Műszaki Hetilap, 1898. január-december (22. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

4 nyomást tesz az emberre, ha az egész tüzet látja és a lángokban gyönyörködhetik. Már jobban megfelel a fűtés kellékeinek, de külsőleg nem szép az a kandalló, melyet a 4. ábra mutat, itt már egész csőrendszer van alkalmazva, a hideg levegő A nyíláson megy be és a meleg levegő D nyíláson jön ki. Tökéletesebb az a kályha, mely­nél az ily fajta csöveket, mely a belé hajtott le­vegő felmelegítésére szolgál, a kandallóba magába van beleépítve, ilyet mutat az 5. ábra és pedig nézetben és keresztmetszetben itt alul megy be a hideg jég, de a­mint felmelegszik az A A részben felszáll és az ottani csövezetben följebb és följebb emelkedik és végre elhagyja a cső­ve­zetet, a kandalló felső lapján arra szolgálló de­­korált nyílásokon. Az ilyen kandalló már elég tökéletes, a­mennyiben kandalló egyáltalában tö­kéletes lehet, de belső berendezése az ízlést nem sérti, mint az előbbi példányban. Az a törekvés, hogy az égési gázokat is lehe­tőleg kihasználják, mindinkább nyilvánul a kandalló fejlesztésén s igyekeznek a kandalló huzatát is mérsékelni, mi azt eredményezi, hogy a támadt gázok nem oly gyorsan távoznak és hőfejlesztésre használtatnak fel. Ezt részben az által érik el, hogy a kandallót a faltól kissé távolabb állítják és a kéménynyel csövei kötik össze, vagyis a kandallót kissé távolabb állítják, továbbá a kandalló belsejét tűzálló téglával rakják ki, a czélból, hogy a fejlesztett hőt tovább megtarthassa. Ilyen módon van a Perret-rendszerű kandalló építve, 6. ábra, mely azonkívül közvetlen az égő anyag felett egy tűzálló lappal­­ is el van látva, hogy a fejlesztett hőt felfogja és a tűzhely hőfokát emelje, miáltal az ilyen kandalló már nemcsak fával, hanem szénnel és koaxxal is fűthető. A kandalló által fejlesztett meleg kihasználása ezen az útón aztán tovahalad, úgy hogy az aris­­tocraticusan szép voltából igen-igen sokat veszít és csaknem a kályha színvonalára sülyed, így az úgynevezett porosz kandalló, 7. ábra, már a fal­hoz közel sem áll, nemhogy a falba volna építve, hanem czélszerű csövezet segítségével akár a szoba közepére van építve, a csövezet természe­tesen szintén a kőfelület nagyságát növeli és a szoba hőmérsékét lehetőleg állandósítja. Ettől a kandallótól, melyben az aesthetikai rész már úgyszólván egészen háttérbe van szorítva, csak egy lépést kell tennünk s már is eljuthatunk a kályhákhoz, hol már a czélszerűség döntő, mert ez már nem luxustárgy, hanem az emberiség mindennapi szükségletét elégít ki. A kályhák két igen nagy csoportra oszlanak, a szerint, a mint a primitívebb, vagyis régibb mód szerint készít­­vék, mely a lég czirkulálását nélkülözi, vagy pe­dig a modernebb elvek szerint vannak építve, a­mely a levegő czirkulálását is igénybe veszi a hőmérséklet emelésére. Kályhák czirkuláczió nélkül. Ezek a legprimití­vebb, legrégibb kályhák és igen közönséges em­berek lakásán láthatók manapság, egyik legrégibb alakját a 8. ábra mutatja és nem egyéb, mint egy közönséges pléh vagy öntöttvas tűzhely, min­den egyéb berendezés nélkül, a kéménynyel cső segítségével lesz összekötve, a rostély alatt hamu­tartója van és ebből áll az egész berendezése. Igen gy­orsan megmelegszik s ez az előnye, de viszont néhány perc­ múlva már le is hűlt, ha a tűz benne elaludt, ez meg az óriási hátránya. Ha nagyon átmelegszik, áttüzesedik egész vörös izzásig, a levegőt kiszárítja, szinte felperzsel min­dent abban a pillanatban, de a­mint a tűz el­alszik, roppant nagy pattogással, mi a vasanyag összehúzódását jelenti, azonnal kihűl. Törekedtek ezt a primitív kályhát lehetőleg hőtartóvá tenni és a szemre nézve igen kellemetlen vörös izzást eltakarni, vagy megakadályozni, így keletkeztek azon kályhák, melyeknek külseje pléh vagy vas, belseje azonban már tűzálló agyag, ennek meg az a roppant hátránya, hogy az agyaghoz ragad­nak a különféle tüzelőszerek, melyeket aztán csak csákányozással lehet onnét elválasztani, mely az egész kályhát mihamarább tönkre teszi. Így szü­letett aztán a külső köpeny eszméje, mely a belső kályha körül van elhelyezve és eltakarja a vörös izzást, továbbá a levegő felmelegítésével a szoba levegőjét is állandó mozgásban tartja. A lég ki­szárítása ellen aztán a kályha tetejére víztartókat szoktak elhelyezni, melyből állandóan vízgőzök távoznak el, a­melyek a szoba levegőjét meg­­nedvesítik. E kályháknak azonban még mindig az a kelle­metlenségük, hogy kiszolgálásuk úgyszólván foly­tonos, mert a tüzelő­anyagot folyton rakni kell rájuk, mert ez ha megszűnik, a tűz is elalszik, ennek a szükségessége teremtette meg az úgy­nevezett töltő-kályhát, mely egyszerre nagyobb mennyiségű tüzelő-anyag befogadására képes.­­ A kályha felső részén levő nyíláson dobják be a tüzelő-anyagot, mely saját súlyánál fogva leesik a kályha alján elhelyezett rostélyra. Itt a rostély egyik fő alkatrésze a kályhának, mert ezen keresz­tül táplálkozik a tűz a szükséges levegővel, mely ha bőven járul hozzá, az égés gyorsabb, ellenben az égés lassúbb; Így ha a rostély előtt ajtó is van, melynek nyílását tetszés szerint nagyobbít­­hatjuk vagy kisebbíthetjük, előáll a szabályozható töltőkályha; ennek egyik legrégibb mintáját mű- 7. ábra.­Az úgynevezett „porosz“ kandalló metszete. 8. ábra. Öntött vaskályhák. 9. ábra. Vaskályha kisugárzókkal. 10. ábra. Kályha folytonos töltéssel. 11. ábra. Chonbereky-féle kályha. MŰSZAKI HETILAP 1. szám.

Next