Gazdasági Mérnök, 1889. január-december (13. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-17 / 46. szám

XII­­. évfolyam. Hirdetési dij: Egy 6-szor hasábozott petitsor egyszeri beigtatásra 40 krajczár. M­EGJELENIK MINDEN VAS. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műszaki tanácsos Budapest, 1889. november 17 Előfizetési dij : Egész évre 12 írt, félévre 6 frt, negyedévre 3 forint. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL , V. ker. Árpád-utcza 12. szám 1. em. TARTALOM. Az új czukorgyárak. — A városi ürülékek eltávolításának kérdése. — A vizek hasznosítása. — A közlekedési miniszter jelentés 1888. évi működéséről. Kísérleti állomások az Egyesült­ Államokban. — Gyümölcsház építése. — Lud­gen világító kocsi. (Egy ábrával.) Találmányok : Újítások petroleummotorokon. - Gőzzel fűtő kályha. - Pléh, kéregpapír, karton-metsző szerszám. Vízi ügyek : A dr. Gerson-féle mesterséges szűrő­telep. — Egy katonai lap a duna-tiszai csatornáról. — Védművek szemléje. — A vágbalparti ármentesítő és belvízszabályozó társulat. — Az Olt szabá­lyozása. Vasúti ügyek . Előmunkálati engedélyek vasutakra. — a kör­vasút budai folytatása. — Morvavölgyi vasút. — A körvasút kiterjesz­tése. — A­ osztr.-magyar­ államvasut. — A helyi érdekű­ vasutaknak. — A morva völgyi vasút. — A magyar államvasutak. — A bácskai helyi­érdekű vasút. Szab. osztrák-magyar államvasut-társaság. Különfélék: Telephon-összeköttetés Páris és London közt. — Kitüntetés. — József főherczeg jószágigazgatója. — Az egysínű vasu­tak. —­ Kaszárnya-felavatás. — Aszfaltmakallam. Az új czukorgyárak. Az újabb időben felállított czukorgyárak meg­kezdték hazánkban az üzemet. Bámulatos, hogy máris milyen feltűnő módon megláthatja mindenki az új gyárak közgazdasági hatását. A gyárak környékén az országutakon a szekereknek vég­telen sora szállítja a czukorrépát a gyárakba s külön tehervonatok a kocsik hosszú sorával szál­lítják be közel s távolból a gyár záraiba a fel­dolgozandó nyersanyagot. Némelyik e gyárak közül, mint például a sze­rencsi igazán nagyszerű a maga nemében. Mond­ják, hogy alig is van párja a kontinensen, úgy az üzem kiterjedését, mint a legújabb és legtö­kéletesebb technikai berendezéseket tekintve.­­ A hegyalja tövében fekvő jelentéktelen kis városka a gyár felállítása folytán egyszerre nevezetes ipari centrális helylyé vált, hol az üzleti és az élet­viszonyok, mondhatnék, amerikai arányokban ro­hamos fejlődésnek indultak. A mezőgazdasági termények számára Szerencs előbb nem is képezett piac­ot. Nem volt ott ára jóformán semminek. És hogy állunk ma? A la­kásviszonyok olyanok, hogy egy kis házikóért évi bér fejében csaknem annyit fizetnek, a­mennyibe egy ily házikónak előállítása kerül. Az élelmi­szerek ára is rohamosan felszökkent, egy kis da­rabka van 20 kr., akár csak a pesti piaczon; a tojás még drágább, darabja 3 kr. és így van ez a gyümölcscser s más élelmi­szerekkel. A következés tehát az, hogy az egész környék roppant nagy hasznot húz a gyár felállításából, mert lehetségessé vált egy egész csoport gazda­sági iparágat, melyek előbb nem fizették ki ma­gukat, meghonosítani. Ilyen például a baromfi­tartás, a tejtermények előállítása, a zöldség- és gyümölcstermesztés, melyek mindenikét nagyban és sikeresen lehet most űzni, holott előbb ezek tekintetében úgy állottak a viszonyok, hogy a gazdák csakis annyit termeltek, a­mennyit maguk elfogyaszthattak, mert hiszen mezőgazdasági vá­rosban, ha nincs vállalkozó szellem, mely távol exportra is gondol, mindenkinek terem annyira, a mennyi neki szükséges s az áramnak helyben nincs ára. Az előnyösen megváltozott piaczi conjuncturák egyszerre hatalmas lendületet adnak a környék gazdasági viszonyainak. S ezt nem annyira az a néhány száz szál teszi, mely a fogyasztó közön­ség számát növeli, hanem teszi főképen az, hogy az emberek, kik a czu­korgyártásban akár mint egyszerű munkások, akár mint felügyelők, akár mint magasabb hivatalnokok, gépészek, mérnökök, építészek elfoglalva vannak, napról-napra jelen­tékeny készpénzt vesznek be és adnak ki. Magyarországon az a fő baj most, hogy az em­bereknek, még ha nagy vagyon tulajdonosai is, nincs készpénzük, mert hát az idei aratás igen rosz volt, a­mit a nép abból bevehetett az el­ismert adóba és adóssági kamatfizetésbe. Hogyan vehessenek hát készpénzért egy-egy pénztelen faluban árukat az emberek egymástól? Elakad minden üzlet és forgalom, az emberek Tanner­­féle gazdasági politikát követnek: ételben, ruhá­zatban még fűtőanyagokban is. Nincsenek és nem lehetnek pénzfogó helyek, stagnál és pusztul min­den, mert az embereknek még arra sem telik pénzük, hogy megreparálják a csörgő háztetőt, mely alatt elkorhadnak a szaru fák, keresztgeren­dák, padló deszkák, s beáznak a vályog falak, hogy aztán magukra rántsák az egész tetőzetet. Milyen áldás hát ilyen viszonyok között, ha van a szomszédban egy nagy gyár, mely a mun­kás kezek ezreinek képes állandó munkát és ke­resetet adni, hova elmehetnek a szegényebb csa­ládok tagjai megkeresni az egész család számára szükségest, melylyel nemcsak a meglevőt a rom­lástól megóvhatják, hanem újat, szebbet, jobbat is teremthetnek és vehetnek. A czukorgyárak fő előnyös hatása azonban ab­ban nyilvánul, hogy a répatermesztésnek a ve­tésforgásba bevétele által az egész gazdaság in­­tenzívebbé válik és a föld sokkal nagyobb jöve­delmet ad. A gyakorlatban úgy áll a dolog, hogy ha répa nélkül a földjáradék holdankint 5—10 fitot is alig tett, a répatermesztésnek okszerű módon űzésénél a földjáradék megtöbbszörösödik. Kathasztrális holdankint nem nehéz jó művelés­sel 150—200 mmázsa czukorrépát kihozni, s ezenkivül megmaradnak a répafejek, melyeknek takarmány értékét legalább 15—20 írtra lehet tenni.­­ A répa métermázsáját a gyár átveszi 80 kron, azonkívül, ha a répának a megszabott minimális czukortartalommal nagyobb foka van, minden egyes fok után is néhány krt kap a ter­mesztő s kap azonkívül kisajtolt répaszeleteket és 6 százalék répa­iszapot, mely foszforsavban és káliban igen gazdag, tehát nagyon értékes trá­gya, úgy hogy 1 mmázsa czukorrépáért 113 brt vehet számításba a gazda, a mi a fentebbi ter­més után 169—236 forintot tesz holdankint. — Minthogy pedig e termelési költséget 50 forint­tal elég magasan vettük fel, fenmarad­hát, hol­dankint 119—176 frt tiszta jövedelem. És ez még nem minden, mert számításba kell venni azt is, hogy ha répa alá jó mélyen meg­lett szántva a föld és erősen meg lett trágyázva s aztán többször megkapálva s a répakiszedésnél újra megforgatva, akkor répa után kitűnő sör­árpa terem, minő máskülönben nem termett volna. Az árpát rendszerint lóherével vetik. A lóhere tudvalevőleg jelentékenyen növeli a feltalaj nitro­gén tartalmát s utána felséges lesz a búzavetés. Az tehát majd csaknem kétszer oly nagy termést fog adni, így hát a czukorgyárakkal együtt jár az okszerű mívelés, a nagyobb jövedelem s a föld értékének nagymérvű emelkedése.­­+5+— A városi ürülékek eltávolításának kérdése. A városok növekedésével egyre nagyobb fontos­ságúvá lesz az a kérdés, hogy mi történjék az csa­tornák ürülékével. Az angol egészségügyi mérnökök tán a legtöbb kísérletet tették ezen a téren , mert hisz Anglia rop­pant népes s ott is vannak a legnagyobb városok s azok közt a világ legnépesebb városa. — Vegyi vizsgálódások és kísérletek úgyszólván végnélküli sorozatban létettek. Most leginkább a chemiai sók vannak alkalmazásban. A leverődése a szilárd anya­goknak nagy mértékben elősegíttetik az­által, hogy ha ezen sókból csak aránylag csekély mennyiség vétetik is alkalmazásba. Leginkább aluminium, vas és mész összetételek kedveltetnek. Némely helyen vas chlorid, timsó és mésztej vétetik alkalmazásba. Ezen vegyszerek az ürülékhez kevertetnek s aztán azt állni hagyják, hogy leülepedjenek a szilárd részek Arra törekesznek, hogy az igy leverődő iszap a lehető.

Next