Geodézia és kartográfia 1955 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1955 / 3. szám - Bendefy László: Vásárhelyi Pál, a geodéta

intézkedéseket követelt az örökösen megismétlődő árvizek kiöntései által okozott bajok orvoslására. József nádor, be sem várva az országgyűlés intézkedését, egyrészt utasította az Orsz. Építé­szeti Főigazgatóságot a Tisza szabályozási tervei­nek legsürgősebb elkészítésére, másrészt meg­hagyta, hogy a tiszavölgyi érdekeltség első érte­kezletét 1845. június 12-ére a teendők ügyében való tanácskozásra hívják össze. Ezen az értekezleten Vásárhelyi Pál bemu­tatta a Tisza szabályozására általa készített, s egyben a Tiszavölgy ármentesítésére vonatkozó terveket. Az értekezlet résztvevői megszemlélték a tetszetős rajzokat, de beható vita szakvonalon sem tudott kialakulni a tervek és a térszíni viszo­nyok kellően alapos ismerete hiányában. A helytartótanács erre a tervek tanulmányo­zására egy szakértői bizottságot állíttatott össze. Ebben a bizottságban csakis magyar mérnökök foglaltak helyet. 1846. januárjában volt a tisza­völgyi érdekeltségek második értekezlete. Ezen már emlékezetes vita alakult ki Vásárhelyi párat­lanul éles elmére valló, feltétlenül helyes, de akkori szemmel szokatlannak, sőt az az időben vallott elvekkel szembenálló tervei felől. A bizottság mérnöktagjai nem tudtak egységes véleményre jutni. 1846. április 8-ára meghirdették a Károlyi palotában a tiszavölgyi érdekeltségek harmadik értekezletét. Ezt a népes összejövetelt számos szűkebb körű szakmai megbeszélés előzte meg. Vásárhelyi nagyon jól tudta, hogy ez a nap döntő lesz a Tisza sorsát illetően, de nem is sejtette, hogy saját életsorsa is ezen a napon dől el. Az értekezleten kizárólag magyar mérnökök és szak­értők voltak jelen, s rajtuk kívül az időközben sorra megalakult ármentesítő társulatok kép­viselői. Paleocapa és más külföldi szakértők, akiket később felkértek Vásárhelyi terveihez való hozzá­szólásra, ebben az időben még nem jártak Magyar­­országon (20). Vásárhelyi tehát ezen az értekezleten csakis saját honfitársaival harcolt, vitázott tervei elfogad­tatása érdekében. A vita hevében történt, hogy váratlanul szívszélhűdés érte. Noha legkiválóbb orvosaink siettek életének megmentésére, még aznap éjjel meghalt. Széchenyi mélységes megrendüléssel fogadta Vásárhelyi halálának hírét. Legjobb barát­jai egyikét, leghűbb és legnagyobb tudású fegyver­társát vesztette el benne. A nemzet is őszintén megsiratta nagy fiát. Az Akadémia testületileg vett részt temetésén. Köl­tőink (Garay, Vörösmarty) kimagaslóan szép sorokkal búcsúztak a nép értékes fiától. Felsége, Sebők Mária, 1884-ben bekövetke­zett haláláig, 38 éven át viselte az özvegyi gyászt felejthetetlen férje emlékéért. Az Orsz. Építészeti Főigazgatóság pedig jó félév múlva értesíti az özvegyet, hogy néhai férjé­nek a végzetes tanácskozáson való részvételéért, az őt illető járandóságok fejében, 61 pengő­forintot kiutalt a helytartótanács (18). Közvetlen munkatársai a nagy embernek kijáró őszinte tisztelettel és a tárgyilagos, jó elöl­járót gyászoló fájdalommal tekintettek a megbol­dogult után. Hadd idézzük erre vonatkozóan Vörös Lászlónak, Vásárhelyi egyik meghitt munkatársá­nak néhány sorát 1846. július 17-én kelt leveléből. Azt írja ebben, hogy idősebbik fia, ,,. . .Vincze, a’ Vásárhelyi lithografírozott képét Barabás (Mik­lós) után megküldé, mely igen tisztán kidolgozva és nyomtatva, jól van találva. Kár, hogy a’ jeles férfiú oly korán elhunyt. Nem tudom, felemelkedni nehezedő vagy a’ magas állást megtartva egészség­ben megmaradni. Jelestől a’ világ sokat vár, a’ várakozásnak pedig megfelelni sok fáradságban kerül; a’ fáradt test elalél és igen sietteti az utolsó pillanatot“ (19). Vásárhelyi Pált mint a legnagyobb vizimér­­nökök egyikét tartja számon a műszaki történelem. Milyen érdekes és elgondolkoztató, hogy nevét a mindennapos használatban mégsem ebben, hanem geodéziai vonatkozásában emlegetik. Mert nap­jainkban is napról-napra szó esik a ,,Vásárhelyi­magasságokról.“ És nem is csak magyar körökben, mert a Vásárhelyi-magasságok, azaz a Vásárhelyi­féle, Adriára alapozott magassági rendszer isme­rete híján az árvédekezés sem a szlovenszkói, sem az erdélyrészi, sem a bácskai és bánáti árterüle­teken nem valósítható meg eredményesen. Vásárhelyi geodéziai alkotásaiban, különösen pedig az általa létrehozott legelső egységes országos alapszintre átszámított alappontjaival jobban kö­zöttünk él, mint valaha. Ma ugyanis újból az országos egységes alapszint megteremtésén mun­kálkodunk. Hogy ez a célkitűzés egyáltalán ke­resztülvihető, azt Vásárhelyi Pálnak köszönhetjük, mert az ő előrelátása legalább vízi vonalon, (ami mai kibővült kereteiben mintegy 80 000 km hosszú szintezési hálózatot jelent), nagyjában egységes alapokra fektette az egyébként országszerte igen kusza régibb magasságmérési munkálatokat. Amikor visszatekintünk egy évszázad távla­tában tovatűnt alakjára, legtöbbször tragikus halálának körülményei peregnek le lelki szemeink előtt. Vajon hányan akadnak egy évszázadban, akiknek szíve népünk, nemzetünk jobblétéért való szorongás közepette szűnik meg dobogni?! Vásárhelyi Pál emlékét hazánkban egyetlen emlékmű hirdeti: Mátrai Lajos kitűnően sikerült alkotása, a szegedi szobor. Méltó és ünnepi meg­emlékezés volna, ha 1956. április 8-án, halálának közelgő 110. évfordulóján, domborművű emlék­táblát leplezhetnénk le a Károlyi palotán annak a férfiúnak emlékére, aki életével áldozott tudomá­nyos meggyőződéséért, a nép javának védelmezése közepette. IRODALOM (1) Donda B. : Vásárhelyi Pál élete és művei. Buda­pest, 1896. (2) Fodor F. : Az Institutum Geometricum : az egye­tem bölcsészeti karán 1782-től 1850-ig fennállott mérnöki intézet. Műsz. Tudománytört. Kiadv. 5. szám. Budapest, 1955. (3) Donda B. : 1 a. id. m. 9­1. (4) Bendefy L. : Huszár Mátyás háromszögelői munkás­sága. Geodézia és Kartográfia. 7. évf. 2. sz. Buda­pest, 1955. (5) Bendefy L. : Szintezési munkálatok Magyarorszá­gon. I. fej. : Huszár Mátyás élete és működése. Akad. kiad. Budapest. (Kiad. előtt.)

Next