Gazdasági Mérnök, 1892. január-december (16. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-18 / 51. szám
532 csekély a tér, a szófházakat gyakran, különösen ha még meg is rozsdásodtak, egyáltalán nem lehet megereszteni s egyszerűen le kell őket verni. Másrészt meg a szófházak, minden vigyázat ellenére is megereszkedhetnek, ami az üzemben zavart okozhat, aminek bányákban komoly következményei lehetnek. Az új szerkezetet lüktetővel kapcsolatban az 929. ábra homloknézetben s részben metszetben mutatja, a 930. ábra pedig részbeli keresztmetszetet a nyomókamarán át. Minden szelenttyű, egyfelől a szívószelenttyük (929. ábra), másfelől a nyomókamara nyomószelenttyűi (930. ábra,) áll az r szelenttyűkarikából, a mely a szelenttyűvel egyöntésű vagy külön belé van illesztve s tapaszszal szorosan be van foglalva, továbbá az e karikába binogva illedő s n csillaglapból, a mellyel a rugalmas gumicsapó s q csapófogó közvetlenül össze van srófolva. Azt azok a födök, melyeket le kell szedni vagy lesrófolni, ha a szelenttyűket meg akarjuk vizsgálni, vagy megtisztítani. E födőkre, melyeket más szellenttyűszekrényajtók pótolnak, befelé nyúló a szarvak vannak alkalmazva úgy, hogy lm a födőket záró állásba helyezzük, e szarv belső vége a csapóforgó ütközőjére nehezedik s ekkép a csillaglapból álló szelenttyűbetétet állásában lefogja. Bármily rész megereszkedése az egész készülék egyszerű voltánál fogva lehetetlen, ellenben a szelenttyű kiszedése egyszerű s gyorsan végrehajtható, még akkor is, ha hiányos a világítás, mint pl. a bányákban. Amint a födőt levettük, azonnal kivehetjük a csillagot csapóstul s csapófogóstul puszta kézzel. Két nyomó szelenttyü letartóztatására elég egy födő két szarvval. 929. ábra, kiállítási értesítő. Az 1895. évi országos általános nemzeti kiállítás előmunkálatai az országos bizottság megalakulásával immár meginditvák. Kiváló országos és nemzeti érdekek fűződnek e kiállítás sikeréhez, amelyet részünkről is előmozdítani óhajtván, külön állandó rovatot nyitunk a kiállítási ügyek számára s felkérjük t. olvasóinkat, hogy az orsz. kiállításra vonatkozó mozgalmakról, ez irányú eszméikről és nézeteikről lapunkat rendszeresen tudósítani méltóztassanak. Az 1895. évi országos általános nemzeti kiállítás országos bizottsága f. hó 11-én tartotta alakuló ülését Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter elnöklete alatt. A miniszter megnyitó beszédébe a kiállítás keretét, czélját és jellegét a következőkben körvonalazta. Az 1892. II. t.-cz. határozmányához képest országos és nemzeti kiállítás lesz tartandó. Bizonyára részt fognak venni abban a magyar korona összes országai tehát Horvát-Szlavónországok is, melyeknek történetét, jelenét és jövőjét századok közös dicsősége, öröme és balsorsa elválaszthatlanul egybekovácsolták. És be fogjuk mutatni csakis a magunk munkáját, idegenből kölcsönvett ékességek nélkül, de annál tanulságosabban. Nemzeti lesz ez a kiállítás oly értelemben, hogy lássuk és bemutassuk földünk népünk, eszünk és kezünk munkáját erejében, s amiben gyengék vagyunk, azt sem szégyelve, hogy megismervén gyengéinket, annál iparkodóbbak legyünk. Általános lesz a kiállítás, vagyis ki fog terjedni az állami és társadalmi élet minden ágazatára, tudományokra, művészetekre, mezőgazdaságra, állattenyésztésre, az ipari termelésnek hazánkban található minden ágára, közlekedésre, egészségügyre stb. Czélját a kiállításnak pedig röviden abban foglalhatom össze, hogy lássuk átalában mink van , különösen pedig lássuk mennyit haladtunk 1885 óta . Az alkalom, melyből a kiállítás rendeztetni fog, annak külön jelleget is kölcsönöz. Boldogult hivatali elődöm már a törvényjavaslat indokolásában jelezte, hogy e kiállítás a magyar állam ezredéves fennállásának megünneplése czéljából lesz rendezendő. Igen természetes tehát, hogy igyekeznünk kellene e kiállításnak gyakorlatilag is megadni azt a jelleget s igy abban ki kell domborítanunk a történelmi momentumokat. Egy kiállítás, mely kiterjed a nemzeti élet minden ágára kedvező alkalom, hogy abban a múltat a jelennel egybekössük. És én hiszem, hogy ez külön érdekességet is fog kölcsönözni kiállításunknak, hol szellemi és anyagi előhaladásunknak jelen állapota mellett, a múltak alkotásai és emlékei is fel fognak vonulni. Ami a helyet illetti, amelyen a kiállítás rendezendő: e tekintetben a kormány már megállapodásra jutott, amennyiben a városliget bizonyos részeinek átengedése iránt felhívást intézett a fő- és székvároshoz, amelynek törvényhatósági bizottsága teljes készséggel bocsátotta rendelkezésre a kért terület, illetőleg a városligetnél, az 1885-iki kiállításra használt s a mellett fekvő részeit. A miniszter egyszersmind a kiállítási bizottság szervezeti szabályzatát is előterjesztette, amely azonban még véglegesnek nem tekinthető. A kiállításra vonatkozó általános érdekű szabályzatokat annak idején szintén közölni fogjuk. Most elég lesz csupán fölemlítenünk, hogy a vidék organizációját illetőleg nem tekintve a fő- és székvárosi különbizottságot — 17 kerületi s határtalan számú helyi kiállítási bizottság van kilátásba véve. A kerületi bizottságok székhelyének megállapításánál a kereskedelmi és iparkamarák székhelyeit vették alapul, amelyek különben is az ország főbb góczpontjait képezik. Végre közölte a miniszter a tervezetet is, hogy minő épületeket kellene helyreállítani s melyeket kellene újonnan emelni. A kiállítás szervezésére nézve a bizottságban igen élénk eszmecsere fejlődött ki, melyből kiemeljük a következőket. Matlekovics Sándor helyesli, hogy a millennium alkalmával nemzeti kiállítást rendeznek s hogy e végből súlyt arra helyeznek, hogy csak az országban termelt és előállított tárgyak állíttassanak ki. Ezt azonban nem lehet úgy értelmezni, hogy a retrospektív kiállításon is csak azok a tárgyak mutattassanak be, amelynek Magyarországon készültek vagy állíttattak elő, mert ekkor ez a kiállítás igen hiányos lesz, vagy nem is lesz kiállítás. A nemzeti jelleg szempontjából figyelmet érdemelnek az időszaki kiállítások. Itt saját jól felfogott érdekünk utal arra, hogy az időszaki kiállítások ne tisztán nemzeti kiállítások legyenek, hanem hogy azok nemzetközi jelleggel bírjanak. Keglevich István gróf abban a véleményben van, hogy ha ez a kiállítás nem folytatása a 85-iki kiállításnak, hanem milleniumi kiállítás, akkor ennek elsősorban történeti jelleget kell adni, amely feltüntesse azon fejlődést a melyen ezen ország és annak lakói ezer éven át keresztülmentek. Ha pedig a kiállítás történelmi jellegű lesz, akkor első helyen e mezőgazdasági csoport fog állni, melyet azután az ipari, a kereskedelmi és a művészeti csoportok fognak követni. Miklós Ödön, ami a kiállítás elhelyezését illeti, helyesli, hogy a választás a városligetre esett, de nem tartja szerencsésnek, ha csak azon rész vétetik igénybe, még ha kibővítéssel, ahol a volt kiállítás tartatott. Nagyon fontosnak és kívánatosnak, jelzi, hogy a városligetnek az Andrássy-út tengelyébe eső része is felhasználtassék és elengedhetlen követelménynek állítja oda, hogy a néprajzi és történelmi részt felölelő csarnok képezze az egésznek magvát, melyből a kiállítás rendeztetik. Hegedűs Sándor: Osztja Keglevich gr. és Miklós Ödön nézeteit s azért a kiállításnak különösen nemzeti jellegét kell kidomborítani még pedig olykép, hogy az ország, mezőgazdasági, ipari és képzőművészeti szempontból retrospektiv irányban legyen bemutatva, mert nem akarunk a külfölddel versenyezni. Nem akarjuk az 1885. kiállítást sem bemutatni csekély módosítással, hisz sem a mezőgazdaság, sem az ipar terén nem állitottak 1885 óta oly rendkívüli dolgok elő, hogy ezek magukban véve kiállítás rendezését indokolttá tehetnék. Az időközi kiállítások tekintetében, ha czért akarunk érni, határozott programmal kell bírni. A kiállítások legtanulságosabb részét és vonzóerejét az időközi kiállítások képezik s igy ezeknek előkészítése különösen a millennáris ünnepélyek szempontjából csaknem sokkal több időt és körültekintést igényel, mint magának a kiállításnak rendezése és összeállítása, mert ez illető tényezőkkel többet kell tárgyalni, az anyagot szakszerűbben kell előkészíteni s az anyag megválasztásánál igen szigorú kritikát kell gyakorolni. A külföld látogatására feltétlenül szükségünk van, mert a rendezendő kiállításnak czélja, hogy bebizonyítsa, hogy itt egy évezred alatt egy nemzet fejlődött Európa közepén a legnagyobb viszályok között, amely a kultúra minden ágában a kellő magaslaton áll. * Az 1895. évben Budapesten tartandó országos általános nemzeti kiállításról szóló 1892. II. t.-czikk végrehajtásából folyólag, a kereskedelemügyi m. kir. minister kiállítási országos bizottságot szervezett. Ezen a kereskedelemügyi miniszter elnöklete alatt működő országos bizottság tagjai a következők: gróf Andrássy Aladár val. belső titkos tanácsos, az orsz. gazd. egyesület alelnöke; gróf Andrássy Tivadar orsz. képviselő; gróf Apponyi Albert orsz. képviselő; Balázs Mór főv és székvárosi bizotts. tag; gróf Batthyány Lajos, Fiume és a magyar-horvát tengerpart kormányzója; gróf Bánffy György főrendiház tag; Beniczky Gábor földbirtokos; Bernolák Sándor földmivelésügyi minisz. osztálytanácsos ; Bosányi Endre a magy. szesztermelők orsz. egyes. titkára; Böck János minisz. oszt. tanácsos, a földtani intézet igazgatója; bélavári Burchard Konrád főrendiházi tag és az országos malomipar egyesület elnöke; dr. Csatáry Lajos egészségügyi tanácsos; dr. Császka György val. belső titkos tanácsos, kalocsai érsek stb; idősb Cséry Lajos fő- és székvárosi bizottsági tag; Csepregi János műasztalos; Cziegler Győző építész; Dániel Ernő orsz. képviselő; gróf Dessewffy Aurél, az orsz. gazd. egyesület elnöke; elnökei Emich Gusztáv, az orsz. magyar kertészeti egyesület elnöke, GAZDASÁGI MÉRNÖK 51. szám.