Gazdasági Mérnök, 1895. január-december (19. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-28 / 30. szám
352 halvány mécsvilágokat lehet látni a másik perron apró villamos lámpáit, amelyeknek világánál a munkások dolgoznak a mennyezet díszítésén. Leglázasabban folyik a munka a Gizella-téren, a Kugler-féle czukrászbolt előtt, a Harminczad utczában és a Deák-téren. Ezen körülbelül kétszáz méter távolságon temérdek akadálylyal kellett az építőknek megküzdeniök. Az úttest alatt egymást érték a vízvezetéki-, gáz- és csatornacsövek, amelyeket előbb vagy más irányban, vagy a villamos vasút alapja alatt kellett elvezetni. Mindez temérdek munkát adott, amely nagy időveszteséggel és költséggel járt. Az Andrássy-út egész hosszában, amely majdnem két kilométer, nem hátráltatta a munkát annyi akadály, mint ezen a rövid darabon. Az egész hosszában kettős vágányú pályatest három méter magas és hat méter széles. A kanyarulatoknál a szélesség hetven centiméterrel nagyobb, ami azért szükséges, mert kilencz méter hosszú kocsik fognak közlekedni. A perronról közvetlenül be lehet lépni ezekbe a kocsikba, ami rendkívül kényelmes a közönségre nézve. A belső rendező pályaudvar a Vigadó utczában van és egészen a Mária-Valéria-utczáig nyúlik. A munkásoknak, akik villamos fény mellett most dolgoznak a betonfalak belső vakolásán, a villamosgép állandóan friss levegőt szállít felülről. A pályatest oldalfalai dunai kavicscsal kevert betonból készülnek. Ebből naponkint mintegy háromszáz köbméter szükséges. Ilyen nagy mennyiséget kézi erő nagy időveszteséggel állíthatna elő, azért a keverést gépekkel végzik. A kocsit szintén betonból készült és vasoszlopokra elhelyezett bolthajtások tartják. A betonboltozatra aszfaltréteg, erre pedig ismét beton következik, és csak e fölé jön a gránit vagy faburkolat. A kocsiutat tartó vasoszlopok és vasgerendák másfél méter távolságra vannak egymástól. Előállításukon három vasöntő dolgozott: a diósgyőri, a resiczai Schlik-féle vasöntőgyárak. Eddig 320,000 kilogramm vasat használtak fel az építésnél, de még legalább félmillió kilogrammra lesz szükség. Az alul egy méter, felül pedig hatvan centiméter vastag betonfalak igen gyorsan készülnek. Két megfelelő ürességű deszkafal között lebunkózzák az odahordott betonos kavicsot és nedves ponyvadarabokkal letakarják. Három nap múlva a fal már kemény és körülbelül húsz esztendeig folyton keményedik. Az esetleg mutatkozó talajvizet a sínek közt elbehelyezett agyagcsöveg egy medenczébe vezetik, amelynek térfogata három köbméter. Innen aztán időnkint kiszivattyúzzák. Érdekes, hogy az építés alatt csupán az Andrássyúton, az Oktogon téren túl bukkantak nagyobb menynyiségű talajvízre, úgy hogy ott valósággal vízben dolgoztak a munkások. A belvárosban a talaj tiszta és száraz, homokos anyag, ami az építésre igen kedvező. Ezen a részen eddig 23.000 köbméter földet ástak ki és szállítottak el. Az építés főbb fázisai ezek: 1. A földmunka. 2. Az oldalfalak betonozása. 3. A fenék betonozása. 4. A vasszerkezet felállítása. 5. A beboltozás. Ezek közül a földmunka egymaga tovább tart, mint a többi összesen. Az Andrássy-út utolsó szakaszán, az Operaház és a Fonciére-palota közti részen a napokban kezdték fel szedni a faburkolatot. Utoljára marad a Deák tér és Fonciére-palota közti rész, amelyre csak augusztus vége felé kerül a sor. Mint nem érdektelen dolgot, megemlítjük azt is, hogy az építés eddigi folyamán semmiféle baleset nem történt. A fentiekből, úgy hiszszük, elég tiszta képet és fogalmat alkothat magának az olvasó a monumentális építkezésnek úgy egészről, mint részleteiről. A kellemetlenségek, amelyeket az építés úgy a sétáló közönségnek, mint a kocsi közlekedésnek okoz, pár hónap múlva teljesen megszűnnek. A kárpótlás pedig nemcsak abban fog állni, hogy Budapest egy világra szóló alkotással gazdagabb, hanem abban is, hogy a főváros közönségének olyan kényelmes és gyors közlekedési eszköz fog rendelkezésére állani, a minővel egyetlen föld felett járó közúti vasút sem vetekedhetik. A zsombolyai és tornai kazalozásról. Mielőtt a czímben érintett takarmánynemek készítési módjáról szólanék, megemlítem, hogy ezen eljárásokat édes erjedésű takarmány konzerválásoknak is nevezik, miután erjedésük magasabb hőfokkel- 536. ábra villamos üzem accumulatorokkal. 537. ábra. príma dynamógép. 538. ábra villamos eke. GAZDASÁGI mérnök 30. szám. Az elektromotorok a mezőgazdaságban. (Öt ábával.) Az elektromotorok könnyű szállíthatóságaik, egyenletes járásuk és gyakran olcsó üzemük következtében a mezőgazdasági gépek hajtására különösen alkalmasaknak látszanak. Ha a villamos erőt szivattyúk, cséplőgépek és más hasonló szilárdan álló gépek hajtására alkalmazzuk, úgy a berendezés meglehetős egyszerű. Például egy közönséges szivattyúnál csak a dugattyúrudat kell a tengelylyel összekötni egy forgattyú vagy korong által. Cséplőgépeknél, centrifugál gépeknél és más rotácziós munkagépeknél az összeköttetés az elektromotorral egyszerűen szíjjal történik. Nagyobb nehézségeket okoz az, ha az elektromotorokat mozgó gépekkel, például talaj megmunkáló gépekkel, kell összekötni. Azonban a technika azt a feladatot is megoldotta és ma már a villamos szántás nem tartozik a ritkaságok közé. A villamos ekének az elektromotorral való összeköttetését a 536—538. ábrákban mutatjuk be. A 535. ábrában egy akkumulátor berendezés és a 534. ábrában egy villamos erővel hajtott cséplőgép látható. A villamosság a technika minden ágában tért hódít magának és a mezőgazdaság ennek az univerzális erőnek jó hasznát fogja venni, ha a gépeket ehhez az erőhöz adoptálni fogják.