogy beható tanulmányok után, alapul a főváros által elfogadott tervet vette s hogy eltűnt a vízvezetéket a káposztás­megyeri határ­ban, a természetes szülök rendszere alapján akarja létesíteni. Azt hiszi, hogy az e szerint a terv szerint építendő vízvezeték a 120.000 köbméterre felvett napi szükségletet képes lesz szolgáltatni. A c­ég a végleges vízmű kiépítéséért és teljes felszereléséért 6.210,C­JO Zrtot kér, mely összegbe azonban a szükséges terület megszerzési költségét nem számítja és kötelezi magát, a megrendeléstől 21 hónapra, a tervezett két nyomó cső egyikében már vizet szállítani, további 10 hóra pedig az egész művet teljesen elkészíteni. Végül kije­lenti, hogy abban az esetben, ha a főváros kívánna, kész a végleges vízmű kiépítésével járó pénzügyi mű­veletet is elvállalni. Törvényjavaslat az ujvumyi saskapunál és az ottani zuha­­tagoknál létező hajózási akadályoknak az 1888. XX­VI. törv.-czikkel elhatározott elhá­rítására szükséges költségeknek fedezéséről. 1. §. Az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhata­goknál létező hajózási akadályoknak az 1888. évi XXVI. t.-czikkel elhatározott eltávolítására szükséges költségek egyelőre az állami pénztári készletekből adandó előlegekkel rendeltetnek fedeztetni. Ehhez képest utasittatik a pénzügyminiszte hogy az említett munkálatoknak megindítására, munkás­­bérekre, felügyelésre és művezetésre, 1889. évben szükséges költségek fedezhetése czéljából, az állami pénztári készletekből ugyancsak 1889. év folyamán 500.000 forintot bocsásson a közmunka és közleke­désügyi miniszter rendelkezésére. 2. §. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter a további években végrehajtásra kerülendő munkála­tokra, felügyelésre stb. szükséges költségekről elő­­irányozatokat készít, melyek az állami költségvetések­kel egyidejűleg, de azoktól elkülönítve terjesztendők a törvényhozás elé.­ azdasági mérnök Ugyancsak a nevezett miniszter fogja az egyes évek­ben — így az 1889. év folyamán már felhasznált kiadásokról szóló számadásokat is elkészíteni, mely számadások évenként az állami zárszámadásokkal egy­idejűleg, de azoktól elkülönítve fognak a törvényho­zásnak bemutattatni. 3. §. A pénzügyminiszter és a közmunka- és köz­lekedési miniszter utasítt atnak, hogy a szóban forgó hajózási akadályok elhárítására szükséges összköltség­nek hitelművelet utján leendő beszerzéséről még az új munkák végrehajtására az 1888. évi XXVI. t.-cz. 2. §-ban kitűzött határidő eltelte ott el gondoskodja­nak s e részbeni előterjesztésüket az országgyűlés­nek tegyék meg. Önként érthetőleg a felveendő kölcsönből a jelen törvény alapján adott előlegek lesznek azok időközi kamataival együtt, az állampénztárnak első­sorban megtérítendők. 4. §. A jelen törvény a törvénytárban történő meg­jelenése napján lép életbe és végrehajtásával a pénz­­ügyi, a közmunka- és közlekedésügyi miniszterek bí­zatnak meg. Budapest, 1888. decz. 10. Baross Gábor, Tisza Kálmán, a közm­. és közi. m. kir. a pénzügyminisztérium ideig­­miniszter.­lenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök. VASÚTI ÜGYEK. Nagyszerű reform a magyar államvasutak­nál. Baross G­ábor közlekedésügyi miniszter egy oly reform tervének megvalósításán fáradozik, a­mely ha csakugyan életbe lép, kezdeményező lépés lesz az egész világ vasúti személyforgalmának gyökeres reformálá­sához. Az eszme nem új. Legelőször Francziaország­­ban pendítette meg egy közgazdasági író, később Weber Németországban írt róla könyvet, majd dr. Herezka közgazdasági író foglalkozott ezzel egy szak­munkában. A reformterv lényege az, hogy a vasuta­kon életbe léptessék a személyportot az utasokra nézve, úgy a­mint a postánál elfogadták világszerte a levélportó rendszerét. Arról van szó hogy egységes menetárakat hozzanak be a mostani tarifa helyett, s az által egységes módon szabályozzák a vasúti me­­netáraikat a magyar államvasutak összes vonalain úgy hogy két vonalszakasz szerint csak két menetár sze­repeljen. Az egyik vonalszakasz egy bizonyos, meg­állapítandó csekélyebb távolságig terjedne, mig a má­sik a vonalak végpontjait köti össze. E szerint pl. a Brassóból Budapestig, a Zimonytól Budapestig eső távol­ság egy vonalszakasz lenne s erre az egész hosszú vo­nalra egy egységes menetár szabatik ki, vagyis ha valaki Brassóból Budapestre utazik, csak annyit fizet, mintha Brassóból Kolozsvárig, vagy Nagyváradig utaznék. Ez a menetár a reformterv szerint igen cse­kély, legföljebb 2—3 brt.­ A vonalszakaszra kiadott jegy feljogosítja az utazót arra, hogy a vonal két vég­pontja közt tetszése szerinti távolságra utazzék. A ki­sebb vonalszakaszon a menetár személyenkint 1 írt lenne. Éz úgy, mint a levélporta-rendszer mellett van-­­ nak 3 és 6 kros levélbélyegek, úgy lennének a reform-­ terv szerint a vasúton 1 frtos és 2—3 frtos menetje-­­gyek. A három kocsiosztály árai között természetesen­­ különbség lenne s a felhozott példa a második osz­tályra szól, de az árkülönbségek igen jelentéktelenek volnának. A terv szerint a szabadpodgyász-szállitás elesnék s az utazó minden egyes podgyászdarabért külön egységes viteldijat, pl. 50 krt üzetne.­­Baross miniszter teljes határozottsággal fogott hozzá a nagy­szabású eszme megvalósításához s a magyar állam­­vasutak igazgatóságánál már folyamatban vannak azok­ a munkálatok, a­melyek a terv részleteinek pontos kidolgozására vonatkoznak. Kétségtelen, hogy ez az ujitás nagy mértékben szaporítaná a személyforgalmat, mert az utazás a mostani viszonyokhoz aranyítva, mesésen olcsó lenne. A személyforgalomnak ez az okvetetlenül bekövetkezendő szaporodása garantírozza az ujitás sikerét financziális szempontból, a­mi ter­mészetesen főfontosságú kérdés, de ettől eltekintve, a miniszter különösen a közvetett eredményeket tartja szem előtt. Az ujitás föllemlítené az országban a ke­reskedelmet s a főváros látogatottság dolgában rend­kívülit nyerne. Föltámadna az utazási kedv, és ez a közművelődésnek egy kétségtelenül hatásos új ténye­zőjévé válnék. Ha lassan-lassan az ország különféle vasútjai államosuh­atnának, az új rendszer az ország valamennyi vasútvonalán alkalmazhatóvá válnék s a csekély egységes menet­árak mellett az ország minden részéből nagy arányokban emelkednék a személy­forgalom a központ felé. A tervet egyelőre csak pró­baképen léptetik életbe a magyar államvasutak összes vonalain, s ha bizonyos próbaidő után az újítás sike­resnek bizonyul, az új rendszert állandósítani fogják. Nem lehetetlen, hogy a reformot már a jövő évi nyári évszak elején megkezdik. A miniszter nagy szorga­lommal és alapossággal tanulmányozta ezt a kérdést, különös tekintettel a magyarországi viszonyokra és csak azután fogott hozzá a terv megalkotásához, mikor annak gyakorlatiasságáról és életrevalóságáról meggyőződött. A nagyszerű reform fontosságát növeli az, hogy e tekintetben­­Magyarország lesz a kezdemé­nyező az egész világ előtt, s ha a próba sikerül, két­ségtelenül követni fogják a példát, s egy általános nagy reform kezdeményezésének dicsősége a mienk lesz. A közmunka és közlekedésügyi m. kir. mi­niszter 1887. évi működéséről szóló jelentését e hó 10-én terjesztette a törvényhozás elé. Baross Gábor nem elődeite örökölt kötelezettséget teljesített ezzel, mert e minisztériumtól a törvényhozás a miniszté­rium összes ügykörébe kiterjedő jelentést eddig nem kapott, s így ez az első teljes jelentés, a melyben a minisztérium tevékenységéről áttekinthető képet lehet nyerni. Ritkán kapunk értékesebb közgazdasági anyag­­gyűjteményt, mint az a vaskos kötet, melyben 530 lapon beszámol a miniszter, hogy az út-, híd- és köz­­építészet vízépítészet és hajózás, vasúti ügyek, a posta-, távirda és távbeszélő, a postai takarékpénztár terén a lefolyt évben minő nevezetesebb mozzanatok merültek fel. Kiválóan fontos a jelentésnek a vasúti ügyekre vonatkozó része, mely magában foglalja a főbb mozzanatok és intézkedések vázolását, melyek a vasúti aengedélyezésekre, építési ügyekre s idevágó törvényhozási és adminisztratív intézkedésekre vonat­koznak összefoglalja a forgalomban levő vasutak üz­leti és pénzügyi eredményeit. E szakaszban találjuk meg a magyar államvasutak múlt évi üzleteredmé­nyeit részletezve, az államvasutak gépgyárának a diósgyőri magy. kfr. vas- és aczélgyár üzemi ered- l ményeit s ez adatok annyival becsesebbek, mert­­ eddig ezeket a zárszám­adásokban foglalt végössze­gekből részleteiben nem igen ismerte a nyilvánosság. Közgazdasági szempontból helyes érzékre vall, hogy a jelentésnek kiegészítő része az eddig keresztülvitt államosítások pénzügyi és közgazdasági eredményeire vonatkozó tüzetes adatok, mert ez adatok szoros összefüggésben vannak az ország pénzügyi és köz­­gazdasági viszonyaival. A posta és távírdára vonat­kozó rész különösen az egyesítéssel foglalkozik s fel­tünteti annak pénzügyi eredményét. A jelentés egyúttal statisztikai forrás­munka is, mert annak mellékletei tartalmazzák a ressort összes statisztikai adatait.­­ A nagyérdekű jelentésre még visszatérünk. A magyar-gácsországi vasút államosítása ügyében e hó 9-én tart azoa meg a tárgyalás Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter elnök­lete alatt. A tárgyalás alapját az államosítási szer­ződés képezte, mely lényegében megegyezik a magyar nyugati vasúttal kötött szerződéssel. Az államoltott vonalak üzemét az északkeleti vasút 1889. január 1-jével veszi át. Egységes vasúti idő. A magyar vasutak igaz­gatói tegnap tartották meg ez évi utolsó értekezletüket a magyar államvasutak elnöklete alatt. A napirendre kitűzött tárgyakon kívül az értekezlet a ma Bécsben tartandó vasúti értekezlet napirendjének tárgyaival is foglalkozott, hogy a magyar vasúti igazgatók egységes álláspontot foglalhassanak el. Üzletvezető igazgatóságul ismét és most már harmadszor a magyar államvasutak igazgatóságát választották meg, mert a kassa-oder­bergi vasút a megbízást el nem fogadta. Az igazgatók tegnap Bécsbe utaztak a közös konferencziában részt venni. E közös értekezlet napirendjére a vasúri idő reform­jának kérdése is ki van tűzve. A magyar királyi ál­lamvasutak igazgatósága ugyanis azt indítványozta s indítványát alaposan indokolta is, hogy egységes osz­trák-magyar vasúti idő állapíttassák meg, s hogy ez az indítvány, abban az esetben, ha a magyar és az osztrák kormány hozzájárul, a német vasúti igazgató­ságok egylete elé is terjesztessék. Az egységes idő bizonyos órazónák szerint állapíttatnék meg úgy, hogy a prágai időt csak 2 perczc­el, a budapesti időt csak 16 perczc­el kellene visszavinni. E szerint 609

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék