Geodézia és kartográfia 1957 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám - Homoródi Lajos: Régi pontok az új hálózatban
Gerecse (Gerecse) ...................... 1808 Naszál (Nagyszál)...................... 1808 Pilis ........................................... 1808 Harterberg (Hardihegy).......... 1816 .Meleghegy................................. 1816 Nagy Perkáta (Nagyperkáta) . 1816 Szárhegy ............................. 1817 Czernieder (Csernéd)................ 1817 Gunin Alit (Guninhát)............ 1817 Harsány (Nagyharsány).......... 1817 Cserhát (Cserháthegy) ............ 1817 Csóka (Csókahegy) .................. 1817 Zengő vár ................................... 1817 Futónéköveshegy (Öregfutóné)........................... 1823 Kőröshegy................................. 1823 Körtvélyes................................. 1823 Magashegy................................. 1823 Retseberg (Becsekhegy).......... 1823 Gurgóhegy................................. 1824 St. Jakob (Jakabhegy)............ 1827/28 Végül 7 pont : Hideghegy (Nagyhideghegy) . . 1808 Bársonyos................................... 1810 Finkenkogel (Cárhalom).......... 1823 Cocs (Kocs)................................ 1823 Csókahegy (Fejér megyei) .... 1823 Kabhegy .................................... 1823 Tátika ....................................... 1824 nem került be az 1860/98. évi katonai hálózatba. Közülük Kocson és Bársonyoson még áll az eredeti állandósítás, (bár időközben kiemelték ezeket is és földalatti állandósítást helyeztek alájuk) és Kabhegyről gyanítható, hogy még ma is az eredeti kővel van állandósítva. A kő anyaga (vörösmárvány) mutat erre, sajnos körül van falazva, le van süllyesztve, így meg nem állapítható. Cárhalmon és Tátikán évtizedek óta pillér áll s a törzskönyvek elpusztulása miatt nem tudjuk milyen követ rejtenek magukban. Nagyhideghegyen és Csókahegyen a pontleírások szerint újabb az állandósítás. Nem szóltunk még az 1807/1808. évi északi láncolat néhány pontjáról (Karancs, Mátra, Bálvány, Szárhegy, Tokajhegy). Szárhegy kivételével ma is felsőrendű pontok. Szárhegy minden valószínűség szerint elpusztult. Közelében két fajel is állt az utóbbi időben, de régi kőről nincs említés. (Tévedések elkerülése végett megjegyezzük, hogy ez a Szárhegy a Bódva völgye felett magasodik Perkupa tájékán, az előbbi felsorolásban említett Szárhegy pedig Fejérmegyében van Polgárdi közelében.) A többi pont mind bekapcsolódott az 1860/98. évi katonai háromszögelésbe, de csak a Mátrán maradt meg az ekkor elhelyezett állandósítási kő. Ez azért is érdekes, mert a pontleírás megemlíti, hogy az 1839. évi állandósítás helyére központosan helyezték el az új követ. Mivel az első mérés Mátrán 1808-ban történt, ebből a megjegyzésből arra kell következtetnünk, hogy időközben a pont elpusztult és az 1839/42. évi második katonai háromszögelésnél, — az első folytatása során, — mérték újra és állandósították. Karancs a magyar—cseh országhatárra került s ma a VIII. számú főhatárkő jelzi. Az új munkálatban azonban Karancs névvel egy ettől mintegy 8 méterre magyar területen fekvő pontot jelölünk. Végeredményben odajutunk tehát, hogy a dunántúli hálózat és az északi láncolat közel 60 pontja közül mindössze néhány toronyról és egy pár eredeti állandósítással fennmaradt kőről mondhatjuk, hogy az eredetivel azonos. Kissé elszomorító arány ez! Valószínű, hogy jó egynéhány pont nem sokkal élte túl a munkálatokat. Az egykori feljegyzések sokat panaszkodnak a lakosság meg nem értéséről, sőt rosszindulatáról, amit az a hit szített, hogy a jelek felállítása, a katonai személyek vizsgálódása alattuk furcsa szerszámaikkal, a háborúval van összefüggésben, újabb háború előjele. Ehhez járult az is, hogy a segédkező helybeli munkásokat rosszul fizették és nem utolsó sorban az, hogy azok a katonai személyek, akik a munkában napszámot, fuvart, szállást vettek igénybe a községtől, bizony nagyrészt osztrákok, csehek, szóval idegenek voltak, így aztán sok jelet szétszedtek, állandósítást feldúltak még a munkálatok folyamán. Egyébként úgy látszik akkor előkelő dolog volt a földmérés, mert a névsorban csak úgy nyüzsögnek a Freiherr-ek, Baron-ok, Ritter-ek és egy von on alul egyik se nagyon adja. Néhány magyar névvel is találkozunk azonban. Karacsay hadnagy másodmagával az 1807/08. évi északi láncolatban, Bezerédi huszárkapitány a győri alapvonal mérésnél dolgozott, majd 1811-ben Szent-Iványi alhadnaggyal együtt jeleket épített. Bezerédi meghalt, ,,mellbetegséget“ szerzett és nem is gyógyult ki. Szent-Iványi már hadnagyi rangban 1811 után a számítóirodához került. De térjünk tússzá a pontok azonosságának kérdéséhez. A szándékos rombolás ugyanis mégis csak szórványos lehetett s végre is a legtöbb megvan csak épp eldönteni nem tudjuk azonos-e vagy sem. Itt természetesen felmerül a kérdés : ha egyszer az 1836. évi számítási vázlattal ránkmaradtak a távolságok és a szögek, miért nem használjuk ezeket az azonosság eldöntésére. Itt az ideje tehát, hogy néhány adatot megemlítsünk a régi hálózat, — azaz pontosabban az 1836. évi vázlaton megőrzött adatok, — pontosságáról. Mind a távolságokat, mind a szögeket a legújabb hálózat adataival hasonlítottuk össze. A mai láncolatokba eső pontknál a kiegyenlített szögeket és a kiegyenlítés utáni oldalhosszakat használtuk. A kitöltő hálózat pontjainál pedig a két háború között fejlesztett elsőrendű hálózat szögméréseinek mérési eredményeiből a láncolat megfelelő oldalára támaszkodva vezettük le az oldalhosszakat. E számításnál a közvetítő háromszögek szögeit 180°-ra kiegyenlítettük a szögfelesleg figyelembevételével. A szögeket pedig egyszerűen a mérési eredményekkel hasonlítottuk össze. Természetesen kihagytuk azokat az adatokat, melyek kétségtelenül nem azonos pontokhoz kapcsolódnak. A különbségek képzésekor mindig az új hálózat adataiból vontuk le a megfelelő régi értéket. Ilyen módon 48 szöget hasonlíthattunk össze.