Gazdasági Mérnök, 1892. január-december (16. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-15 / 20. szám
20. számi. GAZDASÁGI MÉRNÖK Tudomásul vétetett. 4. Jelenti továbbá számvevő, hogy a nm. pénzügyminiszer úr a központi bizottság 68/892. sz. felterjesztésére megküldötte azon 21353/892. sz. rendeletét, melyet a Bereg megyei társulat hátralékai tágyában a beregszászi kir. pénzügyigazgatósághoz intézett, továbbá, hogy a Szolnok- Csongrád balparti árm. társulat 289/892. számú átiratában jelentette, miszerint a hátralékok közt mutatkozó különbözetek felderítése iránt a nm. pénzügyminiszer úrhoz újból felterjesztést intézett. Tudomásul vétetvén, a nm. pénzügyminiszer úr 21353/892. számú rendelete pedig a beregmegyei árm. társulattal másolatban közöltetni határoztatott. 5. Bemutattatott ezután a május 3-iki pénzügyi albizottsági ülés jelentése a közép-tiszai árm. társulat 211/892. számú azon kérvénye folytán, melyben a központi bizottság útján kieszközöltetni kéri, hogy az államkölcsönök járulékai ne az illető kb. adóhivataloknál fizettessenek be az egyes érdekeltek és községek által, hanem a társulati pénztárnál, a társulat pedig köteleztessék az esedékes félévi járulékoknak az illető kb. adóhivataloknál való pontos befizetésére. A központi bizottság a pénzügyi albizottság véleményét egyhangúlag elfogadván, kimondotta, hogy a közép-tiszai társulat kérelmét nem pártolhatja és pedig nemcsak azért nem, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy a kölcsönrészletek a közadók módjára hajtassanak be s ezen általános elvtől incidentalitól eltérni alig volna helyén, hanem azért sem, mert a kölcsönrészleteknek a közadók módjára való behajtása a kölcsön alapjául szolgált kötelezvényekben a hitelezők részére is kiköttetett s e szerint az e rendelkezésen való egyoldalú változtatás a hitelezők mint harmadik személyek szerzett jogainak sérelmére szolgálhatna. A központi bizottság azonban ezen kérvényben, újra felpanaszolva látja a kölcsönhátralékok szaporodását ; ennélfogva a kérvényt oly kéréssel határozza a nm. pénzügyminister úr elé terjeszteni, hogy a 4118. sz. a. kiadott pénzügyminiszeri rendelet szigorú végrehajtása tekintetében a megfelelő utasításokat kiadatni méltóztassék. Különösen felkérni határozta a központi bizottság a nm. pénzügyminiszer urat, hogy a hivatkozott miniszeri rendelet utolsó bekezdésének betartását, mely a befizetési jegyzékek, illetőleg a vonatkozó naplók másolatainak a vízszabályozási társulatok részére való havi átküldésére vonatkozik — szigorúan ellenőriztetni méltóztassék, tekintettel arra, hogy a közép-tiszai ármentesítő társulat beadványa szerint is a hátralékok nyilvántartása és kimutatása kívánni valót hagy hátra. 6. Tárgyaltatott a hosszúloki társulat javaslata az 1884. XIV.-cz. 15. §-ában körülirt ártéri tartozékok hozzájárulása tekintetében, illetőleg a nm. földmivelésügyi minister úr idevonatkozó 11,139/V.—15. sz. leirata. Darányi Ignácz a vasutak bevonásának kérdésében nem oszthatja az államvasutak által elfoglalt azon álláspontot, hogy az államvasutak csak bizonyos százalék arányában lennének bevonhatók; a törvény világosan azt rendeli, hogy oly arányban rovandók a vasutak meg, amennyivel többe kerülne saját építményeik fentartása, illetőleg azok biztosítása, ha védelmi mű nem léteznék. Ezen összeg a társulat által pontosan kiszámíttatott, s ez ellen számszerűleg észrevétel nem is merült fel, de a központi bizottság mindazon esetekben, melyek előtte fölmerültek, fix összegű évi hozzájárulásban állapodott meg; különösen ez alapon történt az a kiszámítás a sövényháza-szegedi társulatnál is, mely eset mintegy előzményt volt hivatva képezni, ennélfogva nem javasolja, hogy a központi bizottság eddigi álláspontjától eltérjen, ami annál kevésbé van indokolva, mert az is kimondatott, hogy az ily módon hozzájárulásra kötelezettek, az érdekeltségnek nem tagjai, az adósságokban részt nem vesznek és újabb terhekkel meg nem terhelhetők. Ami a megyei utak bevonásának kérdését illeti, ehhez nem járulhat azért, mert a központi bizottság elvileg már kimondotta, hogy ilyen hozzájárulásra csakis a műutakat tartja kötelezhetőknek, ilyen műutak pedig a nevezett társulat területén alig vannak.— Megjegyzi még, hogy a társulat javaslatára egyéb szempontból is merülhetne föl észrevétel; minthogy azonban azok tekintetében panasz nem emeltetett, ennélfogva a központi bizottság részéről sem volnának a hosszúfoki társulat javaslatai kifogásolandók. Daniel Ernő a vasutak bevonása tekintetében teljesen osztja előtte szólónak nézetét, azonban az utak kérdésében a hozzájárulást nem kívánja a műutakra szorítani. A törvény ugyanis műutakat nem említ, a megyei utak pedig oly közforgalmú jelentőséggel bírnak, hogyha nem is képeznek műutakat, — ami az Alföldön alig fordul elő, — mégis méltányos, hogy a társulatok költségeihez hozzájáruljanak. Ennélfogva, ha mindjárt a központi bizottság által más esetben elfoglalt álláspont némi alterálásával is, de a megyei utakat a hozzájárulásra kötelezhetőknek tartja. Tisza István az utak kérdésében nem oszthatja előtte szóló nézeteit. Eltekintve attól, hogyha a központi bizottság valamit elvileg kimond, kívánatos, hogy ahhoz minden esetben ragaszkodjék, azt tartja, hogy ezen kérdés nemcsak egyoldalú ármentesítés szempontjából, hanem egyáltalán a közérdek azt kívánja, hogy az útalapokat túlságosan ne terheljük, ezért teljesen elegendő, ha a hozzájárulásra, csupán a műutak szoríttatnak azonképen, amint a helyi érdekű vasutak is felmentettek a hozzájárulás alól. Gróf Dessewffy Aurél Dániel Ernő nézetét pártolja, és a megyei utakat a hozzájárulás alól kivonhatóknak nem tartja, mert ha ez történnék, akkor az 1884. XIV. t. sz. 15. §-ának rendelkezése, mely az utakat a hozzájárulásra szoríttatni rendeli, majdnem az egész Alföldön illustrius maradna. Gróf Wenckheim Frigyes megjegyzi, hogy a hosszúfoki társulat igazságosnak tartotta a megyei utak bevonását; ha azonban ezen határozat végrehajtásának a közp. bizottság által elvileg elfoglalt álláspont útjában áll, akkor a hosszúfoki társulat sem kívánhatja, hogy ez illetőleg kivételes rendelkezés történjék. Ezzel a vita befejeztetvén, a központi bizottság határozatilag kimondta, miszerint a vasutak bevonásának kérdésében a hoszszúfoki társulat javaslatát, mint amely megfelel az 1884. XIV. t. sz. 15. §. rendelkezésének, jóváhagyandónak tartja; a megyei utak bevonása tekintetében azonban a központi bizottság e kérdésben elfoglalt elvi álláspontjához híven csupán a műutakat tartja hozzájárulásra szoríthatóknak; egyebekben pedig, ha mindjárt a hosszúfoki társulat javaslataira nézve volnának is a központi bizottságnak észrevételei, e javaslatok kifogásolásától el kíván tekinteni, miután azok ellen semmi oldalról sem merült panasz fel. 7. Ezután tárgyaltatott a Tisza folyó szabályozásának folytatólagos munkálatairól, valamint, a Ferencz-csatorna tiszai torkolatának áthelyezéséről szóló 21. számú törvényjavaslat, kapcsolatban az e törvényjavaslatot illetőleg a társulatoktól beérkezett véleményekkel. Darányi Ignácz, mind előadó jelenti, hogy 11 társulat nyilatkozata eddig nem érkezett be, 6 társulat nyilatkozott ugyan, de kijelentette, hogy a törvényjavaslatra észrevétele nincs, érdemileg pedig 18 társulat nyilatkozott. Mindenekelőtt elhatároztatni kéri, hogy a tárgyalás mily alapokon történjék. A közp.bizottság erre elhatározta, hogy mindenekelőtt azon elvi kérdéseket kívánja tárgyalni, melyek különbség nélkül az egész Tiszavölgyre vonatkoznak és azután fogja tárgyalni a felsőtiszai, közép tiszai és az alsó tiszai érdekeltség részéről külön-külön előterjesztett, de mégis általánosabb érdekű panaszokat. Ami pedig az egyes társulatoknak részletes és különösen az ő területükön eszközlendő munkálatokra vonatkozó megjegyzéseit illeti, ezek figyelembe vehetése szempontjából a vidéki társulatoktól beérkezett véleményeket a központi bizottság fölterjesztése kapcsán a nm. földművelésügyi minister úrnak bemutatja. 7. új Előadó constatálja, miszerint a társulatok a törvényjavaslat azon intenziójáról, hogy a Tisza szabályozást előre meghatározott terv szerint egységesen óhajtja a nm. kormány eszközölni, elismerően nyilatkoznak, azonban a társulatok legnagyobb része hangsúlyozza, hogy épen a szem előtt tartott czél nagyobb sikere érdekében a czélba vett szabályozás rövidebb idő alatt volna eszközlendő, s ennélfogva indítványozza, hogy ily irányban a nm. kormányhoz felterjesztés intéztessék. Tisza István ezen indítványhoz hozzájárul, s azt oly természetesnek tartja, hogy az bővebb indokolást nem is igényel; de czélszerűnek tartaná, ha a felterjesztésben arra is utalás történnék, hogy ezen műveletek gyorsítása a pénzügyi egyensúly alterálása nélkül legkönnyebben akként történhetnék, ha az 1880. XX. t. sz. alapján fölvett tiszaszegedi kölcsönökből a közbejött conversiók folytán visszafizetett összegek ezen czélra fordíttatnának. Horváth Elemér oszt. tanácsosnak az ellen észrevétele nincsen, hogy ezen eszme a fölterjesztésben fölvettessék, de nincs azon helyzetben, hogy ez iránt a mai ülésen a pénzügyminiszter úr részéről már nyilatkozhassék. Dániel Ernő, gróf Desseffy Aurél felszólalásai után Kvassay Jenő oszt. tanácsos a földmívelésügyi ministérium részéről következőkép nyilatkozik : A 17. évi munkaidőre vonatkozólag műszaki szempontokból ki kell emelnünk, hogy az Országos vízépítészeti hivatal a tervezett munkálatok befejezését 10—12 év alatt kontemplálta. Rövidebb idő is állapítható meg és a tervbe vett művek és átvágások a kimutatásban foglalt méretek szerint ki is építhetők, de előre ki kell jelentenünk, hogy mentül rövidebb időre állapíttatnék meg a végrehajtás, annál több költségre volna szükség, hogy az átvágások anyamederré kiképződjenek; amint a kimutatásokból kitűnik, ha az átvágásokat egyszerre akarnék anyamederré kiképezni, teljes szelvény szerint a kontemplált 12 millió frt helyett mintegy 28 millióra volna szükség. A törvényjavaslat tehát legkevesebb 2, legtöbb 5 évvel hosszabbítja meg a végrehajtás idejét. A központi bizottság a nm. kormányt felkérni határozza, hogy a czélbavett munkálatokat rövidebb idő alatt foganatosíttassa, s a nm. kormány figyelmét felhívja azon körülményre, hogy e végre az 1880. XX. t.-czikk alapján felvett, tisza-szegedi kölcsönökre visszafizetett összegek felhasználhatók lennének, esetleg más pénzügyi művelet is eszközölhető lenne. 7. b) Darányi Ignácz előadó előterjeszti, hogy a társulatok felpanaszolják, hogy a szorosabb értelemben vett mederszabályozás költségei részben reájuk háríttatnak, holott ezzel a fennálló törvények szerint nem terhelhetők. Előadó hozzáteszi, hogy az 1850. jan. 16-án kiadott nyílt parancs szerint már úgy az ármentesítési, valamint hajózási szempontból szükséges mederszabályozás az állam által eszközlendő. Az 1884. XIV. t. sz. 1 §pedig azt rendeli, hogy a hajózási szempontból szükségessé vált, vagy az állam által már megkezdett mederszabályozást az állam saját költségén hajtja végre. Ezen törvényes rendelkezésen, mely a Tiszára nézve ma is fennáll, a vízjogi törvény nem változtatott miután a vízjogi törvény zárhatározataiban név szerint a 193. §-ban az 1884: XIV. t. ez világosan fenntartatott, de téve tagadva, ha a vízjogi törvény a Tiszavölgyre e tekintetben alkalmazását találhatná is, még az sem indokolhatná, hogy az állam által tervezett mederszabályozási munkálatok költségeihez a társulatok bevonassanak, miután a vízjogi törvény 46 §-a is csak azt rendeli, hogy ha a társulatok a folyók szakadozó partjait saját érdekükben biztosítani akarnák, ezen költségekhez, amenynyiben azok a hajózás czéljainak előmozdítására is alkalmasak, az államkincstár legfölebb 1/3 részben hozzájárul, az azonban sehol sincs 1* 235